Szeged, 1922. március (3. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-16 / 62. szám

Sseged, 1922. március 25. Ara 3 korona. Szombat, III. évf., 70. xátn Ara 3 korona. CsOtOrtOk, III. évf., 61. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL Kftlcscyut rn 1 » Telefon 13-33. 1922. MÁRCIUS 15. Szeged szabadságűnnepe. SZEGED, március 15 [Saját tudósítónktól. A márciusi ünnep már kora reggel kibontakozott abban az ünnepélyes­ségben, amely a várost megülte. Magyarruhás lányok tarkították az utcát, feketébe öltözött polgárok sietlek a miséié és a háruk falaitól nemzett zászlók integettek. Vékony felhők úszkáltak az égen, a nap kedvesen bujkált közöttük s itt a földön mosolyogtak a népek. Sok megtagadott történelmen és hagyo­mányon tul is bensőségesen itatott ét bennünket ma reggel a tradíció és feleme't fővel ünnepeltük a sza­badság ünnepét. Fenséges gondolattal az elménkben kiemelkedtünk a közrapiság egy­szerűségéből és az impozáns töme­gek megmozdulása, a piros fehér-zöld dekoráció segített nekünk az Eszme nagyszerűbb felfogásában és gya­korlásában. Ez az Eszme az örök magyar eszme (multakon tul és jö­vőnkbe pillantva látjuk) és a torkunk majd szétszakadt az őszinte éljentöl, amely keblünkből harsant fel az egek felé Mindenki áhítatos volt, mindenki lelkes volt, mindenkinek megdobo­gott a szive és a város népe igy, egyetlen nagy tömegben gyönyörűen képviselte a magyar akaratot. Olt volt a város apraja-nagyja, zászlók között és kokárdák alatt ünnepelte Kossuth Lajost és a veletartozókat, akik 1848 márciusában e drága haza földjéért és szabadságáért a világ ámulatára csapravereiték a nem­a vérrel öntözött É« mi örök hü«éget esküdtünk ma Kossuthnak, a Szabadságnak és a Hizának. Leikes önmegtagadással példálóz­tunk a világnak testünk és lelkűnk egy öntet a felajánlásában. Éljen a magyar Szabadság, eijen a Hizal Ünnepi mise. A szabadság ünnep: reggel 6 óra­kor kezdődött. Délelőtt 10 órakor a rókusi templomban Várhelyi József pápai prelátus ünnepi istentiszteletet celebrált, amelyen megjelent Janky Kocsárd altábornagy körletparancs­nok és Shvoy Kálmán ezredes, ve­zérkari főnök vezetésével a helyőr­ség tisztikara, dr. Kószó István államtitkár, dr. Aigner Károly főis pán, dr. Somogyi Szilveszter po gárinester vezetésével a város ta­nácsa, Pálfy Dániel volt nemzet gyűlési képviselő, dr. Szalay Józse és dr. Bottka Sándor vezetésével az államrendőrség. Megjelenlek azon kivül dr. Menyhárt Gáspár rektor vezetésével az összes egyetemi ta nárok, az egyetemi ifjúság, az üzlet vezetőség, törvényszék, az összes állami hivatalok és társadalmi egye stíletek. Mise alatt Mayer Antal karnagy vezénylete alatt a belvárosi vegyes templomi Cnekkar Beliczay F-dur miséjét énekelte a katonazenekar ki séretével. A Boldogasszony Anyánk ősi dallama után az ünneplő közön­ség a mise végén elénekelte Szózatot. Az ezrekre rugó közönség mise után a templomból a Kossuth-szobor elé vonult. zet vérét, hogy földből uj zöldeléssel nyiladozzon ki a Szabadság és a Haza eszméje. A Kossuth-szobor előtt ban Kossuthnak és Széchenyinek a az ünnepség a Himnusszal kezdő­dött, melyet a Szegedi Dalárda, a Polgári és a MÁV D dárda egyesi­tett kara énskell KÖnig Péter igaz­gató vezénylete alatt. A Himnusz után Dr. Hajnal István ügyvéd a Talpra magyart szavalta el nagy ha­tással. Utána Dr. Kószó István állam­titkár lepett a szónoki emelvényre. Szűnni nem akaró taps közben kezdte meg beszédét, amely a kö­vetkezőképen hangzott: Dr. Kósxó István besséde. — Vesztett háború után, megté­pett m3gyar hazában ránk egy lé vedt sugart csak hunyva vet még a reménység hanyatló csillaga, az is az alkony sötét hullámaiban ég, mit elsitunk titkon éjszaka. — Ez a multunk, magunknak kell megteremtenünk a jövőt, nugunknak kel I valóra valtam art a törekvést, amely megnyirbált hazánknak natarait ismét az ezredéves és a lermészel által megalkotott határukra vissza­viszi. És akkor amidőn azt láto.n, hogy ebben a Csonkámai;yarország­szelieme, azoknak a törekvése megértik egymást és találkoznak, megujult idők­nek uj Talpra magyarja zeng végig e hazában, diadalmas álmok ébred­nek fel újra a magyar szivekben, mert azt Játom, megértette ez a ma­gyar nemzet azt ebben a Csonka­magyiországban, hogy ö nem szá­mithat semmi segítségre kívülről, lel­kéből, őserejéből kell kiváltani azo­kat az elemeket, amelyek vissza, fogják adni a megromlott erkölcsök nek a tisztaságát, amelyek lerongyo­lódott hazánknak szomorú gazda­sági helyzetét meggyógyítani fogják es amelyek ennek az országnak régi területét visszaadják. Széchenyi és Kossuth visszatérj lelke uraija Magyarországnak azt a területét, amelyen a magyarok sza­badoknak mondhatják magukat. Széchenyi és Kossuth visszatérő lelke t.tplálja a reményt a hazánkból leszakított résztken levő magyar szivekben. — Nagy feladatok előtt állunk, nagy fel idatok megoldásához feltét­lenül szükséges az egyetértés, feltét lenül szükséges az egymásnak meg értése, feltétlenül szükséges az, hogy akarjunk, akarjon mindenki és pe­dig egyet, eltávoliUni innen min­dent, ami nem magyar (Ugy van Ugy van!), megszüntetni minden ami a magyar lélek megmételyező sére alkalmas voll a múltban, elejéi állni mindennek, ami a magyar nemzeti érzés és gondolat szabac megnyilatkozásának útját állja, meg szüntetni mindent, gyűlölni tanúin és szerelni tanulni, gyűlölni minden ami nem magyar, szeretni minden ami magyar (Éljenzés.) is nem hall gatni azokra, akik folytonosan éket iparkodnak verni magyar és magyar közi, nem hallgatni azokra, akiknek kellemes a felfordult állapot, mer azok önző, gyalázatos célokért küz­denek, mi pedig nemes és hatalmas eszméknek megvalósításáért dolgo zunk, munkálkodunk. — Egységes munkára hivom fe Szeged város polgárságát. Egységes kitartó munkára és hatalmas erös bizalomra. Szeretetre hivom fel ezi a népet, amelynek a lelkében az iránt a gyűlöletet akartam felkölteni, szeretetre azok iránt, akik a ma­gyar haza jövőjéért dolgozni, mun­kálkodni akarnak. Legyen együtt minden magyar, minden sziv Cson­kamagyarországban, gondolatban, érzésben és törekvésben, mert ez fogja táplálni a lelkekben és szi­vekben a reményt azon négy és fél millió magyarnál, akik Magyar országon kivül vannak: az fogja táplálni a lelkekben a hitet arra nézve, hogy az nem lehet, hogy annyi sziv hiába ontsa vért. — Ebben a munkában, ha szem előtt fogjuk tartani Kossuth és Széchenyi szellemit, diadalra fogjuk vinni a mi törekvésünket, éppen ezéit a mai napon, március 15-én, ezen szent fogadalomnak bizony­ságául itt, annál a Kossuth szobor­nál, amelyet a szerencsés véletlen ugy hozta magával, hogy nem becs telenitett meg rablóbandák gyilkos kére, annál a szobornál hivom fel a jolgárságot, hivom fel a magyar­ságot, nemcsak Szeged városának a jolgárságát, de Csonkamagyarország összes hazafiasan érző emberét és asszonyát, hogy együttes küzdelem­mel segítsük diadalra azokat az esz­méket s ezen szent fogadalmunknál egyen tanú Kossuth szelleme, Szé­lienyinek törekvése és tartsuk kö énekelték el, amelyet a közönség levett kalappal hallgatott végig, m íjd Balkay Lajos érzéssel szavalta el erre »z alkalomra irott hazafias köl­teményét. Utána Páll Gábor ifjúsági elnök, az egyetemi ifjúság nevében tartott ünnepi beszédet. Beszédében többek között a következőket mondta : — A végeken is laknak magya­rok, büszke magyarok, akik nem ünnepelhetnek velünk. Ma, mártiu, 15-én a négy világtáj felől vágyak, sóhajok, imák törnek felénk. Kérdő­jelek, amelyekre felelni még fái és nem tudunk. Ok is finnepeinek s ők számonkérik lelkiismeretünket, ünneplik a kifent szuronyok kö­zött is megrablott szabadságukat. — Elvették mindenünket, de a tudományt nem: Fogjunk épitő ma gyar munkához, mely legyen nyilt, de ha kell, titkon, éjjeli harangszó gyűjtsön össze arra minket. A tudo­mányegyetem ifjúsága nevében meg­koszorúzom Kossuth Lajos szobrát. Majd Bitó László egyetemi hall­gató szavalata következett. A Szózat eléneklése után az ezrekre rugó kö­zönség hazafias érzéstől áthatva, bn • nepi hangulatban oszlott szét. A délutáni ünnepségek. Délután folytatódtak a márciusi ünnepségek. Három órakora Belvárosi Vloziban az egyetemi ifjúság tartott íazafias matinét, amelyen dr. Márky Sándor egyetemi tanár is közre­működött. Négy órakor |a Szegedi Újságírók Egyesülete ünnepelte március idusát a Szegedi Napló-ház képcsarnokában, amelynek keretében Juhász Gyula költői lendületű beszédet mondott a sajtószabadság jelentőségéről. Génna—Róma. BÉCS, március 15. (M. T. L) Bukarestből jelentik: A génuai kon­ferenciával kapcsolatban a bukaresti apok foglalkoznak annak a kárpót­ásnak a kérdésével, amelyet Rómá­niának a Magyarországról elhurcolt zsákmány fejében kell fizetnie. A ormánypárti sajtó kiemeli, hogy yen jóvátételről csak akkor lehet szó, ha Románia nagyobb összeget kap a németek által okozoft károk megtérítése fejében. PÁRIS, március 15. (MTL) A Petit Párisién értesülés^ szerint a francia kormányhoz nem érkezett lelességünknek, hogy ezt a fogada1- jolyon szikratávirat, melyben a szov­jet kormány azt kérte volna, hogy képviselőit bocsássák be a szövetsé­gesek szakértői értekezletére. Ilyen táviratra különben is csak az olasz kormány illetékes választ adni, mely a k( nferencia előkészítő munkálatai­val foglalkozik Nem lehetetlen, hogy Rómában helyt adnak az orosz ké­relemnek. mat meg is tartsuk, mert CSJK ebben az esetben fog az Isten megsegíteni bennünket és átok fogja meg azt, aki fogadását nem állja. Ugy legyen I A többi szónokok. az A beszéd elhangzása után egyesilett dalárdán a szerző vezény­lésével Könlg Péter Hiszekegy-ét

Next

/
Oldalképek
Tartalom