Szeged, 1922. április (3. évfolyam, 75-99. szám)

1922-04-09 / 83. szám

Szeged, 1Q22. április 9. Ara 3 korona. Vasárnap, III. évf., 83. sz. És szólott gróf Apponyi Albert... - SZEGED, április 8. Álomképek közölt járkálunk mi szegény földi vándorok. Álomképek között, amelyeket a rideg valóság szül s a megdöbbenés igézete alá kényszerit bennünket. Magyarország férfikorának delén halálba íizött koronás királyát európai gyász csöndjében búcsúztatták el a mulandóság siralomvölgyéből. De szivét kivájták testéből és elküldik Ausztriának, a szívtelennek. A szivétől megfosztott testét pedig elküldik Magyarországnak, nyilván azért, hogy a maga szivével melegítse át a kihűlt tetemet. Hogy a császári sziv késő bánatra tudja-e kényszeríteni a hűtlen Ausztriát, földi ember nem tudhatja; ám hogy a magyar nemzet szive megérti a királyi tetem panaszait s a történelmi együvétartozandóság pantheonjába a kegyelet örködése alá helyezi, arról kezeskedik a magyar nemzet alkotmányos hűsége és bensőleg átérzett részvéte. S visszacsendülnek az 1916. évi magyar országgyűlés képviselőházában I. Ferenc József király elhalálozásakor mondott gyászbeszédek akkordjai. Akár alkotmányos életünk fejlődésére gondolunk, akár a tudományé1; és művészetek ápolásának nagy haladasára, akár pedig gazdasági életünknek nagy fejlettségére, mindenütt azt látjuk, hogy I. Ferenc József uralkodása alatt nőtte ki magát a magyar állam és lett az állami, társadalmi, művészi, tudományos és gazdasági élet tekintélyes központjává ; egyszóval az Ö uralkodása alatt lett Magyarország nemzeti modern magyar állammá — mondotta az egyik. Magyarország az 1790—91. évi X. t.-cikkel még a pragmatika szankció mellett is fentartotta önálló szuverenitásának teljességét, amit Ferenc Józset kiegyezése is kiinduló pontul vett s habár mi a kiegyezést sok részben szerencsésnek nem tartjuk, azt a tényt, hogy ezen az alapon, hazank állami önállóságának elvi alapján létesült, mert immár nem csupán a nemzetnek, hanem al uralkodóháznak is hagyományává lett j es hogy ezzel hazánk törvényes függeitensége ujabb megdönthetetlen biztosítékot nyert, a megdicsőült király halhatatlan érdeméül ismerjük el — mondotta a másik. Ú csinálta először azt a nagyhatalmi politikát, amely nem dinasztikus szempontokból indul ki, hanem azon nemzetek, azon országok és államok érdekeiből, rmelyeknek élére állította a gondviselés. Az alkotmányos uralkodás iránt megnyilvánult erős akarat, a törvények iránti tisztelet erőteljes hangsúlyozása, a béke iránti határozott, komoly és bölcs törekvés, Őfelségének a munkálkodó néptömegek iránt való szeretetteljes megnyilatkozása nyomán fognak behegedni a nemzet testen még mindig sajgó, vérző régi és ujabb sebek, — mondotta a harmadik. És szólott a negyedik, az ötödik, a hatodik, mind búcsúztatta hangos, dicsőítő szóval az elaggott királyt, a szuverén hatalmú nagy Magyarország nevében. Hat esztendő alatt két koronás magyar király búcsúztatójának a ridegvalóság szülte álomképei ezek. Mind a kettő a Habsburg—lotharingiai uralkodóházból való fejedelem. Az előbbi a területi épségében sértetlenül álló Nagymagyarországnak nemzeti modern állammá kiépitője, az utóbbi a területi épségében összezúzott Csonka-Magyarországnak trónjától is megfosztott foglya az európai nagyhatalmaknak. Akik pedig szólottak akkor I. Ferenc József dicsőítésére az 1916. évi magyar országgyűlés képviselőházában, azok a magyar nemzet összes pártjainak vezérei voltak, illetékes képviselői Jaz egész nemzetnek. És fölvetette akkor gróf Apponyi Albert a kérdési: Megnyertük-e már a halott király fejedelmi alakjával szemben azt a történelmi távlatot, amely igazságos méltatásra képesít és merhetünk-e már ma, gyászunk és kegyeletünk egyszerű kifejezésénél többet szólni? Apponyi igennel felelt, az önmaga által felvetett kérdésre mondván: Hosszú évek tisztázó munkájával fölér az, amit a halál egy pillanat olatt végez. . És 1922. április 7-én hat egyszerű polgár koporsója mellett ismét szólott gróf Apponyi Albert eképpen: Háromas szolidaritás: az emberi, társadalmi és állampolgári szolidaritás nevében jöttem ide, vallásom hozott ide, amely megtanított, hogy minden emberben felebarátomat lássam, mint emberek, ők is a mai kor ugyanazon megnyilvánulásának részesei, mint mi; de nemcsak mint emberek vagyunk szolidárisak, hanem mint az állam és társadalom tagjai is. Temessük el ezekbe a sírokba a gyűlölködés szellemét <s. Hosszú évek tisztázó munkájával fölér tehát az, amit a halál egy pillanat alatt végez. Királyok halálának pillanata hosszú évek tisztázó munkáját végezte a Habsburgi-itnasztia századokon át panaszolt uralmával szemben, amint ezt gróf Apponyi Albert a magyar országgyűlés képviselőházában I. Ferenc József búcsúztatásakor 1916 november 27-én hirdette. És az órgyilkosok által kivégezett hat egyszerű polgár halálárak pillanata- is elvégezte hosszú évek tisztázó munkáját azokkal szemben, akiket az évszazadokon át szított gyűlölet ki akart taszítani az emberi, társadalmi és állami szolidaritásból, mint ezt ugyancsak gróf Apponyi Albert hirdette 1922 április 7 én. Azt mutatják tehát az álomképek, amelyek között mi szegény földi vándorok iárkálunk, hogy egy a sorsa királyoknak, koldusoknak: csak a halál pillanata hozza meg akár a valódi, akár a ráfogoH emberi gyarlóságokért az őszinte kiengesztelődést. Az élők csak abban találhatnak vigasztalást, ha a civilizáció termőföldjéből kisarjadzanak s abban magasra nőve kifejlődnek a nemzet igazi képviselői az olyan kivételes lelki nagyságú egyéniségben, mint gróf Apponyi Albert, aki a király ravatalánál épugy, mint hat zsidó állampolgár koporsójánál rendületlen Előzetes őrizetbe helyezték az ébredők hetilapjának szerkesztőjét. Ébredő-plakát a belügyminiszter ellen. — Nyilatkozatcsata a pokolgépes merénylet körül. hittel hirdeti a törvényességnek, az emberi, társadalmi és állami közösségnek szentséges igéit; hirdeti, amiként hirdetnie kell annak, akit a Gondviselés megáldott az erkölcsi, értelmi s tettre való nagyság olyan méretű adományaival, mint őt, hogy mint igazán emersoni nagy ember, haszriára legyen hazájának, nemzetének, kortársamak az egyetemes civilizált emberi szellem képviselőjeként. Dr. Balassa Armln. SZEQED, április 8. (Saját tudósítónktól.) A pokolgépes merénylők után indított nyomozás egyre erősebb lendületet vesz. Az Ébredő Magyarok Egyesületének és a Hazánk cimü hetilap helyiségeiben I.folytatott házkutatás a kiadott hivatalos jelentések f zerint ugyan nem vezetett eredményre, de azért ugylátszik — sz ÉME tiltakozásának ellenére is, — hogy a rendőrség nem minden alap nélkül tapogatózik a Sörház-utcában. Erre vall az a körülmény is, hogy Gallay Mihályt, a Hazánk cimü lap szerkesztőjét, akit a tegnap tartott házkutatás után egyes körülmények tisztázása végeit a rendőrségre vittek, ma előietes őrizetbe helyezték. A nyomozás mai helyzetéről és a merénylettel kapcsolatos egyéb pikantériákról különben a következő jelenléseink számolnak be: Őrizetben a .Hazánk41 szerkesztője. BUDAPEST, április 8. A Virradat jelenti: Gallay Mihályt, akit tegnap egész nap kihallgattak, ma a rendőrség előzetes őrizetbe vette. Gjllsy székely származású 30 éves Unár. Általános nyomozás az ÉME-ben. BUDAPEST, április 8. A Magyar Hirlap irja: Felkerestük ma délelőtt I Czövek Sándort, hogy nyilatkozatot ' kapjunk (öle a lefolytatandó vizsgálitról, a főkapitány azonban kitért az interjú elöl azzal, hogy ő rendőr és mint rendőr teljes tárgyi- ( lagossággal akar megfelelni a belügy- ' minisztertől kapott megbízásának. Beavatott helyről szerzeit ér esülés szerint <=z ÉME ellen elrendelt vizsgálat semmiféle korlátok közé nincs szorítva, hanem generális rendelkezés. Illetékes helyen ugy tekintik ezt a vizsgálatot, mint a belügyminiszter felügyeleti jogánál fogva elrendelt intézkedést. Az ilyen felügyeleti jogból származó vizsgálatok részlegesek és általánosak szoktak lenni, részlegesek akkor, ha konkrét ügy képezi a vizsgálat alapját. Jelenleg azonban általános vélelem volt alapja a vizsgálatnak és ennek tisztázására a legszélesebb körben folytatandó általános nyomozás indult meg. Az ébredők éles támadása a belügyminiszter ellen. BUDAPEST, ápr. 8. A Virradat irja: A m? délelőtti órákban egy íves, nagybetűkkel nyomtatott plakátokjelentek meg a főváros házfalain, az Ébredő Magyarok Egyesületének plakátja, amelyek még náluk is szokatlanul éles hangon adnak kifejezést a belügyminiszter rendeletével szemben érzett elkeseredésüknek. A falragasz azt mondja, hogy minden adat és nyom nélkül adta ki a belügyminiszter a vizsgálatot megindító rendeletet, amely az egyesület keresztény öntudatát vérig sérli. A falragasz ezután a következőket mondja: — Az Ébredő Magyarok Egyesülete büszkén utasította el a zászlaja után nyúló hermaphrodita politikus kezét, ám ö liberális ösztönének engedve, minden áror. becsmérelni akarja a keresztény uán;zatot, amelyről tegnap kijelentette, hogy .múlófélben levő politikai divat és szárazföldre dobott vízi növény." Az ébredő magyarság mindenre készen áll, amit a magyarság boldogulásának szent érdeke parancsol, de olyan hitvány nem lesz, hogy elveiről lemondjon, még ha életével is kell hitvallásaért fizetnie. Munkatársunka plakát dolgaban kérdést intézeit dr. Kószó István belügyminiszteri államtitkárhoz, aki a következőket mondotta neki: — Hallottam arról, hogy a plakátot az ébredók kiragasztották, de érdemileg még nem tudok nyilatkozr.;, mert a belügyminiszter úrral még nem beszéltem az ügyről. Ugy gondolom, hogy hatósági engedély nélkül ragasztották ki a plakátot és keresztelte egymást a belügyminiszteri rendelet és a plakát megjelenése. Igy nein gondolom, hogy valami szabálytalanság merült volna fel. Az Ébredók különben Turchányi Egon ügyvezető-igazgatójuk vezetésével felkeresték a belügyminisztert és tiltakoztak az egyesület ellen indi ott vizsgálat miatt.