Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-24 / 118. szám

SZE QBD MARGÓ Kószó István. Szeged első beérke­zett képviselője kél napi itthontar­tózkodása ahtt mély nyomokat ha­gyott hátra maga után Szegeden. A be'ügyi államtitkár ur nem túlsókat szerepel a politikában, de ha egy­szer szerepe', rkkor alapban meg­nyomja a gombot. Az ő küldetése „cincinnátusi" és ő nem törődik azzal, hogy milyen pnagramot hirdet a miniszterelnök, vagy belügyminisz­ter, ó mindenkitől függetlenül halad a síjá' bölcs feje után és ha kell, talán még maga is fölteszi a tányér­sapkát és beáll az „egyetemi százHd" kettősrendjébe is, mert „ő az egész lelkét készségesen cs-.toija ahhoz a mozgalomhoz, ame'y itt szombaton este megnyilatkozott dicsőségesen és fénycsen". „Ifjú koromban én is igy csináltam" — mondotta Oüszkén, de elfelejtet le, hogy ő a kormány ellen tüntetett abban az időben, a belügyi államtitkár ellen tüntetett és a vá­lasztások erőszakosságai ellen tünte­tett Ma a választások erőszakossá­gainak, a választási terrornak, a „felelőtlen elemek" krumpliíiajigálá­sának fővédnöke lett Kószó István, nyilván azért, mert most ő a bel­ügyi államtitkár. Rassay Károly szegedi beszédében alaposan ráhágott Kószó István ur felkötött sarkantyújára s leverte fejé­ről még a tányérsapkát is. Rasiaytól meg a fővárosi destruktív sajtó vette át a szot és népszerűsíti Szeged vá­ros paraszti szülöttjét. A Világ ve­zércikkben méltatja büszkeségünket és többek közt a következőket irja : „Mi szívesen hallgatjuk a bölcs intelme­ket, többek közt a belügyi Házat! FöldetTUzletet! "St^Ty'WS^ Szabó ingatlan iroda által. Takaréktár-utca 3. Telefonszám: 10-54 Szolid és a legmeg­bízhatóbb - Állandó nagy előjegyzés hátak, tflldck éa fltlctek eladására. «o A Népszava ezt jegyzi meg : .Pista bá', mi elhisszük, hogy maga is igy csinálta, de mi is csak a maga taná­csával élünk: „menjen szépen haza'. A Népszava ötletes ugyan, de kö­szönjük, mi nem föllétlenül kívánjuk, hogy Pista bátyánk hazajöjjön közi­bür.k. Mi annyira hozzászoktunk már az ó távollétéhez, hogy szinte zavart okozj_ jelenléte. . . . . — — a jtitllicic. Osztják a szavazóigazolványokat. Praktikus magyarázgatás a térkép előtt. — Akik kimarad­tak a névjegyzékből. — A Teleki-párt ujszegedi főkortese elvitte az összes ujszegedi igazolványokat. ügyi államtitkár ur nek ( közvetlen hivataljnnfkének ajkáról: és igen csodáljuk, hogy a belügyminiszter urnák nem sikerült meggyőznie saját államtitká­rát álláspontjának helyes és szükiéges vol­táról. Mert Kószó István uram nem ma­radt a higgadt, tárgyilagos érvek hűvös atmoszférájában és általában nem sokat veszkölödött érvek keresésével, hanem ne­mesen és egyszerűen lecsirkefogózta a libe­rális ellenzék vezéreit és férfias hevülettel olyan vádakat vetett ellenük, amelyeknek bizonyítását nyilván nem szívesen vállalná magára a törvényszék elótt. Rend, tekin­téty, fegyelem: gyönyörű, férfias és okos ez a hármas jelszó a választási küzdelem idejére. De miként legyen tekintély, fegye­lem és rend, ha a belügyi államtitkár olyan tüzröt pattant beszédet tart, amely­nek hatása alatt hivei ostrom alá .eszik az ellenzéki vezérek kocsiját. Tekintély, rend, fegyelem és a belügyi államtitkár ur őméltósága lecsirkefogózván a liberális el­lenzék vezéreit, mélyen megbántva egy papi talárt és egy tisztes, tiszta papi életet, szárnyra bocsátja a maga paroliját: ki kell irtani a keievényt... A fölhívásnak foganatja volt és néhány óra múlva Kószó hivői már mertették a maguk kísérletét a kelevény kiirtására, lia ugyan a belügyi államtitkár ur ismételten bevált éleslátá­sával nem fogja ezúttal is kideríteni, hogy a bécsi vagy a moszkvai kommunisták go­nosz apparátusa intézte a szegedi támadást Barczy és társai ellen ' A Magyarország ezt irja K'szóról és a „kószisták'-ról: Jfju koromban én is igy csináltam." — Így csinálta és sokra vitte Nem akarunk kommentárt fűzni Kószó bátyánkhoz., mint Ifjúsági Pályamutató- és Kalauzhoz, de minden becsületes magyar kulturérzékünk UlukoziU az ellen, hogy Magyarország belügyi Államtitkára rátelefonáljon a rend­őrségre azért, mert az egy nagy váios rendjét, a kurzus ellen is, épségben meri tartani A/ eset, még kószói mértékkel mérve is, hihetetlennek látszik Cs mi csak azért közöljük, mert az értesülést Kószóék lapjából vesszük. Várjuk a cáfolatot és meg ennél is inkább azt, hogv mit szól az estthrz Kószó bá' hivatali 'főnöke, Kle­btlsberg belügyminiszter, aki éppen vasár­•iap jelentette ki Sopronban, hogy — .rum politualhatunk agy, mintha Magyar­ország a Csendes-óceán egyik szigetén jekuane A csendes-óceáni szigeteken pe­dig tudvalevően pápuák laknak. És ifiu korukban azok is igy csinálták. Szokatlan elevenség lopózott ked­den délelőtt a torony alá. Soha ott nem járt emberek, asszonyok sürög­iek-forogtak tájékozatlanul a folyo­sókon és nagy csoportokba veiődtck egy-egy hatósági hirdetés előtt. Kedden kezdték meg a szavazó­igazolványok kiosztását. A városháza nyitott tölgyfakapuján ugy rajzottak a jövők és távozók, mint a méhek a kaptár nyílása előtt. A legnagyobb csoportosulás a köz­gyűlési terem mellett volt. Két le­pedőnagyságu papírlap lógott a fo­gasokon, az egyik Szeged város össze-vissza kék- és pirospia jbászo­zott térképe, a másik pedig a sza­vazóigazolványok kiosztásáról szóló polgármesteri hirdetmény. A folyton változó csoportosulás magva az örökké mosolygó kis Balassa Jóska volt, aki élénk gesztusokkal felel­getett a szaporán hulló kérdésekre: — Mongya mög mán az ur né­köm is, hogy hun aggyák azt a micsodát, — szól egy fehér bajuszu magyar. — Hát milyen utcábal lakik? — Hun-e, hát a Zákány-ulcába, — mondja nagy aprehenzióva az öreg. — Második kerület, ötödik sza­vazókör. Nézzük meg most ezt a másik irást. Ilt van ni. Az árva­' széknél megkapja öregem az igazol­; ványát. Az öreg megvakarja a tarkóját és elindul. Egy asszony következik utána, aki szintén megkapja a kívánt föl­világosítást. Az igazolványkiosztással meg­bízott hivatalok előtt szintén nagy a gyülekezet. A kiosztás gyor­san megy. A név és lakás bemon­dása után a névjegyzékből megálla­pítják a sorszámot és néhány másod­perc alatt meg is van már a kere­sett blanketta. De azért gyakran támad fönn­akadás. Sokan jönnek, akik az ok­trojrendelet értelmében jogosultak a választásra, de érthetetlenül kima­radtak a listából és kimaradásukról csak most értesülnek, amikor hiába keresik az igazolványokat. És ez a fönnakadtis nagyon sokszor élő­fordul ... A nagy sürgés-forgásban egyszer csak föltűnik a polgármester alakja is, aki izgatott kíváncsisággal kém­lel a nyüzsgő folyosútorkolalokba és érdeklődik a mu ika folyásáról. Csodálkozva veszi tudomásul azt a hirt, hogy sokan kimaradtak. — Kellene valamit csinálni, — mondja csendes hangon. Taschler Endre azorban, aki a legjobban kiismeri magát a választói rendeletek labirinturában, ugy véle­kedik, hogy a kimaradottak válasz­tójoga menthetetlenül elveszett. — Miért nem néitek idejében utána. De mikor az a? utánanézési al­kalom olyan rövid ideig tartott. . . A bérház második emeletének 2l-es számú szobájában, ahol az ujszegediek szavazó igazolványát kellene osztani, egészen furcsa do­log történt. Azokat a választókat, akik itt jelentkeztek, a kiosztással megbízott tisztviselők azzal utasítot­ták el, hogy az igazolványokat már elvitte Preszly nyűg alezredes ur, aki mellesleg a Teleki párt ujszegedi főkortese. A visszautasított választók elégedetlen c-;oportja egyre szaporo­dott, nem mindenkit nyugtatott meg az, hogy az igazolványok Teleki körteiének kerültek a kezébe, hiszen köztudomásu, hogy Újszeged lakos­ságának csak nagyon kicsinyke tö­redéke hive Telekinek. Amikor már nagyon sokan voltak, panaszra men­tek a polgármesterhez, aki bosszan­kodva vette tudomásul a különös esetet és azonnal kiküldött Preszly alezredeshez az igazolványokért. Presziy a polgármester megbízottjá­nak át is adta azokat az igazoivá­nyokat, amelyeket még nem osztott ki az alkorteseinek. Ottovay Károly, a Bárczy-párt el­nöke, amint értesült erről a különös szabálytalanságró1, azonnal panaszt tett a választási biztosnál és a vá­lasztási elnöknél, akik intézkedtek, hogy a többi körzetben hasonló szabálytalanság ne forduljon elö. Az igazolványok kiosztása szóval megkezdődött és tart egészen huszon­ötödikéig — déielött-délután — a hivatalos órák alatt. A választás közeledése különben már egyéb vál ozást is okozott a torony alatt. A közgyűlési terem baloldalán, a két erkélytartó oszlop között sárgásszürke ponyvafüggönyt szci eltek föl. A függöny mögött van az a hely, ahol az I. kerület 2. kör­zetének a választói rábiggyesziik majd a keresztet a szavazólapra. Ji^ ARRNYCSEZÜST ÓRŰU tp \ V/ÉTELEisELRDPSA ?\ J KÁRÁSZ UTCA Szeged, 1*22 Május ti Taktikai titkolózás a szinügyi bizottság ülései körül. Csak papíron nyilvánosak az űlá­sek. — Még az ülések Időpontját titokban tartják. — Mlról tár­gyalt a szinügyi bizottság f A szinügyi bizottság néhány hét előtt, — mint annakidején közöltük is — Palágyi Lajos színigazgató indítványára kimondotta, hogy ülé­seire ezentúl meghivja a sajtó kép­viselőit is. Ugy látszik azonban dr. Gaál Endre kulturtanácsnok, a bi­zottság elnöke, nem tartja magára nézve kötelezőnek a bizottság hatá­rozatait, mert ügyeskedő taktikázá­sokkal ugy intézi a dolgot, hogy a bizottság ülései titokban marad ­jinak. Erre a törekvésre mutat legalább is az az ügyeskedé-, ami a szinügyi bizottság hétfői ülése körül lejátszó­dott. Eredetileg ugyanis a mult hét péntekjére tűzték ki az ülést, de te­kintettel arra, hogy a nyilvánosság élénken érdeklődött iránta, egy szép napon Oaál tanácsnok közölte az érdeklődőkkel, hogy az ülést bizony­talan időre elhalasztották, mert a püspöklátogatás miatt sok tagnak egyéb elfoglaltsága akadt. Szombaton azután a kulturtanács­nok szt közölte, hogy az elmaradt ülést e hét péntekjén tartják meg. Kedden viszont a legnagyobb meg­lepetésünkre arról értesültünk, hogy hétfőn délután már meg is tartották a szinügyi bizottság ülését, — ter­mészetesen a sajtó képviselőinek rész­vétele nélkül. Eltekintve attól, hogy a szabály­rendelet is, meg a bizottság leg­utóbbi határozata is kimondja az üiés nyilvánosságát, teljesen érthetet­lennek tartjuk ez az erőszakos tit­kolózást A szinügyi bizottság utó­végre közérdekű kérdésekről tanács­kozik, közérdekű határozatokat hoz és a varos közönségének föllétlenül joga van arra, hogy tudja mi törté­nik a szinház körül, mert hiszea olyannak nem is szabad történnie, ami nem állja meg a nyilvánosság kritikáját. A szinügyi bizottság hétfői ülésén egyébként — kerülő uton nyert érte­sülésünk szerint\ — a következők történtek: Wimmer Fülöp kifogá­solta, hogy a színigazgató az uj szerződéseket kilenc hónapra köti. Kijelentette, hogy ragaszkodik a tiz­hónapos szezonhoz és föltétlenül megkívánja, hogy az igazgató a szezon végére vendégszerep'.seket kössön le. Ezután kérdést intézett Palágyihoz a jövö évi szervezkedé­sére vonatkozólag. Palágyi Lajos elmondotta, hogy az opera-személyzet a drámai szoprán kivételével már megvan. Tihanyi Zoltán, Tamás Alfréd, Turay Emma és Nagy Katinka már leszerződött. Halmos megmaradása még bizony­talan. Az oper.tt-primadonákkal most tárgyal. Véghelyi Izát és Viola Margitot vette kombinációba. A drá nai erAk megszervezése most folyik, de Komáromi Rózsit és Or­solya Böskít már leszerződtette Be­jelentette ezután, hogy kedden Buda­pestre utazik és vendégszereplöket szerződtet Cs hogy az idén junius végéig tart előadásokat. A jövö szezonra vonatkozólag tett aztán még egy érdekes bejelentést. Kilátásba helyezte a helyárak száz százalékkal való fölemelését. A titkolt ülésen — állítólag — másról nem került szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom