Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-28 / 122. szám

Vasárnap. 111. évi., 122. sz. % ELŐFIZETÉSI ARAK ívre 1200 kor. évre 600 » Negyedévre 300 kor. Egy hóra 100 Megjelenik naponkint reggel. S/l RKPS/TÓöÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kfilcw-y utca 6. V Telefon 13-33. VÁLASZTÓPOLGÁROK! A szavazás kezdődik május 28-án, vasárnap reggel j A szavazás föltétlenül kötelező. Elmulasztását pénz­8 órakor és tart este 8 óráig, amikor a szavazást meg ! birsággal, illetve a választó jövedelmi adója 10 száza­kell szakítani. (68. §.) A folytatólagos szavazást május 29-én, hétfőn reg­gel 8 órakor kell megkezdeni és a záróra leteltéig megszakiiás nélkül kell folytatni. Az a választó, akit testi fogyatkozása gátol abban, hogy annak a jelöltnek a nevét, akire szavazni akar, a szavazólapon megjelölje, vagy hogy a szavazólapot sajátkezüleg helyezhesse a borítékba és azt az elnök­nek átadhassa, kisérő segítségével élhet. (74. §.) lékának megfelelő birsággal bünteti a választási ren­delet. (97. §.) Az ajánlási ivek aláírói leszavazottaknak nem tekin­tetnek, ennélfogva azok is kötelesek szavazni, akik az ajánlási ivet aláírták. A szavazásnál a szavazói igazolvány fölmutatása nem kötelező. Az is szavazni köteles, akinek nincs szavazói igazolványa, ha máskülönben a választói név­jegyzékbe föl van véve. Utolsó órában. Mire ezek a sorok olvasóink túl­nyomó részének a kezébe kerülnek, már n egkezdödölt a választás. Sze­gednek két kerületében az urnák elé járul a polgárság, hogy azt a politikai jogát gyakorolja, mely köz­vetlenül ad módot, hopy az állam életét irányitó módon befolyásolja. Az agitáció, mely heteken át ma­gasra korbácsolta fel a szenvedé­lyeket és néha e nyugodt város méltóságához nem illő formában is jelentkezett, véget ért. Most azokon van a sor, akiket a pártok meg­nyerni igyekeztek jelölijtik számára, hogy döntsenek a nagy kérdésben, hogy kik legyenek Szeged első és második kerületének képviselői. Meggyőzésről, kapacitálásról a választásnak ebben a stádiumában, melyet méltán utolsó órának ne­vezhetünk, már alig lehet szó. A meggyőződések már kialakultak és ami eltolódás a szavazók eleve megfogamzott álláspontjában törté­nik, már aligha befolyásolhatja az eredményt lényegesen. Épen azért, ebben az utolsó órában szeretnénk olyan hangon irni, hogy az Írá­sunkat pártállásra való tekintet nél­kül mindenki ugy olvashassa el, hogy ne egy párilapnak a felfogá­sát, hanem egy elvi szempontok szerint kiküzdendő politikai harc­nak magasabb szempontok szerint való megítélését találja benne. A titkos választásnak nagy erkölcsi értéke abban nyilatkozik meg, hogy politikai meggyőződését mindenki szabadon, befolyásc .ól és megfé­lemlítéstől menten gyakorolhatja. Sajnos, ebben az erkölcsi értékben az ország nagy részének polgársága nem részesedhetik, noha a legnyo­mósabb ok, amely Tisza Istvánt sorompóba áilitotia a titkos választás ellen, a nemzetiségektől való féle­lem, a csonka országban megszűnt. Hogy a kerületek nagyobb részét elütoiték a titkos szavalástól, abban nem az ellenzék a hibás. Ezúttal ' azonban nem a rekrimináció a cé­lunk. hanem az, hogy rámutassunk, miszerint a titkos választással vele jár az indulatok lefokozása és a szen- i vedélyeknek egy nyugodt közjogi j aktuf medrébe való terelése. Ezt az j indulat nólküli és szenvedélytől men- ; tes atmoszférát akarjuk biztosítani Szeged számára. A föladatunk e tekintetben köny­nyü. A választások történetében a tapasztalat azt mutatja, hogy az el­lenzéki pártok szoktak dolgozni a hatalom ellen az izgatásnak az esz­közeivel. Ezúttal nem igy történt. Az ellenzéki pártok voltak azok, ame­lyek szüntelenül a nyugalmat han­goztatták és a programjukban foglalt demokratikus elveknek az erejében bizva, csak elvi szempontokat vittek a választási küzdelembe. Nem ők voltak azok, akikről gróf Apponyi Albert állapította meg a soproni vá­lasztókhoz intézett nyilt levelében, hogy a rendszer, amelynek fentar­tása érdekében dolgoznak, nem egyéb, mint forradalmi alapra fektetett reak­ció és önkényuralom. Mi most is csak nyugodtságot és önfegyelmet hirdetünk. Bele akarjuk vésni Szeged minden választójának a lelkébe, hogy a választás a pol­gárnak a legfontosabb alkotmányos joga, amelynek gyakorlása ahhoz az elöföltetelhez van kötve, hogy érett megfontolással éljen vele. .Mielőtt a szavazólapját bárki is bedobná az urnába, valóságos lelkiismereti vizs­gálatot végezzen önmagában és az­után határozzon. Tekintsen végig ennek a szerencsétlen országnak két esztendei történetén, képzelje el, hogy kik és hogyan intézték a sor­sát, milyen eredményeket tudtak föl­mutatni. Aki meg van elégedve, sza­vazzon a kormány jelöltjére, aki nem, cselekedjék a lelkiismerete szerint. Ebben a lelki seregszemlében külső szempontok senkit se befolyásolja­nak. Ne befolyásolja senkinek az Íté­letét az, ha véletlenül és tudtán ki­vül a neve odakerült bizonyos pla­kátok alá, amelyek nem fedik az ő elveit. Ne befolyásolja senkinek az ítéletét az olyan híresztelés, hogy mindenkiről tudni fogják, hogy kire szavazott. Ezek a választást meg­előző küzdelemnek az alacsonyrendü kortesfogasai közé tartoznak, amelyek megesnek, megtörténnek, azért hogy elfelejtsék őket. Viszont, aki magát a választói jogot gyakorolja, annak kötelessége, hogy ténykedésével, a melyért csak saját lelkiismeretének tartozik felelősséggel, rácáfoljon azokra, akik ilyen trükkökkel akarnak boldogulni. ban minden választópolgár utravaló­nak viheti magával. Hazája és ön­maga érdekében cselekszik, ha sze­rintük jár el. A választás pedig foly­jék le higgadtan és méltányosan, az igazi jogrendnek a jegyében. Az utolsó órában, amiker a meg­győzésnek az eszközei már a pihen­tetés arzenáljába kerülnek, fölösleges volna ennél többet mondanunk. Hosz­szu fejtegetések már idejüket multák, a nevek ismeretesek, a felvonulás megtörtént. Ezeket a sorokat azon­Julius elsejétől csökkentik a köztisztviselők létszámát. Végkielégitik és nyugdíjazzák a fölös számú tanítókat. Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése : A pénzügyminisztérium közölte az illetékes minisztériumokkal az el­bocsátások, illetve nyugdíjazások le­folytatásának elvi szempontjait. Az elbocsátás részint nyugdíjazással, részint végkielégítéssel való elbocsá­tás lesz. A nyugdíjazások lénye­geden nagyobb fizetést jelentenek a nyugdíjasoknak, mint azoknak, akik rendes körülmények közt nyerték nyugdijuk megáll apitár át. A köztisztviselőket a következők alapján fogják elbocsátani: 1. A tanítóknál, akik szolgálati évüket negyven évvel, tanároknál harminc évvel betöltötték; 2. akiknek kora nagyon magas; 3. akik fegyelmi eljárás alatt állottak és pedig főképen azokat, akik hanyagságuk miatt állanak fegyelmi eljárás alatt, akik a pro­letárdiktatúra alatt erősen exponálták magukat. Itt azonban megtartják azokat a tanerőket, akik jobb pe­dagógusok, ha viselkedésük a kom­munizmus alatt magán viselte a megtévesztés jellegét; 4. akiknek egzisztenciája, valamint helyzetük biztositva van. Idetartóz- í nak elsősorban a férjes tanítónők. A végkielégítések a következő­képen történnek: 1. Azok, akik három évnél keve­sebb idő óla tanítanak, végkielégítés fejében megkapják törzsfizetésűknek, drágasági segélyüknek félévi össze­gét. 2. Azok, akiknek szolgálati ideje 3—6 év között van, megkapják ugyanazon illetmények egy évi ösz­szegét. 3. Ha a szolgálati idő 6—10 év között van, a végkielégítés megfelel azon illetmények kettő évi összegé­nek. 4. Ha a szolgálali idő 10—15 év között van (ez természeteden azon nyugdijazandókia vonatkozik, akik nyugdijmegállapitás helyeit végkielé­gítést kérnek) végkielégítés fejében három évi teljes fizetésüket kap­ják. Ha pedig 15—20 év óta állanak az állam szolgálatában, a végkielégítés összege az összes él­vezett il'etmények négy évi összegé­nek felel meg. Végül, ha 20 évnél hosszabb idö óta tanít a nyugdíja­zandó tanító, ez esetben öt évi összes illetményeit kapja végkielégítés fe­jében. Ezek a nyugdíjazások és végkielé­gítéssel való elbocsátások csak az állami tanítókra vonatkoznak. Egye­lőre a községi és felekezeti taní­tókra nem vonatkoznak. — A főváros bárom milliót irányzott elő Petőfi költeményei­nek olcsó kiadására. Budapestről jelentik: Buzáth János alpolgármes­ler elnökiésével a Petőfi-Centenná­rium ügyében ma délelőtt ülést tar­tottak a városházán. Megjelent töb­bek között Ferenczy Zoltán, Vojnovich Géza a Petőfi-Társaság nevében, Kremmer Dezső, a fővárosi könyv­tár igazgatója és dr. Horváth Kálmán miniszteri tanácsos, a kultuszminisz­ter megbízásából. A bizottság a Petőfi-Centennárium alkalmával ki­adandó olcsó Petőfi-kiadás ügyét tárgyalta. Elhatározták, hogy az olcsó kiadást a Fővárosi nyomdában állít­ják elő, erre a célra hárommillió koronát irányoz elő a főváros. Az állam részéről Horváth miniszteri tanácsos megígérte a legmesszebb­menő támogatást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom