Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-25 / 144. szám

2 SZB Szeg«d, 1922 janim 28. Budapesti bujdosás*ból visszaszökött Beregmegyébe, ahol ö és több társa éppen a magyarság érdekében látta hasznosabbnak, ha a kívánt fogadalmat leteszi, hogy a rendet föritartja és a helyén marad, de az esitlt sem ő, sem társai nem tették le. Kérdi ezek után, igaz-e, hogy ő pod zsupán? Okiratokkal tudja bizonyítani az ellenkezőjét. Ellenben Gulácsy maga mondta, hogy báró Kaas ural látta terményt szállítani. ".Báró Kaas Albert cire magából kikelve uti a padot: Nem áll! Rágalom I Házat! Földet! Gzletet! ríVvalfrWfl, Szabó ingatlan iroda által. Takaréktár-utca X Telefonszám: 10-54 Szolid és a legmegbízhatóbb. — Állandó nagy előjegyzés házak, földek éa üzletek eladására. 756 Nagy Ernő ezután még elmondja, hoRy ezelőtt Kaas Albert neki a legnagyobb elkeseredéssel beszélt Gulácsy főispánról, aki őt állítólag tönkre:ctle, inig most Gulácsy vádjait teszi a szónok Naey Enö ellen •ó magáévá. (Nagy Ernő beszédét az e^ész b:lo;dal zijosan eljenzi.) Ezután áttérlek az interpellációkra. Interpelláció a csongrádi munkanélküliekről Az első interpelláló Zeöke An al, aki a miniszterelnökhöz éa a földmivelésligyt n.iriazterhtz mt-izte interpellációját a munkanélküliség enyhítése és a természetbeni ellá'ás tárgyiban. Elmondta, hogv főkíp.'n Csanád- és Csongrádmegyében óriási szánban vannak a munkanélküliek, amelynek egyik oka, hogy » föidbirlokrefornvjt még r.en hajtot:ák véyre ugy, ahogy keile;t volna. Kéri a kormányt, h gy rrinden eszközt ragadjon meg a fö.dbii tokreform megvalósiiásáta. Azután ?z aratórr.unkat-.ck helvze ér I rzól, azt mondja, ho^y az aratómunkésok vagy npm tudnak munkát vállalni, vagy p^dig sícrzőcésük rosszabb, mint a: eddigi volt, rrert nem kapják meg a síokásos természetbeni ellátást, sem az ezt pótló pénzöszszegeket. Nagyatádi Szabó Isivén földmivelé^ügyi miniszter azonn-.l válaszd az in.eípdlácicra, kijelenti, hogy Magyarországon munkanélküli földmunkások varnak és a kormány tr.indtn eizkf.zt megragadott arra, hogy a munkanélküliségen enyhítsen. A vízmentesítő társulatnak 40 millió segély: adtak már eddig is, e sősorban a földmunkások foglalkoztatására. Reméli, hogy ezeket a segélyeket a pénzügyminiszter emelni fogja. A kor.váry látja és érzi azt a lehetetlen helyzetet, hogy ná'unk vannak olyan Csevegés. A szinház pár nap múlva bezár. Az igazgató már elkészítette a maga mérlegét, amelyhez e sorok írójának elég sok és nem érdektelen megjegyzése volna. Mindenesttre lehetne csevegni arról, hogy Pékár Gyula és Herczeg Ferenc mióta lettek klasszikusok, vagy csak Palágyi nevezte ki őket (Pekárt talán hálából azért, amiért két szezonon keresztül olyan melegen támogatta), arról is lehetne csevegni, hogy miérl nem került srnre az egész esztendőn keresztül egyetlen egy modem klaszszikus sem, (mert ilyenek is vannak és pedig nagyszámmal és igen hatalmasak), arról is lehetne csevegni, hogy miért olyan elzárt és titokzatos a szinügyi bizottság ülése, amelyen pedig az irodalom és művészet, a város és közönség nevében Sreged legkülönb dramaturgjainak és kritikusainak kellene beható véleményt és döntő it Hetet mondani a szinház programjáról, a sjellemi vezetésről, a rendezés és előadások színvonaláról és arról is lehetne még csevegni, hogy ntiért nincs egy modern színháznál, amilyennek a szegedit mondják, éveken keresztül egy igazi lirai szerelmes (mert Gáspár, ez a kiválóan erős tehetség sok mindent tud, csak Rómeót netn tudja), egy valóoan művészi értékű drámái hős, egy állandé höinő, hogy arról ne is szóljunk, miszerint hozzáértő dramaturg és önálló rendező nélkül a emberek, akik do'gozni akarnak és ma keresd ré'kül állana*. Kéri válaszának tudomásu1 vételét. A szociáldemokraták közbeszólásai Benárd interpellációja alatt. Az elnöki székes Szciiovs/ky Béla fog!*lta el, majd Benárd Ágoston mondja el interpellációját egy gyári munkás elbocsátja tárgyában. Benárd interpellációja alatt folytonos a zaj és a kiabálás. Minden mondatára közbeszólnak a szocialisták. Az elnÖK csak nehezen tudja fönntartani a rendet és tepb képviselőt rendreutasít. Bénáid Ágoston kijelenti, hogy epy Stauber nevű munkást azért rem eng d ék dolgozni a gyaiban, mert nem volt szociáldemokrata bizonyítványa. (Nagy zaj) Észtetgályos János (SZOCÍ/Jdemokrata) : Borzasztó I Beszéljen talán az e.bocsátott tanítókról. Elnök (csenget.) A középről a szociáldemokraták kiáltják: Be. :éljen csak a közszabadsápokról. Elnök kén a képviselőket, hogy ne zavarjak a szónokot. Esztergályos: Beszélünk mi még Zalaegerszegről is. (Közbekiáltások és ellentmondások) Benárd: Am kor Stauber Mihály tevább akart djlgozni, a szociáldemokrata munkások vasrudakkal támadlak nek', ugy hogy éleiét veszínház csak komédiázás. Mondom, ezekről nem az én föladatom beszélni, de nem tudok elhallgatni valamit és pedig azt, hogy a napi kritikának természeténél és rendeltetésénél fogva igen gyakran olyan az optikája, amely egyikmásik művészre akaratlanul és önkénytelenül is kedvezőtlen. A színészet nem csupán művészet, de ujabban, a mi remek társadalmi és gazdasági berendezkedésünk következtében egyre inkább mesterség lesz, szelleifii favágás, amelyben nemcsak a keze-lába fárad el a legkülönb művésznek is, de a lelke is, sőt a legkülönbnek a leghamarabb. A szellemi esteseiéinek (akinek nem inge, ne vegye magára) operett kell mindenáron, vagy legalább is a színházi bölcsek (nem tévesztendők össze a hét göröggel) azt hiszik és ugy akarják. Hogy a mai operett micsoda szellemtelen és lélektelen, vértelen és sótalan, micsoda lehetetlen és értéktelen műfaj, arról eleget panaszkodik és elméskedik a napi kritika. Hogy a legjobb színészt is menynyirt megviseli, elrontja, megalázza és megnyomorítja, arra is sok példánk van, elsősorban a nagyszerű és egyetlen Nyára^ Antal. A szegedi színháznál van egy istenáldotta, őseredeii tehetségű színművész, aki, miközben és elsősorban a karz-.t kedvence le.t, a szezon sorárv majdnem elsikkadtak valódi és eredeti értékei, amelyek bizony különb iogSiéiy«tetve Iá fa és el keilet menekülnie Esztergályos: A Síp-utcai dohánygyárból mindenkit el wesátottak, aki nem keresztény. Szabó Jézef: Ez nem igaz! Esztergályos: A bizalmi (ceresztéryszo:iali ta nő< vettek föl a fizetésüké*. Szabó József: Ez nem igaz! (N<gv zaj.) Elnök csendet és kéri a képviselőke , ho y tartózkodjanak a folytonos köz^ekiál ásjktól. Benárd: Stauuer a háború aiatt szoc.áldemokrata volt, de nem akart vissz.-lépni a pártba. A szociáldemokraták kórusban khltják: Bnrzasztá! Szegény! Temesváry Imre és Nagy Ernő éle.;en kiáltoznak egymá3 felé, mire az elnök mind*eii6jüket rendreu'asitja. Benárd: Hogy ez az eset megtörténhetett Budapesten, legnagyobb sérelem. Egy munkást megfosztottak keresetétől és megfosztottak magyarságától. Esztergályos: Ezt mindenki mondhatja, csak Benárd nem. Elnök esztergályost rendreutasítja. Meskó Zoltán: Nincs vörös diktatúra, hogy igy beszéljen. Nagy Ernő: De fehér diktatúra sincs! (Nagy zaj.) Benárd a nagy zajban befej vzi interpellációját, majd kérdi a belügyminisztert, hí.gy van-e tudomása arról, hogy Staubért elbocsátották állásiból a;ért, mert nem akar: belépni a szociáldemokrata pártba? Mit szándéaozik a kormány tenni az ilyen visszaé'éstk megszüntetése érdekében ? Az interpellációt kiadták a belügyminiszterhez. Metkó Zoltáné volt a következő interpelláció. A rézgalic kivitelét és az annrk folytán előállott nagy t hiányt teszi tzóvá. Nagyatádi válaI szol nyomban, válaszát a Ház tudo• másul veszi. A tarpai választás. Nagy Ernő interpellál a tarpai | választásról éj kéri a bettígyminiszi tert, hogy utasítsa a központi választmányt uj bizottság kiküldésére, amely őt egyhangúlag megválasztott i képviselőnek jelentse ki. (Zajos ellentj mondások a jobb oldalon.) Kérdi tovább a belügyminisztert, hogy hajj landó-e a magukról megfeledkezett tisztviselőket, köztük Gulácsy Alánt felelősségre vonni? Rokovszky Iván belügyminiszter azonnal válaszol az interpellációra. Kijelenti, ho?y az interpelláló elvi tévedésben van, Hmin.t nogy Gulácsy alispán urat ö szetcvesiti a központi választmánnyal. A választási rendelkezéseket ugyanis nem az alispán, hanem a központi választmány leszi meg. A másik eivi tévedése p.'dig az, hoey ö', mint belügyminiszter hivt3 föl arra, hogy szójon bele az suionóm tes'ület működésébe, amely nem az ő hatáskörébe larto/ik. A tisztviselők eiíen rendem fegyelmi uton el tehet járni, azonban Gulácsy alispánt nem vonhatja felelősségre olyan dolgokért, amelyekben nem ö intézkedett. Nagy Ernő nem tartja kielégítőnek a választ, amit azonban a Haz többsége tudomásul veti. He^ymegi Kiss Pál az idő e őrehaladottságára való tekintetlel a Magyar Ugar be iitasa ügyében benyújtott interpellációjára halasztást kért. Az aratómunkáeok ellátása. Mijd Dénes Irtván az aratási szerződések nciKül maiadt földmunkások ( gyében terjesztet! elő interpellációt, ameiycn rdmu.uiott arra. hogy a földmunkásom kénytelenek Bácskán munkát keresni. Nagyatádi Szabi látván azonnal vála-zol al interpellációra. Kijelentette, hogy az eUzaki ott területeken nagyon megfogyatkoztak a munkaaltaimak. A kormány igyekeaett ialatot érdemelnek, mint a Szerencsetánc vagy a többi láncok. Mégis, néhányszor, szerencsés véletlenek és szerencsés Arák ös. zetalálkozásában, fölvillant és kiragyogott a talentumnak az az elbűvölő és elragadó fénye, amely a színpadot ilyenkor, mintegy varázsütésre, az egyéni művészetnek elektromos áramába kapcsolja be és a boldog és ritka élmény érzésével tölti el a hallgató halandót, aki a félhomályban ül és rendszerint arra gondol, hogy miért kell neki a színházban is a gondjaira gondolnia. Faludi Kálmán néhányszor (nem az ő hibája, hogy nem többször) csakugyan értékes és maradandó élményt jelentett a szegedi deszkákon ebben az évben és itt legye,i szabad elsősorban a Hoffmann meséi fantasztikusan gépies és kísértetiesen groteszk figuráira emlékeztetnem, amelyek éltek, mozogtak és beszéltek, ugy, ahogy azokat Ernst Theodor AmaJeus Hoffmann bete°psen finom és vad képzelete megteremtette, félig masináknak, félig szörnyeknek, félig démonoknak, félig állatoknak. Ezek az alakitások, amelyekben Faludi sajátságosan bizarr és mégis emberen megkapó és megható művészete eddig mintegy tetőzni látszott, gazdag és erős zálogai sok-sok művészi gyönyörűségnek, amelyeket még szerezni fog. értőknek és a nagy tömegeknek egyaránt. Kár, roppant kár, hogv e különben is erős becsvágyu és a föladataiba elmélyedni szerető művésznek az idén kevés ilyen alkalom adatott. Persze, ha azok a bizonyos modern klasszikusok, amelyekről szó esett, nem volnának száműzve és kitiltva a szegedi nemzetiből, akkor, például Halbe hatalmas s/épségü Ifjúságában, mint Anundus, vagy Hauptmann valamelyik mesteri komédiájában (a Bundában talán) vagy Shakespeare vígjátékainak egyikében, másikában (hogy egy régi modern klasszikusra is gondoljunk) hogy ugy mondjuk, egész formáját és teljes súlyát is megmutathatta volna ez a sokoldalú és főleg tragikomikus húrokat pompásan pengető művészünk, aki bizony, úgyszólván estéről-estére kénytelen volt olcsó és muló tapsokat bezsebelni sablonos operettfigurák fárasztó és csüggesztő robotja közben, amelyben a lábnak mindig több dolga akad, mint az értelemnek. Mindezek arról jutottak eszembe, hogy Faludi Kálmán a nyárra fölcsapott igazgatónak és vig színpadán a legjobb nevekk:l és a lehetőségig komoly (bár elsősorban természetesen derűs) művészettel akar közönséget gyönyörködtetni és szórakoztatói a nyári csillagok alatt. Ki tudja, talán itt végre olynn artisztikumhoz is lesz szerencsénk, amely télen a sok artista színházi képtelenség miatt nem tudott szóhoz és levegőhöz jutni ? Juhász Gyula.