Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-07 / 129. szám

jgeged, 1922. juniui 7. Ára A korona. Szerda. Hl. évi, 129. sz ELŐFIZETÉSI ARAK: fy évre 1200 kor. | Negyedévre 300 kor Egy hóra 100 » évre 600 Haladunk. Az uj nemzetgyűlés képe, amelyre gróf Apponyi Alberttel az élén az egé'z ellenzék már előre rásütötte a lörfénytelenség bélyegéi, lassankint teljesen kialakul. Ma már látjuk, hogy a honatyák gyülekezete nagyon vegyes képet fog mutatni s főleg egészen más képet, mint az előző nemzetgyűlés. Pedig be kell látni, hogy itt mindent elkövettek a régi együttes fölujtása érdekében s pusz­tán csak a nép, a felséges nép ellenállásán mu!oit, hogy rem az történt, amit Bethlen és Gömbös akartak. Egészen csodá'atos, hogy ez a változás, mondhatni átalakulás, éppen ugy törtínik, amint azt há­rom esztendő óta a nemzetromboló sajtó jósolta nap-nap után. Igaz, hogy itt könnyű volt jósolni. Itt mindenki látta, hogy az erőszak kurzusa hamarosan összeütközésbe jut a becsületes magyar nép akara­tával, itt mindenki látta, hogy az a „jogforrás", amelyei csendőrszuro­nyok hasítottak ki a nemze! testé­ből, hamarosan bedugul és mindenki látta azt is, hogy az a kis ellenzéki tábor, amely az elmúlt nemzetgyűlé­sen életveszélyes fenyegetések elle­nére is bátran lobogtatta a maga lekicsinyelt zászlaját, meg fog növe­kedni. És ma azt látjuk, hogy ez az előrelátás nemcsak a vezércikkírók forszirozo t témája volt, hanem szi­lárd bázison nyugodott, sőt nem is remélt méretekben bomlott ki most a jóslat teljesedése. A legközelebb összeülő nemzetgyűlés képe minden választási erőszakosságokon keresz­tül is a legjobb ujjmutatás arra, hogy ennek a három esztendő óta folytatott jelszavas politikának meg kell halni és itt isméi föl kell venni azt a régen elvetett láncszeme*, amely a béke, az emberszeretet és a szociális gazdság poétikáját fűzi tovább. Ennek a halálos jóslatnak is eléikezik majd az ideje abban a pillanatban, amint a nép szabad véleménynyilvánításának eszközét, a titkos választójogot faluban és vá­rosban egyaránt megkapja és abban a pillanatban, amelyben a kormány­nak az eröszakot ki kell küszöbölni a politikájából. Hetven nyolcvan ellenzéki képvi­selő, akikben most az igaz népaka­rat megtestesült, mandátumával iga­zolja mindazt, amit a mai uralom fokozatos e'erö.lenedlsére vonatko­zólag föntebb elmondottunk. És ha most ezt az ellenzéki csoportot bon­colgatni kezdjük, akkor még érde­kesebb dolgokra jövünk rá. A mai ellenzék legerősebb pártja kétségte­lenül a szociáldemokrata párt lesz. A pokikai helyzetnek ma ez a leg­gondolatiavdlóbb jelensége és sok okosságot lehet belőle kihozni a mindenkori kormányok számára. A szociáldemokrata párt, amely ma a magyar munkásság kilencvenkilenc ufatlékát képviseli, három esztendő az inie.nátó tábor poklához volt tz&gtwe. Három esztendeig a ma­gyar munkás nem nyithatta ki a szá­ját, nem panaszolhatta el gazdasági nyomorurijját, nem követelhette em­beri mivoltának elismerését ,'zért, mert a magyat munkás; jónak látták a zcidó szel em ^ötö'i bélyegzettjé­nek cimezm é* ezen a cimen min­den jogától n.egfosaani. Ezekre a mesterkélt vádak™ fölt pitétt elnyo­matás, most imp^áns méríékben sziilte meg a mina reakcióját. A munkásság a legeiősebb ellenzéke lesz a nemzetgyűlésnek, becsületes és igazságos munkáspoli'ikát fop kö­vetelni és ehhez a magyar munkás­nak minden polgári fölfogáson belül látozni soha ezt a jogát a szociál- ! demokrata pártnak mindaddig, amíg ez ; páti a jog hatjain belül ha­ladva lul'ott kövexIéseKet nem tá­maszt az igazságos mértékkel mért gazdasági lehetőségekkel s-emben. Ez. a működési szabadság leit volna az eh ull három esdendő politikai föladata is és n inthogy <nn*k föl­ismerésé; a változó kormányok nem tudták, vagy ne;n akarták elérni, most lássák a nép igai Ítéletét mun­kájuk fölölt. És a nép még tovább 5ZERKE5/.TÓbtG É5 KIADÓHIVATAL: Kölcscy-ukd fi. V Telefon 13-33. Függetlenségi párti: Rákóczi Ferenc (Alsódabas), Pártonkívüli: Baross Já-'o* (Piltsvöiö>vár). A már megválasztott képvig«iök statisztikája. A hétfőn lezajlót: pótválasMások után a választások statisztája a következő : Eddi*' megválasztottak 190 kép­viselőt Kö/.ülök 147 a kormányt fog üé.kezni mindaddig, amíg ítél- I támogal^| 43 pedig e;:en^i' Párí Jm. O áilácnlr c/crint a UAuolltoiAk Ari r.m. keznie már nem kell, csík éln 2mint a jelekből láthat', mos', erre fe é haladunk is joga van. A liberális ellenzék nem fogja kor­Hogyan végződtek a hétfői pótválasztások. A budapesti szavazások az ellenzéknek kedveznek. A hétfői pól választat okon a kor­mánypárt föltűnően fényes győzel­met aratott. Lapui k más helyén mutatóba közöljük az orosházi pót­válasziás eredményét, amelyet a kormánypárt u^y ért el, hogy egy­szerűen letartóztatta a szociáldemo­krata Farkas István támogatására leutazott Peyer Káro'yt, a már meg­v. las- tott képviselőt. Ez a kis terror, kapcsolatban az ismert ezt őzökkel, megszerezte a diadal! Csizmadia Andrásnak, noha Faikasnak nagyobb többsége volt az el ő választáson. De a hetventagu ellenzék méífis meglesz. Eddig 43 ellenzéki mandá­tum van. Ezekhez járul még öt, mert öt kerületben csak ellenzékiek kerü'­nek szembe a legközelebbi pótvá­lasztáson. A budapesti választás föltétlenül az ilienzék javára dől el. Tudvalevő, hogy Budap;s en és a kornyékén 30 képviselői választanak. Ebből csak a szélsőségesen reakciós, antiszemita Wolff-csoport kap man­dátumokat, amelyekkel a kormányt támogatja, ezek azonban kisszámuak lesznek az ellenzéki siandátumokéhoz képest. A hétfői pótválasitások eredménye Egységes pártiét: Almássy László (Pomáz), Barabás Samu (H»idi»ioboszlóX Csizmadia András (Orosháza), Csontos Imre (Karcag), Erdődi Harrach Tihamér (Tisza­földvár), Fráter Pál (Szé elyhid), Forgács Miklós (Megyaszó), Herczeg Béla (Kunhegyes), Hu Qyörgy (Hercegfalva), Qróf Hoyos Miksa (Kaposvár), Huszár Dezső (Sárbogárd), Ivády Béla (Pásztó), Kálmán István (Tura), Krokker Kálmán (Vác). Lévay Mihály (Abony), Meskó Zoltán (Kiskörös), Mokcsay Zoltán (Kunszentmikiós), Nagy János (Tolnstamási), Nemes Bertalan (Oönc), Fsieoc (NHÓÁIÍMÁ Úri Szabó Dezső (Igal), örffy Imre (Szekszárd), báró Prónay György (Kiskun­halas), Putnoky Sándor (Szikszó), Rácz János (Mezőtúr). Gróf Ráday Gedeon (Nagykörös), Renczes János (Tolna), f. Szabó Gézi (Bia), Szomjas Gusztáv (Hajdúböször­mény), Viczián István (Na^ykáta), Dr. Zeöke Antal (Gyoma). Andrássy-pártiak: Dinich Ödön (Rácktve), Órgróf Pallavicini György (Dom­bóvár), 48-as kisgazda párt: Borgulya Pál (Szarvas), állásuk szerint a következőkép osz­lanak meg: Egységcspárt Ernsz:— Huszár- párt Nemzeti polgári párt Kormány i támogató párton­kívüli öss'es kormányt támogató kep/ise ők Keresztény elierizék SzcciáiílemoKrta Rassay-párt Függelknsé^i párt 48 as kisgazdapált Demokrata part Nemzeti munkáspárt Pánonxivuli ellenzéki összes ellenzéki képviselők 43 Az uj net^zct^yillés 245 mandá­tum.i most ig • oszlik meg : Megválasztott képviselő 190 Ismeretlen ered »ényü pót­választás 1 Pótvála.ztás második cso­portja 23 Felfüggesztett választás 1 Budapest és Pestkörnyék 30 őszesen 131 8 1 147 16 10 6 2 2 1 1 5 245 A fővárosi választások. Ismeretessé vált a budai ereépieny. Éjjel telefonálja tádósitónk: A budai kerületben kedden este be­fejezték a szavazatok összeszámo­lását. Leadtak összesen 68281 sza­vazatot, amelyből azonban 1347-et érvénytelenítettek. Ilyenformán a bu­dai kerületben az érvényes szava­zatok száma 66.934. A lajstromos szavazásnál alkalmazott svájci mód­szer szerint ezt a számot el kell osztani a mandátumok számával, vagyis hattal, hogy megkapjuk azt a számot, amelynek elérése egy mandátum eléréséhez szükséges. Ez a szám ebben az esetben 11,165. A budai szavazatok összeszámlálása után az egyes pártokra a következő számú szavazatok estek: Szociáldemokrata 21 794, Wolff-párt 18.240, Andrássy Friedrich 8.776, demokrata-überális 7.537, keresztényszocialista 3.961, nemzeti polgári Z573, gazdaságpolitikai párt 2.481, függetlenségi 1.541. Ezek szerint a budai kerület kép­viaattyf Gyula Mociduemokrata (ezen a listán Peidl Gyula volt a vezető, de miután öt Szegeden megválasacták, helyébe lép Batitz, aki a második volt a listán), dr. Wolff Károly, Kéthfy Anna szociáldemokrata, gróf Andrássy Gyula, dr. Benedek és Béndrd Ágoston. Ezek a számok a maguk százalé­kában is élénken tükrözik vissza, hogy Wolffék fellegvára nem beve­hetetlen erősség. A szociáldemokrata párt volt az, amely fönnen hirdetett Wolff-párti kerületekben negyedfél­ezerrel több szavavatot tudott i maga számára biztosítani. Másik na­gyon jellemző eredmény, hogy a liberális front megbontói, akik a milliók egész sorozatát küldték harcba, teljesen megbuktak. Az északi karúlatban 38 184 szavazit a következőképen oszlott meg: Demokrata liberális 14.790 Szociáldemokrata 1446$ Wolff-párt 4.287 Friedrich—Andrássy-párt 2*280 A régi Friedrich-párt 1.171 Nemzeti polgári pátt 1.086

Next

/
Oldalképek
Tartalom