Szeged, 1922. október (3. évfolyam, 181-188. szám)

1922-10-27 / 185. szám

_ Szeged, 1922 október 27. SZBOED Látogatás Apáthy István özvegyénél. ,A w>Mk néma falai között még ott kószál a halál közeli, fájdalmas em éke. Minden róla diskurál még: a puha szőnyegek, utolsó lép­|®,nek hordozói, a szürke fotelek, melyekben fáradalmait pihente ki, a féiig felvágott könyv, amelyhez utolsó gondolatai kapcsolódtak és a ortrait a falon, hol nagy bogár szemei keletre néznek, neki Erdélynek, neki a kelő napnak .. A fekete arc s a fekete kabát beletompul a fakósárga háttérbe, mint a zöld természet az ószb?. Különös szigora a véletlennek ez a sárga szimbólum: Apithy István arca az elmúlás bágyadt színében. Mintha sorsát elői'e volna meg ez a portrait. A lakásban fájó csönd, a tárgyak mintha lábujjhegyen állnárak és fülelnének a semmire, amelybe az élet temette iii magát. Ve'em szem­ben ül az özvegy. Fekete ruhája keretéből ugy j tekint felém finom, fehér arca, mint valami sápadt, szomorú szobor. Kisirt, bágyadt, szo­morú szemek é^nek a fehér arcban. És oly nehéz egy szót is ejteni .. . — Ne bántsák az uramat — mondja — hiszen annyit bín ották már. Nagyon megbán­tották .,. Nem tudom védelmezni azokat, akik a haiált nem könnyezték eléggé és ínég feketébbre ies­tették az özvegységét ennek az asszonynak. — Ne Írjanak róla, hagyják békében — foly­tatja. — Neki már jó. Boldog, hogy nem látja lovább ezeket a tusákat. tülekedéseket, amik itt folynak. Hej, a politika! Csak az ne lett volnál Nem ke; ült volna a román börtönbe. Nem is | halt volna meg . .. Elfordul, mert könnyezik. Szólani szereinék, de nem lehet erre semmit mondani, olyan ke­gyetlen itélet ez. Talán igaza is vai a méltó­ságos asszonynak: jobb neki odaát. Szeretném megnézni a szobáját, ahol utolsó nyolc beteg hónapját töltötte, de nem lehet, az ágyát már elvitlék, a szobát másként rendez­ték, még is még igy is az ő hiányát hirdeti a szokásokhoz rögzitet élet. Aztán arról a nyolc hónapról beszélünk, amit végig bete?eskedetl. Főleg a szivére kellett vigyázni, az|ő jó szivére. Látogatókat nem igen engedtek be hozzá, mert a beszéd izgatta. Pedig ö szeretett beszélni, munkáiról, terveiről, amelyekből Szegeden nem valósithatott meg semmit. Éppen itt, ahol oly nagy szerep várt reá. A Szegedi Fészek Klub elnöke lett volna többek között, de a Fészek vele együtt halt meg. Az utóbbi hetekben javulás állott be általá­ban. Sokan bíztak felgyógyulásában, azt hiszem ó maga is. Mír nem feküdt az ágyban, a fo­telban töltötte a hosszú nappalokat. — Dolgozni és dolgozni, ez volt minden vá­gya — meséli Apáthyné. Rendkívül szeretett volna dolgozni, szegény, de nem lehetett. Csak olvasott és tanulmányokit végzett. Legutóbb, ha jól tudom, Platen szövettanát forgatta. — Van talán valami hátrahagyott munkája a méltóságos urnák? — kérdezem. — Ó, rengeteg sok munkája van kiadatlanul, de ezeket nem Szegeden irta, itt már nem dol­gozhatott. De nagyon sok van köztük befeje­zetlenek is. Nem tud ^m mi lesz velük, egyelőre nem is merek arra gondolni, hogy kiadjam őket. Különben sincsenek rendezve még, min­denekelőtt ezt kellene elvégezni. — Erről, ugy hiszem, — vetettem közbe — az egyetemnek, vagy az Egyetem-Barátok Kö­rének kellene gondoskodni. — Jaj, de kérem, — jut ismét eszébe az öz­vegynek, — ne bántsák az uramat. Nem tud­ják, hogy ki volt az én uram, most még nem tudják. Majd később rájönnek! Nem beszél róla többet, csak önmagáról ejt még néhány szót. Két hétig Pesten volt. Elvit­ték felejteni. Szeretné végleg itthagyni a várost, de nem tud lakást kapni a fővarosban. Itt már minden olyan szomorú neki és az élet nehéz. Picinyke a nyugd;j, nem tesznek kivételt vele. Mindegy, hogy ki volt az ura, mindegy, hogy ő özvegy Apáthy Istvánné. Nincs semmi terve fiatal özvegységében, semmi pozitívum, amibe meg tudna kapaszkodni. Bizonytalanság . . . íötét, apasztó gondolatok . . . temet ^bejárás ... Apáthy Istvánné számára megállott az idő szeptember 27-én. P. T. December elsején megdrágul a vasúti tarifa. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Néhány nappal ezelőtt egyes, a kormányhoz közelálló fővárosi lapok élénken kommentálták azt a hirt, hogy a közeljövőben nem lesz ujabb tarifa­emelés az államvasutak személv- és áruforgal­mában, de a Szeged továbbra is fentartotta értesülését. E hir csupán arra volt jó, hogy a könnyen befolyásolható tömeg megnyugodjék a Bethlen-kormány áldrágaságellenes politikájában. Ezzel szemben a tény az, hogy az államvasutak igazgatóságának illetékes osztálya néhány nap óta behatóan foglalkozik a tarifaemelés tervével., sőt szerdán már konkrét javaslatokkal lépett á kereskedelmi, illetőleg pénzügyi kormány elé. Eddig három javaslatot dolgoztak ki, amelyek felett e hét végén fog dönteni a minisztertanács. A kiszivárgott hírek szerint az uj tarifa már december elsején életbe is lép és ki fog terjedni az összes árucikkekre, valamint a személy­forgalomra is. Előreláthatólag a gyorsáruként feladott és az értékesebb kis mennyiségekben feladott árucikkek uj tarifája száz százalékkal drágul meg. \ kocsirakományonkint szállított cikkeket harminc—ötven százalékkal fogja meg­drágítani az államvasút. A szén uj díjtétele husz százalékkal lesz magasabb. A legjobban emelkedik a gyorsáruként szállított élelmicikkek díjtételei. A javaslat részleteit az államvasutak igaz­gatósága csak akkor fogja kidolgozni, ha a három .crv visszaérkezik a kereskedelmi minisz­tériumból. Természetesen ezzel egyidejűleg ugyanilyen mértékben fognak emelkedni az j összes helyiérdekű, valamint a délivasut és a • győr—sopron—ebenfurti vasutakfuvardijtéteiei is. ( Ez az ujabb tarifaemelés ismét súlyosan fogja megterhelni a közönséget és ujabb, a felemelt tarifa messze túlhaladó drdgitási folyamat meg­A költségvetést tárgyalás nélkül elfogadták. indítója lesz, amit megint a dolgozó polgár és munkástömegek fognak megérezni. A kormány­körök ez ujabb mesterséges drágitási manőverrel kapcsolatban azzal próbálnak védekezni, hogy még mindig a magyar fuvartételek lesznek a legalacsonyabbak egész Közép-Európában. Ausz­triában szeptember hó folyamán százötven szá­zalékkal, októberben pedig kétszáz százalékkal emelték fel a di; ételeket. A német kormány pedig a legutolsó hónapokban ugrásszerűen emelte fel a fuvardijakat, ellentétben az eddigi fokozatos husz—huszonöt százalékos emeléssel. N.m szabad azonoan elfelejteni ezzel szemben azt, hogy ugy Ausztria, mint Németország valutáját lényegesebben alacsonyabban jegyzik Zürichben most, mint hónapokkal ezelőtt, míg a magyar korona néhány hét óta teljesen stabil. Közép-Európában csak a cseh-szlovák köztársaság államvasuta nem emeli a fuvart, sót fokozatosan lejebb és lejebb szállítja, a cseh korona szilárdulásával egyidejűleg. Különösen a kivitelre szánt cikkek tarifái olcsóbbodnak állandóan, mert a köztársaság gazdasági krízise akuttá válna, ha az export a magas szállítási illetékek miatt egyszerre megszűnne. Az iparcikkek uj tarifáival egyidejűleg mun­kálatok folynak a személyszállítási illetekek fel­emeléséről is. Valószínűleg ötven—hetvenöt százalékkal lesznek magasaibak ezek a tarifik és már december elsején érvénybe is lépnek. E hírünket, amely legelőször jelenik meg az egész ország nyilvánossága elölt, előreláthatólag a kormányhoz közelálló körök valótlannak fogják minősíteni, mi azonban minden híreszteléssel szemben már előre is megállapíthatjuk, hogy az államvasutak megdrágított fuvardijtéteiei már december elsején életbelépnek. A közgyűlés második napját már jóval ki­sebb érdeklődés kisérte, mint az elsőt, hiszen a tisztvi3eiőválasztást szerdin befejezték. Négy órakor alig volt a teremben két-három város­atya és igy Somogyi Szilveszter polgármester csak fal öt felé nyiiotti m.:* az ülést, amikor a jelenlévők száma már elérte a tizenötöt. Min­denkinek feltűnt, hogy Balogh Károly pénz­ügyi tanácsnok helyén fiatal jegyzője, Rack Kálmán ül, holott a költségvetés tárgya ásánál fontos városi érdek, hogy a pénzügyi tanács­nok jelen legyen. Sokan tréfás megjegyzéseket is fiztek ehhez a körülményhez, igy az egyik városatya halk szóval súgta a szomszédja fülébe: — Balogh Károly biztosan a vihartól félt és azért szökött meg. Ez azonban, mint érdeklődésűnkre megtud­tuk, nem felel meg a valóságnak, amennyiben Balcgti Károlyt valóban fontos városi ügyek szólították fel sürgősen a fővárosba. Az ülés megnyitása után az elnöklő polgár­mester póttárgyul bejelentette az adófelszólam­lási bizottság tagjainak megválasztását. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Bokor Pál polgármesterhelyettes a beruházott földbér­letek hisznositá ára vonatkozó tanácsi indít­ványt terjesztette elő, amit a közgyűlés Korom Mihály, Balogh Lijos és Magyar József felszó­lalása utál elfogadott. Kisebb ügyek következtek ezután és kivétel nélkül valemennyit a tanács javaslata alapján intézték el. Az iskolaügyek azonban már hosz­szabb vitát provokállak. Az 500 és 1000 koro­nás füiési póttandijak kérdéséhez Balegh Lajos mondott néhány észrevételt. A tanács javaslatát ellenzi, mert a szegény szülőknek kenyérre is alig, cipőre pedig egyáltalában nem jut szűkös keresetükből. Mihálevics László szintén a ta­nács javaslata ellen foglalt állást, de a polgár­mester felvilágosítása után, — amely szerint csak elvi kérdésről van szó — a többség a ; tanács javaslatát elfogidta. A városi főgimná­; zium tandijának felemelése ugyanilyen körül­j mények között — szintén megtörtént A nép­főiskola, a tanító- és tanítónőképző intézet ' rendkívüli tűzifasegélyét megszavazta a tör­; vényhaíósági bizottság. A tizenöt uj tanítói ál­. lás szervezéséhez Magyar József szólali fel. 1 Kifogásolta, hogy tiz tanítónői és csak öl taní­tói állást akar szervezni a város. Gaál Endre dr. kuHurtanácmok v^szában elmondotta, hogy azért szükséges ilyen arány, mert a női tanerőkben sokkal nagyobb a termés (derültség) és azonkívül a tapasztalat azt mutatja, hogy — különösen az alacsonyabb osztályokban a tanítónők nevelése sokkal hatékonyabb, mint a tanítóké. Néhány jelentéktelenebb kérdés után áttért a közgyűlés a város 1923. évi költségvetésének tárgyalására. Rack Kálmán aljegyző ismertette a költség­vetéstervezet főbb pontjait. Elmondotta, hogy azt a kiegészített pénzügyi bizottság minden részletében letárgyalta. Kérte a tervezet el­fogadását. Az első jelentke. > szónok természetesen Balogh Lajos, aki «igen tisztelt költségvetés" invokációjával hatalmas derültséget keltett. A derültség különben végig kisérte a közel egy órás beszédet, amely ugy látszik, csak Bokor Pál polgármestert untatta, mert idegesen szólt közbe egy helyen, hogy .ugyan Ltjes, ne kín­lódj már annyit." Balogh Lsjos különben meg­elégszik a tanács egyszerű ígéretével, bogy tudniillik, beszédét komoly megfontolás tár­gyává teszi, amit a polgármester válaszában készségesen meg is igért. Bokor Adolf volt a következő felszólaló. Act indítványozta, hogv a költségvetést ugy az ál­talános, mint a részletes tárgyalás mellőzésével fogadja el a közgyűlés, mert a mai, folyton változó viszonyok között ugy is illuzórikus min­den költségvetés, hiszen a tegnap összeállított 'ételek ma már meghaladottak. Magyar József s< lal tel az indítványhoz. A részletes tárgyalást mcllőzhetetlennek tartja, mart maga a tervezet nagyon hiányos. Igy a város­rendezésre mindössze hétmilliót irányzett elő a számvevőség, ami semmire sem elég. Beszél a a buzavalutás földbérrendszerről. Igazságtalan­nak tartja, hogy a régebbi bérlők lényegesen kevesebb búzabért fizetnek, mint azok, akik már buzavalutás árverésen vették ki a bérföl. deket. Fölösleges szerinte a város hivatalos lapjának a kiadása, amit a tanács a közgyűlés tudta nélkül határozott el. Indítványozza, hogy a lapot haladéktalanul szüntessék be. Magyar J5z-.ef besréde közel egy óráig tartott. Közben w buo'tsigi tagok nagy része halk lépiekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom