Szeged, 1921. december (2. évfolyam, 277-301. szám)
1921-12-25 / 297. szám
Szeged, 1921 december 25. SZEGED Karácsony a templomokban. SZEGED, december 24. {Saját tudósítónktól.) A római katolikusoknál. Karácsony első napján az alsóvárosi templomban reggel 6 órakor pásztorok miséje, 7 órakor csendes mise, kilenc órakor nagy mise, tizenegy' órakor nagy mise, déiuián 3 órakor ünnep ilyes vec ernye. A nagy mise alatt P. Bonaventura házfőnök mond szentbeszédet Belvárosi templomban reggel 6 órakor pásztorok miséje, 7, 8 és 9 órakor csendes szent mi re, 10 órakor ünnepélyes szent m.se fényes segédlettel, celebrálja Várhelyi József prelátus. Fél 12 órakor csendes mise. Délután 3 órakor ünnepélyes vecsernye. Rókusi templomban reggel 6 órakor pásztorok miséje, 10 órakor ünnepélyes szent mise, celebrálja Breisach Béla esperes-plébános. Fél 12 órakor csendes mi?e 5 órakor litánia. Felsővárosi templomban ri'ggel 7 órakor pásztorok miséje, celebrálja Tatarek Béla házfőnök, 9, 10 órakor nagy mise, 11 órakor csendes mise; fél 12 órakor csendes mise, délután 3 órakor ünnepélyes respersns. Karácsony másnapján az alsóvárosi templomban reggel 6 és 8 órakor csendes szeg* mise, 11 órakor nagy. mi-e, délután 3 órakor litánia. Belvárosi templomban 7 órakor szent mise; A többi mise sorrendje mint az első nap. Délután 4 Órakor litánia szent beszéddel. Rókusi templomban 7 órakor szent mise, 10 órakor ünnepélyes szent mise Sopron visszaszerzésének örömére, celebrálja Várhelyi József pápai prelátus fényes papi segédlettel. A szentbeszédet Tarcsafaivy Anaklét tábori lelkész tartja. Fél 12 órakor csendes mise, délután 5 órakor litánia. Felsővárosi templomban mint az első nap. A görög katolikusoknál. Az alakulóban lévő görög katolikus egyház első miséje karácsony másodnapján délelőtt féltizenegy órakor lesz a jezsuiták Kálvária-utcai székházának toázikápolnájában (bejárat a Gyöngy-utcáról) Az iinnepei/es misét dr. Thoma Gvula makói esperes-lelkész celebrálja. A mise után lesz az uj egyházközség alakulógyűlése. A reformátusoknál. Karácsony ünnepének első napján reggel 8 órakor katonai istentiszteleten prédikál és urvacsorát oszt Antalffy László alezredes-lelkész. Reggel 8 órakor a börtön imaházában prédikál és urvacsorát oszt Bereczk Sándor vallásoktató lelkész. Délelőtt 10 órakor a városi templomban prédikál és urvacsorát oszt Bányay Lajos hódmezővásárhelyi vallástanár, lelkész. Délelőtt 11 órakor a katonai foglyoknak prédikál és urvacsorát oszt Antalffy László lelkész-alezredes. Délután 3 órakor hálaadáson szolgál Bányay Lajos. Karácsony második napján délelőtt 10 órakor a városi templomban prédikál Antaljfy László alezredes-lelkész. A helyettes lelkész betegsége miatt a szórványközségekben ez évben nem tartható istentisztelet. A cannesi értekezlet. ££ LONDON, dec. 24. (Reuter.) A legfelsőbb tanácsnak a cannesi értekezletre való egybehivásának időpontját még nem állapították meg végérvényesen. Ebben a pillanatban az a terv, hogy Lloyd George és titkárai már a legközelebbi hétfőn elhagyják Londont és Délfranciaországba utaznak. Egy napig a rendőrség fogságában. Egy cellában a Dugonics-szállóbeli merénylővel és Moncsula Sztojkovics alban katonával. — Előadás a fogházban a szabad sajtóról. — Végigmentem a Hódos-korcsmai razzia áldozatainak sorfala kőzett. — A mi cselédünk se különb, mint a többi. SZEGED, december 24. Mondhatom roppant rosszul éreztem magamat azon a reggelen, amikor kíváncsi szerkesztőim aziránt érdeklődtek, hogy „milyen ripivel szállok be" a Szeged karácsonyi számába. Őszintén szólva, igazán nem tudtam hamarjában mit válaszoljak a hozzám intézett kérdésekre és talán egyátalán nem is válaszoltam volna, ha a véletlen szerencse közre nem játszik. A véletlen szerencse a kérdéses reggelen a rendőri kézbesítő személyében jelentkezett szerkesztőségünkben. Egyenesen engem keresett. Alig jelentkeztem felszólítására, máris a kezembe nyomott egy sárga cédulát, amelyen 1921. kth. 3472. szám alatt arról értesít az államrendőrség kihágási bírósága, hogy egy nyári éjszakai csendháborítás miatt a közcsendi szabályrendelet harmadik paragrafusa alapján tiz korona pénzbüntetésre, nemfizetés esetén egynapi elzárásra ítéltettem. Alig olvastam el a büntető parancsot és alig irtam alá az átvételi elismervényt, odaállottam szerkesztőim elé és diadalleljesen bejelentettem nekik, hogy hetvenkét órán belül leszállítom a karácsonyi riportot. * Most már úgyis nyilvánosságra kell hoznom: abban a pillanatban, mikor átvettem a kihágási biró végzését, elhatároztam, hogy le fogom ülni a rám mért egy napot és fogságom élményeit dolgozom fel karácsonyi riportnak. Tervemről nem szóltam senkinek, hanem szónélkül elmentem az egyik büffébe és otí ötért (koronaérlék I) vettem szép kolbászt, a sarki péknél vásároltam hozzá egy negyedkiló barnakenyeret, a Mars-téri zsibpiacon pedig beszereztem a legújabb pesti daloskönyvet. Ezzel a kis himi-humival beállítottam azután Lehel Pál polgármester, rendőri büntető biró hivatalos helyiségébe. Mikor elhatározásom keresztülvitelében idáig értem, nagyon izgatott lettem, ennek tulajdonitható, hogy elfelejtettem köszönni a polgármester urnák, miért is im itt a nagy nyilvánosság előtt most kérek bocsánatot tőle. Köszönés helyett kabátom belső zsebéből előszedtem a reggel kézbesitett sárga cédulát: — Ülni akarok, polgármester ur I — szólottam remegő hangon,f — Ugyan kérem, ne vicceljen cedves szerkesztő ur, — válaszolt óságos hangon a rendőrbiró, — liszen csak tiz koronáról van szó. Én azonban hajthatatlan maradtam, ugy hogy a polgármester végre is kenytelen volt engedni kívánságomnak. Intett egyik emberének, aki felvette rólam a fogolylapot. Bediktáltam vezeték-, bérma- és keresztnevem, azután megmondtam, hogy hol és milyen körülmények |között születtem, melyik lábommal léptem ki az ágyból, arra a kérdésre is feleltem, hogy van-e feleségem, vannak-e gyermekeim és van-e egyéb vagyonom, egészséges vagyok-e, vagy ha nem, mi bajom van, nincs-e valami látható ismertetőjelem, ál- és csufnevem, épek-e a végtagjaim. Mikor ezeket mind elmondottam, átadtak egy rendőrnek, aki nem fogott ugyan galléron, de azért igen barátságosan mutogatta a városháza rejtélyes folyosó labirintusában a fordulatokat, amelyeken keresztül a szuterén-helyiségbe értünk. Itt Vlasics ellenőr üdvözölt, nem is annyira engem, mint a személyes biztonságomra kirendelt rendőrt, akitől egyúttal hamarosan azt is megtudakolta, hogy miféle pasas vagyok. A rendőr természetesen sietett a felvilágosítással, mire Vlasics ellenőr hivatalos komolysággal csak ennyit mondott: — Mehet, keltősi Én természetesen nem értettem meg rögtön e két titokzatos szó jelentőségét, hanem csak akkor, amikor hü kísérőm, a rendőr, betessékelt a fogda második számú cellájába. Nem titkolom, egészen másnak képzeltem el egy ilyen fogda cellát. Nem is olyan különös helyiség ez, négy fehérre meszelt fal, egy közönséges deszkapriccs, furcsa illat, dohos levegő, rácsos ablakú nehéz vasajtó és semmi más. Azaz, hogy mégis valami. Tudniillik ebben a cellában a már felsorakoztatott felszerelési tárgyak mellett még ott találtam Moncsula Sztojkovics albán katonát és Bársony István facér cipész segédet, aki — mint később maga is megmondotta nekem, — nem csinált semmi mást, minthogy egy kicsit rálőtt a szeretőjére, aki különben a Dugonics szállóban szobaasszony. Mikor azután kellőképpen tájékozódtam a helyzet felől, leültem a deszkapriccs szélére. Egy darabtg szótlanul ültem és szótlanul bámultak rám cellatársaim is, majd megtörve a síri csendet, megkérdeztem két társamat azok felül a körülmények felől, amelyeket ilyen hamarjában nem észlelhet az ember. Kérdezősködésemre Bársony adte meg a választ (csak ekkor jöttem rá, hogy a sorsom másik osztályon egy árva szót se tud, nem is tudhat szegény magyarul) mondván, hogy mióta a nagy takarítás megvolt, más élőlény nem igen található az egész fogdában a rendőrökön és a foglyokon kivül. Ezzel is többet tudtam. Ezután egészen közömbös dolgokra terelődött a szó. Bársony egy tudós értelmességével beszélt a nőkérdésről, én a sajtószabadságról. Hol én hallgattam őt, hol ő engem, Moncsula Sztojkovics pedig mindakettőnket. Igy beszélgettünk déli tizenkét óráig, amikor egyszerre csak kinyilik cellánk ajtaja és ebédre sorakoztatnak bennünket a fogda nyirkos folyosóján. Csak ekkor bontakozott ki előttem a helyzet képe. A sorban, ahova engem is beállítottak, ott láttam mindazokat, akikkel gyors és meggondolatlan elhatározásom révén egy fedél alá kerültem. Torzonborz külsejű férfiak, kiéllszemü nők társasága volt ez, kezükben csajkával és egyéb evőalkalmatossággal. Aztán mozogni kezdett a sor, pár perc multán én is ott állottam a kondérok előtt, amelyekből egy asszony hatalmas kanállal osztotta ki a párolgó köménymagoslevest és a káposztafözeléket. Nem volt csajkám, tgy cs3k elvonultam a kondérok előtt. A kenyeret azonban, amely fehérebb volt mint amilyent a sarki péknél vásároltam, átvettem. Ebéd után visszatoloncoltak mindenkit a cellákba. Fogolytársaim a jóllakott ember megelégedettségével dűltek le a deszkapriccsre, jó magam pedig unottan öltem le ugyanarra a helyre, ahol ebéd előtt ültem. Ebéd után már gyorsan mult az idő. Rövidesen sötét lett, majd pedig mikor a folyosón meggyújtották a villanylámpákat, a cellaajtó rácsos figyelőién beszűrődött lampafény Iadott kísérteties világítást zárkámnak. Társaim aludtak. A cella halotti csendjét csak néha zavarta Bársony cipész tüdövészes köhögése é6 az utcáról behalló kocsizörgés. E furcsa környezetben csak azt éreztem, hogy mindinkább álmos leszek. Egyideig ugy akartam elhessegetni az álmot magamtól, hogy számoltam a fogda folyosóján őrtálló rendőr lépteit. Az áom mégis erőt vett rajtam, elaludtam ... Arra ébredtem fel, hogy a fogda folvosóján sírást, különös zsibongást hallottam. Egy rekedt nöi hang a Swartzné nagyságos asszonyt szidta, mig egy másik lus István közhuszár szép bajuszát emlegette. Nem is figyeltem azután erre a bábeli hangzavarra addig mig egy ismerősnek tttnö nöi hangot nem hallottam: — Jaj Istenem, csak a fiatal ur meg ne tudja, — siránkozott az ismerős hang, melynek eredetén, hiába törtem a fejem, sehogysem tudtam eltalálni. Gondolataimban egy rendőr zavart meg, aki benyitott a cellámba és rám mutatva igy szólt: — Maga gyüjjön! Mit tehettem, felcihelődtem, hogy kövessem a rendőrt. Arra sem volt időm, hogy elbúcsúzzak társaimtól, akik akkor még aludtak. Kint a folyosón megdöbbenve láttam, menynyire megsokasodott az éjjel, mig aludtam, ÉT fogház lakóinak száma. Kuszálthaju cselédlányok, álmos szemű fiatalemberek sokasága várakozott itt lázas bizonytalanságban. A rendőr utat csinál a tömegben és én szégyenkezve vonulok el közöttük. Már majdnem kint voltam a rendőrrel a folyosón, amikor a korábbi ismerős hang felkiáltott: |M — Jézus Mária, a fatal url Oda nézek a hang irányába. Felj fedeztem a sokadalom között Marit, a cselédünket, kinek tisztességére eddig esküdni mertem volna én és mindenki, akivel Marinak nexusa volt. Nem értem rá, hogy megkérdezzem Marit, miért van itt és igy csak a fogda irodájában tudtam meg, ahol most már ismét „szerkesztő ur" voltam, hogy őt is és a többi uj vendéget is az éjszakai razzián fogták el a Módos-féle tánclokáiban. * Ez volt utolsó momentuma egy napos rendőrségi fogságomnak. Sietve búcsúztam el a fogda intézőitől és hagytam el a városháza épüietét, ahonnan egyenesen a szerkesztőségbe mentem. Szerkesztőim érdeklődésére számot adtam egy napi hollétemről és tapasztalataimról, amelyek alapján megírhattam ezt a karácsonyi riportot. Balogh József. MMrtMAMMVMMVMAAAAMMWWV — Ai. ünnepekre Tinóm likőröket, tea-rumot, finom gyümölcspálinkát, elsőrendű borokat legjutányosabban Schorr Ottó Kossuth tajos-sugárut 4 szám alatti üzletében szerezhet be. Gyártmányai arany érmekkel és díszoklevelekkel kitüntetve. Előrehaladt Idény miatt SSeie szőrmeáruk jutányosán mxxMl be R9SMANN SZŐRMEÁRUHÁZBAN, Káráax utón 5. »xáro. m.