Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-07 / 104. szám

Ara 4 korona. Bárczy. Bárczy Istvánt szeretettel köszönti ÜJaS2i JibeíUÍ8 Miitor hozzájön, hogy szinvallója legyen itt az eszméknek és céloknak, amelyeket a jövő nemzetgyűlésben szolgáin, kíván. A neve is program. Pf.zíet"év, amely a legnagyobb értéket jelenti: a köz érdekében alkotó munka tisztességét. Bárczy lsiván hosszú időn át távol járt a politika szócsatáitól, nálunk mindig tüzes háboruságaiiól, legvirulóbb békénk idején is válogatatlan praktikákkal, kegyetlen fegyverekkel duló pártviszályaitól. Köztisztviselő volt, akinek talentumát a hivatal levegőjében nem fogta rozsda s aki érdemmel került a maga méltó helyére: a főváros főpolgármesteri székébe. Európai látással, magyar ötletességgel, egyéni energiájával vitte végbe azt a szervező munkát, amely külön, jelentős korszakot, addig ismeretlen iramot jelent Budapest naggyá fejlődésében. Áldásos uj intézmények alkotása, régiek ujjá, jobbá, izmosabbá formálása egy ritka nagylendületü tevékenység megnyilvánulásai, amelyek külföldi hozzáértőket csodáló elismerésre birtak. Sőt ezt a munkát még itthon is el keUett ismerni, pedig csak teremtő munka volt, frázisok és önmagasztalás nélkül. Szó esett róla, hogy e \ rendkívüli szervező tehetséget az ország szolgálatába állítják, ahogy tették az angolok Chamberlainnel, Birmingham polgármesterével és kiépitöjével, a n?gy államférfiuval; de Bárczy ma, rövid igazságügyrninisztersége után, egyszerű magánember. Politikussá tették azonban rátermettségén, nagy képzettségén kivül a viszonyok is és egészen a maga helyén: a cselekvés területén lesz megint, ha mint a szegedi első kerület képviselője, ismét tagja lesz a nemzetgyűlésnek. Mert ma cselekedet ott a bátor szó, a nyilt sikraszállás a szabadságjogokért, a megvetett, a bűnnek bélyegzett liberalizmusért és a demokráciáért, amit a túloldalon is jelszóként hangoztatnak, de amit alapjában lenéznek, amitől félnek, vagy amit legjobb esetben félremagyaráznak. Bárczy annak a liberális korszaknak volt termékenyen működő munkása, amelyet most nem győzi nek eléggé szidalmazni, amely pedig nem is volt annyira liberális,, mint amilyennek ma gondolják vagy inkább gyalázzák, amelyet végső idején igazabban liberálisnak, főképen demokratikusabbnak akart józan belátással még Andrássy is. Bárczy egész lélekkel liberális, valóban demokrata volt akkor is, épp ugy, mint máma. Annak idején szóval és tettekkel, demokratikus népjóléti intézmények alkotásának egész sorával mutatta meg ezt. A liberalizmusnak s a demokráciának nála hívebb képviselőjét nem igen találhatná a választóközönsége. S ahogy őt tették politikussá « viszonyok, ugy tesz ma azok kényszerítő ereje minden józanul gondolkodó magyart a politika közvetlen részesévé. A közelmúlt katasztrófális forrongásai sodortak bele ebbe mindannyiunkat. A politikában lepleikénél fogva érdekelt fél lett minden polgár. S nem is kellene olyan sokszor hangoztatni, mert mindenki közvetlenül lapasztalhatja, hogy a forradalmak még nem értek véget. Éppen az, hogy egészen befejeződjenek már, hogy rend, jogtisztelet, békesség, emberszeretet és munka jöjjön a helyükre, hógy megszűnjön végre a terror, az üldözés Cs a korlátlan hatalmú országkormányzás sok átka, éppen ez a törekvésünk. Mindezeket és ezek utján Csonkamagyarországból az ép Magyarországot az igazi liberalizmus, az igazi demokrácia hozhatja meg nekünk. Azért ez eszmék méltó képviselőjét, Bárczy Istvánt akarjuk Szeged első kerületének választottjaként a nemzetgyűlésbe küldeni. —rrrrnnnjiiiijuu q u_ Bárczy István megérkezett Szegedre. Kíséretében jöttek: Ugrón Gábor, báró Szterényi József és Schlsnger Mór. — Itt a Sacher ur I — Mi az, mi az, Teleki is megjött ? Aztán ordítozni kezd ek, számszerint öten, vagy heten : — Éljen gróf Teleki Páll — Mire való ez a kiabálás — mondotta az egyik mellettük álló defektiv. — Úriemberek önök ? Úriember nem kiabál, j ^ IJÍ^-; . A kis társaság azonban nem engedett a rendőrség fölszólitásának és tovább okvetetlenkedett. Báró Szterényi József nevelve együtt éljenzett velük, egyébként az éretlen tüntetésről alig vettek tudomást. A kocsik nyugodtan gördültek el az állomás elöl a Boldogasszonysugárut felé és a Tisza-szállóba vitték Bárcayf és kíséretét. A vendégek a Tisza éttermében vacsoráztak meg. A holnapi népgyűlés. Bárczy István vasárnap délelőtt 10 órakor tartja meg programbeszédét a Belvárosi Moziban. A liberális ellenzék zászlóbontása lesz ez és igy érthető az a rendkívüli érdeklődés, amely a Bárczy, Ugrón és Szterényi szegedi szereplését megelőzi. A liberális polgárság és a Már jóval a budapesti gyorsvonat 1 érkezési ideje előtt erős rendőri ké-1 szűltség vonult ki a Szeged-állomásra, ahol az épület főbb pontjain és a pályatesten helyezkedtek eL A Bárczy-párt intézősége Oitovay Károly pártelnök vezetésével várakozott a perronon az ideérkező vendégekre. - A gyorsvonat pontban nyolc óra negyven perckor robogott be az állomásra. A vonatról egymásután szállottak le Bárén István, báró Szterényi József, Schlanger Mór, Wimmer Füöp és több fővárosi hírlapíró. A Bárczy-párt intézősége lelkes éljinzéssel üdvözölte a vendégeket, akikkel együtt a kijárat felé vonultak. Unt az Indóház-téren, ahol a kirendélt kocsik várták a vendégeket, közvetlenül az első kocsi mellett, amelyben báró Szterényi József foglalt helyet, öt-hét botokkal fölfegyverkezett . fiatalember állott, akik már a vonat megérkezése elótt az állomás földszintjén ólálkodtak. A fiatalemberek néhány percig csendesen viselkedtek, később azonban megjegyzéseket tettek Bárczyékra, mint például: Pertár. Azt kérdezte tőlem valaki a napokban, akinek dolga akadt a kerületi főkapitányságnál, hogy mi az Isten-csudája lehet az a pertár, amelynek nagy feketebetüs felírása a törvényszéki palota első emeleii egyik zsák-folyosójának ajtaja felett olvasható. Annak a téglány alakú, hosszú szobának ajtaja fölött tényleg olvasható a feketebetü* felírás, amelyikben most a kerületi főkapitányság segéd-hivatalai dolgoznak. Ugy látszik lélek-csere töriént ebben a szobában is, amint hogy az egész épületben lélekvándorlás volt a lezajlott forradalmak idején. Az igazságszolgáltatásnak ebben a felavatott semleges szentélyében tanyáztak a különféle katonai alakulatok, tengerészek, súlyos fegyverzetekkel. Ekkor a forradalom lelke élt a palotában. Apródonkint ez a vörös lélek kihúzódott a nagy házbó'. Beleszáilott az ellenforradalom nemzeti lelke. — Néhány hónap mutva a nemzeti kormány lelke is kiszállóit a palotából és magára hagyta, hogy éljen ovább eredeti rendeltetesének. Sugárvető szív-kamrája volt valamikor a törvényszék épületének a: pertár. Mi is volt tulajdonképen ez a perlár ? Néhány esztendővel ezelőtt a polgári perek kétfélék voltak: sommás perek és rendes perek. Amazokat szóbelileg a járásbíróságnál, emezeket irásbelileg a törvényszéknél tárgyalták. Józan észjárással, ha az egyik fajta pert rendesnek nevezték, a másikat rendetlennek kellett volna nevezni, Pedig épen a rendes perek bizonyultak rendetleneknek, még pedig azért, mert örökéletüvé tette a pereket. Az ügyvédek Írásban adták be tudományukat a periárba; átadták a pertárroknak perirataikat, aki azokat a perfelvételi jegyzőkönyvhöz római számok alatt besorozta, mig a végén becsomózta és beszolgáltatta a bíróságnak. Egy-egy perirat beadására hónapokra terjedő halasztásokat vettek az ügyviuek, igy aztán egy-egy per becsomózásáig esztendők is elteltek. De ha csak ennyi letl volna a pertár, kár lenne reá egyetlen *zót is vesztegetni. Unalmas, száraz, néma hely, ahová az ügyvédek összehordották irka-firkáikat, öt, tiz forintos bíróilag megállapított munkadijakért. Az a tömérdek szellemi kincs, élettapasztalat, jogászi elme él, ami a pereskedés vérkeringésének életet ad, ott mind belesüppedt a papiros tengerbe. Milyen más a szóbeliség és. közvetlenség. Az a káprázatos sok'szinváltozás, ami a perek anyagában összehalmozódik, az ügyvédek szócsatáiban megelevenedik. A felperes, meg az alperes jellemképe elevenen lép ki a szó verte keretekből a biró elé. Az élet rakoncátlankodásai kifogyhatatlan leleményességgel dobják figuráikat a nyilvánosság színpadára az ügyvédek elméjének vetítő erejével, furfangosságaival és az ellenfél legyőzéséért megfeszített virtuozitásával. A pertárba hordozott írásbeli peranyagban mind ez halva maiadt s ezért a pertár pertemető volt, a sírok kivirágzása nélkül, még halottak napján is. Elhalt peres felek, prókátorok, tanuk árnyai lépkedtek ki nesztelenül a későbbi ügyvédnémzedékek közé, akik folyvást növekedő időközökben, de még mindég „váltották" a periratokat, aiiig végre magva szakadt a pernek is, becsomóztatott és végleg meghalt. Es mégis, a pertár volt az ügyvédek felejthetetlenül kedves pihenő oázisa, semmiféle kaszinóval, fészekkel, klubbal nem pótolható társas életének gyűjtő medencéje. A pertárban élt, virult, áradozott az ügyvédek jogászi szelleme. Az érdekes perek titkainak feltárása, igazságszolgáltatási furcsaságok, hibák, tévedések pőrére vetkőztetése, bírói vagy ügyészi egyéniségek értékének megállapítása, egymás tudásának, képzettségének megismerése és hasznosítása, ügyvédi vagy közéleti tevékenységeknek bírálása, a kar érdekeinek megvitatása, közkérdések megértetése, adomázások, kollégiális félreértések eloszlatása, egyszóval az élet a maga tarka egyvelegével ott élt, ott hancúrozott, komolykodott, szi'ajkodot, elmélkedett, kiegyenlített, ítélt, lesújtott, vagy felemelt a periárban. Az ügyvédi kamara elsó elnökei: Magyar János az akkurátus, Szűcs Andor a magyar nadrágos, Polczner Jenő a nyakkendőtlen, még gyakorolták a mesterséget és bejártak a pertárba ; Rósa IzsóelnOk és .ügyvedkirály", amint őt Krikkay Guszti ne-