Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-21 / 166. szám

Szeged, 1922. julius 21. Ára 6 korona. Péntek, 111. évi. 166 sz. 5950. Ez a szám többet mond 3 Jeg­hang?atosabb címnél is. A budapesti árutőzsdén tegnap állomáson átvéve ennyiért kínálták és vásárolták a bú­zát. Ugyanakkor a huszfrankos ara­nyat, amely a békében eg/ n éter­rrázsa búzának a világpiaci egyen­értéke volt, 5860 koronával jegyez­ték. Ez azt jelenti, hogy a legfonto­sabb emberi tápszernek, a kenyér­nek cz anyaga a pe&ti piacon elérte, sőt meghaladta az aranyparitást. A kormány tehát azt a bejelentett célját, hogy legfontosabb kiviteli cikkünk árát az arany színvonalára emelje, tlérie. Más viszonyok között ez föltétlenül örvendetes jelenség volna, meit kereskedelmi és fizetési mérlegünk megjavulásra csak igy lehet számítani. Köz'udomásulag azonban a búzát és lisztet nem csak kivisszük, hmem idehaza is fogyaszt­juk. Azoknak a millióknak, akik mint fogyasztók csak a katasztrófális drá­gaságnak a $uly<ít érzik, de a leg­szebb közgazdasági okoskodások iránt is érzeke'leoek, mikor éhes aj­kak követelik tőlck a kenyeret, hogy fogja a kormánynak akármelyik tagja is, teszem például nagyatádi Szabó István, megmagyarázni az aranypari­tás előnyeit? Es mit fog felelni a kormánynak egy másik tagja, teszem Kállay Tibor, ha megkérdezik tőle, vájjon a fogyasztók jövedelme is el­érle-e már az aranyparitást ? Keresők és családföntartók százezrei, akik papirkoronaban kapják a fizetésü­ket, vagy munkabérükét, méltó két­ségbeeséssel kérdezhetik, bogy mi­ként fizessék meg papirkoronával a búzát, mely mi: elérte az aranynak a színvonalát? Ezzel azonban a kenyérmagvak áremelkedésének szörnyűséges per­spektívái még nem zárullak le. Mi­kor ez törttnik az áralakulás terén, megjelenik a nyílt színen a Futura nevű társaság, fgyike azoknak a fa­vorizált közgazdasági alakulásoknak, melyek az utolsó két év alatt nőttek nagyra és körlevélben értesiti a ma­gyar gazdákat, hogy a kormány öt bizta meg a köztisztviselők gabona­bevásárlásával. Ez a Fulura nevü társaság, mindenesetre a kormány tudtával, mert hiszen az ő megbízá­sából cselekszik, nemcsak azt mondj J, hogy megveszi a búzát az arany­paritást már meghaladó napi áron, hanem kijelenti, hogy anenayiben a buza ára még emelkednék, a most K?*1? gazdasági év átlagosának többletkülönbözetét is utólag meg fogja téríteni Szinte döbbenetes még csak elképzelni is, hogy mit jelent ez az ajánlat. Ha hanyatlik az ár, akkor a mai magas árát a termelő végérvényesen megkapta, de ba emel­kedik, akkor joga van követelői, hogy bizonyos számú száz koroná­kat még utána hajítsanak. hw ez a Fuiiifának privát luxusa volna, semmit sem szólhatnánk eganc. Dt itt a Jákob hangját és £ma» satrO* ke* látjuk JódAi ' - ^^ latban. Csak végig kell gondolni ennek a közgazdasági szörnyűség­nek a logikáiát és logikájának a kö­vetkezéseit. Aki már aranyparitáson, sőt aranyparitáson fölül adja el a búzáját, p'áris óiiási előnyt élvez mindazok fölött, akik messze íilla­nak ettől az eszményi nívótól. A hely.etük olyan, mint a szegedi bei­városi emeletes házaké a külváro i vityillókkal szemben, melyeket min­den tavssszal elönt a víz. Az ígéret, hoicy drágulás esetén még pénzt kapnak, éppen olyan, mintha Sze­geden a külvárosi házak elöntése esetén a belvárosi paloták tulajdo­nosai kapnák az árvizsegélyt. De mas következései is vannak az esetnek: intézményesen teszi lehetet­lenné a magyar költségvetés szaná­lását, intézményesen üti agyon a magyar malomipart és teremt jó termés mellett mesterséges Ínséget az országban. A Futura a gabonát a köz isziviselők számára vásáiolja, akik a li ziet a kormánytól nagyon kedvezményes áron kapják. A ked­vezményes ár és a piaci ár körötli különbözetet a kormány, helyesebben az ország fizeti. Ez a tisztviselői ellátás ma költségvetésünknek egyik legjelentősebb tétele. Hogy számolhat a kormány komoly költségvetéssel, ha sejtelme sincs róla, trogv egy esztendő múlva még mennyit keii fizetnie a már régen megvásárolt gabonáért ? A malmok máris kélaégbeesetien, néznek az uj kampány elébe. A gazdák nekik is c.ak a Fulura föl­tételei mellett hajlandók elídni. Hogy vásároljon a malom góbonát és milyen áron kalkulálja az eladandó lisztet, hí nem tudj <, hogy mit kell méu utólag a búzáéit fizetni? Ha a li ztet njpiáron adja el egyiti oldalon, vevőjétől a különbözetet behajtani nem tudja, másik oldalon azonban feje fölölt lebeg az árpótlék Dtmokles kndja. Ha biztosítani akarja magát az árdifferencia ellen, ugy föl kell hajtani a liszt árát, hogy ezt esik a nagyon gazdagok lesznek képesek megfizetni. Hí tartózkodik a vételtől é: redukálja a munkáját, amire már megvtn a baj'andósá^, liszthiány lesz az országban. Ezek a kilátások. A háború alatt ismertük meg a visszamenőleges hatályú kormány­rendeletek és visszaható hatályú ár­nuximálások csodabogarát. Egyes iparvállalatok keserű tapasztalatokkal emiékeznetnek vissza azokra az időkre, amikor előfordult, hogy már régen földolgozták a nyersanyagot, el is adták a belőle készült iparcikkeket és akkor tudták meg, nogy még külön felárat fizetniük kell a nyers­anyagért. Ma fordítva történik az ügy. A Futura a kormány jóvoltából, de nem tudni, kinek a pénzesői, előre Ígéri az aranyparitáson még fölül mutatkozó áremelkedés haszná­nak a leszámítolását. Látszólag ugyanaz történik, csak az időrend vau megfordítva. A valóság mégsem az. Akkor néhány vállalat zsebére ment a játék, ma mindannyiunk bőrére. Sőt még a köztisztviselők, ekik mégkapják a kedvezményes ,lisztet, se higyjév, hogy ők páholy­ban ülnek. A drágulás, amely ebből a politikából fakad, más oldalról oly rettenetesen fog jelentkezni, hogy < illuzóriussá teszi, amit kedvezményes j ellátás címén — élveznek. A miniszterelnök a nyugat­magyarországi fölkelésről. A fölkelőket magyar csapatok leverték. Többen letartózta­tásban vannak Budapesten. — Prónay és Héjjas kihallga­tása a rendőrségem BUDAPEST, julius 20. Közöltük, hogy osztrák híradás szerint a nyu­gatmagyarországi határon Kárácska községnél fegyveres fölkelők megtá­madták az osztrák határőrséget és a támadásból másfélórás kemény harc fejlődött. A7. osztrák kormány a ha­tárincidenssel kapcsolatban tiltako­zott a magyar kormánynál, ahol ab­ban az esetben, ha a hírek megfe­lelnek a valóságnak, szigorú intéz­kedések megtételét ígérték. Közölte a magyar kormány azt is, hogy az állítólagos támadást intéző felelőtlen szabadcsapatok haladéktalan fel­oszlatását már el is rendelte és a budapesti állam rendőrségnek szigorú utasítást aqott mindenféle toborzás megakadályozására. A magyar kormány állal indított vizsgálat megállapította, bogy a föl­kelők támadásóról szóló hír megfe­lel « valóságnak A fölkelő csapatok csakugyan megkísérelték az Atts*­triáU való betörést A magvat kor­mány asoanal » nemsetihadsereg csapatait vonultatta föl ellenük és ezek a fölkelő csapatokat teljesen szétszórták. Egyik részük osztrák területre menekült, másik részük tel­jesen szélzüllött és magyar terüle­ten van. A fővárosban elterjedt az a hír, hogy a nyugatmagyarországi inci­denssel kapcsolatban Prónay Pál nyugalmazott alezredest letartóztat­ták. Ez a hir alaptalan. Andrejka Károly főkapitányhelyettes, a buda­pesti államrendőrség politikai osz­tályának vezetője, néhány nap előtt kihallgatta ugyan Próoayt, de kihall­gatása után elbocsátotta a rendőrségről. Kihallgatására azért volt szükség, mert pontosan egy héttel ezelőtt a rendőrség bizalmas értesülés alapján föltartóztatott a keleti pályaudvaron egy ötven fiatalemberből álló társa­ságot, akik Nyugatmagyamágba akartak utazni és valamennyien tagjai voltak a fQlkelö különítményeknek. Ei az ötven fiatalember mdg mindig a rendőrség őrizetében van. A fiatal­emberek ügyében hallgatták ki Prónayt. A bécsi lapok nem kommentálják a határincidenst, csupán a Wiener Morgenzeitung ír róla annyit, hogy a támadást Héjjá i Iván, Prónay és Hir György készítették elő, akik a* „Apostoli kettős kereszt védelmi szö­vetségének" tagjait hívták be fegy­veres szolgálatra és az At ila-köruti fegyverraktárban szerelték föl őket. BUDAPEST, julius 20. A nem­zetgyűlés mai ülése után a minisz­terelnök, Rakovszky Iván belügymi­niszter és Bántfy Miklós külügymi­niszter tanácskozásra vonult vissz? a nyugatmagyarországi kérdés ügyé­ben. A tanácskozás után Betnlea miniszterelnök a következőket mon­dotta: — A kormány tudomást szerzett arról, bogy a nyugatmagyarországi határ men'én újból kisebb csapatok mutatkoztak olyan emberekből, akik­ről föltehető, hogy Nyugatmagyar­országra betörni szándékoztak. A belügyminiszter azonnal megtette á szükséges intézkedéseket, hogy a gyanús mozgalom földerittessék, ami teljes mé'iékben sikerül is. A leg­nagyobb'4 »ze a szóban levő egyének-, nek rendőri őrizetben van, va'amint azok is, akik kezdeményezőknek tekinthetők. A rendőrség kellő időben vette ke­zébe az ügyet, ugy hogy a mozgo­lódás nagyobb mérveket nem ölthe­tett. Aránylag csekély számú ember­ről van szó és túlzottak atok a hí­rek, amelyeket ezekkel a hírekkel kapcsolatosan terjesztettek és ame­lyek izgalomban tartják a közönsé­get. Az egész ügy pár nap múlva az ügyészséghez kerül, ahol a tör­vényes eljárás megindul BUDAPEST, julius 20. Prónay Pál kihallgatása után Héjas Ivánt hallgatta ki Andrejka főkapitány­helyettes A kihallgatásról eddig semmi s m szivárgott ki. BUDAPEST, julius 20 Prónay Pál nyugalmazott alezredes a követ­kező nyilatkozatban tiltakozik a to­borzás ellen: Amatőr honmentök, akik füszeresbaltok kirakatainak dí­szítésében talán specialisták lehet­nek, biztosítani akarják maguknak azt a szabadalmat, hogy a hazát csak ők fogják megmenteni. Ezen hazafiak exponensen nevemmel is üzérkednek, hogy ezáltal embereket toborozzanak és föleskessenek, nem azért, mintha szándékuk volna vala­mit cselekedni, hanem azért, hogy más ne cselekedhessék, mert egyéni érdekűk igy kívánja, Figyelmeztetek mindenkit, hogy ne üljön föl ezeknek, bn nem bíztam meg senkit, hogy nekem embereket esküvel toborozzon, aJ a magyar embert, akinek hasznát lehet venné, azt nem lehet sem esketni, sera tor borozni, mert ugy is megérzi azt a pillanatot, amikor tenni lehet vala­mit a hazáért. Ha pedig ez a pilla­nat elérkezik, én elsőnek lenek ott, de ott leszórt mindazok, akik már egyszer ott voltunk és akiket vérttnk tüll oda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom