Szeged, 1922. augusztus (3. évfolyam, 175-180. szám)

1922-08-01 / 175. szám

SZBQBD - Air,i'<or a választás elit; lenn y.0.1'" "1 S/tgeden, többen azt kérdez­lek lölen,, hogy miért rem jön Peidl maga le. Megmagyaráztam távol­mar adásinak okát és megmer dot­tsm, ho^y éppen a/ért válasszák rceg, ami me.' is történ*. Ebben a mun^ábsn nagy mérirkben voltak segítségünkre á liberális pogárok. (Étjerzéf.) L*: hetnek köztünk ellen­tétek, de ha arról van !>zó, hogy épitl munkára kell összefognunk, akkor ezek az elleméLk eltűnnek. A szegtdi választáson az eddigi gva­koriJt ellenkezője tCr'ént. Eddig ugyanis Í választók csak Eddig lát­ták a jelöltjüket, amig i kezébe nem adták a mardátumot, mtn azután kevesen tartották szükségesnek, ho^y választóiknak számot ad;ansk munká­jukról, most pedig Szeged viros második kerületének váiasitói addig nem láiták jelöltjüket, amig 3 válasz­tás nem történt meg. Ez tulajdon- j képen igy is van helyesen. (Helyezés.) j — Nem frázis az, hogy mi vissza • akarjuk szerezni Magyarországot. ! Nekünk a lelkünkben él ennek a i szükségessége. (Taps és eljenzés.) Mi tudjuk, hogy njgy föladat előtt áliunk, de kisebbségben vagyunk és igy a nem^:tg> ülésen csak az ostor szerepét tölthetjük be. Erőszakos változásokat í.em a gazdasági élet, sem a politika nem tür. Csak a foko­zatos fejlődés biztosit maradandó emléket. Mi ennek a fokozatos fejlő­désnek az alapján dolgozonk. Ha ez ellen bárhol a választoknak kifogása van, mi félre állunk, mert nekünk nem a mandátum a fontos, mi csak a megszabott egyenes uion hala­dunk. A fokozatos fejlődés nem hoz máról holnapra eredményeket, hosszú évek kellenek ehhoz, amig mi kéz­zel fegható eredményeket mutat­hatunk föl. A háború előtti reakciós, konzervatív politika miatt kulturális téren is nagyon hátra maradtunk. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy az, amiért küzdünk, nem a mi, hanem a gyermekeink öröke lesz. Peidl Qyula is ezt az elvet vallja és ezért vagyok büszke, hogy vele együtt mentem a nemzetgyűlésbe. Mi egy­szer már együtt álltunk, amikor együtt tartottuk hátunkat az ország összeomlása elé és amikor mindket­tőnk feje fölött lógott az akasztófa kötele. Csak annyit mondhatok, hogy Szeged népe |Ó1 választott, amikor Peádlt választotta meg és erre a vá­lasztásra büszke 'ehet. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Önök olvasnak újságot, tudják, mit csinálunk. Nem kívánunk mást, mint őszinteséget és becsületes kritikát. A hallgatóság meleg ünnepléssel honorálta a szónokot, aki után Batitz Gyula lépett az emelvényre. Gomblyukában piros szegfű viiitott. Az egybegyűl­tek szokatlanul meleg ünnepléssel fogadták, mire Batitz Gyula kijelen­tette, hogy a vörös szegfű nem tün­tetés akar lenni. Nagyon szereti a virágot és azért tűzte ki. — Akkor is éljen — kiáltotta va­laki, mire újult erővel tört ki az éljenzés. — Én azelőtt a kzegedi szociál­demokrata párt titkára voltam, kezdte beszédét 3atitz — és részt vettem a munkásság és azon kisszámú pol­gárság küzdelmében, akik a iiberá­lizmust, a demokráciát és az általá­nos titkos választójogot írták zászla­jukra, néhány furcsaságot tapasztal­tam. Engedjék meg, hogy ezeket el­mondjam. Minket bolsevistáknak neveznek, ezzel akarnak bennünket lejáratni. (Közbeszólás De nein si­taeru! ám!) Emlékeztetem Sreged város polgárs-igii és munkás-ágát. Házat! FöldetTÜzletet! Szabó Lngítl?ILw0da í!^' T>karéktár-utca 3. Telefonszám: 10-54. Szolid és a legmeg­bizhatóbb. - Atlandá nagy előjegyzés hásak, földek éi flaUfk eladására iao hogy a háború előtt, amikor az ál­talános választójogért küzdöttünk, , akkor Szeged város reakciós-kon- i zervativ polgársága megtapsolta a bennünket kardlapozó rendőröket és a mark iba nevetett örömében. 1918 j novemberében pedi°, amikor a vá­tos munkássága és liberális polgár- : sága népgyűlést hivott össze a Klau­7ál-térre, engem is fölszólítottak, hogy beszéljek. Előttem dr. Kószó István (Óriási zaj.) nemzetgyűlési képviselő e; időszerinti államtitkár (Közbeszólás: Akkor is levele!) szó­lalt föl és szóról szótól a következő­ket mondotta: „Örömmel adhatjuk tudtul Szeged város közönségének, hogy Kelet felöl kezd föltűnni a sza­badság hajnalhasaddsa ..." Min­denki tud a, hogy a bolsevizmust dicsőíti ezzel. (Helyeslés.) Én hig­gadtságra hívtam föl Szeged város munkásságát és azi mondtam, hogy minden embernek kötelessége, hogy a rendre ügyeljen, hogy megóvjon minden kiló lisztet, minden szem burgonyát a rablástól. A gyűlés vé­gén pedig a polgárság büszke volt arra. hogy a polgárt szónok sokkal radikálisabb volt. mint a szociál­demokraták szónoka. Most, amikor a konszolidációért harcolunk és azt mondjuk, hogy azt csak a jogrend helyreállításával érhetjük el, most ránk fogják, hogy mi vagyunk a bolsevisták. Ez az a furcsaság, amit el akartam mondani és ami meg­mutatja, hogy milyen furcsán vál­toznak a politikai viszonyok és a mindenkor szereplő politikusok. — A választás alatt minden esz­közt fölhasználtak arra, hogy a munkásságot és a polgárságot el­tántorítsák attól, a bűncselekmény­től, hogy szociáldemokratára sza­vazzon. (Derültség) De ez nem si­került és Uram bocsá', Szeged vá­ros második kerületében megválasz­tottak egy virtigli szociáldemokratát. (Zajos derültség, taps, éljenzés.) Ha a drágaság miatt panaszkodik egy munkás, azt mondják, hogy azért van drágaság, mert szociáldemokrata képviselőt választottak. (Közbeszólás: Nem h.sszük ám ell) Azért emlí­tem föl ezt, nehogy fölüljön valaki, mert aki gondolkozni tud, annak tisztában kell Isnnie azzal, hogy a drágaság inkább a dohányutcai me­rénylettel és a rokonkörülményekkel hozható vonatkozásba. (Helyeslés.) Aki tehát olcsóságot akar, annak kötelessége, hogy a jogrendért har­coljon. A hosszantartó éljenzéssei fogadott beszéd után PHtler Emil emelkedett szó'ásra. — Körülbeiül 4«0 évvel ezelőtt — keidte beszédét — egy svéd ál­lamférfi megál apito ta, hogy az or­szágokat iiten kevés bölcsességgel kormányozzák. Hát oaku^yan keves bölcsességgel kormányozzák most nálunk i«. Ennek köszönhetjük, hogy 1 amikor megjelennek a munkásság ; képviselői Szegeden, nemcsak a ! mu'iká*ok üdvözölnek bennünket, ! hanem a dolgozó pjlgárok is. En­; net< az ors/ágkotmányzó bölc^es­i tégnek a köve keménye az i», nogy ! vaniuk, akiknek előjoguk van a 1 munksnélkbUtg c. Amikor e*y mun­• ka* kerlH a bitóig elé, akar nini 1 p-niszos, mini vádlott, va<y mint 1 tanu, <1 nirósáun.;* arra a kCtdíHérc, hogy ,'nj a foglalkozása", nem azt mond|\hogy maz apám fölbirtokos". (Fölkiáuások : Az „isiennyüs" !). ha­nem *zt mondja, hogy munkás va­gyok. De hát ime, vannak ebben az országban olyanok, akiknek elCjoguk van a munkanélküli életre. - A szociáldemokrácia látszólag külön utat jelöl meg a munkásság számára, de ez az eltérés csak lát­szólagos, meit a különbsét; elenyé­szik, amikor a kultura, a jogrend, a jogbiztonság megvédéséért folyik a harc. Ezt bizonyítja, hogy a liberális polgárok Peidl Gyulára szavaztak. - A kevés bölcsességgel való kormányzás nagyon veszélyes, kü­lönösen egy ilyen országban, mint Magyarország. Az ilyen kormányzás forradalmi hangulatot teremt. A szo­ciáldemokrata pártot forradalmi párt­nak nevezik. Én szociáldemokrata vagyok, de kijelentem, hogy én nem akarok forradalmat. A polgárságot azzal szerelnék elijeszteni tőlünk, hogy mi nemzetköziek vagyunk, pedig r.emze'közi minden, az ég is, a fü is, a Nap is. A nemzetköziség vídja csak frázis, mert nem jelent mást, mint ezt, hogv a munkásság a nagytőke nemzetköziségével szem­bembeállitja a munkásság nemzet­közi szervezetét. Szeretném látni azt a magyar cukorbárót, aki hazafiság­ból olcsóbban adja a magyar nép­nek a cukrot, mint amennyit ő fize­tett érte külföldre. Eljön az az idő, amikor a szociáldemokrácia meg­szűnik, de csak akkor, ha nem lesz­nek elnyomók és elnyomottak De addig lesz. Ha ránkdö.itik Ázsia minden hegyét, ha megszervezik el­lenünk a világ minden Héjjas Iván­ját — akkor is lesz ! Pikler Emil beszédét óriási taps és lelkesedét között fejezte be. Utána dr. Györki Imre Debrecen nemzetgyűlési képviselője beszélt. - Azok elölt, akik Magyarország utolsó husz esztendeiének történetét ismerik — mondotta Györki, azok előtt élénk ep (ékezetben lehet az a közjogi harc, amit az ellenzék vívott az osztrák elnyomás, az osztrák ki­zsákmányolás ellen. Akkor azt fáj­lalták, hogy az OK.trák diplomácia a külföld előtt, mint Ausztria gyar­matát állította be Magyarországot. Akik a külföldön jártak, ennek ered­ményeképen ' meg is állapíthatták, hogy Magyarországot sehol sem ke­zelik önálló államként Ez fájdal­mas volt, de ugyanilyen fájdalmas az is, hogy ma alig van nap, ami­kor szó ne kerülne a külföldön a ( Magyarországon uralkodó botrányos • állapotokról. Azt látják külföidön. hogy Európa szegyesére ide hozták | Szeged, 1922 augusztus l._ a legsötétebb Ázsiát, a reakciót. (Helyeslés). Mert ezt bizonyítja az. ami az utóbbi két és fél év alatt történt a keresztény-nemzeti jelszó alatt. A napokban folyt le az orgo­ványi gyilkosság tárgyalása, a na­pokban lobogtatja meg m»gát fejünk fölött az „istennyila", most folyik a T^md?u-pör és bennünket monda­nak hazaárulóknak, bennünket, akik ennek az állapotnak a megszünteté­sére törekszünk. — Amikor a szociáldemokrata párt bevonult a törvényhozásba, két jelszót tűzött a zászlajára . „Küzde­lem a jogért" és „küzdelem a ke­nyérért", mert lehetetlen az, hogy akadjon olyan ország, ahol internál­nak, rendőri jelentkezésre kénysze­rítenek, börtönbe vetnek embereket politikai meggyőződésükért és le­gyenek sokan olyanok, akik nem mernek hazajönni, mert félnek, nem a magyar igazságszolgáltatástól, ha­nem a felelőtlen elemektől, az isten­nyiláktól! (Nagy zaj). A munkássá­got ezek a körülmények és a ke­nyérinség kivándorlásra kényszerí­tik. Azt mondják, hogy mi merev osztálypolitikát folytatunk, de mi tudjuk, hogy amikor a munkássá­gért küzdünk, akkor az országért harcolunk, mert mégis csak a dol­gozók vannak többségben. — A tisztviselőkérdésben szintén jelszó politka folyt. A válssztá* alatt mindenre rávették a tisztviselői kart, de most, amikor tul vagyunk a vá­lasztásokon és nincs már szükségük a tisztviselők támogatására, B-listára tették őket. — Mi szót emeltünk a tanszabad­ságért. Szemünkbe vágták, hogy mi közünk nekünk a numerus clausus­ho7, hiszen a munkásgyerekek nem mennek az egyetemre. De mivel a tanszabadság is a közszabadiéghoz tartozik és azt jelenti, hogy mindenki tanulhasson, aki akar, tehát harcu­iunk érte. — A munkTsság és a liberális polgárság otyan munkát végxett a választások alstt, amely erőt ad nekünk a további küzdelemre. De önöknek sem szabad pihenni, hanem tovább kell küzdeniök, mert köte­lednek a községi választások és föl kell ver i a küzdelmet a reakció ellen minden vonalon. (Helyeslés.) Ha továbbra is olyan eröt fejtürk ki, mint amilyent eddig kifejtettünk, akkor elérjük, hogy Magyarországon olcsó lesz a kenyér és drága az emberélet! (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ezután Kovács Imre párt vezető­ségi tag néhány SJÓ/SI bezárta a mindvégig lelk^ hangulatu nép­gyűlést. Az ön mtöl ragyogó arcú emberek kitóduiuk az utcára és lelkesen tüntettek a második kerület nemzetgyűlési képviselője mellett és sztán a legnagyobb rendben oszol­tak szét Gyűlés és bankett a Csányi-vcndeglóbcn. Este nyolc órakor óriási érdeklő­dés mellett folyt le a Debreceni­utcai Csányi-féle vendéglőben a szociáldemokraták második gyűlése. Ezen üerő Upót intézett üdvözlő beszédet Peidi Gyulához, aki ezután itt is elmondotta beszámolóját. A gyűlés közönsége frenetikus tapssal és éljenzéssei kísérte a képvise'ő beszédéi, majd Szabó Imre, Batitz Gyula, Picklcr Emil és dr. Györki Imre mondottak hatásos beszédet. A gyűlés után féltizórai kezdettel ugyancsak a felsővárosi Csányi féle vendéglőben bankettet rendezett a szociáldemokrata párt a vendégek tiszteletére. A vacs rán a liberális pjlgárság számos képviselője is megjelent, köztük Ottovay Károly, a Bárczy-párt elnöke. Vacsora után Geró Lipót, a magántisztviselők szer­vezetének elnöke mondott pohár­köszöntöt a vendégekre és Peidl Gyulára. — Nehéz föladat ez — úgymond —, mert a szociáldemo­kraták nem szokták egymást ünne­pelni és dicsőíteni. A szociáldemo­kraták törekvése nem titok. Bele­akarnak kapcsolódni az or.uágépitö munkába Fölajánlják ehhez a mun­káskezeket. Ezért hagytak föl a pasz­szivitással, noha nagy terrorral kel­lett megküzdeniük. Áz a program. ! amit Peidl nyula adott a nemzel­I gyűlésen, a szociáldemokratáké, de lehet a liberális polgárságé is. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom