Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-21 / 140. szám

Sttgcd, 1922. junius 21 Ara 4 korona. Szerda, 111. évi, 140. w. Megkezdődött... Az uj nem ze gyűlés • második magyar Const.tuan e, megnyílt és igy megnyílt a scrompó a közel­múlt tévedéseinek és bűncinek eltör­lésére és kijavítására és a közel jövő politikai, társadalmi, gardasági és kulturális fejlődésének megindítá­sára is. Hogy ez a kettős irányú törekvés és munka mennyire fog sikerülni, azt hamarosan látni fog­ják azok, akiknek taktikája ezt a mai nemzetgyűlést ötszehozia és látni fogja a nemzet is, amelynek valódi ítélete és közvéleménye nem egészen szabadon és őszintén nyi­latkozhatott c?ak meg a most lezaj­lott és még ezután is sok port fölverő qyilt és titkos választásokon. Kétség­telen azonban és ez már ma is, első pillanatra is látszik, ho^y itt meglehetős, ha nem is lényeges vál­tozások és eltolódások törten ek és pedig a nemzeti haladás, a liberális és demokrata erők és tényezők ja­vára. Maga a kormány, egész uj képet mut?t, jelentékenyen másat, mint elődje mutatod. Az olyan „al­kotó" államférfiak távoliéle, mint amilyen Hegyeshalmy Lajos, Tom­csányi Vilmos Pál és társai voltak, már maga sokat mond és örvende­tes Ígéretet jelent a Jövőre nézve, amely még több és lényegesebb rostálást fog végezni soraikban. A mai kormány szinte kivétel nélkül a régi liberális politika embe­reiből, ha nem is éppen a legjavá­ból, rekru'álódott és ha Bethlen István ezt akarta, akkor egészen mást akart, mint Gömbös Oyula és ha Gömbös Gyula is ezt akarta volna, akkor mi csak Moliére sza­vait ismételhetjük vele együtt: Te akartad, Dandin György! A nemzetgyűlés ábrázatáról is el­tűntek a Hir Györgyök, Meskó Zol­tánok, Somogyi IYtvánok, Záká.y Gyulák és — last, not least — Budaváriak viharos redői, valahogy szelidebb és kisebb képe van a a szélső jobb oldalnak, míg viszont • szélső baloldalon az alkotó és termelő munka határozott és komoly követeiésével vonultak föl energíku­nn zárt sorokban a huszonöt szo­ciáldemokraták. Itt megint csak Mo­liére v szavait kell idéznünk, hallva és olvasva azokat a részben mü-, részint őszinte fölháborodásokst, amelyek Gömbös ék részéről fölhang­zanak, akik, ugy látszik, azt gon­dolták, hogy a magyar szocialisták három évi kényszerű és keserű hall­gatás után majd az ébredők jelvé­nyeivel és Halierék oldalán fognak beoldalogni a gótikus félhomályba és a benárdi szocializmus egyedül fldvözitö igéiben fognak megnyu­godni. De hiszen Szőzatéknak nem csupán Somogyi Béla bátor és ke­mény uödai nem tetszenek, Göm­bö&ék Apponyi Alberttal sincsenek megelégedve, sőt a legnagyobb mértékben elitélik és kicsinyesnek minősitik a „legnagyobb élő magyar embert", amiért nem akar egy kö­vet fujai és egy malomba érölniveiak. Hagyján, ezek a régi közjogi szőr­szálak hasogatásából maradtak még örökbi rájuk és az uj nemzetgyű­lésnek sokkal reálisabb, é'etbevá­gőbb és égetőbb problémák >t kel­lene megoldania, ha f jgantatásinak és fzülelésének körülményei, ha összetétele és lelki aikatd ezt meg­engednék. Egyelőn még a remény és bizalom érzésével kell néznünk, egyelőre még elvárjuk, hogy nem fog mindjárt élete első napjaiban megfenekleni a kölcsönös vadak és panaszok, sérelmek és gyülölségek zátonyán. Soha még nagyobb és sürgősebb országmentő és r.emzet­megválió munka nen várt alkotmá­nyozó gyűlésre, mint éppen erre. Petőfi megrázó erejű költeményének kellene ezeieben az időkben a duna­E arti magyar gótikus paloti filai özött testet öltenie és életre kelnie: a Ledőlt szobornak. Valóban, a ma­gyarság megcsonkított és meggyalá- J zott élő szobrát kell most a mélysé­ges süllyedés és nyomorúság mocsa­rából kiemelni, napvilágra hozni, régi fényét, régi hírét, légi nagyságát visszaszerezni. Titáni munka, férfimunka ez, amelyre törpík és gyöngék, méltat­lanok és avatatlanok nem vállalkoz­hatnak és akik ezt a titáni munkát vállalják, azok a felelősség egész súlyát is viselik Isten és ember, or­szág, világ és azonkívül a jövő, a történelem szigorú szine előtt. Most elválik, ki a legény a gáton, most kiderül, kinek volt, kinek van és ki­nek lesz igaza a nagy pörben. ame­lyet ennek a nemzedéknek fiai folytatnak egymás között. És akinek most igaza lesz és aki most diadal­maskodni fog, az egyúttal az egész nemzetnek és az egész emberiségnek ügyét is szolgálni fogja, előrevinni a haladás utján a jobb és boldogabb jövő irányában. A kormányzó megnyitotta a második nemzetgyűlést. BUDAPEST, junius 20. A nemzet­S ülé* ünnepi megnyitásán az ellen­k nem jelent meg. A kormány­párti képviselők az országháza kupolacsarnokában gyűltek ö«sz<; s ott hallgatták meg a kormányzó megnyitó beszédét. Előzően, délelőtt tiz órakor három templomban volt ünnepi istentisztelet. A kormányt a Mátyás-templomban Bethlen minisz­terelnök, továbbá Klebelsberg, Daru­vdry, Rakovszky, Térfy és Vass Jó­zsef miniszterek, a Kálvin-téri tem­plomban gróf Bdnffy Miklós és Nagyatádi Szabó István, a Deák­téri templomban Valkó Lajos és Belitska Sándor miniszterek kép­viselték. A nemzetgyűlés számos tagján kivül a katonaság képviselői is résztvettek mind a három isten­tiszteleten. A Mátyás-templomban Csernoch János hercegprímás pontifikálta az ünnepi misét fényes segédlettel. A Kálvin-téri templomban Ravasz László református püspök mondott beszédet és imát, a Deák-téri evan­gélikus templomban pedig Csengődy Lajos püspöki másodlelkész tartott prédikációt. Mindhárom templomban az istentisztelet a Himnusz akkordjai­val végződött. Gyülekezés a kupolacsarnokban. Az istentiszteletek után a képvi­selők és miniszterek, valamint a kül­földi diplomaiák az Országháza ha­talmas kupolatermében gyülekeztek. A diplomaták közül ott voltak Schioppa pápai nuncius, Brentono, az uj amerikai követ, az angol, len­gyel és cseh követség tagjai. A ragyogó karzat egyik páholyá­ban a kormányzó családja, egy má­sik páholyban a miniszterelnök fele­sége foglalt helyet Megérkezik a kormányzó. Tizenkét óra után néhány perccel észak felől autón robog a partement bejárata elé. Magasházy László őr­r*gy, a kormányzó parancsörtisztje ugrik ki belőle és jelzi, hogy a kor­mányzó érkezik. A díszszázad pa­rancsnoka vigyázzl vezényel, az ez­reJdobos pálcája a magasba emel­kedik és amikor a kormányzó autója a kupolac arnok bejárata elé gördül, a zenekar a Himnuszra zendít rá. Kator ák, rendőrök vigyázzba vágód­nak, a férfiak fejéről leröpül a kalap. A kormányzó tengernsgyi dísz­ruhájában van, mellén kitüntetései­vel, fején fehér lengerésztiszti sapka. Fogadja a díszszázad parancsnoká­nak jelentését, azután gyorsan el­lépked a vigyázzban á.ló katonák előtt. Közben gróf Bethlen István miniszterelnök lesiet a főbejárat lépcsőin és ö fogadja a parlament felé tarló kormányzót. A kormányzó kezet fog a miniszterelnökkel, az­után néhány lépéssel előtte belép s képviselőház lépcsőházába.. Az oroszlánkapus főbejárónái Lu­kovich Aladár, a volt nemzetgyűlés háznagya üdvözli a kormányzót: — Főméltóaágu Kormányzó ur I Mint a volt nemzetgyűlés háznagya, a legmélyebb hódolattal üdvözlöm Főméltóságodat azon alkalomból, hogy a második nemzetgyűlés ünnepélyes megnyitására az országlázba személyesen fáradni méltóztatott A Min­denható kegyelme engedje mag, bogy fö­méltóságod e térykedéeetból szegény, meggyötört országunkra üdv, a rég óhaj­tottbéke és áldás fakadjék. Isten hozta főméltóságodat I Zajos éljenzés után a kormányzó a szá inára föntartott helyre megy s a perzsa szőnyegen megáll. A kisé­ret körülötte helyezkedik el. A kép­viselők lassan s kupolaterem két oldalán félkörslskban helyezkednek el s az ünnepélyes csöndben min­denki várja a kormányzó beszédét. Az éljenzés csillapultával Horthy­Miklós kor iiáryzé harsány bangón kezdi beszédét, mely igy szói: A kormányzó bsszéds. Tisztelt képviselő urak I Bizalomnnl és örömmel üdvöz­löm a második nemzetgyűlés össze­gyűlt tagjai'. Nehéz időkben, gond­lerhes küzdelmek között kell folytat­niok az ország újjáépítésének nagy munkáját. Magyarország első nemzetgyűlése megállította hazánkat a pusztulás u'ján; két évi működéséhez fűződik több olyan alkotás, melyek az or­szág váságos helyzetében további éleiének föltételeit teremtelték meg. Az első nemzetgyűlés megbízásá­nak lejárata azonban nem engedte meg, hogy föladatát befejezhesse. Önökre vár tehát a^ a nagy munka, hogy előmozdítsák a nemzet hala­dását ezeréves alkotmányának foly­tonossága felé és hogy gondoskod­janak az ország súlyos gazdasági i helyzetének orvoslásáról. Mindez csak ugy leiietséges, ha az országban a rend és nyugalom ' s ezzel a lelkek egyensúlya végkép I helyreáll. (Éiénk éljenzés.) Ennek a j biztosítása lesz a kormány első föl­adata, mert csak igy lehet meg­teremteni az erőknek azt az egye­sitérét. amely előföltétele a gazda­sági föllendülésnek, a nemzeti mü­velödé) haladásának és általában a $ nemzet újjáéledésének. ! Ezzel együtt kell baladnia egyút­tal a szabadságjogok mindteljesebb helyreállításának és kiépítésének. Ahhoz azonban, hogy ezek a célok megvalósuljanak, mindnyájunk köz­reműködésére van szűkség. Az ország külpolitikai helyzetét tekintve, reményét látjuk annak, hogy a nagyhatalmak részéréi megértés­sel, tárgyilagos jóindulattal fogunk találkozni mindazon kérdések ren­dezését illetőleg, amelyek mint a trianoni békeszerződés folyományai még megoldásra várnak. A kormány föladata lesz a tartós és állandó béke biztosítása és a nemzetközi viszonylatokban, különösen pedig a szomszédos államokkal gazdasági téren a szükséges megegyezések létesítése avégből, hogy a forgalom korlátozásainak lehető megszüntető-' sével a világgazdaságba ismét be­kapcsolódhassunk. Istenbe vettett bizalommal hiszem és remélem, hogy Magyarország második nemzetgyűlése önzetlen oda­adással és a haza mindenekfölött álló érdekeinek lelkes szolgálatá­ban fogja nemes föladatát teljesíteni. Kívánom, hogy m-görizve az ország nehéz helyzetében a nemzet nagy érdekei által kivént tárgyilagosságot, egyek legyenek a haza ügyének példa 3<ió szolgálatában és fárad­hatatlanul működjenek közt szebb éa jobb jövőre hivatott orvaink taipraállitásának nehéz mur j,aban. Isten áldásé* kérve működésűkre, a nemzetgyűlést megnyitottnak nyil­vánítom. A kormányzó távozása. A beszédet a képviselők ismét nagy éljenzéssel fogadják. A kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom