Szeged, 1922. április (3. évfolyam, 75-99. szám)

1922-04-25 / 94. szám

SZEGED Gróf Ttltki Pál programbeszéde. Nem áé progrltoöt és nem vár politikai programét a kormánytói. SZEüH). Iprilis 24. (Saját Mtósitónktól.) Cltü Teleki Pál tegnkpi szereplése a Belvárosi Moziban nem volt elidegenítő iWk telfnirá, ikik politikai nézetegyezésükben már rokonszenveznek vele, de tagadhatatlanul' szimpatikus volt azok számára is,' akik ellenkező meggyőződésük mellett a békés politikai harcot hirdetik és az elvek és eszmék összetűzésében kerülni akarják a választások eszközökben való eldurvulását. Nem egyeznek . az elveink Teleki Páléva! és sok tekintetben meiően ellenkezőek, de ez még nem jelenti azt, hogy ellenfelünk érdemei előtt, amelyek tudományos munkássága erejéből fakadlak, tisztelgően meg ne hajtsuk zászlónkat. Teleki Pál, aki tegnap a pódiumon állott, az nem a nyugalomba vonult miniszterelnök volt és nem az az aktív politikus, akitől a tömegesen felvonult Választópolgárok átlaga éppen az akliv politikát várta volna. Tegnap áz egyetemi lanár állt a katedráján, a geográfus és az e nográfus és apiig ez a kulturális erő a választóközönség egészen kis Hányadát szórakoztatta, addig a közönség legnagyobb részét a megnemértés kinos unalmába kergette. A. tegnapi gyűlés közönségéről ennél több megjegyezni valónk nincs is, mindössze még annyit, — amit kötelességből sem hallgathatunk el — hogy bizony sok volt ott az idegen? kerületű és idegen felfogású választó.J Hiszen Teleki Pál nem az az egyén, aki minden párláliásu polgárt joggal nem érdekelhetne. Ami pedig magát a gyűlés lefolyását illeti, sok szinpadiasságot láttunk, sok mesterkéltséget, sok fanyar mosolyt és lanyhán tspsravert kezeket a sűrű tisztviselő-1 sorokban. Nem akarjuk mi ezzel Teleki tekintélyét kisebbíteni sem választóinak fans'izmusát kétségbevonni. De ezzel a fanatizmussal talán fölér az a megbecsülésünk, hogy Teleki Pál ériékének érdemi részét politikától a tudományhoz 'helyezzük át. Rátérve Teleki Pál beszédének lényegére, megállapíthatjuk, kogy abban a képviselőjelölt mindent adott, csak programot nem. Kijelentette, hogy ö parlamentben nem kiván \ aktive működni, csak azokban a kérdésekben, amelyek tudományával szorosan összefüggnek. Már pedig nekünk dolgozó politikusokra van szükségünk a parlamentben, akik megmulatják azt az utat, amelyen az ország jobb sorsáért küzdenünk kell. Beszédének egész folyamán puszta frázisokat hallottunk, általános ilásekat, de a gyakorlati keresztülvitel lehelőségeit nem mutatta meg. Nem beszélt a belpolitika hibáiról, a kormány feladatáról és c?ak személyes kötelékek miatt támogatja gróf Bethlen Istvánt. A királykérdést érintve is csak bizonytalanságban hagyta választóit. L?g-1 inkább külpolitikával foglalkozott és > rámutatott arra, hogy külpolitikailag a magyar éidekekct leginkább és elsősorban a kultura igaz ériékeinek előtérbe helyezésével szolgálhatjuk. De ennek a szíp programnak éppen? btlpoli.ikai feltételeiről nem emléke-v zett me?, azoknak a disszonáns hangoknak (bombamerénylet) mikénti kiküszöböléséről, amelyek az oiszág kuliurértékél a külföld előtt mélyen aláássák. Ezt a programtalanságot azzal tetőzte még a gróf, hogy minden tekintetben az i politikai műsora, amelyet két éve elmondott Szegeden. Azóta azonban változtak az idők és k helyzet és I megváltozott körülmények már más gyakorlatot igényelnek. Ismételjük, nekünk és az egész országnak ma a gyakorlat a fontos, a dolgos, az intenzív politika, amire Teleki nem vállalkozott. Programbeszédéről különben alábbi tudósításunk számol be: A magyarbarát angol. Az ülést poniban 10 órakor dr. Kelemen Béla nyug. miniszter nyitotta meg. Üdvözölte a megjelent vendégeket, majd az angol vendégek felé fordulva angol nyelven mondott nekik Isten hozottat. Joseph Breen newyorki hírlapíró angolul szólt a választó közönséghez. Beszédét Krisztics Sándor tolmácsolta : — Az egész világ, nemcsak Magyarország, tele van bajokkal és problémákkal küzködik. Azért, mert az emberek gyűlölik egymást. Igy van ez nemcsak Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban is és szerte a világon. Hogy lehet ezen segíteni ? Szükséges, hogy kiválaszszanak olyan férfiakat, akikben nincsen meg az a képesség, hogy gyűlölködjenek, akik nem saját érdekükért, hanem a nagy összesség érdekében képesek cselekedni, olyan embereket kell kiválasztani, akik tisztajemberek. Mindenütt tapasztalja, hogy kialakul lassankint az a köztudat, hogy a salak választassék el a nemesebb anyagtól és kerüljön a vezetés minden államban tisztakezü emberekhez. Ezen az uton haladva Magyarország jövendője biztosítva van. A zajos tetszéssel fogadott beszéd után dr. Kelemen Béla folytatta megnyitó beszédét. Gróf Teleki beszéde. Az elnöki megnyitó után gróf Teleki a következőket mondotta: — Nem könnyen vállaltam ezt a megtisztelő megbízatást, hogy Szeged I. kerületét képviseljem. Egyéb irányú munkásságom eddig is anynyira elfoglalt, hogy keteiyeim voltak az iránt, vájjon teljesíteni tudom-e azokat a feladatokat, amelyeket nemzetgyűlési képviselőtől rendes körülmények kőzött el szoktak várni. Amikor a jelöltségre felszólítottak az igen tisztelt elr.ök ur vezetése alatt, akkor is az volt a reményem és nézetem, hogy ellentétet egyenlítünk ki. Bizonyos mértékig ez volt az, ami befolyásolt, hogy a jelöltséget elfogadjam. Én nem titkoltam soha azt, hogy én nekem nem mesterségem a politika. ' — Rá kell, hogy térjek árra, hogy miért léptem fel mint pártonkívüli és miért nem csatlakoztam a magam részéről semmiféle párthoz. Ez nem 1 azt jelenti, hogy én a kormánnyal szemben kívánnék állást foglalni. Én azt látom, hogy ma a dolgok élén egy régi jóbarátom van, akinek becsületességében a végtelenségig bizom és minden törekvése az ország érdekében van és ezt nála igazán elmondhatom és én őt törekvéseiben támogatni kívánom. A külpolitika. — Rátérek a külpolitikai helyzetre. Ebben a tekintetben két feladatcsopoitot látok. A pillanat feladatat es a jövő feladatát. Először a jövő fel dítait szerelném vázolni. Arra van szükség, hogy mi a kultúránkat fentarisuk és hogy mult kultúránknak mindenféle részét feltárjuk, azt hozzáférhetővé tegyük idegenek részére, saját könyvtáraikba, saját nyelvükön benutassuk, hogy mit tettünk eddig és hogy a jelen körülmények közölt mi a kulturának milyen fokán állunk. — Ezek a fiatal barátaink — akik ma itt is jelen vannak — szintén egy ilyen mozgalomnak vezetői, amely Magyarországot megismerni óhajtja, ismertetni kívánja saját honfitársaikkal, azon belátás alapján, hogy velünk szemben hibák történtek. — Ma tulajdonképen egy káosszal állunk szemben, amelyet mindenféle konferenciák — legújabban a génuai konferencia — elég világosan tárnak felénk, ahol serkígem tudja, hogy kinek a barátja és kinek az ellensége. A lényeg az, hogy az ember mindenült legyen ott és próbálja pillanatnyilag fokról-fokra, lépésről-lépésre megragadni azokat az előnyöket és kedvező pillanatokat, amelyek kínálkoznak. Ma alig látok más lehelő politikát, mint ezt. Emlékezés a békeszerződésre. — Egy régi reminiszcenciát akarok felújítani, amiről könnyebben beszélgetek én, mind azok, akik felelős állásban vannak. A békeszerződés aláírásakor és ratifikálásakor bizonyos ígéretek tétettek. Ezek az Ígéretek megtétettek és tulajdonképen integráns részei voltak a békeszerződésnek, mert hiszen abban a kísérő levélben voltak lefektetve azok, amelyek nékünk a békeszerződéssel együtt adatolt át. És most mit látok? Azt, hogy például a határbizottságok, amelyek körüskörül járják Magyarországot, nagyon kis jóakarattal és még Íokkal kevesebb iniciszlivával dolgoznak, tagjaikban nincs meg a mersz arra, hogy megmondják azt, hogy mit tartanak helyesnek. Nincs hatalmuk annak a határozatnak esetleges végrehajtására, amelyet javunkra hozatnak. A békeszerződések belsőleg már nem léteznek, mert egyrésztnem tartattak meg azok az ígéretek, amelyek a kisérő levélben hozzáfűzve voltak, nemcsak abban a mértékben nem, amelyben reméltük, de a legcsekélyebb mértékben sem. És ott, ahol esetleg nekünk adnának valamit, kompenzálni kivánnak á mi kárunkra, nehogy nehézségek merüljenek fél és nem lárláitak be S'ém a nagyhatalmak, sem a kishafálmak részéről a kisebbségi jogok tekintetében és igy nézetem szerint a trianoni szerződés belsőleg már meg is dőlt (Percekig tartó lelkes éljenzés, taps minden oldalon.) Nem adunk állatokat a kis ántántnak. — Ennek következtében, hogy ma arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az dllateladds ne történjék meg, helyesnek tartom ezt az intézkedést, mert ez a itii gazdaságunknak, amelyet a békeszerződések, illetőleg az igy teremteti helvzet úgyis lehetetlenné tett, katasztrófáját idézné elő. Ennek nem szabad megtörténni és én minden erőmmel azon ls leszek, hogy meg ne történjék. (Éljenzés.) Nevet nem emiithetek, de egy súlyos külföldi, ellenséges állam egyéniségétől hallottam kijelentést a reparációra vonatkozólag. Ez az államférfi világosan kijelentette előttem azt, hogy mi repardciót nem fizethetünk és nem hiszi; hogy Angiidban egyetlen egy ember akadna, aki józanul repardciót követelne tőlünk mert hiszen — amint mondta — Önök mindent megfizettek már területileg és mindazzal, ami a területtel járt. A belpolitika. — Az a kérdés, mit lehelünk mi idebenn annak dacára, hogy kezeink nemcsak kül-, de belpolitikailap. Szeged, 1922 április 25. E gazdaságilag is meg vannak kötve ? — Első feladatunk az, hogy erősödjünk meg annyira, amennyire saját erőnkből tudunk: fennmaradasunk érdekében fogjunk össze. Nem "tolitizálnunk kell, hanem gazdasági, ulturális és szociális újjáépítésre van szüksége ennek az országnak. Elsősorban szüksége van arra, hogy a mezőgazdaságot, ipart és kereskedelmet fellendítsük. Szükségéi látom annak, hogy ezt a tevékenységet az állam iniciativájából a társadalom kezdeményezésére vegyük át. Legnagyobb bajaink egyike és szomorú összeomlásunk okai között egyik döntő Jelentőségű tényeíŐ Volt az, hogy mindig és mindenben az államra építettünk. Magános, egylet, intézmény, mindent az államtól várt, s azért, amikor az állam összeomlott, sokkal több egzisztenciát sodort magával, mint másutt. Sokkal egészségesebbnek tartom, ha a törvényjavaslat kezdeményezése a gazdától indul ki, mintha az államtól, a bürokratizmus oldaláról. Szociális gondok. — Ami a szociálpolitikát illeti, ezen a téren óriási és nehéz feladatok várnak az államra. Ezek között legelső és legnehezebb a tisztviselői kérdés. A parlamentnek mindjárt első üléseiben a legnagyobb gondot kell étre fordítania. Különös súllyal kívánok rámutatni a magyar ifjúság és a magyar kultura jövőjének megmentésére. A magyar ifjúság siralmasan nehéz helyzetben van. Ma már könyvet sem tud szerezni. Mint pártonkívüli élőt*, két feladlt áll előttem. Az egyik a magyar kulturának és a magyar ifjúságnak a megmentése, á másik az, högy innen azzal a gondolatta1 menjünk szé', mely működésemben, mint mondottam, vezérgondolat lesz: az ellentétek kiegyenlítése és a magyar összetartás munkálása. Mindén irányban ennek az egyetértésnek érdekében igyekeztem dolgozni eddig is és nem tudom helyeselni azt, ha mi azért nem tartunk össze, mert szeretünk kifelé kacsintgatni és a külföld elé járulni még olyan dolgokban is, itiint például a választási rendelet törvényessége vagy törvénytelensége. A királykérdés. kifoíy ilkoz hindi azt hangoztattam, hogy ki kelt kapcsolni addig, ómig az idő eljön arra, hogy véle foglalkozzunk, s mmmmrn terelnok azért, nem mondottam meg II* — Egy kérdésből kifolyólag, amey nagyon sokat fog'alkozfátott bennünket és amelyről mindenkor 1 vélemérljetrléi, mert azt tarar mmr m ferelnők az sokkal sem nagy elvi mi _ hogy Magyaron elvi ellentéte' ellentéteket i»| MIVI I A magyar jnVÚsztttjá véleményét, jobb súllyal bir, mlntl ne volna. Én ázf a igon e kérdésben k nincsenek, a ttemélji tessék kikapcsolni, eggyőződést szűrtem lé, rorizá; ik nini et pedig tessék kikapcsolni, elfelejteni, mert ha ezek tovább fognak dúlni ebben áz országban, akkor • ez az ország nem állhat fenn. Ez minden magyar embernek első és legfőbb kötelessége. Qróf Teleki Pál beszéde után dr. Tóth Imre ügyvéd mondott a képviselőjelölt megválasztása érdekében beszédet. Dr. Széli Gyula ügyvéd beszéde után a hosszura nyúlt ülés él 2 ónkor véget ért. NYAKKENDŐ készítés és javitás legszebb kivitelben SÁNDOR IBOLYA Mérey-utca 7., L em. 4. Telefon 9—61. 90