Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-23 / 117. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre 1200 kor. | Negyedévre 300 kor. Pét évr vre 600 Egy hóra 100 Megjelenik naponkint reggel. A Bárczy-párt ünnepélyes vacsorája az utolsó agitációs napon. Bárczy István a polgár és munkásbarátságról, Sándor Pál a kormányagitációról mondott nagy beszédet. — Rassay Károly válasza a belügyi államtitkárnak. — Három rendőri figyelmeztetés és két kisebb rendzavaró kísérlet is történt a pártvacsorán. Az utolsó agitációs napot rendkívül ünnepélyes keretek között fejezte be Szegeden a liberális ellenzék pártja. Az a vacsora, amelyet jelöltjének, Bárczy Istvánnak, valamint Sándor Pál és Rassay Károlynak tiszteletére rendezett vasárnap este fél kilenc órakor a Tisza éttermében, gyönyörű befejezését adta annak az erös mozgalomnak, amelyet Szeged liberális és demokrata érzelmű polgársága a mandátum biztofitása érdekébtn az elmúlt hetek folyamán a jelen állapotok lehetö-H ségeihez képest kifejtett. A szegedi liberális tábor elégtétellel állapíthatja meg magáról, hogy minden brutális szándék és incidenssel szemben méltósággal őrizte meg mérsékletét és bebizonyította, hogy politikai harcmodora olyan nivón áll, amilyent kitűzött nagy céljai megkövetelnek. A Bárczy-párt vacsorája rendkivüli érdeklődés mellett kezdődött meg. Ottovay Károly rövid, de meleg szavakkal üdvözölte a vendégekei, akikkel nemcsak a nagy étterem, hanem a mellette lévő tágas üvegterem 8 a közvetlenül szomszédos kis udvar is megtelt, és köszöntötte Bárczy Istvánt, akit óriási lelkesedésset éltetett a közönség. Utána Vértes Miksa mondott hatásos beszédet a megnyomoritolt kereskedelemről és fölkérte Sándor Pált, adjon választ arra, hogy mi lesz a magyar kereskedelem jövendője. Dr. Kertész Béla meleg szavakkal köszöntötte a liberális eszmék egyik legbátrabb harcosát, dr. Rassay Károlyt, akit rendkívül viharos és percekig tartó tapsorkánnal ünnepeltek, majd Rassay népszerű segítőtársát, Andaházi Kasnya Bélát éljenezték. Ezután Várossy Gyula állolt föl szólásra, aki gróf Apponyi Albertről emlékezeti meg beszédében. Ünneplik Apponyit. Várossy Gyula azon kezdi, hogy van egy magyar dal: .Valahonnan levél ment a kaszárnyába", a május 7-i Bárczy programbeszéd után a Bárczy-párt ily örömet hirdető levelet, illetve táviratot kapott a ma élő legnagyobb magyartól, a hazáját legönzetlenebbül szerető és szolgáló vezérférfiutói: gróf Apponyi Alberttől május 9-én (a közönség föláll és percekig tapsol). Ez iráásban magáévá tette a Bárczy által hirdetett nemzeli demokratikus politikát, mely nemes liberalizmusával mindenkinek megadja önzetlenül ' mindama jogokat és védelmet, melyek hazánk minden polgárát különbség nélkül megilletik. Apponyit a párt nevében május 17-én meghívtam Szegedre a mai ünnepségünkre, melyet számára kívántunk rendezni és öt ünnepelni. Szeged népét szeretem, mondd meghatottan, de más helyekre előre eligérkezvén, mély sajnálatomra csak lelkem lehet köztetek, kívánva, hogy Bárczy megválasztásával a magasztos demokrácia nyerjen diadalt, mely a nép minden rétegének jogos és méltányos kívánságát teljesiti, a nyomorgó tisztviselők, iparosok, munkások jobb sorsát egész életükre törvényhozásitag és intézményesen köteles biztosítania. Akinek nyugodt élete van e hazában, legyen munkás vagy polgár, ragaszkodik hazájához és érte szívesen hozza a legnagyobb áldozatot is. Apponyi ma, monda Vázsonyi, az a napunk, mely meleg és fényes sugaraival éltet és világit, munkájával, ha öt minden magyar követi, a régi, nagy és boldog Magyarországot újrateremti. Hazánk javára minden magyar vezérét Isten sokáig éltesse. (Zajos taps és éljen.) Utána Bárczy István emelkedett szólásra. Bárczy István beszéde. Köszöni a lelkes ünneplést és köszöni Sándor Pálnak és Rassay Károlynak, hogy megjelenésükkel támogatták. — Ma két hete, — mondotta — amikor programbeszédemet megtartottam, akkor ezt a politikai küzdelmet igyekeztünk olyan nivón tartani, amely megfelel Szeged város intelligenciájának, polgári ízlésének és a mi liberális gondolkozásunknak. Nagyon sajnálom, hogy ellenfeleink nem követtek bennünket ezen az uton, hanem eszközeikben ai durva erőszakig, ízléstelenségig fajulnak. Én még most sem, az itt történtek után sem követem őket ezen az uton. A mi igazságaink tudatában nincs szükség arra, hogy személyeskedjünk, izgassunk és rágalmazzunk! (Élénk helyeslés.) — Itt Szegeden, mielőtt az én jelöltetésem kérdése fölmerült, már egy olyan megállapodás jött létre, amely példát mutatott az egész or-' szágnak abban a tekintetben, hogy a szabadelvüen gondolkozó polgárság és munkásság már korán megtalálta egymást. Egyik jelenlevő barátomnak közreműködése mellett létrejött egy általános megállapodás a liberális és demokratikus polgárság és a szociáldemokrata párt között. — A polgárok és munkások szövetségének eszméjét én már 1914 ben, a Sas körben tartott március 15-iki ünnepi beszédemben megpendítettem. Éreztem annak a közelgő veszedelemnek a fenyegetését, amely előttünk állott. Figyelmeztettem a pol| gárságot arra, hogy a háború után " azt a politikát, amelyet a háború előtt folytaltunk, többé folytatni lehetséges nem lesz. Akik együtt mentek a harctérre, együtt küzdöttek, együtt véreztek, azok között újból megkülönböztetéseket jogokban tenni nem lehet. Akik együtt tudtak a lövészárokban meghalni, azoknak a jövőben is együtt kell élniök. És azért már akkor nyiltan állást foglaltara amellett, hogy a városi polgárságnak elsősorban meg kell keresni a munkásosztály hogyanérzését és kezet kell fogniok velük a veszedelmek elhárítása végett. A polgárság rosszul szervezettségén múlott, hogy a békésen gondolkozó munkásság nem tudott kellő erélyt mutatni a bolsevizmus veszedelme ellen. Igy szenvedtük át a bolsevizmust, a román megszállást és aztán a kurzust. — Mikor a kurzus gyengülni kezdett, akkor a régi politikai világból előbújó politikusok próbáltak injekciókat adni ennek a gyengülő ícurzusnak, hogy fejlesszék és életben tartsák. Nekünk ekkor az volt a föladatunk, hogy a liberális önérzetet fö'ébresszük és megvilágítsuk a helyzet veszedelmét. Erre egyesültünk mi szabadelvű polgárok a munkásokkal a választásokra, de ez az összekapcsolódás sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint egy választási paktum. Mert ezt értékelni kell a jövőre nézve is és folytatni kell a választások után is a megkezdett munkát. Együtt kell lenni azért, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcscy-utia 6. Telefon 13-33. mert nekünk majdnem azonos pro-^ gramunk van. Ebben az országban, hogy megindulhassunk, jogrendre, békességre és munkára van szükség és ennek a f öltételeit kell minél gyorsabban és teljesebben megalapozni. Amig ez meg nem történik, minden részletes program hiábavaló. — Ha a polgárság és munkásság utjai majdan szétválnak, akkor sem szabad egészen szétválnunk, mert az a sok szenvedés, amely bennünket összehozott, együtt fog tartani a jövőben is és biztosítani jogja azt a megértést, amely a jövő gazdasági és kulturális fejlődésnek alapja lesz. Azokkal a vádakkal szemben, amelyek a magyar munkásságot hazafiatlannak bólyegzik, elmondja, hogy a polgárok és munkások szövetségének első tárgyalásain Farkas István, Vanczák János, Miakits Ferenc és Propper Sándor olyan kijelentésekel tettek, amelyek a legbecsületesebb magyar nemzeti fölfogásra vallanak. — A fajelméletnek egy kiváló politikusa tegnap arra hivatkozott Szegeden, hogy a német munkás elsősorban német és csak azután szociáldemokrata. Megnyugtathatok mindenkit, hogy Magyarországon minden szociáldemokrata magyar szociáldemokrata. Az ezzel ellenkező állításokat, amelyek nyilvánvalóan rosszhiszeműségre vallanak, megcáfolni nem szükséges. — Az a fő már most, hogy nálunk olyan állapotokat kell teremteni, ahol a föld munkása épp ugy, mint a gyáripari munkás s mint az összes szellemi munkások egyaránt megtalálják a maguk becsületes életföllételeit s akkor nem kell félni attól, hogy itt az internacionalizmus a magyar hazafiság kárára fog esni, mert a kettő épp ugy összeegyeztethető, mint a katolikus internacionalizmus, ami a hazafias érzéseket egyáltalán nem érinti. Ezután kitért Peidl Gyula személyére és a következőket mondotta: — Peidl Gyula volt az, aki a szakszervezeti minisztérium élén állott, amely a magyar bolsevizmust megbuktatta s amikor arra a rövid idejű kormányzat élére került, a legtisztességesebb szándékoktól eltelve óhajtotta a polgári elemekkel való együttműködést és koncentrációs kabinet alakítását. Ilyen módon akarta kivezetni az országot a bolsevizmus u'áni zavarokból. Én csak azt állítom, hogy Peidl Gyuta mintaképe annak a hazafias magyar szociáldemokrata munkásnak, aki iránt egyforma bizalommal lehet minden magyar polgár és munkás. Ennélfogva elsőrangú érdekének tartanám nemcsak a liberalizmus és demokrácia győzelmének, hanem különös dicsőségére válnék Szeged népének, ha a mához egy hétre tartandó választásokon Peidl Gyula zászlaja Mindenki váltsa ki a szavazóigazolványát! Bővebbet a 3-ik oldalon.