Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-13 / 109. szám

Szeged, 1922. május 13, Ara 4 korona Szombat, 111. évi, 109. sz A kolozsvári egyetem gyásznapja. Menyhárt rektor beszéde a dok­toravatáson. Péntek déleőtt doktoravatás volt a szegedi egyetemen. Jogtudományi doktorok ieittk: Kozma György, Müller Emánuel, óvári Papp Gábor, államtudományi dokío.ra avatták Hivert D-z«őt és bölcsészeti dok­torrá Veress Amáliát. Az egyelem doktoravatási ünnepélyének *ülön érdekességet ado'.t az a szomorú kö­rülmény, hogy pénteken volt három­esztendős évfordulója annak, hogy a románok a kolozsvári egyetem működését beszüntették és a taná­rokat elűzték. Az évforduló alkalmá­ból bz egyetem lanácsa csaknem teljes számoan jelent meg a doktor­avatáson, ?melytn az egyetemi i'ju­ság is jelentékeny számban vett|részt. Dr. Menyhárt Gáspár rektor a doktora váláson a rendes avatási be­szédek kereteit lullépő, rmgas szár­nyalású avató ' berzédet mondott, melyet egész terjedelmében itt köz­lünk : — Doktor urak! Dokornő 1 — Az önök doktorrá avatásának napja egyetemünk életében icen szo­morú esemény évfordu'ója. Ma három éve, 1919 május 12-én tör­tént, hogy egyetemünket Kolozsvárt, alapításinak székhelyén, az Erdélyt megszá'lott román fegyvere? erő fői­használásával a magát .Nagyszebeni román kormányzó tanácsinak neve­tett forradalmi alakulat megszállotta, íz egyetem működését nyers erővel megszüntette és tanárait elűzte. S ami ezt az esemén\t még szomo­rúbbá ttszi, az az, hogy ezt azok a román nyelvű polgárai' a magyar nemzetnek cselekedték rr.eg, akik a magyar államnak minden polgáiára egyformán kiterjedő gondosságából rcszesültek a magyar kultura minden áldásában s akiket — . sajnos — legnagyobb részben ez az egyetem ruházott föl az ismereteknek és tu­dásnak azzal a fegyverzetével, amely­nek birtokában büszkén hirdették magukat hasonló sorban álló, de mas környezetben fölnevelkedett faj­teMvéreiknél tanultabbaknak, müvel­tebo£knek, kü'önbeknek. Nem H vitatható az ellenkezője, root annyira kétségeitnül bizonyos, hogy Kolozsvár még akkor is Magyar­országé volt s a kormányzótanács tagjai ennek ÍZ országnak volt-k hűségre ís engedelmességre köiele­ze t, de a kötelezettségüket megér­teti polgárai. Cselekedetük tehát az volt, amiie a kö.tó azt mondja, hogy az égben sincs rá megbocsátás. Faj nekünk e sebrek loiszagga­tása. De bármennyire fájion, tud­nunk kell, hogy vannak sebek, amelyeket behegedni engedni maga a halál. A lélek sebének behegedíse ellen pedig egyedüli szer az emlé kezés. S nekünk e sebünket heget'enül kell nyitva taitanunk. Csak igy bo­csáthatjuk a nem hivő Tamások ke­zeit a seb mélyébe, hogy igazságunk­nak hivő apostolaivá váljanak; hogy velünk együtt higyjék, de sőt érez­zék és tudják, hogy Magyarország­nak föl kell támadnia. S e seb, fájó seb nemcsak a miénk, nem is csak a nemzeté, amely fölmérheletlen anyagi kincsek­kel megáldott nagy darab ország­területet vesztett el: hanem ez az emberi közművelődésen ejtett seb is, mert Erdélyből a magyar kultura fellegvárának a kiűzése sok évszáza­dos közművelődési munkának s e munka eredményeinek sok, igen sok és soha, vagy csak a messze távol­jövöben pótolható szellemi kincsnek a pusztulását, veszendőbejutását is jelenti egyszersmind. Ezt kell meglátniok, erről kell megbizonyosodniok azoknak, akik­nek módjukban áll e veszteséget talán még megakadályozniok; ezt a közös sebünket kell megtapintaniok, hogy lássák az igazságot, azok, akik még nem jutottak el annak meg­ismerésére, hogy Magyarország el­szaggatott darabjainak az évezredes egység megbontásával idegen álla­mokban való bekebelezése, alacso­nyabb kultura alá hajlitása, az em­beri közművelődésnek a vesztesége, amint az volt oz ókori magas kul­iurának megsemmisülése a barbár népek duló förgelegei nyomán. A műveletlen pór bemeszeli a művészi ihlet-szülte freskót, mert a művészi szépet nem ismerő izemének inkább tetszik a fehérre mázolt fal, mint a teremtő lángésznek falra fes ett bár­mily remeke. Csak a kultura iránt érzéketlen lélek kiröppené-e lehet az' a sa­játos véletlenből éppen e szomorú évfordulóra napvilágot látott hirben megnyilatkozó óhajtás is, hogy az otthonukból elűzött egyetemek megszüntetendők len­nének. Bármi forrásból táplálkozzék e minden esetre kulturátldn, de egy­szersmind célzatos óhajtás, bizonyára szemben találja magával az egysé­ges józan magyar közvéleményt, sőt merem hinni, az egész müveit világ lesújtó Ítéletét is. Doktor Urak f Doktor Nő 1 Önök most fáradságos igyekezetük jutal­mául vágya k teljesedésbe mentén támadt boldog érzéssel Ükükben, a mi szerencsekivánatainklól kisérve távoznak az Aima Mater falai közül. Sokáig, talán élelük végéig mindig emlékezni fognak a napia, amelyen tanulmányaik befejeztével a doktori gráduu elérték. Vigyék macukkal lelkükben azt is, amit lőle^i bucsu­zásul most hallottak. Emlékezzenek az egyetemnek e szomorú évforduló­jára i\ Ez az emlékezés ébren fogja tartani önökben a reményt, a hitet, a vágyai, a haza föltámadásában. A hjt, a remény, H vágy pedig szár­nyakat fo* önöknek adni arra a cselekvésre, amire a haza újraépíté­séhez szükség van, arra a munkára, amely ebben önökre vár. S a cselekvő hitlel végzett mun­kán — bízzunk — Isten áldása les*. Isten vezérelje önöket I A jóvátételi bizottság ultimátuma. Közölte a Szeged, hogy az ántánt ujabb ultimátumszerű jegyzékben is megsürgette az élő állatban való jóvátételt. Huszonnyolcezer kiválasz­tott élőállatot kell összevásárolnia a kormánynak, ami nem kevesebb, mint három milliárdot igényel. A már most is gyors tempóban nö­vekvő husdrágafág tovább emelke­dése várhaló. De a három milliárd kiadás megint igénybeveszi a bankó­prést és igy a pénz értékének sü­lyedésével általános drágulás követ­kezhetik be, hacsak valami véletlen meg nem menti az országot az .ál­lat jóvátétel" lesújtó szerencsétlensé­gétől. A külügyminisztérium részéről egyik fővárosi estilap az ügyben a következő információt kapta: — Tény az, hogy a néhány nap előtt hozzánk érkezett jegyzék hangja meglehetősen agresszív és erősen sürgeti az dllatjóvdtétel teljesítését. A magyar kormány azonban erre a jegyzékre vonatkozólag is fölterjesz­tést fog küldeni a párisi jóvátételi bizottsághoz, amelyben ajból hang­súlyozza, hogy Magyarország az ismeretes nagyarányú követeléseknek nem képes eleget tenni. Budapesti tudósítónk jelenti tele­fonon: A minisztertanács péntek délutáni ülésén, amely a késő esti órákba is belenyúlt, az állatjóvátétel kérdésével foglalkozott. A tárgyalá­sokról azonban semmi sem szivár­gott ki a nyilvánosságra. I ^ • t.. • Az angolok és olaszok elfogadják az orosz választ. ^Franciaország és a kisántánt véleménye elutasító. PÁRIS, május 12. Arról a benyo­másról, amelyet az orosz válasz­jegyzék előidézett, a lapok ezt írják: A francia delegáció minden -nyilatkozattól tartózkodik, állás­foglalása azonban nem lehet kétséges. A kisántánt köreiben meg vannak arról győződve, hogy az oroszokkal minden további tárgyalás hiábavaló és sokkal jobb volna, ha a konferenciát berekesztenék. Ebben a véle­ményben sem az olaszok, sem az angolok nem osztoznak. Tagnap este L'oyd George, Schan­zer és Barlhou hosszú megbeszélést folytattak az orosz jegyzékről. Az értekezlet köreiben szenzáció erejé- • vei hatott az az elhatározás, hogy | mielőtt az első po'itikai ' bizottság a jegyzékkel foglalkoznék, szakértő bizottság fogja a jegyzéket letár­gyalni és ennek javaslatával — ami nyilvánvalóan a hatalmak többségé­nek néz.tét fogja kifejezni — kerül a jegvzék az ertekezlet elé. A Reuter-iroda jelenti Génuából: Noha az orosz válaszjegyzék annak utólagos megvizsgálása után nem látszik kielégítőnek, azt angol és olasz szempontból mégis oly válasz­nak tekintik, amelynek alapján to­vább léhet tárgyalni. Világos, hogy Oroszország békére törekszik és az angolok azt hiszik, hogy az orosz válasz oly alap, amelyen a béke­politikát folytatni lehet. A béke­kérdés igen fontos és az angolok azt semmi szín alatt sem akarják elejteiti. A kormány csak csekély több­ségre számit hat. Nagyon alászállt Nagyatádi presz­tízse. Budapesti tudósítónk jelenti tele­fonon : A választási küzdelem mai stádiumában már a kormány sem zárkózik el annak a fölismerésétől, hogy az egységes párt választási esélyei egyre csökkennek. A vidékről fölrendeit főispánok kellemetlen híre­ket közölnek Bethlennel. Vannak ke­rületek, ahol n kormány jelöUjei — akik még nóhány nap előtt győzelmi reményekiő! duzzadó tudósítást küld­tek az egységes párt intézőbizottsá­gához, meg az ajánláshoz szükséges aláírásokat sem tudták megszerezni. Ennek következtében az egységes páitban napról-napra nő a zavar és ez az oka annak, hogy — kormánykörökből nyert értesü és sze­rint — ma már a kormány sem remél olyan többséget, mint ami- } lyenre számított. Néhány héttel ez­előtt még azt hangoztatták, hogy a 240 képviselő közül 200 egészen biztosan egységespárti programmal kerül a nemzetgyűlésbe. Ma azon­ban már bevallják, hogy csupán 140—150 mandátumra számítanak. Ha sikerül is az egységes pártnak 140 mandátumot szerezni, a száz­tagú ellenzékkel szemben a 40több­ség nem biztosithatja a kormány pozícióját. A bajba került vidéki jelöltek ma már minden támaszt a kormánytól várnak és támogatásul minisztereket kérnek. Jellemző nagyatádi Szabó István presztízsének leromlására, hogy alig var. kerület, amely Nagy­atádi segítségére reflektálna. Tomcsónyi és Buza Barna vitája. Buza Barna a Károlyi-pörben való vallomásában azí állította, hogy Berinkey volt miniszterelnök Tom­csányi mostani igazságugyminisz'.ert bízta meg a Diaz-féle és a bel­grádi fegyverszüneti szerződés egybe­vetésével. A Világ pénteki száma közli

Next

/
Oldalképek
Tartalom