Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-17 / 112. szám

Szeged, 1922. májút 17. Ára 4 korona Szerda, 111. évi., 112. sz. Tanítók, tanárok számára nem minden érdekesség nélkül való olvasmány jelent meg a tegnapi szegedi lapokban az iparostanoncisko ák tanerőinek a díjazásáról. Aki eddig nem tudta, most megtudhatja, hogy ahol legmagasabb a díjazás, ott 20 koronát kapnak egy órai oktató munkáért, Szeged városa már megelégszik óránkint 10 koronás és 7 korona 50 filléres .javadalmazással", de van város, még pedig a kultúrájának régi voltára büszke Debrecen, ahol 5 és 6 korona egy tanítónak, esetleg pedig polgári iskolai tanárnak a honoráriuma. Ha az iparostanonciskolák tanítói egyedül állanának e fényes javadalmazás tekintetében, csak az ö külön sérelmük volna. Sajnos módon azonban nem ez az eset. Ami velük történik, az csak kiszakított fejezete a magyar kultúrpolitikának. Filléres variációkkal ugyanez az esetük a polgári iskolai, középiskolai, söt még az egyetemi tanároknak is. Kulturális én politikai okoklfak az összefonódása idézte elő, hogy a közélet egyik legfontosabb ügyér, a jövő nemzedék oktató mesterének megélhetését illetőleg idáig jutottunk. Nálunk minden csak a ^politikán keresztül juthat el az érvényesüléshez s ha valamely kérdésből nem csinálnak politikumot, függjön vele bár össze magának a nemzetnek a jövendője, nem sokat törődnek vele. Tisztán kulturális kérdések iránt pedig mintha még az érzék is hiányoznék és mintha sajnálnák azokat a pénzeket, amelyeket kulturára kell fordítani. Az iparostanonciskolai tanítókat nem az állam fizeti, hanem a városok, de a központból kisugárzó szellem az, amely a javadalmazásoknak ilyetén megállapításában megnyilatkozik. Nem véletlen, hanem egy határozott gondolkozásmódnak a kifolyása ,az, amely itt is érvényesül. Kulturánk le van rongyolódva és a kultura talán közéletünknek az a része, amelyre legkevesebbet áldoznak, pedig ebben van a nemzetnek a jövendője. Amelyik nemzet lemond a kultúrájáról, az lemond a jövőjéről is. Ha van valami, amivel a környező balkáni államokkal szemben felsőbbségünket biztosítani tudiuk, az csakis a kulturánk leiiet. Nem elégséges azonban, hogy ezt a fels'bbségei csupán fráz* sok formájában hangsúlyozzuk, hanem tenni, cselekedni és áldozni is kell érte. Frázisok tekintetében a világ leggazdagabb i.eoizetei közé tartozunk. Gyönyörű szép dolgokat tudunk elmondani stját magunkról. De nagyon jellemző, hogy a frázisoknak abban a tömegében, amely tajték gyanánt úszkál a magyar közeiét tengerének a felületén, éppen a tanároknak és tanítóknak más cim nem jutott, mint hogy ők a nemzet napszámosai. Hozzátehetnök még, hogy olyan napszámosai, akiket az igazi napszámosoknál is rosszabbul fizetnek. A tanárokat és tanítókat az egymás után váltakozó kormányok politikai szempontból leltári tárgy gyanánt kezelték. A nyílt választás rendszere mellett, amely Magyarországon fönnállott, el sem tudták képzelni, hogy a közoktatás apostolai mások is lehessenek, mint a mindenkori hatalomnak a támogatói. A titkos szavazás mellett már nekik is kell nyújtani valamit, ha egyebet nem, legalább is ígéreteket. Túlságosan elkenyeztetni azonban őket fölösleges, mert nem járnak csizmában és számszerűen nincsenek annyian, mint a nemzetnek csizmát viselő oszlopai. Ha a voksoknak nagyobb tömegét tudták volna szállítani a múltban és tudnák szállítani a jövőben, bizonyára más volna a helyzetük. Igy azonban szomorú valóság gyanánt bele kell nyugodniok arba, hogy az egyetemi tanárnak kevesebb a fizetése, mint az asztalossegédnek, az iparosiskolai tanító pjdig nem kap annyit egy órai munkájáért, amennyit a kezére bizott nebuló keres a mesterének egy negyed íra alatt A magyar közéletbe bele kell v nni azt a tudatot, hogy ez nem maradhat igy. Éhbérért dolgozó tanerőkkel közoktatásunknak egyes ágait teljesen lezülleszteni nem szabad. Ha a kormányban és a városokban nincs elég megértés a közoktatásnak legelemibb szükségletei iránt, a társadalomnak kell akár hangos szóvá, akár a választási urnáknál való néma megnyilatkozással megmutatni, hogy az állapotokon változtatni akar. Mert ha a helyzet ilyen marid továbbra is, a nemzet napszámosainak tiszteletreméltó cimét a nemzet páriáinak szégyenletes nevével kell fö cserélnünk. Folytatódnak a visszaélések. Az ellenzők ujabb sérelmei. Közölte keddi számában a Szeged Gömbös Oyulának, a kormánypárt vezérkari főnökének azt a vérmes reményeken alapuló számitását, amely szerint nem kevesebb mint 199 kormánypárti képviselő kerülne be a választásból a nemzetgyűlésbe. Igaz, hogy Gömbös Gyulaek valóságos haditaktikával dolgoznak és minden eszköz fölhasználásával azon vannak, hogy a kormánypárt az áltáluk megszabott teljes létszámban jusson a parlamentbe, de reraényeikOen bizonyára csalatkozni fognak. Az ellenzék vezérei vidéki kőrútjukban tett közvetlen tapasztalásaik után bizonyosnak tartják, hogy még igy is minden nyomás, erőszak és csalafintaság ellenére legalább nyolcvan főnyi ellenzék kerül be az uj nemzetgyűlésbe és igy döntő súllyal léphet föl a kormánnyal és rendszerével szemben. A liberális ellenzék a fővárosban méltán számit számottevő diadalra, mert Budapest liberális érzelmű demokrata polgársága az egységes liberális ellenzék mögött áll. A választási sérelmek persze a kormány kilátásainak gyöngülésével arányosan szaporodnak es min* den nap krónikaja az ellenzék ellen elkövetett ujabb törvénytelenségekről számolhat be. Rassay Károly erről a következő érdekes nyilatkozatot tette: — A helyzet kezd már egészen komikussá fajulni azzal, hogy iit állunk mi egyre súlyosbodó sérelmeinkkel, amelyek nem kisebb sérelmei a törvényességnek és alkotmányosságnak, a másik oldalon pedig ott van a kormány, amely cinikusan elzárkózik az elöl, hogy csak egyetlen ilyen esetet is földerítene, vagy megtorolna. Nincs más hátra, mint az, hogy a nemzetgyűlés összeülése után minden fele.ősséget meg fogunk állapítani és érvényesíteni. Ezek u!án szd sem lehet arról, hegy ennek a kormánynak mi indemnitást adjunk. — Az összes ellenzéki pártoknak össze kell íegni és egyöntetűen kell eljárniok mindazok ellen a közigazgatási tisztviselők ellen, akik atrocitásokat követtek el, a személyi szabadságot megsértették, hivatalos katalommal éltek vissza és ezekkel szemben birói döntést kel! provokálni. Más orvosság nincs. Nyilt abszolutizmus ez már, amellyel szemben, ha az alkotmányosság terén akarunk maradni, nem tehetünk egyebet, meg fogjuk állapítani a kormány felelősségét, amely túltette magát törvényen, alkotmányon és azokét a funkcionáriusokét, akik ehhez odaadtak magukat. — Nevetségesnek találom Gömbös ur számvetését arról, ho^y ők hány embert liferálnak be a parlamentbe. Ez a <zámitás csak akkor nem komikus, ha Gömbös ur már előre tudatában van azoknak a törvénysértéseknek, amelyeket még elkövetni fognak. Amiket eddig elkövettek és elkövettettek, azok a jövőre minden balsejtelmet jogosulttá tesznek. Eddig szól Rassay Károly nyilatkozata, amelyhez illusztráció gyanánt szolgálhat a következő, két ujabb hir: A függetlenségi 48-as Kossuthpárt elnökségéhez távirat érkezett, amely szerint a dárdai kerüietböl jelentik, hogy az ottan: csendőrség a függetlenségi 48-as Kossuth-párt hivatalos jelöltjét, Lombos Aibertot letartóztatta és csendőri födözet mellett a pécsi kir. ügyészség fogházába kisértette át. A tiszafüredi főszolgabíró dr. Daday László 48-as kisgazdapárti jelölt népgyüiését nem engedélyezte, ót magát pedig a kerület összes községeiből kitiltotta. Kállay Tibor pénzügyminiszter tudvalevőleg vasárnap Nyíregyházán programbeszédet tartott. A programbeszéd alatt néhány közbeszólót a rendőrség hamarosan letartóztatott, de különben a gyűlés a legnagyobb SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kfilcacy-utca 6. V Telefon 13-33. rendben folyt le. Ellenben délután j három órakor a független kisgazáaj párt tartott gyűlést, amely alatt a í polgármester rendeletére az egész i tüzolióság hangos trombitaszóval í száguldott át a téren, mintha tűzhöz i vonulnának. Ez nagy konsiernáciőt | keltett a tömegben. Azután pedig a I város összes halottaskocsijait vonultatták föl, ennek azonban már nem volt hitása. Ezeken a már megszokott választási atrocitásokon és trükkökön kivül 3 nap eseményeihez tartozik, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök kedden reggel visssza érkezett a fővárosba. Gróf Kiebelsberg Kunó belügyminiszter szerdán estig Sopronban marad. A szombathely és soproni beszédek után a közvélemény érdeklődéssel fordult a legitimisták felé, akik m3 is kij jelentik, hogy nem fognak adósak i maradni a cáfolattal Bethlen ama I állításaira, hogy a kormány nem lövetett a királyr* és hogy a detronizálás vég ehajtását maga gróf Andrássy Gyula is kívánta. Az ellenzéki program. Budapesti tudósitónk jelenti telefonon : A külső józsefvárosi demokrata kör kedden este ünnepi vacsorát rendezett, amelyen részt vett Rassay Károly is. Baracs Marcel üdvözlése u'án Rassay nosszabb beszédet mondott. — Gróf Bethlen István miniszterelnök — mondotta Rassav — beszédében azt áliitotta, hogy az ellenzéknek nincs programja. Ez a kijelentés késztet arra, hogy főbb vonásokban vázoljam harciink célját A mi programunk egészen röviden az, amit a miniszterelnök ur hirdet és amellyel ellenkezőt cselekszik. A miniszterelnök ur például demokráciát hirdet és ezzel szemben az országban egy sohasem látott abszolutizmust hoztak létre. A miniszterelnök szabadéi vüséget hirdet és ezzel szemben 67 óta nem volt olyan reakció, mint a miszterelnök ur kormányzata atett. Buza Barna visszalépett. Budapesti tudósítónk jelenti telefonon: Buza Barna a Rass'y-párt hatvani hivatalos jelöltje kedden visszalépett a jelöltségtől, mert harmadízben benyújtott gyűlés-engedélyezési kérvényét ismét visszautasították. Fényes László ajánlási ivét elkobozták. Budapesti tudósitónk jelenti telefonon: Ismeretes, hogy bényes László kerületében illetéktelen egyének egyik aláírásokkal telt ajánlási i"ét elkobozták. Ebben az ügyben Rassayék táviratilag fordultak orvoslásért a belügyminiszterhez és a honvédelmi miniszterhez, azonban minden hatás nélkül. Ma arról értesülünk, hogy Fényes Lászlónak két ujabb ajánlási ivét ugyanaz a sors érte, mini az elsőt.