Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-05 / 151. szám

Szeged, 1922 lullui t. SZBQ'BD Ismét ellenőrzik az összes malmokat. Nem vált be a kontlngentálás. — A földmlvelóeügyl miniszter leszállította az őrlési vámot. A mull gazdasági év elején — mint ismeretes — a kormány fölszabadította az ellenőrzés alól azokat a kereskedelmi és vám malmokat, amelyek a kontingentálisan kirótt vám- és adógabona beszolgáltatására vállalkoztak. Ez a kormányrendelet lett volna az első komoly lépés a malomipar teljes fölszabadítása felé, azonban a kísérlet — ugy látszik — kudarccal végződött, mert a földmive'ésügyi miniszter rendelete alapján julius elsejével ismét megkezdték az összes malmok ellenőrzését. A földmivelésügyi miniszter idevonatkozó rendelete az őrlési és darálási vámot is megállapítja, még pedig lényegesen alacsonyabb százalék szerint, mint amilyen a vám a mult évben volt. Igy az őrlési vámot 15-ról 10-re, a darálási vámot pedig 8 ról 6 százalékra szállította le. A malom ehhez hozzászámíthat az őrié nél 15, a darálásnál 05 százalék portást. A megőrölt gabona ulán beszedett vámot kötelesek a malmok kéthetenkint a kormány által kijelölt gyüjiőmalomba beszolgáltatni (Szegeden A Back-malomba) a hivatalosan megállapít, ndó átvételi ánkért. Az átvételi árat, ami a mult évben 600, később 800 korona voll métermázsánként, a kormány még nem állapította meg. A g'bonagytíjtés országos kormánybiztosságának szegedi kirendeltsége a napokban távirati megkeresést intézett az átvételi árakra vonatkozólag a közélelmezési miniszteihez, akilő! hétfőn étkezett meg a következő válasz: .Értesítem, hogy a vámgabona átvételi árának julius hónapra mint átmeneti időre szóló megállapítására az érdekelt egyesületekkel a tárgyalást most folytatom. Az átviteli árakat a 10, illetőleg 2 6 százalék tekintetbe vé elével a tavalyinál lényegesen magasabbra állapítjuk meg. A jövő évi szabályozásról a tárgyalások szintén folyamatban vannak. Térfy közélelmezési miniszter.* Ebból a táviratból kitűnik, hogy egyelőre csak átmenetileg állapítják meg a gabona átvételi árát, mert a mai búzaárakat talán a közélelmezési miniszter sem tartj* reális nak Ezért azután valószínűleg minden hónapban ui átvételi árat határoznak meg. A malmok ellenőrzésének újból való elrendelésére vonatkozólag kérdést intéztünk Halmos Viktorhoz, a GOK vezetőjéhez, aki a következőket mondotta: — A malmok ellenőrzését nem azért rendelte ismét el a kormány, mintha a malmok nem szóig iltat'ák volna be a gabonakontingens rájuk kirótt részét, hanem azért, mert a kontingentálds rendszere a gyakorlatban nem l konyult igazságosnak. Az előre nem látható eltolódások következtében volt olyan malom, amelyet a koitingentálás túlságosan megterhelt, viszont volt olyan is, amelyre kevés vámgabonát róttak ki, de forgálma váratlanul nagyon megnövekedett. A malmok érdeke kívánta tehát az ellenőrzés elrendelését. Az orgoványi áldozatok özvegyeinek vallomása. A nagy pör tárgyalásának második napja. ócska rezeff ólmot, bármilyen réz- vagy horganyhulladékot legmagasabb napi árban veszek KOM aománcedényüzlet Tiiza Lajos-körut 55. Telel on 15-35. (Mihályi füszerüzlet mellett). W3 BUDAPEST, julius 4. Az orgoványi rabblógyilkosságok mai tárgyalásán a katonai törvényszék nem fogadta el dr. Dombováry Géza védő részéről tett indítványokat a bizonyítás kiegészítése iránt. A törvényszék nem adott helyet gróf Andrássy Gyula és Beniczky Ödön kihallgatásának sem. Tanukként kihallgatták a tárgyalás során a meggyilkolt Pánczél, Beck és Schmidt özvegyeit. Pánczál Zoltán özvegys az első tanu. Vidéki divat szerint öltözött közepes termetű asszony. Elmondja, hogy 1919 november 17-én éjszaka óriási zörgésre és kiabálásra ébredt ő és a férje. — Magyar csendőrök vannak itl, ezt kiabálták kívülről, nyisd ki zsidó az ajtót I Meg) akarjuk tudni, zsidó vagy-e. Hallottuk, hogy Bálint Maris nevű cselédlányunktól baltát kértek, amivel szétverték az ajtót. Erre én a kertbe menekültem, a férjem pedig az üzletbe szaladt. Láttam, hogy négy alak ront be az ajtón. Félelmemben a jégverem közelében lévő hordóba bújtam, majd a szomszéd Fehér Izidor kereskedő házába menekültem. Onnan láttam, hogy kocsi megy el a ház előtt és azon viszik holmijainkat és szegény uramat. Egy órahosszat voltak a gyilkosok nálunk. Reggel, amikor visszamerészkedtem a lakásba, ott minden vérrel volt telefecskendezve, a szekrények nyitva, paoirok, borítékok a padlón, eltűnt összes fehérneműm és ruhaneműm. Cselédlányunk elmondotta, hogy őt kényszeritették, hogy gyertyával világítson a gyilkosoknak. Az uram könyörgött: „Ne bántsanak, nem tettem semmit!" — De zsidó vagy! Ez a bűnöd! kiáltották rá. Add ide a pénzedet! — Erre szegény uram át is adott 120 ezer koronát. Elvitték aranyóráját, láncát. Három-négyszázezer; korona értékű kárt okoztak nekünk. A védők kérdésére elmondja azután, hogy mind a négy ember egyenruhát viselt. Dr. Grohmann védő megjegyzi, hogy a tanu első vallomásában nem ti dta hányan voltak a gyilkosok, most pontosan emlékezik négyre. Most szembesitik a vádlottakat a tanival. A vádlottak mindent tagadnak. A védelem ellenzi a tanu megesketését, mert ellenséges érzülettel van a vádlottak iránt és mert vallomása sem egyezik azzal, ami* a nyomozáskor elmondott. Schmitz ezred es-ügyész: Hogy a tanu nem viseltetik szimpátiával férje gyilkosai iránt, az nagyon érthető. Minden, amit elmondott, egyezik a tényekkel. Kéri a tanu megesketését. A bíróság a megeskelést elrendelte, ami ellen a védelem semmiségi panaszt jelent be. Beok Sándor özvsgyénsk tanúvallomása következett ezután. Teljesen feketébe van öltözködve. rálőtt, azt hiszem, hogy Zbona lőtt. A férjem összeesett. Erre a fegyveRendktvül izgatottan beszél. Elmondja, h?gy november 16-án éjféltájban förgették meg az ablakukat. Arra a kérdésre, hogy ki zörget, ezt felelte egy hang: , Fehér csendőrök vaf

yunk, nyisd ki azonnal az ajtót!" zután két fegyveres ember jött be és igy szóllak a férjemhez: „Te vagy az a Beck Sándor?" Majd nekem ezt mondták: .Te maradj kinn!" Most ismét az uramhoz fordultak: .Te zsidó, te pedig gyere velünk a szobába." Én nem maradtam kinn, hanem velük mentem a szobába, ekkor az egyik bántalmazni kezdte az uramat. Férjem ezt kiáltotta: „Francia Kiss Mihály ns bánts I" Férjem az ablakon át igyekezett menekülni. Az egyik ekkor F„ ' res emberek az udvaron keresztül kimentek az ablak elé, hogy mit csináltak az urammal, azt nem tudom. Én gyermekeimet csitítgattam, akik sírtak, mert apjukat féltették. A két fegyveres ember azután viszszajött az urammal, akivel kinyittatták a Wertheim-szekrényt és a fiókokban kezdtek turkálni. Az uram mindent kiadott nekik, aranyórát, láncot és pénzt. Beckné ezután a tárgyalásvezető kérdésére elmondja, hogy az összes elvitt ingóságok akkori értéke 10—15 ezer korona lehetett. Ezután elmondja a tanu, hogy a gyilkosok fölszólitoták a férjét, hogy öltözködjék. Egyikük rászólt, hogy ne azt a téli kabátot vegye föl, amelyiket föl akart ölteni, hanem az ünneplőt. Az értékesebb holmikat mind magukhoz vették. A tanu erre elkezdett könyörögni és cáfolta azokat a gyanúsításokat, amelyekkel férjét illették. — Azt mondották ugyanis, — folytatja a tanu —, hogy az uram a románokkal paktált. Ez azonban nem igaz. A románok lefoglalták a borainkat, amit négy fegyveres román katona őrzött. Innen származott az a mese, hogy mi a románokkal paktálunk. A románok különben az uramat egy alkalommal meg is verték. Most a tanút szembesitik a vádlottakkal. Zbona felé fordulva ezt mondja: Maga jött be először és vett ki a fiókokból különböző értékesebb tárgyakat. Zbona: Nem igaz. Juhász is mindent tfgad. Az egyik védő megkérdi a tanút, hogy ismerte-e Francia Kits Mihályt. Beckné erre azt feleli, hogy sohasem látta és személyesen nem ismeri. A tanu tagadja, hogy a gyilkosok részegek lettek volna. Schmidt Árpád özvegye a harmadik tanu. Alacsony szőke asszony. Szavait gyakran sírás fojtja el. A lanu elmondja, hogy november 17-ről 18 ára virradó éjszaka zörgettek be náluk: .Nyisd ki zsidó az ajtót! Nyisd ki azonnal, úgyis mindjárt megdögöltök!" Ó és férje gyertyát gyújtottak, erre három fegyveres katona rontolt be. Ezek közül Ismét magas árakat fizetek brilliáns tárgyakért, arany, ezüst ékszerekért FISCHER K.9 ékszerész " Kárász-utca 14. szám. (Korzó-kévéháx mellett.) Telefonsiám 15-38. « tárgyalóteremben marasztott vádlottakból fölismeri Danics Mihályt. Danics ezt mondja: Nálam nem volt fegyver. Ezután a tanu elmondja, hogyan kényszeritették férjét, hogy értékeit átadja. A tárgyalásvezető megkérdezi, biztos-e abban, hogy Danics vette át a pénzt? A tanu: Nem tudom biztosan ki volt. Arra a figyelmeztetésre, hogy az előbb fölismerte Danicsot, újra kijelenti, hogy nem egészen biztos abban, ki vette át a pénzt. A kérdésre, mennyi érték tűnt el, megkérdi a tanu: Rögtön meg kell mondanom? (Derültség.) Majd azt vallja, hogy körülbelül 15 ezer korona értékű ingósága tünt el. A tanút vallomására megesketik. Az Izsáki Népbankban deponált arany és ezüst betétről hallgatott ki ezután tanukat a bíróság. A gyilkosok által Összeszedett aranyés ezüstértékeket ugyanis a népbankban helyezte el az izsáki csendőrörs, amit azután más katonai személyek kivettek. A bíróság először Deutschler Józsefet, a bank igazgatóját hallgatja ki, aki elmondja, hogy az izsáki cse.időrőrs 1919 decemberben hozta a nagyértékű aranyés ezüsttárgyakat, pénzértékeket a bankba megőrzés végett. 1920 áprilisban Makay századts, Francia Kiss Mihály és egy főhadnagy jelent meg a bankban azzal a kívánsággal, hogy az értékeket adja kl nekik, mert végzésük van róla, hogy a katonai bíróság az eljárást megszüntette azok ellen, akiknek nevére az értékeket letétbe helyezték. Az értékeket a bank kiadta. Ezután kihallgatják a bank pénztárosát, Damándi Imréi, aki elmondja, hogy Cséri csendőrórmcster vitte a bankba az értékeket, amelyeket Francia Kiss Mihály, Danics Mihály és Juhász István nevére helyeztek letétbe. Az egyik elismer* vényt, amikor az értékeket kiadták, Francia Kiss Mihály irta alá. Héjjas Aurél tartalékos főhadnagyot hallgatják ki ezután arra nézve, igaz-e, hogy Danics Mihály neki adta át az elhurcolt ériékeket. Héjjas Aurél a kérdésre azt feleli, hogy Danics vele ilyesmiről sohasem beszélt. — Csak másfél hónapja tudok, mondotta, az egész dologról. Azt hiszem, nem is Danics találta ki a vallomást, hogy az értékeket nekem adta át, mások sugalmazták neki, hogy egy Héjjast bemártsanak. Héjjas Aurél arra a kérdésre, hogy fivére Héjjas Iván annak idején karhatalmi szolgálatra rendelte-e be a vádlottakat, azt feleli, hogy csak kisegítésre. Vallja, hogy Héjjas Iván halálos büntetés terhe mellett tiltotta idegen vagyon eltulajdonítását. Ezután Danicsot szembesitik Héjjassal. Danics Mihály fönntartja azt az állítását, hogy Kecskeméten, a Kádárutca sarkán adta át Héjjas Aurélnak az értéktárgyakat. A szintén szembesített Juhász István azt vallja, hogy Danics megkérte öt, mondja majd azt a nyo: mozók előtt, hogy Danics az értékeket a Tűzoltó-utcában átadta Héjjas Aurélnak. Cziáky védő azt a kérdést intézi Héjjashoz, mondja meg, mi volt a magyarázata a nép körében elterjedt nagy antiszemitizmusnak. Héjjas Aurél: Hogy mi volt az antiszemitizmus oka, azt mondják