Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-23 / 142. szám

Sitged. 1922. junius Ara 4 korona. Péntek, III. évf., Kereskedők és iparosok már gazdasági helyzetüknél fogva sem tartozniir s nem tartózlak soha­sem az ugype.e.elt szélsős^es, nyugtalan elemek kfzé. Az álbmt és társadalmi é'et nyugalmas rendje legjobban biztosítja az 6 békés bol­dogulásukat is, épp ugy, mint a kis­és nagy földbirtokosokét, akiket ná­lunk becéző gyöngédséggel és ki­tüntető gyűjtőnéven nemzetföntartó elemnek szoktak nevezni. Az ember azt gondolhatná, hogy a kereskedők és iparosok, mint egyéb­ként minden más foglalkozási osz­tály, munkájukkal ugyanolyan fön­tartói a nemzetnek, ugyanolyan ténye­zői a nemzet virágzásának, an/agi és szellemi haladásának, mint a földbirtokosok osztálya. De ezt gon­dolni, ezt állítani eretnekség régi hagyományok szentségével szemben, amelyek mindenkor készek a törté­nelemből fölvonultatni példákat arr*, hogy a föld birtoklása teszi az embere­ket leginkább nemzettel együftérzőkké, magyarokká. Holott bizony kínálkoz­nak példák arra is, hegy a földnek nen> mindenkor volt ereje nemzeti érzelmek kivirágoztatáeára. Elég talán erre a Bánátban letelepített szerb­ségre, az Erdélyben ajándék-földre bevándoroltatott szászságra mutálni. Viszont igaz, hogy az iparosság és a kereskedŐK osztálya történelmi ala­kulása kezdeteiben nálunk nem a fajmagyarságbói keletkezett, de ké­sőbb mind bővebben abból terebé­lyesedett és a magyar városokban egészen magyarrá vált. Noha azonban ugyanolyan szilárd, megbízható támasza az állam rend­jének 8 ugyanolyan nemzeti elem a kereskedő és iparos, mint a tíz­holdas vagy a többezerholdas kis­gazda, a banásmódban, amelyben a Kormány az előbbieket részesiti, föl­tűnően eltérő a gazdatársadalom fölkarolásától. Az adóterhet túlnyo­móan a kereskedők és iparosok vi­selik. A gazdaosztály földadója el­lenben, mint jól ismeretes, szinte nevetségesen csekély. Pedig a föld ma nagy és jól jövedelmező érték s pedig az is köztudnmásu, hogy a földnek is megvolt a maga kitűnő háborús konjunktúrája, amit a ke­reskedők és iparosok osztályainak még ma is váltig szemükre vetnek. Emellett, ha közadakozásról, áldozat­készséget igénylő társadalmi moz­galmakról van szó, akkor a nemzet­föntartó elem címével egyedül ki­tüntetett kisgazdaosztály legtöbbször tapintatos kíméletben részesül. Vagy ha nem, akkor maga viselkedik kissé hűvös tartózkodással a kérel­mek és kérelmezők iránt. Mi nem keresünk ellentéleket osz­tályok és osztályok között, mi való­ban „nemzetföntartó elemnek- tart­juk a nemzet éleiében nagy súlyt tevő gazdatársadalmat, de annak tudjuk a kereskedő és iparos osz­tályt is. S éppen ezért hisszük kár­hozatosnak az államkormányzat ré­széről nyilvánvalóan föltetsző külön­böztetést. Ez a különböztette, ez a más­szemmel nézés kirívó a házbérsza­bályozás ügyében is. A fővárosi ke­reskedők és iparosok csütörtökön boltbezárással tüntettek az elien a kormánytól méltányolt házi­gazda-propaganda ellen, hogy az üzlethelyiségek bérét és bérletét teljesen szabaddá tegyék. Nagy szó, amikor olyan higgadt, megfontolt, mérsékelt társsdaini osztály, mint ez a kettő, demonstrálásra határozza el inagát, bár még olyan ártatlanra is, mint a kétórás boltbe;árás. De valóban kihozhatta őket a sodruk­ból különben is súlyos terheiknek fenyegető halmozása. A háztulajdo­nosok bizonyára nem lesznek Mmé­letesek keteskedö és iparos bérlőik­kel szemben. El kell ismerni, hogy a házbárkorlátozás nagy jövedelmek­től fosztotta meg őket, de az elma­radt hasznokért most egyezerre ro­hannák meg éppen csak a kereske­dőket és iparosokat. Bizonyos, hogy Budapesten sok üzlettulajdonost zak!atr»ás.«ak ki a holtjából, ha a házbérek fölsziba­du rának. De az is kétségtelen, hogy a kereskedő és iparos kény?zerüség­ből lehetően teljesítené « ház gazda tulkövetelését, a tehernek a fogyasz­tó a VJIÓ áthárítása reményében. Ez pedig megint a drágaság fokozása volna. Igy az egész fogyasztó kö­zönség érdekében kötelessége a kor­mánynak, hogy megtalálja az eddig mélyen rejtőző méltányosságot a szintén nemzetföntartó kere-kedő­és ipirososztaly iránt. Megválasztották a Ház elnökségét. Gaál Gaszton az elnök. — Elparentálták Károly királyt. BUDAPEST, junius 22. A nem­zetgyűlés csütörtökön tartotta el;ő érdemleges ülését, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Meg­választották a Ház elnökségét és jelentést tettek a mandátumok iga­zolásáról. Qaál Oaszton hesszabb székfoglaló beszédet mondott és be­jelentette, hogy az 1908. évi mó­dosított házszabályokat fogja alkal­mazni. Negyed tizenegy kor nyitotta meg az ülést gróf Apponyi Albert korelnök és engedelmet adott napirendelőlti fölszólalásra Nagy Ernőnek. — A nemzetgyűlés keddi ülésén — mondotta Nagy Ernő — olyan közbe­szólásra ragadtattam el magamat, amely nem parlamentáris és ezért megkövetem a Házat. Az a vád, amely felém repült, olyan súlyos, hogy ha igaz, nem érdemlem meg, hogy magyar levegőt szívjak. Szom­baton interpelláció keretében föl fogom tárni azt az egész hajszát, melyet ellenem Beregmegyében in­dítottak. A korelnök megállapítja, hogy a nyilatkozat után további eljárásra nincs szükség. A mandátumok igazolásáról tettek ezután jelentést. Az első há­rom igazoló oízlály a hozzá utalt össies mandátumokat igazolta. A negyedik igazoló oszlálybtn Paupera Ferenc, Strausz István, Szilágyi Lajos és Szentpály István mandá­tumát alaki okokból a B) osztályba sorozták. Wild József mandátumát azért tették a B) osztályba, mert el­lene kifogás merült föl. Elnökválaeztáa következett ezután. Titkos szavazás után a korelnök Gaál Gasztont megválasztott elnöknek jelentette ki. (185 érvényes szavazatot adtak le, amiből 145 jutott Gaálra. A pol­gári ellenzék és a szociáldemokraták üres lappal szavaztak.) Szünet után ugyancsak titkos szavazással alelnökké Szcitovszky Bé­lát és Huszár Káiolyt választották meg. Majd hat jegyzőt és háznagyot választottak. Gaál Gaszton székfoglalója. Dr. Gaál Oaszlon az elnöki szé­ket a Ház teljes tisztikarának meg­választása után foglalta el és a kö­vetkező beszédet mondotta: — Mély meghatottsággal jelenek meg ezen a helyen, hogy az elnöki székel, amelybe a nemzetgyűlés gyengéim iránt elnéző bizalma immár harmadszor emelt — elfoglaljam. Első szavam a köszönet éö hála szava legyen ugy a magam, mint tiszttársaim nevében és az az igéret, hogy iparkodni fogunk tisztünkkel járó föladatunknak férfias köteles­ségtudással megfelelni. Előre jelzem, nem kívánom az Cnök tüie'met pró­bára tenni, de egy-két szükséges ki­jelentés elöl — és pedig a legtelje­sebb összhangban elnöktársaimmal — nem zárkózhatom el. — Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanácskozást a mult nemzetgyűlé­sen módosított és ideiglenesen el­fogadott 1908. évi házszabályok alkalmazásával fogjuk vezetni mind addig, amig a nemzetgyűlés e tekin­tetben másként nem intézkedik. Ki­jelentem, hogy e szabályok alkalma­zásában a legliberdlisabban kívánok eljárni. A velemények lehető leg­szabadabb érvényesülése minden nemzet törvényhozásának kimagasló érdeke. Ezt, ameddig a házszabályok rendelkezésein belül marad és a törvényalkotó munkát szolgálja, » nemcsak hogy korlátozni nem kiván- t juk, hanem el vagyunk tökélve, bár- ) mily irányból történnék ezzel szem- • ben kísérlet vagy jelentkeznék türel­metlenség, annak szabodságát pro és contra a legmeszebbmenö módon megvédelmezni — E tekinteiben nemcsak a ház­szabályok írott rendelkezéseit kíván­juk tiszteletben tartani, hanem vala­hányszor ké es vagy eltérő fölfogá­sok között az elnöki belátás van hivatva dönteni, ervényesileni kívá­nunk a ház«?abályok szellemébő' fo'yó, vagy a gyakorlat által szen­lesitctt minden hagyományt, szóval | kötelezőnek ismerjük magúnkra nézve i a parlamentáris elvek magasabb j etikai törvényeit akkor is, ha nem is • volnának kódexbe foglalva. Ezáltal I gondoljuk legjobban biztosítani a 1 nemzetgyülís törvényhozói müködé­j tét. amelynek zavartalansága a nem­i zet legvitálisabb egyetemes érdeke : és ameiyet sem egyesek, sem frakciók, ! vagy pártok já éklabdáj^vá válni nem i engedhetünk. ! — 11 ki kell térnem a házszabá­lyok 258. szakaszának értelmezésére, amelynek a tartós rendzavarással szemben vaió rögtöni intézkedésről rendelkező része több izben volt vita és értei nézés tárgya. Erre vo­natkozóan férfias nyíltsággal jelentem ki, ho^y u magam részéről Ndvay volt elnök urnák értelmezését osztom és alkalmazom, amennyiben e sza­kasznak alkalmazása a parlamenti alkotó munka védelmében elkerülhe­tetlennek mutatkoznék. De még a tanácskozások szorosan vett vezeté­sén és atíminitzirativ kövességeinek teljesítésén kivüi azok elöl a fölada­tok elöl sem zárkózhatunk el, ame­lyek a pul? menti pártok közölt a barátságos érintkezésnek és megér­tésnek terén esetleg fölmerülnek és amennyiben oz elnökség közvetítése j hagyományon és szokáson alapul és amennyiben az egyes pártok közre­működésünket 'lyen irányban igénybe venni óhajtanák, rendelkezésükre állni mindenkor kötelességünknek ismerjük. — Általában kijelentem, hogy teljes tudatában vateyunk azoknak a culyjs kötelességeknek, amelyek reánk, a ncmzeigyüés einökségére várna*. Az ország sivár helyzetben van, amelybe a háború, a forrada­lom, a bolsevizmus garázdálkodása és mindezeknek betetőzéséül ellen­ségeink kegyetlenkedése, bosszú­vágya és kapzsisága döntötte. Óriási erőfeszítéseket és a civilizált nemze­tek számtalan megszokott és jogos életigényeiről való lemondást kény­szerít ez a nemzet minden rétegére. Az ezekbői foiyó elégedetlenség, bizonytalanság és elkeseredés nálunk is fogékonnyá tette a nemzet bizo­nyos rétegeinek lelkét és nemzet­tagadó, destruktív, felelőtlen és lel­ketlen izgatás befogadására. — Mindezekkel szemben nemzet­föntartó, hazafias érzésű, polgári erényekkel ki.nagasli, erős szociális érzéstől átitatott, osztályt és pártot nem tekintő, a haza és a társadalom iránt konstruktív együttműködésre • van szűkség. Eme törekvés inkar­nációja a nemzet választott kép­viselőinek gyűlése, a nemzetgyűlés kell, hogy legyen. Én bízom abban, hogy lesujtottságur.kban, eme esz­méknek és kötelezettségednek mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom