Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-12 / 108. szám

SZBQBP Vajas József, az als<frfrosi gazdák puritán Jellemű veiére rnegnalt. Benne a várps olyan polgárát vesztelte el, atífiek hiányát lUfgyon sokáig 3E& .WflháK S ismerték, ahol tudtak közérdekű, önzetlen munkásságáról. *"• Negyvenöt éves voil. Becsületes munkájával kicsinyke, alig tizenötholdas, földbirtokot szerzett magának és azon dolgozgatott epészen a háború kitöréséig Ekkor, mint annyi sok százezer békességhez szokott erabeil, őt is fegyverbe állította a kötelesség. A szegedi ötös honvédezred népfölkelő zászlóalajába került. A román invázió alkalmával az erdélyi fronton küzdött. Valami eltévedt, buta puskagolyó a mellébe fúródott és súlyos tűdösérüléssel került a kórházba. Sebesüléséből nem gyógyult ki teljesen soha. Két évvel ezelőtt súlyos spanyolbetegségen ment keresztül. Szétroncsolt tüdeje nem birkózhatott meg a veszedelmes kórral. Tuberkulózist kapott és ez a szomóruan tipikus magyar betegség az idei lavasz májusán kioltotta értékes életét. A város törvényhatósági bizottságának 1913-ban lett a tagja és azóta szava mindig dönlö sulyu volt a város politikájában. Józan, becsületes vezető embere volt mindvégig annak a társadalmi osztálynak, amelynek Áchim András óta olyan nagyon kevés őszinte képviselője akadt: a lörpebirtokos magyar gazdák társadalmának. A közgyűlések egyéni érdekvédelmektől hangos levegője sem fertőzte meg józan ítélőképességét, mindig megtalálta azt az utat, amin nagyobb zökkenők nélkül haladhatott volna a városi politika és ha nem azon haladt, az nem Vajas József hibáján múlott. Annak a társadalmi osztálynak, amelynek talán a leghivatottabb, legilletékesebb képviselője veit, ismerte minden ü^ves-bajos dolgát, minden séi elmét, minden vágyakozását. Már a háború utolsó éveiben, amikor talán a legelnyomottabb volt a mag\ar kisgazdák helyzete, amikor a hadiérdek m.nden más érdeket kíméletlenül hátraszorított, szegedi vonatkozású mezőgazdasági ügyekben sokszor Kikérték Vajas József véleményét. Oróf Hadik János, az akkori közélelmezési miniszter egy alkalommal értekezietie hivta meg a város vezetőségét valami paprika ügyben és dr. Somogyi Szilveszter polgármester erre az értekezletre magával vitte Vajas Józsefet, mint szakértőt, aki a közélelmezési minisztériumban olyan szakelőadást tartott a kérdésről, hogy előadása alapul szolgált a paprikaügyek rendezésénél. Vajas József az októberi forradalomból is kivette a részé;, mint a szegedi kisgazdatársadalom képviselője. Korom Mihállyal együtt már november 2-án a szegedi Nemzeti Tanács tagja lett. Másnap Becsey Károly eln ik meleg szavakkal üdvözölte Vajas „polgártársat", aki a Nemzeti Tanács egyik legbuzgóbb tagja volt és józan okosságával, magyar lelkességevel kezdettől fogva föltűnt és egyik oszlopa volt annak a bu/gó és erélyes munkásságnak, amellyel a Nemzeti Tanác> a közrendet biztosítani, a forradalom vívmányait megvédeni és a szélsőségeket féken tartani igyekeeett. Amikor a kommün ala t megalattáSátt FöIdetfÖzletett Szabó taatlaa iroda által Takaréktár-utca 3. Telefonszám: 10-54. Szolid és a legmegbúhatóbb. — Állandó nagy előjegyzés Msak, földek éa Maiak e adására. «o kult Szegeden az első nemzeti kormány, meghívták Vajas Józsefet földmivolésiigyi államtitkárnak Az államtitkárság nagy méltóság, ritka az olyan ember, aki kapva nem kap után3, de még ritkább az olyan, aki a fölkínált méltóságot — visszautasítja. Vajas József ilyen ember volt. Megköszönte a megtiszteltetést és szerényen — kitért az elfogadása elől: — Tizenöt hold földem, három gyerekem van, sokat kell dolgoznom, nem érek rá a politikára, de nem is értek hozzá. Miért akarnak az urak engem, amikor olyan sok régi, kitanult politikust találhatnak. Azóta is megmaradt álláspontja mellett, nem elegyedett az országos politikába. — Többet használhatok én idehaza, mint odafönn — mondogatta olyankor, amikor képviselőséget ajánlottak föl neki. És többet is használt, pedig a nemzetgyűlésen is nagyon elkelt volna néhány Vajas József a sok sokorópátkai kisgazda között. Tiszta eszét nem szédítették tneg az utóbbi évek kisgazda-konjunkturái, nagyon jól ludta, .hogy a jelenlegi állapotok csak átmeneti jellegűek és égy súlyos, nemzettemetö katasztrófának a következményei. — Csak gazdasági téren, erős munkával szerezhetjük vissza azt, amit elvesztettünk. — Ezért az elvéért szállt síkra a közgyűlésen, sokszor saját híveinek önző fölfogása ellen is. Tudta, hogy egy társadalmi osztály sem sajátíthatja ki magának az országot. Matkáns, jellegzetes magyar alakja januárban elmaradt a város közéletéből. Ágynak esett, napról-napra sorvadt és két szép leanya, tízesztendős fia, felesége körében ma reggel 5 órakor csendesen kiszenvedett. Az alsóvárosi népkör választmánya szerdán délután rendkívüli gyűlést tartott emlékezetére. Temetése pénteken délután négy órakor lesz a Pálfy utca 82. számú gyá6zháztól. A város tanácsa hivatalosan elkíséri az elhunyt gazdavezért és a koporsójánál dr. Kószó István belügyi államtitkár mond majd búcsúbeszédet. A Magyarság csütörtöki száma nA jóvátételi bizottság a menekült egyetemek megszüntetését követeli" címmel cikket közölt, amelyben a következőket irja: „Szigorú parancs érkezett a magyar kormányhoz a jóvátételi bizottságtól. A parancs ugy szól, hogy meg kell szüntetni a menekült pozsonyi és kolozsvári egyetemeket. Az éhes l:isántántnak szüksége ven az egyetemekre fordított néhány sovány millióra." „A kormány oly komolyan mérlegelte a helyzetet, hogy össze is ült a pénzügyi tanács, amely elhatározta, hogy a menekült egyelem tanárait a tisztviselők B-listájára helyezik. Fölmondanak az egyetemi tanároknak és végkielégítéssel vagy nyugdíjjal elbocsátják őket." Erre — a városban nagy megdöbbenést keltő hirre vonatkozólag — kérdést intéztünk dr. Menyhárt Gáspárhoz, a Ferenc József Tudományegyetem rektorához, aki kérdésünkre a következő megnyugtató nyilatkozatot tette: — Ez az egész hir egy. korábbi hírnek most történt kipatlantása és egyáltalában nincst nem lehet semmi komoly alapja. Amikor gróf Bethlen István miniszterelnök utoljára volt Szegeden, kérdést intéztem hozzá erre vonatkozólag, mire fölszólított, hogy kérdésemet a nyilvánosság előtt ismételjem meg. A „Bocskayinteruátus" megnyitó ünnepélyén beszédem keretében ismét föitettein a kérdést. A n.iriszterelnök válaszában kijelentene, hogy „a hirnek semmi pozitiv alapja nincs, légből kapott koholmány az egész". Teljes íeheteilfnségack tartja, hogy az ántánt uin>ire beavatkozzék belső, kulturális ügyeinkbe. De ha mégis meulöttér.iie, akkor a kormány és a magyar níp, mint egy ember szállna szembe ezzel a kulturális ügyeinkbe való beavatkozással. — A Magyarság kőkeményének az az állítása, mintha a kormány a menekült egyetemek tanárait a „B* listára helyezte, szintén alaptalan. Ennek bizonyíték?, hogy nem régen történt néhány tanári kinevezés és jelenleg is több folyamatban v.m. — A Magyarság különben saját maga is megcáfolja cikkéi, amennyiben ugyanabban a számában hírt ad arról, hogy „a kulturminisztérium a pécsi hadapródiskola szomszédságában több, min kétmillió koronáért telket vásárol és itt fogják fölépíteni az egyetemi internátust.. A dolog már annyira megérlelődött, hogy a vétel végrehajtása végeit dr. MajlátlrGéza, a közoktatásügyi minisztérium jogügyi előadója legközelebb Pécsre érkezik". Már pedig, ba a menekült egyetemek megszüntetéséről komolyan szó lenne, akkor a kormány nem építtetne tst Pécsett. intern egy félhold alakú Elvesze BROSTÜ, • .\»j> • * i-i v ..- r-i, i-] családi ereklye (nagyon kedves emlék)'. Megtalálónak m MAGAS jutalmat fizetek, hozza be Komlósl sportüzleléhé, Kölcsey-utca 3. sz^tn. I Ritka alkalmi véteí! i Mig a készlet lartl m Parti ári Selyem harisnya a mai »00 K ir helyett csak 375 K ugyanaz alig látha ó gyári hibával ..... 215 K Divat zoknik 46 K Legújabb dív.,lharisnyák . SS K HAHISNYAHAZBÁM, Iskela-atca 25. OtZIONERNÉL, reüner fűszeres mellett. Menyhárt rektor cáfolja az egyetem beszüntetésének hirét. Mit mondott az flgyrőf a miniszterelnök? Szeged, 1922 május 12. Ékszerbörze a Kézmüvesbank udvarán. Négy nap óta árverezik a zálogtárgyakat. Ékszerévek hetének js nevezhetnénk a mostanit. Négy nap óta olyan licitálási küzdelem folyik a Kézmüvesbank udvarán, ami az utóbbi évek történelében szinte páratlanul ál'. Hétfő ó'a minden délután kirakják a pultot a kapubejárat elé, aztán odatelepszik herenczy Matyi bácsi és segédszemélyzete a pult mögé és hivatalos jegyzeteket készít az árverésről A pult előtt egy hosszabb asztal áll s körülötte könyökölnek azok a megátalkodott licitálók, akik a hátuk mögött szorongó alsóbb néposztálybeli hölgyeket és urakat következelesen felbőszítik mértéket nem ismerő ráigérések! el. Előttük halmozódnak a sárga, kék és megint sárga bankjegyek, mellettük beszáradt sztvar1 végek, plajbász és papiros. Rengeteg mennyiségű ékszer kerül itt dobra négy nap ÓK A Kézmüvesbank elévült zálogtárgyait árverei zik el, kizárólag arany- és ezüst! ékszereket. Az ékszerészek természetesen majdnem teljes számban vesznek részt az árveréseken, sőt ha sokáig és tüzetesen figyel a szemlélődő, ugy látszik, mintha egy kisebb csoport kon7orcionáiis alapon szervezkedett volna a licitációra. Tétról-tétre haladnak, félpercenkint sulyoá ezrek vándorolnak át a polgári zsebből a zálogházi kasszába. A mai napig már több mint ezer tétel kerüli eladásra. Még körülbelül ezer tétel van hátra. Legtöbb a gyűrű, öl-hatjával dobják a közönség elé, amelyet megkápráztat a ->ok arany. A ráigérés pillanatok alatt ezrekre szaporítja a vétélárat. Két aranygyűrűt kétezer koronáról 32 pillanat alatt hatezerre vernek föl. Két ékszerész összeszólalkozik a gyűrűk miatt. Nem tudják megállapítani, melyik ígérte a hitezret. Az egyik zsebre akarja tenni a gyűrűket, a másik ráordít: — Adja ide rögtön. Az enyém a gyűrű. Megvágom, hogy megbolondul ! Urinök is jönnek, de nem látnak semmit a tömegtől. Berzenczey Domokos főmérnök is megjelenik a háttérben. — Lehet itt valamit olcsón venni ? — kérdi — Ne ugorjon be mindenre, akkor vehet olcsón — felelik neki. Erre eltávozott a főmérnök ur. A hátsó forokban zsibárusok szoronganak és szidják az ékszerészeket. Az egyik munkáskülsejü bosszúból mindenre ráígér s mikor nagyon sok, akkor rajtahagyja valakin. — Jól van, csak vegyék, ha minket nem hagynak venni, — mondja. Nem engedik elkölteni az anyósom pénzét Közben forog az üzlet szaporán. Tizennégy Mária Terézia-tallér 2150 korona, hat gyűrű és egy pár függő 3250 korona, brilliánsgyürű három kővel 1600, hét gyűü, 26 gramm, 5000 korona. Az egyik ékszerész hét gyűrűért és e*y ezüst szivarkatárcáért folytatott küzdelmében 3600ról egyszerre 7000-re ugrott, általános megrökönyödést okozva. Kiderült a végén, hogy csak négyezret akart mondani. Szegény ember persze hiába ólálkodott az árverezői közölt. Nem is való ez csak azoknak, akik mindenből aranyat tudnak csinálni . . .