Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-23 / 168. szám

SZBQBD ütközéshez neki semmi köze nincs. Hu Györgyöt, az Ébredő Magyarok Egyesületének elnökét az ügyészség kikérte a nemzetgyűléstől, hogy megindíthassa ellene az eljárást. A belügyminiszter HéJJas letartóztatásáról. BUDAPEST, julius 22 Rakovszky Iván belügyminiszter Héjjas Iván letartóztatásával kapcsolatosan a következőket mondotta: — Néhány nappal ezelőtt jöttünk rá, hogy az országban tiltott toborzás folyik. A szálak Nyugatmagyarország felé vezetlek. Megállapították, hogy a szervezkedés központjában Hu György képviselő áll. A m$zgalmat — sajnos — nem tudtuk leszerelni, hogyha végül egy határincidens nem történt volna. Erre azonban kénytelenek voltunk teljes energiával föllépni és a vezetőket letartóztatni. A vezetők most már mind le vannak tartóztatva, többek között Héjjas Iván is, akinek két szempontból tisztább a helyzete, mint a többi vezetőé, nevezetesen, hogy ó, amikor látta, hogy a kormány az akció leszerelésére megtette az intézkedéseket, azonnal igyekezett a maga szervezeteit kivonni a dologból, másrészt pedig férfiasan és egyenesen vallotta be az egész akció keletkezését és cé!j:t. Nem telt ugy, mint a többi vezérek egyrésze, akik ravaszkodtak, kereken tagadtak és a háttérben folytatták a munkát. Az erélyes lépésekre annál is inkább szükség volt, mert nem álhat fönn ! az a helyzet, ho$y az országban , egyesek, bármilyen ideális céloktól • vezetve, csapatokat szervezzenek és azok élére álljanak. Az orszig biztonsága és nyugalma érdekében a kormány mindenkor teljes eréllyel lép fJl és csak arra kéri azokat, akik Ezintén ezt a célt tartják szem előtt, hogy bízzák ezt a kötelességet a kormányra és ne akarjanak szabad , csapatokkal végeztetni államfölada- . tokát. Házat! Földet! Üzletet! vth^V.Tylöenfflbh1t Szabó ingatlan iroda által, Takaréktár-utca 3. Telefonszám: 10-54 Szolid és a legmegbízhatóbb. - Állandó nagy előjegyzés házak, földek ée Beletek eladására^ 1002 Ausztria szempoljából kedvező, hanem általánosságban megnyugtatja a Nyugatot a tekintetben, hogy a magyar kormány szilárdan állja a helyét és Magyarország belső konszolidációjának megmentésére rendelkezik a kellő elhatározással és eiőhatalommal. A hatás Bécsben. BÉCS, julius 22. A nyugatmagyarországi fölkelés elnyomásáról érkezett budapesti jelentések itt általában megnyugtatóan hatottak. Különösen a msgyar kormány erőjét kommentálják igen kedvezően és azt hangoztatják, hogy ez nem csak Szegeden is toboroztak a nyugatmagyarországi fölkelők. Még mielőtt letartóztatásukra került volna a sor, elutaztak Szegedről a felelőtlen toborzók. Szeged, 1922 lulhis 23. golóddst óráról-órára figyelte. Közben, mint jól isneretes, sz egész fölkelés m ghiusult, a kormány lázadásnak minősitette a fölkelést, jö.tek a letartóztatások és a nyomozás kiterjesztése a vidékre. Mire a hivatalos nyomozást Szegedre is elrendelték és mire a szegedi rendőrség a letartóztatást foga/ natasitani akarta, akkorra a szóbanforgó két fiatalember elutazott Szegedről. Megállapítható, hogy a fiatalemberek Nyugatmagyarország felé vették utjukat. Megjegyezzük, hogy a rendőrség még nem haeyta abba a nyomozást, hanem kihallgitja mindazokat, akikről föltehető, hogy a nyugaimagyarországi fölkelők mozgalmához csatlakoztak. A nyugatmagyarországi fölkelés ügyében megindított nyomozásnak szenzációs eredményei vannak, napról-napra ujabb és ujabb letartóztatások történnek, amelyek orszigos izgalmakat idéztek elő. Az államrendőrség főkapitánya a nyomozást a vidékre is kiterjesztette, de még mielőtt ez megtörtént volna, a szegedi rendőrség politikai nyomozó osztálya észrevette, hogy Szegeden gyanús szervezkedés folyik. A szervezési ket fiatalember folytatta, akik az első nyugatmagyarországi fölkelés után telepedtek meg Szegeden és azóta itt eltek. Személyi adataikra vonatkozólag a rendőrség nem adott tájékoztatást s csak annyit sikerült megállapítanunk, hogy mindkét fiatalember leszerelt hadnagy. A rendőrség a legnatyobb részletességgel utánajárt a toborzási mozgalomnak, de a nyilvánosság számára semmit sem közölt. Sikerüli azonban megtudnunk, hogy a rendőrség minden pozitív adatot megszerzett a toborzók működésére vonatkozóan. Megállapították, hogy több olyan szegedi fiatalember, akik már az első nyugatmagyarországi fölkelésben is résztvetiek, ismét Nyugatmagyarországra utaztak s igy nyilvánvalóan szerepeitek a második fölkelésben is. A rendőrség látva a gyanús mozgolódást, eleinte tar ózkodó magatartást tanúsított a két fő nozgalóval szemben. Ne n tudta ugyanis a rendőrség, ho;y hazafias fölbuzdulásnak, vagy lázadásnak minősítse-e a felelőtlenül indított mozgalmat ? E fonlos kérdés tisztázása végett a szegedi államrendőrség főkapitánysága utasítást kért a belügyminisztertől és ettől tette függővé a jogtalanul toborzók letartóztatását. Ezalatt a szervezkedés továob folyt ugyan, de a rendőrség a titkos mozFülöp József uriszabósága Szentháromság utca 5. A legkényesebb igényeket kielégítve olcsó napi áron 1193 Elsőrendű FAZQNŐLTŰNYÖKET, FII'-, GYERMEK- és SPORTRUHÁKAT készit. Szegedi Vigszinpad Horváth Mihály-utca 8. Igazg. telefon 258. Pénzt, telefon 582. IQAZQATÓ: HtUDI KátHáW, Vasárnap ét hétfőn, Julius 23. ét 24-én Rendkívül kacagtató u] műsor 1 A SÁTÁN MASZKJA • Tragikomédia. Böcöeő Bus Balázs esete. Faludi Kálmán parasztkomédiája. A BÖRZE. Zágon István tréfája. MIHA'LOVITS ft Co. J1MMY ÉS TOM burleszk apacsjelenése. Fenyő Irma Babrlk János uj sanzonokkal. uj szólókkal. Faludi Kálmán eredeti palóc dalaival. Mit hé, RAeó Ida és Bihari uj számokkal. Vasárnap, julius hó 23-án délután fél 6 óraknr zónn-ELŐnoAs fél heljrárakkal. Szinre kerainek: A civil ruha. vígjáték. A hordár. Bodrogi falren«eti. tréfája és az flsszes attrakciók. Előadások kezdete este fél 9 órakor. Ilelyárak : Zs«lye b(i, támlás.zék 40, ' trn4k 30, ^^^ar^él^KMcorona^igalmi ad-v. eevOtt — Ká.llay dr. jogi szemináriuma Pallavicini-u. 3. alatt fogad egész nap. CSEVEGES. A nekrológok, amelyek Ambrus Zoltán távozását a Nemzeti Színház j éléről hirül adták, szinte kivétel nél- j kül megegyeztek abban a kettős 1 megállapításban, hogy a Midás király és a Berzsenyi báró és családja szerzője a legfinomabb kulturáju élő magyar író és hogy távozása nem i jelent veszteséget a Nemzeti Színházra nézve. Mind a két megállapítás való igaz, de a kettő együttesen valahogy paradokszonnak látszik. De hát ha Dideroi szerint van színészi paradokszon, miért ne lehetne ilyen igazgatói paradokszon is ? Amit a nagy német költő a vérről mondott, az áll a színházra is: valami egészen különös fluidum az, se nem egészen irodalom, se nem egé zen látványos mutatvány és még ezen kivül, e*en fölül és alul sok minden egyéb is. Lehet valaki világraszóló lángész és egészen rossz színházigazgató. De lehet valaki világrosszaló lángész és amellett egészen jó színházigazgató is, mint például Goethe volt a hagyomány szerint, vagy Shakspere lehetett, ha ugyan egyáltalában az volt. De Goethe jó színházigazgató léére, vagy annak dacára éppen nem szorgalmazta a saját vagy Schiller drámainak előadását a maga színházában, ellenben egészen komolyan és nyugodtan beadta a publikumnak Ifflandot és Kotzebuet. Shakspere a jelek szerint nem vonakodott a saját darabjai előadásától és ezt viszont ő tette igen helyesen. Mert az is kétségtelen, hogy lehet valaki igen korlátolt vagy igen ravasz számító és azért mégsem jó színigazgató! Ha a politika az exigenciák tudománya, akkor a színház a kiszámíthatatlan eshetőségek művészete. Éppen az benne a vicc, hogy mégis ki kell tudni számítani,'hogy mi kell a magyarnak, d* ugy, ho«y a kecske is jóllakjék és az örök művészet se fordítsa el pirulva és sáppadva orcáját a spektákulumtól. A színháztól például ugy lehet legbiztosabban e riasztani a mai közönség legnagyobb részét, ha az előzetes reklám vagy kommüniké tógát ölt és kothurnusra hág és a personán keresztül azt dübörgi fenségesen száraz hangon, hogy i t most nagyon, de nagyon komoly, magas irodalmi iskola lesz, klaszszikus est, tudományos konferenciával, egyszóval unalom lesz, unalom, unalom, az a műfaj, amelyet Voltaire apó sem szeretett, pedig ő még a müfajtalan műfajokat is kedvel ette, különösen vén színházi kecske korában. A színház bizony nem akadémia és nem felnőttek oktatása, mert ha valaki okosabb vagy műveltebb akar lenni, akkor szép csöndesen beül a könyvtárba vagy elmegy az egyetemre, ha Vdlaki a reformáció korát akarja ismerni, akkor nem a Meyerbeer Prófétáját hallgatja, hanem Ranket vagy Froudet olvassa, ha valaki a tőzsde dolgaiban akar járatos lenni, az nem Bernstein Sámsonéból fog tanulni, hanem a saját kárán. Ambrus Zoltán valóban egyetemes érdek ődésü szellem és valósággal világító elme, szellemes és formás, okos és finom, magyar és modern és amit akartok, kivéve ... Igen, hiszen minden nagyságnak és tehetségnek vannak határai, sőt korlátai. A tóparti gyilkosságot vagy a Solus erist bizonyára nem tudná megírni, ha ezer évig élne is, akár Vajda Ernő, akár Drégely Gábor, akár Földes Imre, akár Szenes Béa és mégis, ezeknek voltjik nagy színpadi sikereik, amiket a legszigorúbb kritika is hiába tagadna le, mert itt a közönség adja be a garast mégis, mig Ambrus Zoltánnak?... Igaz, Ambrus soha meg se próbálkozott a darabírással, mert sokkal több benne az önismeret és igy az önkritika, de viszont a Nemzeti Színház .igazgatását mégis vállalta és az eredmény? Ambrus Zoltán sok tehetsóge közül hiányzik a színházi látás, hogy jobb kifejezés hijján igy nevezzem azt a valamit, ami pompásan és gazdagon meg vaii — mondjuk — Molnár Ferencber. és meg volt 1V.0Iliéreben. Hogy Ambrus Zoltán kitűnő színházi kritikus volt, az nem mond ennek ellen. A színházi kritikus kívülről, ha ugy tetszik, fölülről nézi a színházat, és ha én egy sertéskarajról megállapítom, hogy igen ízletes és igen kevés, ez m-g nem jelenti azt, hogy alkalomadtán el is tudom készíteni. (H szen ez sincs kizárva, mint ahogy például Hevesi Sándor meg is irja a<t a darabot és pedig egészen jól, amelyet azutáu meg is rendez, még pedig egészen nagyszerűen. Valószínű, hogy később meg is bírálja és pedig meglehetősen elfogulatlanul). De Ambrus Zoltán nem voll az a kritikusi báb, amelyből igazgatói lepke lett, sőt ellenKezőleg. Amorus az élet szép emberében került a díszes pozícióba, akkor, amwor már az irói dicsőség nem hevít többé, de a munkakedv sem melegít. Ha Ambrus franciának születik (lelkében ez a szép, szőke székely ur úgyis sokkal inkább r <on a Juies Lemaitre, vagy Riry it: Gourmont szellemével, mint bárki magyaréval), ma palotája van valahol az Anatole Francé-é kötelében és kézirataiért nagy a tolongás lap- és könyvkiadók részéről az előszobájában. Igy egyelőre (hiszen Ambrus Zoltán most már várhat) fé bemaradt — kellő érdeklődés és pártolás hiányában — összes müveinek gyűjteményes kiadása. Mert Ambrust is dicsérik, de nem olvassák, mint Klopstock-kal tették. Eddig csak dicsérték legalább; mióta színigazgató lett, már szidtak is. Most majd el fogják felejteni, mint Justh Zsigmondot, Petelei Istvánt, Gozsdu Eleket, Papp Dánielt, Thury Zoltánt és már életében annyi más értéket és kiválóságot elfelejtettek. Majd az Utókort — mondja az ostoba és gonosz képmutatás — majd az utókor? — mosolyog keserű jókedvvel Ambrus Zoltán és nagyúri gesztussal rendel még egy spriccert.