Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-21 / 116. szám

Szsged, 1922 május 21. déglőben (Kossuth Lajos-sugárut 83.) és este nyolc órakor a Sánthavendég'őben (Remény- és Széi-ntca sarok) tart gyűlést. A ma érkezett távirati értesítés szerint Rassay Káoly megjelenik a gyűléseken és beszédet mond Peidl Gyula támogatására. A szociáldemokrata gyűlések szónokai a kivetkezők lesznek Csányivendéglőbcn dr. Rassay Károly és Gyürey Rudolf, fél ötkor Újszegeden Gerő I ipót, a Csaba-vendéglőben dr. Bárczy István és dr Bánóczy l-ászlö, a Sántha-vendéglőben Gyürey Rudolf dr. Bánóczy László A szegedi munkásság hazafisága. Rág'lmak és nyilvánvaló valótlanságok terjesztése hozzátartozik a velünk szemben álló párt korteseszközcihez. Állandóan azt hánytorj;at|ák, hogy a l.b.rális párttal fegyverszövciségbcn álíó munkásság hazafiatían ncmzetiet'en. Ezzel az ócska rágalommal, amit már többször és alaposan megcáfoltak, azérl nem fölösleges foglalkozni, mert még mindig akadnak olyanok, akik bedőlnek nek>. A szociá demokrata munkásság szervezete igenis nemzetközi, mint aho^y nemzetközi az at;ránucok uj szervezete, az úgynevezett zöld internacionálé, hololt tudvalevő, ho;y nálunk az agráriusokat, kis- és nagypapákat született és eltán'oriih-ialii>n, rendületlen ha:alr.knak tartják De a magyar munkásság van o'van jó magyír, mint amilyen jó német a nemet szociáldomokia a munkásság, amelynek]hazafias és nemzeii érzésé, nálunk nem győzik eléggé példaképen emlegetni. Ami a szegedi munkásságot és vezetőit illeti, tessék a rendőrségen informálódni, hogy az egész választási agitáció alatt vétettek-e valamiben a legcsekélyebbet is a nemzeti érzés ellen. Azonkívül tessék a munkásság sajtója iránt is érdeklődni. Az híven tükrözi a msgyar munkásságnak azt az óhajtását és törekvését, hogy bár miHázat! FöldetTÜzletet! Szabó ingatlan iroda által. Takaréktár-utca 1 Telefonszám: 10-54 Szolid és a legmegbízhatóbb. - Állandó nagy előjegyzés háiak, földek éa flaletek eladására «so előbb és minél teljesebben fordulna jobbra az ország és a magyarság sorsa. Faji politikát persze a munkásság nem hirdet. Nem nézi, hogy Szedlacseknek, Holupkának, Katznak és Wolfn k ki volt-e őse és hogy csakugyan Árpáddal jött-e az országba. Csak azt nézi, hogy azok — akik közül most vaj-ni számosan vezetnek a gyűlölködő fajmagyarkodásban — becsületes, jóakaratú magyar állampolgárok-e. Az előzékeny városi hatóság. Wolfenaui Wolff Károly Szegedre érkezett gróf Teleki Pál támogatására. A városi hatóság nagy tiszteleltei fogadta az érkezőket, városi fo^at hozta be Wolff Károlyt az állomásról. Ezt csupán azért tártjukszükségesnek megemlíteni, mert például gróf Apponyi Albertet, aki lehetf hogy nincs olyan nagy ember, mint Wolff Károly, Debrecenben nem fogadta a hatóság, nem fogad'ák őt és kíséretét városi fogatok, pedig miniszterviselt férfiú, épp ugy, mini gróf Teleki s mé,? emelieit Debrecen díszpolgára is. A debreceni polgármester azzal mentette magát, hogy Apponyi nem mint a város, hanem csak mint egy párt vendége érkezett. Bizonyos, hogy gróf Teleki és Wolff Kiroly is csak egy pártnak a vendégei, dc a mi városi hatóságunk, ugy látszik, igen előzékeny ott, ahol kormánypárti, vagy kormányt támogató jelöltekrőí és kitérőikről van szó. Igaz, hogy ebben az előzékenységben ma éppen nem áll egyedül az országban. Pottyondy Miklós visszalépett. Pottyondy Miklós 1b. rendőrkapitány, a mindszenti kerület honvédelmi pártjának jelöltje, mint értesülünk, a jelöltségtől visszalépett. Erre az adott okét, hogy ajánlóit sorra letartóztatták. Agitációját lehetetlenné tették s ennélfogva jobbnak látta a visszalépést. Itt említjük meg azt az egyelőre ellenőrizhetetlen, de nagyon elterjedi hírt, hogy Andaházy Kasnyát, a kerület másik ellenzéki jelöltjét letartóztatták. Kedden folytatják az alsótanyai határ Az ántánt-bizottság a magyar delegátus álláspontját fogadta el. — Értekezlet Cree ezredes elnökletével. Ismeretes, hogy az alsótanyai szerb-magyar határt kijelölő bizottság munkáját néhány nappal ezelőtt megzavarta az a nézeteltérés, ami a magyar ís a szerb megbízott között fölmerült. A szerb delegátus ugyanis ki akarta erőszakolni azt, hogy az ideiglenes határt 200 méteirel beljebb jelöljék ki, mint ahogyan azt a határkiigazitó bizottság kijelölte. A magyar delegátus ez ellen tiltakozott, mivel azonban látta, hogy tiltakozása eredménytelen, megszakította ?. működését és otthagyta a bizottságot. A bizottság elnökének utasítására igy az uj halár kicóvekelés: félbeszakadt. Cree Dávid angol ezredes, az antant-bizo tság elnöke elutazott Szabadkára, ahonnan pénteken este érkezett vissza. A határkijdölő bizottság szombaton délelőtt értekezletet tartott Cree ezredes elnökleté /el. Az értekezleten j részt ve t Vassel Károly vezérkari ezredes, a magyar kormány megbízottja és Csollár Antics szerb ezredes, a jugoszláv kormány megbízottja is Értesülésünk szerint az értekezlet eredménnyel végződött, amennyiben megállapították, hogy a magyar delegátus álláspont\a volt a helyes és igy a határkicövekelést kedden ismét megkezdik. Tehát remény van srra, hogy a még megszállva tartott alsótanyai részek hamarosan fölszabadulnak. A jóvátételi bizottság ujabb jegyzéke a magyar kormányhoz. PÁRIS, tnájus 19. A jóvátételi bizottság a magyar kormányhoz átiratot intézett az élőállatok kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettség teljesítésének elmaradása ügyében. A bizottság értesíti a magyar kormányt, hogy e kötelezettség elmulasztását tudatta a szövetséges kormányokkal, hogy tegyenek meg mindín intézkedést, aTit helyesnek tartanak. Mindaz máltai, minthogy a párisi magyar követtől átirat érkezett, amely Magyarország magatartásának megváltozását remélhetővé teszi, a bizottság kérni fogja az érdekelt kormányokat, hogy várjanak a szankciók alkalmazásával, mig uj jelentést fognak kapni. DINÁR, DOLLÁR, LEI és mindennemű PÉNZEK VÉTELE ÉS ELABÁSA KÁROLYI-UTCAI KROÓ BANK ÉS VÁLTÓOZLET 1. ker. Károlyi-u. 2. Fekesas-u. 8. sarok, a volt Feketesas-kávéházzal szemben. PÉNZTÁRI ÓRÁK EGÉSZ NAP. Szellős, betonos, nagy, földszintes vagy souterain helyiséget vízzel, csatorriával és villannyal keresek ipari célra. Jelige: „Élelmiszer" a kiadóba. Csevegés. Már zeng a gép s az ür felé leng A karcsú szárny és reng a lég, Már szük a táj és tűnt az élet S derengve vár szűz, tiszta kék ferdulten múlnak a vidékek Es elcsitulnak a zajok, A földi lárma lassú ének S én érzem: szállok és vagyok I A repülő dalolt igy a háború alatt egyik versemben és most ezeket a sorokat újra végigzsongatom a lelkemen, amikor örömmel hallom, hogy Szegeden megalakul a magyar Aero-Szövetség és hogy nemsokára repulö-áll más lesz a város végén, légi pályaudvar, amely Párist és Konstantinápolyt összeköti a magyar levegőéggel. Jó ideje csüggedt szárnyakkal darvadozunk, szegény és szomorú magyarok a porban, mint Arany János rab gólyája, akinek el van me'szve szárnya és ha kinő is, rossz emberek elmetélik. Aranynak ezt a versét annak idején gyöngének találta a hivatalos kritika és az értelemhüvelyez'k nem tudtak megállapodni azon, hogy vájjon a rab költőt, vagy a rab nemzetet jelképezi-e a bánatos és szegetts^árnyu madár? Magam ugy gondolom, hogy ma mindakettőt. Repülni én bizony sohase repültem, legföljebb a Pegazuson vagy álmaimban és ez utóbbit velem együtt magyar fajtám is eleget megcselekedte. De egy idő óta a valóságos repülés tilalmas dolog volt Magyarországon. (No, az a másik se nagyon ajánlatos bizonyos irányban.) Most azonban megint szárnyra kelhet, ha nem is uilságosan, a magyar pilóta és szelheti az eget a berregő motor az alföldi szép nagy rónaság fölött is. A rab gólyának a telek lábjában újra megengedik, hogy repülhessen. Istenem, milyen sóvárgó lélekkel lesheti az összetört szárnyú magyar pilóta például a mozi vásznán, mikor hatalmas és villámsebes gépmadarak versenyre kelnek egymással és csodálatos és ámulatos ügyességgel kápráztatják el a szemlélőt. Még emlékezünk a repülőgép hőskorára, a boldog béke utolsó éveiben. Mikor Blériot mester átrepülte a csatornát, mikor a másik ifjú légi hérosz lezuhant Domodossolánál, mikor a La Manche után az Atlanti Óceán következett és amikor — magna petis Phaelon — az északi és déli pólust próbálták meghódítani az uj Archytasok És emlékezünk a mígyar repülés heroikus idejére amikor silány égi iélekvesztőkön, szomoruarr nevetséges alkotmányokon a Kv-sz Andrások és társaik kisértették az Istent és ostromolták a végtelent. A tudomány vértanúinak történetében külön fejezet illeti meg őket. Magam Váradon láttam először repülőt — valami harcsabajuszú francia soffőr volt, aki szél ellen nem tudott fölszá lani, a Kis Pipában vacsorázott és én ugy néztem rá, mint ahogy Dantét bámulhatták a ravennai kortársak, az embert, aki elevenen járt a pokolban és a mennyországban. Az irodalmat különben mindig erősen izgatta a repülés. Ovidius legszebb regéje Phaetonról szól és a mai Róma Óvidiusa, Gabriele D' Annunzio nemcsak nagyszerű regényt irt az aviatikáról, de maga is — legyünk méltányosak — páratlan hősiességről tett tanúbizonyságot, amikor Bécsnek hajdan, pár esztendő előtt, büszke városát repülőgépről elárasztotta tündöklő és dörgő háborús (bár békét kináló) bombasztjaival. A magyar irodalomban Karinthy Frigyes, aki a repülés lélektanáról a legmélyebb (vagyis legmagasabbrendü) dolgokat irta, állított ércnél maradandóbb emléket egy remek írásában Witmann Viktornak, az ikarusi végzetü magyar repülőnek. (Érdekes, hogy a Monlgolfier testvérek találmánya, a léghajó, sohasem tud a igazán megili etni a valódi poétákat.) Talán csak régen elmúlt ifjuságunk kedvencét, Vernét, akinek utasai hol öt hetet töltenek ezen a nyárspolgáriasan gömbölyű légi fuvaron, hol pedig a rejtelmes szigetre zuhannak vele. — Emelkedünk? — Ellenkezőleg esünk! Ez az illusztrált párbeszéd volt az, amely annak idején először fordította gyermeki figyelmemet Verne apó felé. Gondolom, Cyrus és Spencer urak mondották egymásnak. (Ma inkább a valutapiacon hallani ezt a dialógust.) A költök az idők kezdetétől fogva a repülőgép mellett foglaltak állást, amit Dedalus mítosza is eléggé bizonyít. Jókai és Wells, de Verne és mások is, szinte szuggerálták az aviatika fejlődését, amely Lilienlhal első kísérletei óta olyan szédületesen kifejlődött, hogy bizony ma már a legkülönb költők efféle álmai is csak olyan távolról kullognak utána, mint a sánta kuvasz a villámvonat után. Jól esik hallani és elgondolni, hogy a rab gólya hazájában is újfent szabad lesz a pálya az ég felé. Megint repülhetünk, már aki tud és mer és aki teheti. Érzésem és képzeletem lobogóját meghajtom az első repülőgép előtt, amely újra vígan berreg majd Szeged fölött. Szárnyaljon magasan és messze, siessen boldogan és szerencsésen! Köszöntse a távo i világokat és vigye el testvéri üzenetünket a többi szenvedőknek és a többi raboskodóknak! A világ urainak pedig adja hírül, hogy az árva gólya a telek lábjában milyen elhagyott és milyen szomorú. Pedig nem is olyan régen, egy fönséges szabadságharc tavaszi viharában ott repült legelöl, Európa nemzeteinek élén, Kossuth és Petőfi szárnyain. És várja, rendületlen hittel és bizalommal, hogy megint magasba törjön. A kultura, a szabadság, a szépség és igazság tagyogó ormaira! Juhász Gyula.