Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-09 / 105. szám

ilyen mértékben nyilvánult meg báró Szterényi Józseffel szemben is, aki Bárczy után beszélt — Bízzák csak rám, uraim — mondotta — a közbeszólókat, majd én elintézem őket. Nem is akadt, aki a beszéde alatt közbe mert volna szólói. Szterényi lebilincselte a közfigyelmet. Dr. Lévöy Ferenc, a Teleki párt első körzetelnöke a baloldali fal mellett állva alig győzte jegyezgetni azt a sok szellemességet, amely Szterényi beszédében csillogott. Ugrón Qábor a szivekhez s«óloU. Erdélyről beszélvén a hölgyközönséget könnyekig meghatotta. A szociáldemokraták képviseletében Propper Sándor beszélt és legmagasabbra fokozta azt a lelkesedést, amellyel a gyűlés véget ért. * Midőn Bárczy és kísérete az utcára leptek, az oldalkijárattal szemben, a Tisza-szálló oldalán elhelyezkedett egyensapkás kisgárda ismét tüntetni kezdett és Teleki Pált éltette. Az utcán hömpölygő és ezrekre menő tömeg azonban olyan demonstrációt rendezett a liberális ellenzék vezérei mellett, hogy ugy érzett, mintha egész Szeged szive dobbant volna föl egy pillanatban egy célért: Demokráciáért a szabad Nagymagyarcrszágban I Az utcai tüntetésnek néhány hátbavágással fűszerezett epizódjától eltekintve, a néptömeg a legnagyobb rendben oszlott széi. A megnyitó beszéd. Ottovay Károly, a Bárczy-párt elnöke nyitotta meg az ülést: — Mielőtt a pártgyülést megnyitnám (Közbeszólások : Éljen Teleki! Bárczy hivei „éljen Bárczy 1" kiáltással válaszolnak), fölhívást intézek önökhöz. Ezen a pártgyülésen a rend föntartását Szeged város agilis rendőrfőkapitánya vállalta magára és ö vállalkozott arra, hogy itt csend és rend lesz. Kérem a választó közönséget, hogy az esetleges rendbontó elemekkel szemben magukat semmiféle agresszivitásra cl ne ragadtassák. Figyeljék meg őket, a rendőrség el fogja őket távolítani. Minthogy a közbeszólók állandóan zavarták Otttovay beszédét, Bottka Sándor rendőrfőkapitány lépett elő. (Fölkiáltások minden oldatról: Éljen Bottlik! Éljen a rendőrség b — Ha a közönség — mondta a főkapitány — minden egyes közbeszólásra a maga egész tömegében reflektál, a rendőrség munkáját lehetetlenné teszi. Tessék hallgatni! A közbeszólók majd igy megkülönböztetik magukat és a rendőrség elvégezheti kötelességét. Ottovay Károly folytatta ezután beszédét: — Szeged város I. választókerülete, amely ősi kormánypárti kerület volt, ez alkalommai ellenzéki jelöltet áhított. (Fölkiáltások: „Ki vele!" „Lévay takarodjon ki !") — Igen tisztelt közönség I Lévay ügyvéd ur a párt intézőségének engedélyével foglal helyet a páholyban és részéről semmiféle agresszivitástól tartani nem kell. Amint önöknek mondottam, Szeged város ezen ősi kormánypárti kerülete ez alkalommal ellenzéki jelöltei állit. Néhány rövid szóval meg akarom indokolni, hogy Szeged város liberális, demokratikus és szociális érzékkel biró polgársága miért határozta el ma-í gát erre. Elhatározta magát erre a lépésre azért, meri a mostani kormány működésével nem lehet megelégedve A mostani kormány egy úgyszólván osztály parlamentre, a kisgazdatársadalom parlamenjére és \ SZEPBP uralmára támaszkodik és ugy látszik, hogy a terhek nagyobb részét fgFmás közgazdaságTdgakra hámja át. Látjuk, hogy az országban lépten-nyomon fölbukkanó közcsendháborifásokkal szemben a kormánynak nincs elég ereje föllépni és azokat olyan módon intézi el, amely mód a kormány gyengeségéről tesz tanúságot és nem lehet bixalmunk ahhoz, hogy ez a kormány Magyarországot a nyugodt munka és békés megelégedés szebb jövője felé tudná vezetni (Ugy van 1) Van egy sze-j mélyi oka is annak, hogy más képviselőjelöltet állítunk. Nem akarom gróf Teleki Pál egyéniségét a legkevésbé sem kritika alá venni; de jogom van annak megállapításához, hogy Teleki Pál nem volt Szeged I.\ kerületének képviselője. Megválasztása után ide a lábát többé be sem tette, küldöttségeket nem fogadott. De nem volt országgyűlési képviselője sem, mert amint a kormányelnökséget letette, a parlamentben többé meg nem jelent, ott működést ki nem fejtett, mert — amint a lapok megírták — .megundorodott a politikától". Egy képviselőnek azonban, aki'f mandátumot elvállalta, nem szabad megundorodnia a politikától, vagy ha olyan politika folyik, amelytől megundorodott, akkor a fórumon kell neki kijelenteni, hogy miért undorodott meg a politikától. — Szeged I. kerületének polgársága most olyan képviselőjelöltet választott, aki eddigi működésével megmutatta, hogy dolgozni tud. Nagy körültekintéssel sikerűit dr. Bárczy István urat (Lelkes éljenzés és taps), volt igazságügyminisztért képviselőjelöltül megnyerni. Bárczy István nem előkelő idegenek társaságában jelent meg az önök lőrében. Ót közgazdasági életünk legjelesebbjei kisérték el. Bárczy és az öt kisérő urak tolmács nélkülöz önök anyanyelvén fognak önökhöz beszélni. Azt hiszem, meg fogják őket érteni. Most pedig fölkérem Bárczy István urat programbeszédének megtartására. (Éljenzés és taps.) elmondja programbe9«éilát. Most Bárczy István lépett az előadói asztalhoz. Az ellenpártból megjelent rendzavarók programszerűen kiáltják.-"„Éljen Gömbös Gyular A Bárczy-pártiak nagy tömege feleli vissza: „Mit fizetnek ezért?" Majd a zajongók kórusa kiáltja Bárczy felé: „Menjen vissza BudapestreI" „Ki velük!" viszonozzák a terem minden oldaláról. Erre a rendőrség a rendzavarók csoportját eltávolítja. Bárczy az incidens után nyugodtan mondhatja el programbeszédéi: — Tisztelt polgártársaim! Mielőtt beszédemhez kezdenék, arra kérem az igen tisztelt választópolgárokat, méltóztassanak csendben maradni és a közbeszólásokra nem reagálni. Egyfelől azon oknál fogva, amit a főkapitány ur mondott, másfelöl azért is, mert ezek a közbeszólások engem zavarni nem fognak. Én ismerem ezt a politikait rendszert és ez az, amit mi megfő gunk buktatni. (Igaz, ugy van! Éljenzés és taps.) En végigéltem már különböző forradalmakat. Elvették az állásomat a Károlyi-forradalom alatt, elzártak, igaz, hogy csak rövidebb időre, nem ugy, mint az itt jelen levő igen tisztelt barátaimat a vörös uralom ala't. Végigéltem eddig az úgynevezett „kurzus" forradalmat és a végét is meg fogom érni ugy, amint a többit megértem elvű gondolkodású polgárainak nevében a képvüelőjelöltséget nekem szívesek voltak fölajánlani, magammal szemben bizonyos aggodalmaim voltak. Aggodalmaim abban a tekintetben, vájjon szabad-e a jelöltségre vállalkoznom. Mióta a szerencsétlen nemzeti összeomlás után politikával foglalkozom, mint újonc inkább megfigyelője voltam a politikai fejleményeknek és eseményeknek. Azelőtt három évtizedet töltöttem a székesfőváros közigazgatásának szolgálatában, abból 12 esztendőt, mint a főváros polgármestere és főpolgármestere. Ez alatl az idő alatt minden pártpolitikától tartózkodtam. Ugyanis a polgárság vezetőiének gondoskodása kell, hogy bármilyen politikai pártállásu polgárra egyformán terjedjen ki. Már pedig a polgárok ilyen irányú bizalmát az által akartam biztosítani, hogy semmiféle politikai párthoz nem csatlakoztam. Másfelől a város és a polgárság érdekeit a váltakozó kormányoknál és szükség esetén azokkal szemben sokkal ' bátrabban, függetlenebbül és ered- i ményesébben tudtam érvényesíteni I ugy, hogy magamat politikailag le nem kötöttem. Egyébként a városi politika és a közigazgatás intézése, valamint a sokirányú társadalmi tevékenység amúgy is igénybe vette minden időmet és teljes munkaképességemet. Szorosan vett szűkebb 0 (Ugy van!) Tehát engem a közbe- ! munkakörömön kívül behatóan csak szólások nem fognak zavarni és kérem, méltóztassanak Önök is azokat teljes nyugalommal meghallgatni, bármily nehezükre esik is. A városi polgárság megszervezése. — Tisztelt szegedi polgárok! Amikor Szeged város I. kerülete szabad egy országos érdekű kérdéssel fog lalkoztam s ez volt a magyar városok és a városi polgárság országos szervezése. A főváros polgármesterévé történt megválasztásom után mihamar meggyőződtem arról, hogy magyar városok sok tekintetben való i elmaradottsága, főleg pénzügyi bajai ! onnan erednek, hogy a régi ország- j _ Szeged, 19f2 május 6. 'Ülések és kormányok kevés érzékI bírtak o vámsak különleges igényei és fejlődési föltételei tekintetében. Az országos politikai pártkűzdelmetótm a városi polgárság küzdelmet kimerültek abban, hogy városuknak itt-ott valamelyes állami közintézményeket biztosítsanak s jó ideig nem jöttek tudtára annak, hogy az állami pénzügyi kormányzat egyoldalúsága. másfelől a mindenre kiterjedő állami gyámkodás milyen mostoha helyzetbe juttatták a városokat és q várpsi lakosságot. Először a Wekerle-féle adóreform-tervezet kérdésében sikerült a magyar városokat egy országos gyűlésre összehívni s ott egységes állásfoglalásra birni. E kezdet sikerén fölbuzdulvá alkottuk meg a Magyar Városok Országos Kongresszusát, amely az összes magyar városokat egyesitette s mely évről évre fokozódó tevékenységet fejtettek ki és sok jelentős városi kérdésben mind több sikert tudott elérni. A forradalom előtt uj lépésre határoztam el magamat. Megindítottam azt a mozgalmat, amelynek célja volt a Magyar Városok félhivatalos szervezete mellett a városi polgárság országos szervezése. Ennek a városi polgáFszövétségnek célja volt egyfelől a városi polgári érdekek erőteljesebb érvényesítése a törvényhozás és a közigazgatás terén, másfelöl a törvényhozás és a közigazgatás olyan irányú demokratilsu reformja, amelvnek elsősorban a városi dolgozó polgárságra kell támaszkodnia. A Magyar Városok Kongresszusa legutolsó egyetemes ülésén az erre vonatkozó javaslatot el is fogadta, de a megvalósítást a bekövetkező politikai események megakadályozták. A forradalom kitörése után, mint főpolgármester nyugdíjba mentem s minden közszerepléstö. visszavonultam. A bolsevizmus bukásával az általános zűrzavarban föllépő reakciós áradat s ennek nyomán előrelátott veszedelmek késztettek arra, hogy. a visszavonultságból kilépjek s a régi magyar szabadelvűséé elárvult zászlajához szegődjek. (Éljenzés) A sok lekicsinylés, a méltatlan támadások, az üldözések és a megfélemhtési törekvések nem riasztottak vissza. Kevesen voltunk, de kitartottunk. A polgárok és munkások szövetsége. — Tisztelt polgártársaim t A nemzetgyűlésen azok, akik kevesen a magvar demokratikus és liberális politikát képviseltük, próbáltuk a mi gyenge erőnkkel ennek a politikának érvényt szerezni. Később ugy láttam, hogy ennek alátámasztására szűk: ég volna Aindazon elemek egyesítésére — minden egyéb politikai nézetek félretételével —, akik a jogrend sértetlen visszaállítását, a közszabadságoknak sértetlenségét, az osztályok és felekezetek között való békességet kívánják. Evégből elsősorban a szociáldemokrata munkássággal megalkottuk a polgárok és munkások szövetségét, amelynek három jelsz .va volt: Jogrend, szabadság és béke. Jogrend mindenkivel szemben 1 Ennek a jogrendnek érvényt keil szerezni bármely oldalról jövő megámadtatás ellen. Binnily jelszó alatt óhajtják is a polgári jogrendet veszélyeztetni, a személy- és vagyonbiztonságot mindenki részére meg kell őrizniel az államnak. Meg keli szüntetni a politikai üldözéseket, a megfélemlítést és a terrort, az internálásokat és mindazokat az intézkedéseket, amelyek embertelenek és nem méltók a