Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-25 / 144. szám

SZEGED A Fidibusztól az angol királyig­— Major Henrik karrierje. — Nem éppen gyakori esemény, de tipikus magyar karrier a Major Henrik szédítő iramú karrierje. Tegnap még a Fidibusz­ban és egyéb vicclapokba rajzolgatott és <lig volt egy pár szivarra elegendő a ho­noráriuma, ma már a üraphicnek dédel­getett rajzolója és a Byszander boldog, ha egy-egy rajzát közölheti. Es hull a jó öreg angol font és ma holnap annyi lesz belőle, mint egy kisebb magyar szérűn a polyva. Eveken keresztül rajzolgatott Budapes­ten a kedves és kócos Major Henrik, tipusa a gondtalan és mindig jókedvű bohémnek, akinek a rajzaiban, a karrikaturáiban szinte parázslott a kedély, a hogárthi humor. Ezek a pár vonalból álló rajzok ellenáll­hatatlan derűt árasztottak és a legsava­nyubb kedélyű embereket is mosolyra késztették. Mindenki mosolygott, mindenki nevetett a rajzai láttára, söt maga Major Henrik is mosolygott, sőt nevetett ha arra gondolt, hogy bar 10 korona nagy összeg, de megéri e vájjon hajasan, hogy egyszer 15, vagy — még rágondolni is merészség — 20 koronát kapjon egy egy rajzáért. És addig nevetett Major Henrik a saját nyo­morúságán és merész álmain, mig egy szép napon Hollandiában telt meg a szeme könnyel, mert Magyarországra gondolt és Budapestre, ahol a magyar zsenik százai nevetve szoktak nyomorogni. Hollandiában is azt cselekedte Major Henrik, amit Budapesten: rajzolgatott. És rajzait csakhamar közölni kezdték a lapok, sót meg is fizették tisztességesen. És a palettái is a kezebe vette, festeni kezdett és festményeinek a reprodukcióját a Studio közli már. Pár hónap elteltével már szár­nyára vette a hir a nevét és egy csomó hollandi forinttal átruccant Londonba, ahol a nóta szerint „van számos utca és minden utcán sok sarok". És ott is az ösi mester­séget űzte: rajzolgatott és egy szép napon belerajzolta magat a Graphicbe, meg a Byszanderbe. És jöttek a sikerek, mint Budapesten a végrehajtók. Lordokat és ladyket, a londoni kiválóságokat rajzol­gatta, Lloyd Georget két izben is, először a Viktória pályaudvaron, amikor Genuába elutazott, azután akkor, amikor hazaérke­zett a genuai nagy-csata után. Az utóbbi rajz jobban tetszett a/, angol miniszter­elnöknek, aki ineg is mondta Majornak: — A képen mar egy kis hizelkedés érezhető Mr. Major. — Lehet és ha igy van, azért történt, mert a miniszterelnök ur Genuában jól viselte magát. Lloyd George jót nevelett, hihetőleg be­felé Major Henrik is, aki arra gondol­hatott, hogy bár szörnyű nagy ur az angol miniszterelnök, akit lerajzolhatni nagy sze­rencse, sőt jól jövedelmező üzlet is, de az angol kinget lerajzolni, az lenne csak nagyszerű dolog, sot rendkívüli esemény. Erre is sor került v rágfakasztó május ve­gén, amint ezt a londoni megbízható hír­adás közli velünk. ügy történt az eset, hogy a His Majestic Theaterben vendégszerepelt a Comédie­Franc,aise. Majornak a Byszander részére kellett megrajzolni a francia színészeket. Major a színpadról kikukucskált és egy páholyban észreveszi a francia nagyköve­tet, akit már lerajzolt és a pompás rajz megjelent a Graphicben. Major a páholyból kihivatta a francia nagykövetet és minden bevezetés nélkül azt mondta neki, hogy szeretné lerajzolni az angol királyt. A nagy­követ nem kérette magát, szünet idején beszélt ^úrállyal, akivel közölte, hogy Mr. M.ifflBt Graphic rajzolója, szeretné lerajzo'.iSMwrály beleegyezett (Londonban ez nagyTzö), de azt kérdezte, hogy hon­nan végzi a rajzolást, mert a szinház teli volt. Mnjor megüzente, hogy a zenekarból. A király mellett jobbról Mary leánya, balról a királyné tilt, a színpadon pedig — Moliére. A zenekarban egy kicsit sötét volt, de azért Major jól látta a királyt, aki meg se mozdult, egy helyre nézett, majd egy nagyot ásított. Major eleinte azt hitte, hogy a király őt unja, de aztán megálla­podott abban, hogy inkább — Moliéret. A király leánya azon mulatott, hogy Major a sötétben rajzol és ezt a müveletet nézte és nem az előadást. Amikor a rajz készen lett, a papír'-pot Major a királyi páholy­nak fölmutatta, erre még a király is mo­solygott. Szünetben Major a francia nagy­követnek átadta a rajzot és megkérte, mutatná meg a királynak. A nagykövet a rajzot megmutatta a királynak, akinek a kép nagyon tetszett, a királykisasszonynak is, aki folyton azon nevetett, hogy Major sötétben is tud rajzolni. Major ezután arra kérte a nagykövetet, kérné meg a király­leányt, adjon alkalmat, hogy megmutat­hassa, mint rajzol világosság mellett A nagykövet azt mondta Majornak, tudja mit, őfelsége holnap elutazik, amikor visszajön, Uieszközlök egy audienciát s őfelsége alá fogja írni a rajzot, azután pedig már szabad az ut, mindenkit leraj­zolhat. A nagykövet kedves jóindulatát azzal hálálta meg Major, hogy megígérte neki, hogy többé nem készit róla karika­túrát Előadás után Major a rajzot bevitte a Graphic szerkesztőségébe, ahol kétkedve fogadták a hirt. hogy lerabolta a kinget. A lap direktora és szerkesztői közre­fogták Majort, akiknek el kellett mesélni, hogy mint ment végbe a müvelet. Nagy­szerűnek találták a merészséget és egyre azon nevettek, hogy a francia nagykövet, meg a Comédie Francaise Mr. Majornak rendezték az előadást, hogy a királyt le­rajzolhassa. Azóta, ha valami rajzolni való akad a ják: .A francia nagykövet kéri Mr. Majort, rajzolja le ezt vagv azt" Azóta hihetőleg megtörtént már a kilátásba helyezett audiencia is, nappali világosság mellett lerajzolta Major Mary királyleányt és mire e sorok megjelennek, megnyílik Majornak első londoni rajz- és t.'stmény-kiállitása, amelv nagy látogatottságnak fog örvendeni. Ki hitte volna még pár év előtt, amikor Major Henrik a Szegedi Újságírók Egye­sülete matinéján a Korzó-moziban rajzolta a szegedi közéleti férfiak figuráját, hogy ez a budapesti ta;ajhoz nőtt igazi bohém, rövid idő alatt kijut Londonba és ott a király képét kapja ceruzahegyre? Annyi bizonyos, hogy az ilyen karrier­hez olyan tehetség is kell, mint a Majoré, 1 aki merni is tud, de marni nem, amihez Graphicnél, a szerkesztőségben azt mond- | Budapesten ugyancsak érteni kell Befejezték a részleges tisztújítást. Fölkiáltással való választás és antiíeminizmus. A részleges tisztújítást tegnap dél­után folytatta a rendkívüli közgyűlés. A folytatás korántsem volt olyan élénk, mint a kezdet, hiszen a ma­gasabb állásokat — amelyek leg­inkább érdekelték a bizottsági tago­kat — már szerdán betöltötték. Annál jobban korteskedtek azonban a kisebb állások jelöltjei. A város­háza környékének képe ugyanolyan, mint szerdán volt, a cédulaosztás erősen folyik az utcán, a lépcső­házban, a teremajtó előtt egyaránt. Nagyon kedves volt Köriig Péter zenedei igazgűó, aki nagy csomó szavazólapp::! a kezében minden bizottsági tagot elfjgott: — Kérem szépen, erre tessék sza­valni, -ialártista, énekes már nyolc esztendő, minten szennádban éne­kelni. A közgyűlési ierem — a polgár­mester szigorú ulasitása alapján — szerda óta érintetlenül várta a vá­lasztások folytatását, söt még uqy látszott, mintha a padokat boritó cédularéteg megvastagodolt volna. Ahogy kinyitották az ajtókat, leg­először néhány jelölt surrant be rc'jta, akik a cédularéteg tetejébe még egy sor saját cédulát tettek, hogy nevük szem elCtt legyen. A legjobban mé; is az utolsó kortes járt, akinek a szavazólapjai beborí­tották a korábbiak valamennyi cé­duláját. Bizottsági tag fele annyi sem volt, mint szerdán, de annál több kortes és pályázó tömörült a terem­ben, ugy, hogy a terem majdnem olyan zufolt volt most is, mint az első napon. Az elnöklő főispin többször ki is küldte az illetékte­leneket, de minden komolyabb ered­mény nélkül, mert öt perc múlva már mindenki bean volt ismét. Dr. Aigner Károly főispán fél öt­kor nyitotta meg a folytatólagos tisztújító közgyűlést. Miután Taschler Endre főjegyző fölolvasta a mult ülés jegyzökönyvét, bejelentette a fő­ispán, hogy a betöltésre kerülő vám­felügyelői állásra Stumpf Kálmánt, Pálfy Bélát, Pauer Zoltánt és Vigh Józsefet jelölte a kandidáló bizottság. Mivel névszerinti szavazást kértek, a főispán ismét két szavazatszedő küldöttséget nevezett ki. Az egyik elnöke Balogh Károly pénzügyi ta­nácsnok, tagtai Magyar József, dr. Kormányos Benő és jegyzőié Gera József, a másik küldöttség elnöke Rack Lipót tanácsnok, tagjai dr Ső­reghy Mátvás és Szabó Gyul*, j;gy­zöje dr. Csonka Miklós. A szavazás után kihirdeti a fő­ispán az eredményt, amely szerint Pálfy Béla 69, Stumpf Kálmán 68 szavazatot kapott, tehát a vámkezelői állást egy szótöbbséggel Pálfy Béla nyerte meg. A nyilvántartói állás betöltése kö­vetkezett. Jelöltek: Halász Lajos, ki­nek nevénél óriási éljenzés zúgott ' föl, Vadász Isiván és Bozsó Ferenc. Többen Halász egyhangú megvá­lasztását kivánták, de mivel itt is névszerinti szavalást kértek, a fő­ispán azt elrendelte. A szavazás megkezdése után az elnök megrázza a csengőt: — Fölkérem azokat, akik nem bi­zottsági tagok, méltóztassanak el­hagyni a termet. Taschler : És ne is méltóztassa­nak visszafáradni. Mire azonban a főispán kihirdette, hogy Halász Lajos 123, Vadász István 19, Bozsó Ferenc 6 szavaza­tot kapóit, tehát Halász lett a nyil­vántartó, már ismét mindenki benn volt a leremben. Az irodatiszti állások betöltése szavazás nélkül, egyhangúlag tör­tént. A három irodatiszti állást Ba­rabás János, a másodikat Balassa József, a harmadikat Bauér Géza nyerte el. A két elsőosztályu adótiszti állást hasonlóképen töltötték be. Az elsőt Kynsburg Béla nyerle el. A máso­dik állás körül erösebb volt már a harc. Szauer Gusztáv és Szabó Gyula között. Mi ugy hallottuk a fölkiáltásokból, hogy Szauer nevét erösebben kiáltották, de ugy látszik tévedtünk, mert a főispán Szabó Gyulát jelentette ki megválasztott I. osztályú adótisztnek. Következett a három számtiszti állás betöltése. Az első kettőnél nem kértek névszerinti szavazást — elő­zőleg, tehát itt is a fölkiáltásokból állapította meg az elnök a többsé­get. Az első számtiszti állást igy Csikós Jenő, a másodikat vitéz Irá­Szeged, 1922 junius 25._ nyi Lác-zió nyerte el. A harmadik á'lásra szavazást rerdelt el a fő­ispán Bohár Béla, vitéz Kókay László és dr. Gombos József között. A szavazás eredményeképp a III. számtiszíi állást vitéz kókay László nyerte et. A három II. osztályú adó iszti állás betöltése következett. Az első kettőre fötkiáltással Szabó Bélát és Jobba Péter Fülöpöt választottak meg, a harmadikra névszerinti sza­vazással Erőssy Bélát. A többi állásokat mind szavazás nélkül, fölkiáltással töltötték be. A választás ilyen módjának lélektaná­hoz tartozik, hogy az eredmény nem mindig tükrözi vissza hiven a több­ség akaratát, mert bizony néhány erősebb torkú városatya hangjával leszavazza az egész közgyűlést. A földadórvilvántartói állás ily módon dr. Szélt Bélának jutott. Kór.iázbiztos Czékus Árpád lett, akinek megválasztásához érdekes mellékkörülmények fűződnek. Az ö hivei is. meg az ellenjelölt hivei is husz—husz alairássa! névszerinti szavazást kérlek. Az elnöki emel­vényt körülálló bizottsági tagok u$y;nis unták már a dolgot és kövelelték, hogy vonjak vissza a kérvényt. Az egyik bizottsági tag azt javasolta a fői-pánmik, hogy ellenőrizze az alairásokat, mert aki már nincs itt, annak érvénytelen az aláírása. A fői<pán föl is olvasta az aláirt neveket es a 20 közül többen bizony nem tartózkodtak a terem­ben és igy a kérvényeket a főispán nem vette figyelembe. Ezután föl­kiáltással megválasztoíták Czékus Árpádot. Ugyanígy történt az ir­noki állás betöltésénél is. Ezt Mi­hályovits Géza i;yerte el. A jav3daimi irnoki állásra hátom jelölt volt, két nő és egy férfi. A nagy zajban az egyik ki'otisági tag könyörögve szól a főispánhoz. — Méltóságos uram, válasszunk egy hölgyet is. Másik hang: Ne válasszunk nőt. Válasszuk meg a két asszonnyal szemben Bodor Pált. Elnök: Bodor Pált megválasztott javadalmi Írnoknak jelentem ki. Hasonlóképen lett Dobóczky Já­nos községi bírósági írnok, Horváth János, Nyilas József, Kiss Ferenc és Oracsek Károly pedig vámkezelő. Ezzel lezsjlott a toronyalatti ke­nyérmezei iitköLet utolsó csatája is és ki csalódva, ki örömtől sugárzó arccal távozott a c:atatérről. On ^ dohányzik • Használjon 909 DIANA- w fogkrémet ­Mindenütt kaphatói Gyárija: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V.. Nádor-utca 30. „Intercontinentale" szállítmányozási és közlekedési r.-t. Ezelőtt Hoffmann S. és lf. Budapest, V.. Zoltán-utca 18. Telefon: 65-94,65-95, 65-96,32-54,157-42. Interurbán B. I5. Távirati cim: Intercont, berlini, londoni és sophiai telepünké: Lercontale. Nemzetközi áruszállitmánvnk interkontinentális valamint a tengerentúli forgalom összes viszonytataiban. . xí. , " Rendszeres aruforgalom a Dunán, kombinált vasut-hajózási forgalom leg­olcsóbb versenytételek mellett, Duna -tiszai uszályforgalom Szegeddel, rendszeres gytijtöforgalom az összes európai államokkal külön gyümölcs és élelmiszerszállitó osztály. ÍET BT®1SSSÍSÍ Saját telepek Európa összes jelentősebb helyein. Speciális forgalom a kelettel, Lengyelországgal és a balü tartományokkal. Szegedi kirendeltség: Bocskayutca 9. sz. Telefon 945.

Next

/
Oldalképek
Tartalom