Szeged, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-18 / 14. szám

Szeged, 1922 január 18Ara 3 korona. Srerds, III. évf., 14. sz. Május közepén meglesznek a választások. BUDAPEST, jan. 17. A Nap irja: Fellétlenül számolni kell azzal a leheőséggel, hogy amennyiben a nemzetgyűlés február 16-ig nem tudná tető alá hozni a választójogi törvényt, ugy nem maradna egyéb hátra, nrnt rendelet alapján kiírni az uj választásokat. Beavatott helyről szerzett értesülésünk szerint a kormány el van tökelve aira, hogy május közepéig vJaszia . Zita királyné Bécsben? BUDAPEST, jan. 17. A Virradat irja: A Neues Wiener Tagblatt közli, hogy itt újból hírek terjedtek elZ/to királyné megérkezéséről, illetve Beden való átutazásáról. Ezek a hirek azonban eddig meg nim nyertek megerősítést. Az indemnitás után a főrendiházi javaslat következik. BUDAPEST, jar.. 17. (M. T. I.) A kormányhoz közel álló egyik politikus a nemzetgyűlés várható eseményeiről és munkaprogramjáról a következőket mondotta munkatársunknak : - — A politikában az események most már gyorsan követik egymást. Az egységes párt ügye a hétvégére, de legkésőbb a jövő héten feftétleniit eldől. Az indemnitás vitája ezen a héten befejezCd k, az ellenzék legfeljebb még a részletes vitánál fogja húzni-halasztani az ügyet. Ez a huzavona jó arra, hogy alatta a miniszterelnök és a belügyminiszter a pártokkal a választójogot letárgyalják. Hogy az indemnitás befejezése után rögtön tárgyalják-e a választójogot, arra ma biztos feleletet adni nem lehet. Az tény, hogy a nemzetgyűlésnek a hátralévő időre munkája bőven akad és tárgyalásra két törvény is vár, azonkívül ma tárgyalja a nemzetgyűlés közjogi bizottsága a felsőházról szóló törvényjavaslatot. Így az indemnitás befejezése u an rögtőn nem is kerülhet sor a választójog tárgyalására. A kormány a nemzetgyűlést feltétlenül foglalkoztatni tudja, részben a már tárgyalásra készen lévő apró törvényjavaslatokkal, részben pedig időközben a bizottságban is letárgyalt felsőházról szóló törvényjavaslattal. Egy lesújtó nyilatkozat. BUDAPEST, jan 17. (M. T. 1.) Lingauer Albin mai beszédével kapcsolatosan Szabó István igy nyilatkozott a kijárók listájáról: — A kijárókról tett kijelentésem helyes értelmezése az, hogy nincsen olyan képviselő vagy miniszter, aki valaha valamely ügyben közbe jie jári volna. Ez azonban nem azt jelenti, mintha minden miniszier vagy képviselő közbejárt volna kiviteli engedélyekért. LINGAUER KILÉPETT A KERESZTÉNYPÁRTBÓL. Lingauer Albin nemzetgyűlési **pmeló ina levelet intézeti Haliéi l»t»áohu/. a keresztény nemzeti egyesült* pártja elnökéhez, melyben bejelenti kilépését. Apáthy István nyilatkozata SZEGEL), január 17. (Saját tudósítónktól.) A Szeged munkatársa ma délelőtt felkereste Boc? kai- utcai lakásán Apáthy Istvánt, az európai hirű tudóst, hogy a most forró közjogi kérdésekben megtudja a véleményét. Apáthy professzor a puritán ember egyszerűségével és a bölcsek puritanizmusával fogadott. E ső kérdésem a sajtóban, sőt a nemzetgyűlésen pertraktált és a román perszonál unióval és Apálhy személyével összefüggő kérdésekre vonatkozott. — E kérdésben már nyilatkoztam a lapoknak, hogy azonban mi a véleményem, azt nem mondom meg. A fölvetett kérdéssel kapcsolatosan mégis bővebb fejtegetésbe b> csájtkozott Apáthy István, melyei a maga egészében az alábbiakban közlünk: — Hogy bármelyik szomszédunkkal, aki az ország területéből egyes részeket elrabolt, bármely közjogi kérdésben szóba álljunk, annak első feltétele, hogy azok a részek, amelyeket Szent István birodalmából elrabolt, ide visszacsatoltassanak. — A magyar trón betöltésének kérdése nem időszerű és nem lehet időszerű mindaddig, ami^ ai országnak megkoronázott királya él, illetőleg addig, mig ö a trónról önként le nem mond. — Magyarországra nézve a Szent Vass kultuszminiszter elmondja a királylátogatás intimitásait. — A nemzetgyűlés mai ülése. — | István koronájával való megkoronáztatás, magyar alkotmány szempontjából és a magyar lélek szempontjából éppen-olyan felbonthatatlan viszonyt létesít a megkoronázott király és a magyar nemzet között, mint amilyen felbonthatatlan viszony létesül a katolikus vallás szerint a házasság szentsége által a házastársak között. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha az 1821 :XLVII. t. cikket nem tartanám éppen olyan érvényességű törvénynek, mint a pragmatica sanctioról szóló törvényt. De más a törvény kényszerítő hatalma és más a lelkiismeret, amely l&rvény előtt fejet hajt ugyan, de kielégülést nem talál. — A magyar néplélek az egyszer megkoronázott király mellett, amig az életben van vagy le nem mondott, még valakinek királlyá koronázását a kétkirályiság bűnének tartaná éppen ugy, mint ahogy a katolikus hivő kétnejünek tartja azt, aki véle az egyház szertartásai szerint összekötött első nejének életében második feleséget vesz. — Itt azonban, ismétlem, csak a benső magyar érzésnek szaváról és nem törvénymagyarázatról, vagy a törvény iránti tisztelet megtagadásáról van szó. Minden magyar ember szivéből szólott Katona Józ?ef akkor, amikor Peturral azt mondatja Bánk bánban: „öcsém, az Isten nem segit soha felkent királyok ellen!" (v. J) BUDAPEST, jan. 17. (M. T. I.) A nemzetgyűlés mai ülését 10 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Bemutatja a tegnapi ülésröi távolmaradt képviselők, valamint a távolmaradásukat igazolt képviselők névjegyzékét. Baumann Ernő a pécsi egyelem elhelyezése tárgyában kért és kapott engedélyt, amelyre az ülés végén kerül a sor. Cserty József kéri a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Miután á Ház nyilvánvalóan tanácskozásképtelen. elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Gaál Gaszton 10 óra 10 perckor nyitja meg újból az ülést. Taszler Béla kéri a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök névsotfelolvasást rendel el, melynek során megállapítja a Ház tanácskozóképességét. Napirend elölt Vass József kultuszminiszter szólal fel. Az újságokból olvasta, ho,<y tegnap Lingauer Albin felmelegítette a húsvéti királylátogatást. N m akar kommentárt fűzni Lin) gauer előadásához, minthogy már nyilatkozott ebben a kérdésben a nemzetgyűlés előtt. Utal a ra, amit akkoriban mondott. Lingauer is nyilatkozott akkor és kijelentette, hogy megállapításaik között csak árnyalatbei i különbség van. Ugy látja azonbin, hogy Lingauer nem ecsettel, hanem késsel rakta az árnyalatokat, ugy hogy az igen vastagra sikerült Azt mondta Lingauer, hogy Teleki Pál és ő Szombathelyen húsvét vasárnapjának reggelén, mint a külügyminiszter által kinevezett miniszterek utaztak vissza Budapestre. Ez a beállítás egyszerűen nem igaz. Arról nem tud beszélni, vájjon a király tudtán kivül nem nevezett-e ki másokat is, cs&k azt állítja, hogy az a beállítás, mintha ö a király által kinevezett miniszter gyanánt utazott volna vissza Budapestre, vagyis a király felajánlotta volna neki a kultuszminiszlerséget, nem igaz. Rassay közbeszól: Hát a i>áibeszéd a királlyal? Vass József a párbeszédre vonatkozólag megjegyzi, hogy az a legtökéletesebb és legalkotmányosabb érzés jegyében folyt le; természetes, hogy az alkotmányjogi érzésnek megfelel az az álláspont, amely szerint ha a király őfelsége Magyarországba jön és átveszi a kormányzást, feltéve, hogy ezt az összes illetékes tényezőkkel megtárgyalta, ez esetben a parlament miniszterei tényleg megszűntek miniszterek lenni. Egyet vagyok kénytelen itt a Házban felemlíteni, bennem a minisztert felelősségre vonni, kritizálni, alkotmányos joga van mindenkinek, de az úriember részére respektust követelek. (Taps a kisgazdapárton és kereszténypárion.) Nemcsak miniszter vagyok, de úriember is. Nagyon sajnálom, hogy személyes kérdésben kell itt előáilnom, de ugy látom, hogy itt valóságos délafrikai betegség tört ki, amely tört ad az emberek kezébe, hogy azzal mindenkit . leszúrjanak, aki utjukba akad. Ma már harmadszor vagyok kénytelen személyes kérdésben szólni itt a Házban. Ennek az országnak azonban nem erre van szüksége. (Taps.) Lingauer egy és más dolgokról megfeledkezett: arról t. i., hogy nem mi változtunk meg, akiket legitimistáknak tartottak, vagy legitimisták voltunk, hanem a királykérdés maga változott meg. Itt kell keresni azokat a látszólagos változásokat, amelyek akár Beihlen min'zterelnök, akár más politikus mai,».'artásában mutatkoznak. Nem kell elfeledni, hogy a király, mikor bejött húsvétkor, még egy revolvert sem hozott magával táskájában, de más eset volt, amikor 2000 fegyveres katonával jött a főváros es a kormány ellen. (Zaj.) A probléma egészen másként adatolt fel a nemzetnek és a kormánynak. Innen a különbség a magatartásunkban. Mikor a király át akarta venni az uralkodást, mi ugy állottunk ve!e szemben, mint magyar királlyal és próbáltuk minden argumentumokkal meggyőzni a visszafordulás * szükségességéről. Akkor nem fegyveres erővel állottunk szemben, hanem akkor a király alkotmányos eszközökkel próbálta átvenni az uralkodást. Itt volt a király Pesten, meggyőződött arról, hogy leheletlen átvennie a kormányzást és visszafordult. Mi akkoriban az ország érdekét kívántuk, az ország mellé állottunk, mert ugy parancsolta azt az ország érdeke; de erről ne vitatkozzunk, vitatkozzék erről majd a történelem. Azokról, akik a másik táborban vannak, hogy jóhiszeműek és hazaszeretetből akartak cselekedni, elhiszem, de megkövetelem, hogy nekem is megadják ezt az elismerést és elhigyjék, hogy én is jóhiszeműen jártam el minden cselekedetemben. Ami a király bizalmát és kegyét illeti, ezért a bizalomért vagy kegvért, nem fogok versenyt szaladni. Kénytelen vagi'ok kijelenteni, hogy nem túlságosán virágozhatott a királyi kegy. mert a királynak figyelmét felhívtam arra, hogy nem az dönt amit a király moná, hanem