Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-09 / 105. szám

Szeged, 1922. május 9. Ára 4 korona. Kedd, 111. évf., 105. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre 300 kor. Egy hóra 100 » évre 1200 kor. évre 600 » Megjelenik naponkint reggel. A programbeszéd. Vasárnap délelőtt Szegeden három politikus mondott nagyszabású szónoklatot. Hátom magyar államférfiú tett rendületlen politikai hitvallást a mocsoktalanul tiszta nemzeti demokráciáról és szabadelvüségröl. Az alkalmat ezekre ar államférfiúi megnyilatkozásokra az első kerület szabadelvű választópolgárságának elsó nagy nyilvános politikai gyűlése szolgáltatta, amelynek keretében ennek a válaszlópolgárságnak képviselőjelöltje, dr. Bárczy István programbeszédét elmondotta. Báró Szterényi József és Ugrón Gábor, Magyarországnak volt kereskedelemügyi és belügyminiszterei voltak a képviselőjelölt hatalmas fegyvertársai abban a monumentális arányú bajvivásban, amelyet dr. Bárczy István ellenzéki programbeszédével küzdött meg a kormány politikája ellen. Dr. Bárczy István programbeszéde hangjának nemességével, komolyságával, hirdetett igazságainak ellentmondást nem tűrő erejével, gondolatmenetének fölépítésévé!, összefüggő belső szilárdságával, az aktuális küles belügyi kérdések részletes taglalásával, a nagy állami és nemzeti katasztrófák előzményeinek föltárásával, a végzetes következmények megállapításával és a szabadelvű ellenzék programjának megvalósítása céljából szükséges gyakorlati politika eszközeinek és módjainak szabatos megjelölésével, messze felülemelkedett a sablonos és frázisokra e lapított kortesbeszédeken. A régi klasszikus politikai megnyilatkozásokhoz hasonlatos fölvilágosító, meggyőző, lelkesítő és magával ragadó szónoki remekmű volt dr. Bárczy István programbeszéde. A nagy helyiséget zsúfolásig megtöltő választópolgárság lelkesedésének riadó kitörései bizonyították, hogy dr. Bárczy István a magyar nemzet ősi szabadelvüségének és komoly politikai érettségének hangján szólott Szeged népéhez, .amely őt megértette és vele elválaszthatatlan lelki közösségre lépett. Kossuth Lajos mondotta azt, hogy nazánk léiének, biztonságának, fönnmaradásának és felvirágoztatásának alapjai a függetlenségien, demokráciában és közművelődésben vannak lerakva. Három eszme, amelyek szervesen függenek egymással össze, mert a haza független csak a demokrácia által lehet, a demokrácia hatalmassá csak független hazában fejlődhetik, közművelődés pedig csak független hazában fejtheti ki a nemzet minden tagozatát és sz állam minden intézményét álható erejét. Ezeken az alappilléreken épült föl a program beszéd. A politikai ellenfél lojalitásával emlékezett meg dr. Bárczy István ellenjelöl'jének egyéniségéről, de lesújtó és megsemmisítő kritikát gyakorolt ugyancsak ellenjelöltjének politikai tehetetlensége és ennek a politikának társadalom- és békebomlasztó hatása fölölt. A miniszterelnök alakoskodó nyilatkozatairól a logika vas következetességével mutatta ki, hogy a liberalizmus és a nemzeti demokrácia minden őszinte hívének ellenzéki álláspontot kell elfoglalnia gróf Bethlen István politikájával szemben, mert politikáját olyan férSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-utca 6. V Telefon 13-33. I fiak támogatásával gyakorolj), akiknek tényei nyilt és határozott ellentétben állanak az általa nyilvánvalóan kortescélokból hangoztatott és az ellenzéktől kiscjátitotl szabadelvűsei eszmékkel. A kormánynak ezek a lényei lehetetlenné teszik a Kossuth Lajos szabadelvüségének és nemzeti demokráciájának életrekelésé-, ezért áll szemben dr. Bárczy István, mint ellenzék, a kirmáiy politikáját támogató gróf Teleki Pállal. Ezért forrasztotta össze dr. Bárczy István programbeszéde öt és az első kerület választópolgárságát elválaszthatatlanul és ezért hell május 28-án dr. Bárczy István megválasztásának elkövetkeznie. És el fog következni A liberális ellenzék zászlóbontása Szegeden. Bárczy István programbeszéde. Szterényi és Ugrón a mai kormányzatról. Óriási közönség tolongott már reggel kilenc órakor a Belvárosi Mozi főbejárata előtt. Az idő Italadtával a forgalom folyton növekedett a programbeszéd színhelye fele vezető utakon. Fél tizkor megnyíltak a mozi ajtajai és egy negyed óra alatt zsúfolásig megteltek a nagy befogadóképességű nézőtér széksorai a földszinten és a karzaton egyaránt. Szemlét tartva a beözönlő közönség felett, soha még olyan tarka tö-\ meget nem láttunk együtt politikai gyűlésen Szegeden. Kereskedők, ipa-\ rosok, munkások, tisztviselők és gazdák egész rajokban szállták meg az épület belsejét, hogy szivük egész melegével köszöntsek a liberális zászlóbontást Szegeden, ahol ez a zászló évek nyomasztó terhein és üldöítetésein keresztül összegöngyölítve hevert. Egy negyed óra alatt minden ülőhely foglalt. Az oldalfa-i laknál lépésnyi távközzel egy-egy rendőr komor és nyugalomra intő alakja. Kint, az ajlók előtt is rendőrök sorfala áll és elállja az utat a befelé törekvők előtt. Már nem lehet senkinek bemenni. Pedig még mindig és mindenfelöl közeledő embercsoportok töltik meg az utcát és az emberek százai tolonganak a már elérhetetlen cél telé: hallani Bárczy István, báró Szterényi József és Ugrón Gábor szavát. A tömeg még várt és remélt, de a rendörök szigorúsága mögött állt a Rend, amely megkívánta, hogy a túlzsúfoltságtól megőrizzék az épületet. Bárczy István, amikor pontosan tiz órakor megjelent a Tisza-szálló kapujában, ettől a hatalmas kinlrektdi tömegtől kapta az első nagy ovációt, amelyben itt tartózkodásának egész ideje alatt részesült. Midőn belépett a Belvárosi Mozi pódiumára, a lelkesültség még nagyobb erővel tört ki. A nézőtér az éljenzés és a kalaplengelés tüzes csataterévé változott. A lelkesedésnek ebben a gyönyörűséges viharában lépett a szószékhez Ottovay Károly, a párt elnöke, hogy megnyíló beszédét elmondja. Ebben a percben kezdődött el a kormánypárti tüntetés: tíz-tizenöt főnyi, szavazati joggal még nem rendelkező egyénekből verbuválódott csoport kiabálni kezdett: — Éljen gróf Teleki Pál!. Már-már ugy látszott, hogy a féltve őrzött rend felborul, inert a lelki fölemelkedettségükben megzavart polgárok fölugráltak helyeikről és fölindult hangon zúgták a nézőtér leghátulsó széksoraioan fészkelődő kis csoport felé: — Ki velük! Fizetett bérencek! Ki velük I A helyzet mind fenyegetőbbé vált' a kis csoportra nézve. Öklök hadonásztak a levegőben, az emberek fölugráltak székeikre és ugy' hurrogtdk le a hívatlan vendégeket. Ottovay Károly aiig jutott ismét szóhoz, mikor megismétlődött ez a jelenet és amikor egy uj alakja, főalakja, sót vezérlő egyénisége jelentkezett ennek a kormánypárti akciónak. A jobboldali második páholyban egy sárga keztyüs, különös gonddal öltözött egyén, homlokára tolt szemüveggel és nemesi gesztusokkal, vörösre pirult arcát és gyöngyöző homlokát ragyogtatva, megindította kieszelt offenzíváját a pódium hősei ellen. Schmidt József köztisztviselő^ Máv. főfelügyelő volt ez a politikai páhoiy'ovag. — Éljen Teleki! — kiáltott a pódium feté, de ebben a pillanatban ezernyi torok válaszolt neki: — Ki vele! Bérenc! Dobják ki! Vezessék ki! Óriási izgalom vett erőt az egébz közönségen. Az elmérgesedett helyzet javíthatatlannak látszott, de ebben a pillanatban megjelent a pódiumon dr. Bottka Sándor főkapitány. Megállt mozdulatlanul és némán. Cspntos arca hideg volt, tekintete élés és parancsoló. Egy pillanatra csend lett, aztán zugó éljenzés tört ki, minden ajak dr. Bottka Sándort éltette és vele együtt az egész szegedi államrendőrséget, amely szombat este tiz óra óta állandó permanenciában állott és örköáött a személyi és közbiztonság fölött. Szombaton éjjel négy órakor a rendőr;ég és a tűzoltóság tüzetesen átvizsgálta a Belvárosi Mozi épületét és az összes ajtókat lepecsételte. Itt, a gyűlésen megmutatkozott az államrendőrség gondosságának gyümölcse. Dr. Bottka Sándor megnyugtatta a közönséget, hogy a rendőrség tudja kötelességét és eliől a perctől kezdve a hatalmas liberális választótábor a legnagyobb nyugalommal viselkedett a tüntetőkkel szemben. A korlátolt észjárásuak tovább folytatták ugyan a rendetlenkedést, de most már különösebb hatás nélkül. Zajongásuk elveszett abban a tomboló éljenzésben, amellyel a közönség a szószékhez lép j Bárczy Istvánt üdvizölte. —- Tisztelt szegedi polgárok! — kezdte beszédét Bárczy, amikor ismét Schmidt ur szólalt meg: — Miért nem maradt Budapesten ? Schmidt ur azonban nem sokáig boldogíthatta már jelenlétével a gyűlést, mert — mivel többszöri fölszőlüás után sem hagyott föl közbeszólásaival — a teremből eltávolították a közönség örömujjongása közben. Megjelent ezután a hátsó ajtóknál dr. Szalay József kerületi rendirjőkapitány is, aki szintén több közbeszólót távolittatott el a nézőtérről. Látva a rendőrség politikát nem ismerő munkáját, a tiz- tizenöt fiatalember kivonult a helyiségből, majd néhány perc múlva a karzaton tűntek föl ismét, áe hangjukat hallani többé nem lehetett. Ettől kezdve a béke jegyében folytatódott a gyűlés. Bárczy István asztalánál ülve, megkapó közvetlenséggel beszélt és nem a szónokot, nem a szavazatokért pózoló jelöltet, hanem a higgadt, komoly, "Szaktudós politikust láthattuk benne. Nagy gyakorlati tudással fölépített programot adott. Sok évi küzdelem és szorgos munka tapasztalatában szerzett politikai tudás eredményt ígérő szózata volt. Feszült figyelem kisérte minden szavát és következtetéseit mindannyiszor zugó taps követte. Percekig tartó éljenzés közben fejezte be beszédét. Az ováció ugyatiA SZEGED mai száma 14 oldal.