Szeged, 1922. augusztus (3. évfolyam, 175-180. szám)

1922-08-01 / 175. szám

SZEGED Elmarad az augusztusi lóverseny. A növekvő drágaság miatt nem bírják a kiadásokat ismeretes, hogy a pazdasjígi cgvesü'et a második szegedi lóversenyt augusztus 12, 13. és 15 én aVarta megtartani. Az időközben megváltozott gazdas'gi viszonyok, különösen a nagv gabonaárak :-;zonban keresztUlhuzták a gazdasági egyoület számi ásai», míg pedig olyannyira, hogy az augusztusi lóversenyeket nem is tartjak meg. A gazdasági egyesület már a juniusi lóversenyt is csak nagy erőfeszítéssel és bizonytalan számításokkal tudta lefolytatni. Bár a jun usi verseny száp látogatottságnak örvendett, mégis a számadásokat alig néhány ezer korona nyereséggel zárták le. Junius óta az árak száz százalékkal növekedtek, a lovak ellátása, szállítása és az egveb költségek elvi elíietetlen teherré váltak. A verseny megtartását csak az tehetné lehetővé, ha a fővárosi lovaregvlet és az á lam kétszeresére emelnék föl a már eddig is nyújtott szubvenciót. A juniusi verseny alkalmával 195.000 korona szubvenciót folyósítottak a gazdasági egyesületnek, telt." most legalább 350.000 korona szubvencióra lenne szükség, hogy a verseny reális vállalkozás legyen. A szubvenció kiegészítése érdekében dr. Gerle Imre az elmúlt héien a fővárosba u ázott s 'árgyali az iletékes körökkel. Bár a fővárosban méltányosnak találták a gazdasági egyesUL't kérelmét, mégis kénytelenek voltak azt elutasítani, mert a ÍG yó évre előirányzóit költségvetés semmi esetre se n engedi meg, hogy a szubvenciókat növeljék. Hosszas tárgyalások utin csak annyit sikerült elérni, ho^y a7 eredeti szubvencióhoz ötvenezer korona pótlékot folyósítanak. Az előbbiek szerint azonban nyilvánvaló. hogy az 50.000 korona nem biztosítja a verseny sikerét. Egyrészt a látogatás mérve is csökken a fürdőszezon következtében, másrészt a pénzszűke is nagyobb s a totalizatőr sem működhetik olyan nagy bevétellel, mint a muitbari ' gazdasági egyesület számitá szerint a fölemelt s-ubvenció rnt t a legjobb esei ben is százez korona deficittel végződhetne. Ez.... elhatározta az egyesület vezetősége, hogy az agusz usi versenyt nem tartják meg. Egyébként, mint értesülünk, a siófoki versenyek is hasontó sorsra juinak, hasonló bajok miatt. Ha egy próbát tesz meggyőződhetik, hogy cipő szükségletét legjobb minőségben és legolcsóbb áron csak a Qipésziparosok Termelő Szövetkezeiében CsongrAdl-sugárut 0. sz. ald't szerezheti be. ion Egyetemi hallgatóknak árkedvezmény Szeged, 1922 augu*ztus 1. Vasárnap mialatt a Széchenyi-téren ünnepi sétában enyelgett a közönség, közel a térhez, amelynek képe nekünk, szedieknek mindig megjelen, ha távolból vágyódva és szeretetlel hazagondolunk, a városnak ehhez az eleven fórumához közel utoUó sóhaját sóhajtorra el Kállay Albert, Szeged egykori főispánba. Nagyon kedvelte, amig itt élt közöttünk. a városnak ezt a palotáktól szegélyezett, szépséges legbelsejét, ahonnan a városháza tornya magaslik. Ott az „uj" városházán, amelynek fölépítését látta, dolgozott sok munkás éven által s öregségében, amikor azonban még nem volt olyan nagyon öreg, roskatag ember, gyakran ült a kedves platánok alatt a pihenés óráiban. Hogy olyan széppé llctt a város, abban érdemes része volt, mert Tisza Lajosnak, az ujjáípitőnek volt dolgos munkatarsa. Pedig férfikorban került csak ide, kevéssel azután, hogy a Tisza zord ellenségévé lett egy haragos tavaszon a parti nagyvárosnak. De falán éppen azért szerette olyan nagyon a várost, mert a maga munkájának eredményét is látta szebbé, virágzóbbá épülésében. Kál'ay Albert néhány napi szenvedés után hunyt el. Hosszú, szép éielet élt, amely tevékeny és alkotó volt a férfikorban, derűsen nyugalmas az öregségben. Legutolsó évei lehettek csak fájdalmasak, amikor tanuja volt a nagy összeomlásnak, bár mindig a bölcs nyugalmával szemlélte a világot. Emiekét a szegedi nép, amely nevét szivébe zárta, hálával fogja megőrizni. Kállay Albert hslála. Közölte a Szeged, hogy Kállay Albert nyugalmazott főispán, bdső titkos tanácsos néhány napja súlyosan megbetegedett. Egy rozsdás szöggel karcolta meg magát, vérmérgezést kapott s ez okozta halálát. C«ak hárem napig feküdt a Hid-utcai Schlauch-paiotában lévó lakásán, ahol a nagybe eg öregurat gondosan ápolták. Látogatására eljöttek rokonai: az unokaöccse, Kállay Ödön és unokahuga, dr. Ember Elemérné Kállay P»u)a. Halála h isszu agónia után vasárnap délelőtt következett be. A halál híre gvorsan elterjedt a városban és mindenütt résztvétet keltett. A városháza harangja is megszólalt és a torony ormara gyászlobogót tűztek ki. S'c^ed város törvényhatósága a Kállay Albert haláráról a következő gyás/jelentest adta ki: Szeged szab. kir. város közönsége és törvényhatósága a fájdalmas veszteségtől mélyen megrendülve jelenti, hogy díszpolgára nagy- állói Kállay Albert ur valóságos belső titkos tanácsos, főrendiházi tag, 1922 julius 30. napján elköltözött az élők sor. ból. Az 1879. évi árviz rombolása utan Szeged újjáépítésének első vezetői között annak legbuzg'>bb munkása és negyedszázadon át mint főispán a város haladásanak vezére "olt. Földi maradványait 1922 julius 31 napján délután 17 órakor szenteljük be a közművelődési palota csarnokában és a belvárosi sirker be kiserjük örók nyugalomra. Az engesztelő szentmi-e áldozatot 1922 augusztus 1. napján delelőtt 9 órakor mutatjuk be az Urnák a belvárosi templomban. Emlékét — ércnél maradandóbb -r- alkotások őrzik I NagykMlói Kállay Albert nyug. főispán, vjlfaágoí bt hő titkos tanácsos, íí Lipót-rend lovagiának, Síeged és Hódmezővásárhely díszpolgárának haláláról legközelebbi rokonai: Kállay Ódon és dr. Emb:rné Kállay P«*u!a is adtak ki gyás/jelentést. Élete. Nem Szegeden született, bölcsője se itt ringott. Szabolcsban van családjának, a Kállayaknak ősi fészke, j de hűségesebb, együttérzőbb, munkásabb fia nem igen volt a városnak, amelyet tz ő dolgos keze is segített kiemelni a hullámsirból s aztan arra a magaslatra emelni, amelyen Szeged az ország vidéki vároi-ai között első gyanánt elfoglal. Mint miniszteri titkár jött az árviz esztendejében Szegedre, a'nol gróf Tisza Lsjos oldala mellett vett részt a rekonstrukció munkájában, amelynek végeztével a város főispánja lett. Az önálló munkakörben mutatta meg fényes kvalitásait, hatalmas munkabírását, kiváló közigazgatási talentumát és szeretetét a város iránt, amelyet töretlen energiával állított talpra a nincsetlenség elcsüggesztő állapotából. Az eUŐ perctől kezdve hitt a város erejében, életképességében és ezt az erős hitet beleplántálta a város dolgos polgárságába, a közigazgatásembereibe, akiknek igazságos, de szigorú vezetőjük és bírálójuk volt. Másfii évtizedes eredményes munkája után a „Kölcsönös Rókusok" kievickéltek a bajból, az elpusztult Szeged helyén épült uj palotaváros áliamkölcsönö3 házai kezdtek értéket képviselni s nem voltak már puszta terhek és lassankint jövedelmet hajtó ingatlanokká váltak. A város intézményei bővültek, uj, nagyobbra szabott kereteit egyre teljesebben töltötte meg tartalommal a fölpezsdülő élet. Kállay Albert 6zere ö atyja volt a várojnak, amelynek növekvő fejlődésében legnagyobb örömét találta. Meglátta a hiányokat és hibákat, amelyeket alkotni tudó eréllyel igyekezett pótolni, vagy kiküszöbölni. Nemcsak méltósága szerint volt ur, de tisztes egyéniségében is. Értékes, szimpatikus emberpéldánya volt a .magyar ur* egyre ritkuló tipusának, amelynek urisága nem külsőségekben mutatkozik, hanem gondolkozásában, cselekedeteiben. Tudott dolgozni és dolgoztatni is. Mestere volt ÍZ emberekkel való bánni tudás művészetének és e művészete révén egyre sokasodtak hivői én követői, mert a tovasuhanó esztendők során még a más politikai nézetekei vallóak is belátták, hogy mindaz, amit elgondolt és kivitelre érdemesnek tartott, a város érdekében történik, a város izmosodását, kulturális érdekeit szolgálja. Páratlan érzékkel mindig eltalálta azt az utat, amelyen a megállás, a visszaesés eshetősége nélkül kellett a város éidekében haladni. Nem volt a hangos szavak embere, csöndben, kürtöltelés nélkül végezte munkáját, amelynek áldásai minden téren tapasztalhatók. Tisza Kálmán politikai iskolájában nevelkedett és ez a körülmény azt is igazolja, hogy a megalkuvást rem ismerő, színtiszta iiberálizmusnak volt híve, vallója. Nein osztályozott soha senkit működési köre, politikai nézete, vagy vitása szerint. Mindig és mindenkiben az embert nézte és csakis az embert és azt az eiedményt tekintette, amit valaki munkakörében fölmutatni tudott. Kifinomult ízlése réven elfordult a szájaskodóktól éi mindazoktól, akik az életben a napraforgók szokását követik és akik a konjunktúrák szerint igazodnak és helyezkednek el. Csak külsején vá!toz'atlak a muló evek, a belső ember nem változott soha, olyannak maradt, i aminőnek a városba érkezése idején mutatkozott: magyar urnák, munkás ; pjlgárnnk, építőnek, egyenes, treg[ eliuvást nem icmerő, makulátlan i jellemnek é3 emberszerető embernek. Nagy munkásságában jutott ideje a csöndes örömök élvezésére is. Szrretle a társaságot, de nagyon megválogatta azokat az embereket, akiket közelebb engedett magához. Vadászkirándulásain, szórakozásközben is gyakran beszélte meg bizalmas környezetével a város ügyesbajos dolgait. Szerelte a virágokat. Ujszegedi kertjében Űül Baba módjára ápolta a rózsatőket, amelyeknek szépsígeben nap-nap után gyönyörködött. Kis kertje olyan tiszta és 3zép voit, mint a lelke, csupa harmónia és egyenesség. A koalíció idejében megvált főispáni állásától, amit egy negyed századon át viselt. Közben betöltötte a csongrádmegyei, hódmezővásárhelyi és szabadkai főispánságokat és ahol csak működött, áldás fakadt munkája nyomán. Érdemeit mindenütt el> ismerték. Neve élni fog Szeged városában, ahol leghosszabb ideig tartózkodott, ahol a legtöbbet dolgozott, alkotott és ahol megvetette alapját a város jövendő boldogulásának. A likor a főispánságtól visszavonult, a legnagyobb tisztelet és szeretet környékezte és noha már nem állt a város élén, a torony alól gyakran fölkeresték, hogy bölcs és megfontolt tanácsait kikérjék. A háborús esztendőket megszakítatlanul itthon töltötte, nem mozdult ki a városból, pedig nyári időben a Tátrát nagyon szerette, ahol atnu! ban együtt barangolt Szilágyi L zsővel. A forradalmi idők ránehezedtek lelkü'etére és az ország megcsonkítása mély nyomokat hagyott kedélyein és érzésvilágán. Egyenes testtartását az idő meggörnyesztette. A 81 éves öreg urat m;nden szegedi ember ismerte s ahol csak megjelent, tisztelettel köszöntötték. A gondviselés megkímélte a nyűgös és hosszú betegségtől. Pár napig volt beteg és a vérmérgezés okozta baj hamar végzett vele. Nemes és tisztelt alakja eltűnt a szegedi platánok alól, amelyeket az ö utasítására ültettek és vele etünt ennek a városnak egyik legmunkásaob, leghasznosabb polgára, aki mig élt, példájával is hatott. A város hálásan fogja megőrizni Kállay Albert nemes emlékét. A temetés, Kállay Albert végtisztességének megadását a város újraalkotásában kifijteit tö b évtizedes lelkes munkájának kegyeletes elis; tereséül Szeged a maga részére kérte ki. A holttestet a kultúrpalotában ravatalozták föl. A fölravatalozás a palotának fekete drapériákkal bevont és délszaki növényekkel földíszített előcsarnokában történt. Kallay Albert égő gyertyák között viaszsárga arccal feküdt ravatalán, arcán alig értzhető változást okozott a halál. A koporsón nagy, élővilágokból font loszoru. Szalagján ezzel a fölirással: Szeged szab. kir. város díszpolgárának. A ravati, előtt feküdt Hódmezővásáihely koszorúja, amelynek szalagján ez a fölirás állt: Hódmezővásárhely városa — érdemes volt főispánjának. Ezenkívül tömérdek koszorú volt még a ravatal körül elhelyezve, amelyeket a különböző társ. dilmi egyesületek és a megboldogult ismerősei helyezlek el kegyeletük jeléül A ravatalhoz sorra játul ak az elhunyt szeméiyeö isinerősei, ahol a réízvétnyiiatkozitokat a család képviseletében megjelent