Szeged, 1921. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1921-12-29 / 299. szám

mY december 29 Ara 3 korona. CfcfllöMökJl.évf., 299. szám. fia hiár igy van ... SZEGED, december 38. Döntőbíróig Anglia és Franciaország egy vitás ügyében. Szomorú ielensér de most már / PÁRIS, dec, 28 (A M. T. I. szikratávirata.) Anglia és Franciaország számolnunk Ml tete A mSt /egyik részről, Bulgária másik részről felkérték La barrel, a mexikói kö*­S T magyar tá?sa&P°s / Ság , olt elnökét, hogy vállalja el a döntőbb lL*tet egy vüás Ügyökben ketté szakadt. Az ék, ameiy beleli Ennek ejő/ménye a következő: Franciaország és Anglia a há^ru kérd őn « .„„K.Í,— megvásárolták Bujgáiia gabonatermését és meg is kezdték az üzletből fo'yó kötelezett?égeik teljesítését. Közbe jött azonban a hábotu, illetve Btfgériának háborúba lépese a központi hatalmak o'dalán és igy rz üzlet lebonyolítása megakadt. A háború uár. tárgyalások indultak meg ennek a kérdésnek rendezésére; minthogy azonban közvetlen megegyezést nem sikerült létesíteni, az érdekelt felek most közös megállapodásban elhatározták, hogy La Barinak, a^kiváló jogászrak döntésér^ bízzák a jogvitát. az indemnitási vitát. A nemzetgyűlés mai ülése. — verődött az aüg egy behozott magyal közéletbe, olyan kérdéf, mely ször­nyen nyugtalanít és komoly vesze­delmek súlyával nehezedik rá a. lel­kekre. Izolálva állnak ma a legiti­misták és a szabad király válasz/ók és ádáz gyűlölettel néznek egymásra az ellentétes véleményen lévők. / Amit mi már a kezdet kézdtíé#l fogva mindig hirdettünk, az most szomorú igazsággal bizonyult való­nak. Nem leit volna szabad egy ilyen kérdést felvetni akkor, amikor a konszolidáció még nem állott be, amikor a belső bajoknak egész nagy *ömege tornyosul, a herkulesi munka zörnyü erőfeszilesére várva,, a min­ién kori. kormányok qlé, amikor olyan •yengék és erőtlenek vagyunk, hogy karatunknak Érvényt nem szerezhe­ünk a rosszindulatú és gonosz szán­téki4 külfölddel szemben. Most itt van a befejezett tényt -elkek lobogtuk,, ókiök szorulnak narokba. a s*#mel»ben megvillan a gyűlölködés és sziszegve tör elő az összeszorított fogak közül a szitok is az átok. Az ország boldogsága, övője, szerencséje pedig éppen ugy )enne van a bajban, mint a magyar izent korom gyönyörű és nemzet­entarló elve. A gyűlölködés, amely >v-o háborog a (cinekben, megaka­Itffyóz mindent, amihez összefogás, ,'gyüttes munka volna szükséges, nert az egyik, aki akkor ide érzett, íem akar senkinek segíteni annak, iki amott volt. Legádázabb ellenségünk sem tudott •rolna nagy rosszindulatában sem olyan pokoli gondolattal ária ni r ekünk, mint anogy ártottak azok, akik ezt a kérdést akuttá telték, pedig azek, ha önzéssel is, de jóindulatból csele­kedtek. Ahogy azt már mondottuk: szo­morú jelenség ez, de számolnunk kéli vele. Befejezett tények előtt állunk. Megtörtént a szerencsétlen­ség, belekerült a napi, az akut-kér­dések sorába az a nagy és végzetes lendületű probléma, amely szükség­képpen a legnagyobb indulatot kel­lett, hogy kiváltsa a magyar lelkek­böl. Ezt most kiküszöbölni többé már nem lehet. Most nincs már más tenni való, mint az indulatokat olyan mederbe terelni, ahol azok áradás, rombolás és katasztrófa nélkül le­múlhatnak rólunk. A propaganda amely a közeledd választatok alkalmából meg fog indulni, kétségtelenül e körül a két ellentétes p >lus körül fog kijegece­sedni. Es a becsületes, magyar, keresztény és nemze i propjgandánaK szabad folyást kell engeiin' inindkét irányban. Hadd döntsön a nemzet.' BUDAPEST, dec 28. A nemzet­gyűlés mai ülését 10 órakor nyi­totta meg Gaál Gaszton elnök. Fel­olvassa Héjj Imre képvisitfnek az előadói tisztségről szóló lemondó levelét. Az interpellációkra fél 2 óra­kor tér át a Ház. Azután a mentelmi bizottság elő­adója jelenté t tett a bizottságnak a december 15-én tartott ülésétől, amelyen báró Korányi Frigyes, Kut­kafalvy Mikió*, Andaházy-Kasnya Be a es herceg Windischgraetz Lajos mentelmi ügyét intézték el. Napirend előtt Karaffiáth Jerő két indítványt terjeszt be: az egyik szerint a nem­zetgyűlés u'asii&a a kormányt, hogy az anya-, csecsemő- ts gyermekvé­delem tárgyában sürgős javaslatot terjesszen be a'Háznak, ugyancsak sürgős javaslattételre utasítja a kor­mányt a magyar állam közigazga­tási reformja tárgyában. Kéri, hogy ezeket a javaslatokat a nemzetgyű­lés még feloszlatás < előtt letárgyalja. Ugyancsak napirend előtt indítvá­nyozza Hermann Miksa, hogy az indemnitási vita idejére az üléseket egy órával hosszabbítsák meg. A Ház harmadszori olvasásban el­fogadja Magyarországnak az irodalmi és művészeti termékek védelmére alakult berni unióba vaó belépésé­ről szóló és a szerzői jogról szóló javaslatot. Az indemnitási vita során elsőnek Schlachta Margit szólal fel. Vissza­pillantást vet 1867 ig az egyes évek költségvetéseire. Megállapítja, hogy ez idő alatt csak három éven keresz­tül volt pénzügyi egyensúly. Mivel az államháztartás igen fontos, de egyszersmind igen nehéz feladat is, az állami adósságok 1868-tól 1913-ig 6 milliárd 195 millióra emelkedtek, azóta még jobban növekednek. Most a deficit 16 milliárdot tesz ki. Mint­hogy a büdzsé-jog nagyon fontos, gyakorlása minden egyes ember gaz­dasági életébe és boldogulásába bele­vág, azért kívánja, hogy minden polgárnak közvetlen beleszólása le­gyen az általános, titkos, egyen'ő és a nőkre is kiierjedő választójog to­vábbi meghagyásába. A . képviselő­házban többször hangoztatták, hogy a gyengéknek több jogvédelemre van szükségük; tekintve azt, hogy a nő vagyonával épugy részesedik a va­gyonváltságban, épugy fizeti az adót, mint a férfi, ilyenformán a választó­jog kétszeresen illeti meg. Mozer Ernf-, mint a külügyi és közgazdasági bizottság előadója, be­terjészti a külállamokkal való keres­kedelmi szerződések ideiglenes ren­dezéséről szóló törvényjavaslatot. Kéri a .sürgősség megállapítását, j Apponyi Albert reflektál Schlachta Margit szavaira. I^em osztozik vele abban, hogy a háború előtt az ál­lamnak pénzügye rendezetlen viszo­nyok között lett volna. Teljesen osztja szonban Schlach a Margitnak azon .kijelentéseit, melyeket a női választójogra vonatkoztatott. Ahol korrupt választójogi küzdelmek foly­nak, ott a nőknek bevonása a poli­tikai életbe előnyös, mert a nők bi­zonyos szeretetet hoznak magukkal, már pedig a minket amyira érdeklő problémákat szeretet nélkül a mai viszonyok között megoldani nem le­het. Ezután áttér az indeinnjíásra. Az uj pénzügyminiszter személyé­vel szemben a legnagyobb elisme­téssel viseltetik és bizalmat kelte nek benne az általa kifejtett irány-* eszmék. Az ö hosszú ellenzéki pályafutása alatt mindig az volt a gyakorlatban, hogy az ellenzék is megszavazta az indemnitási, mert számtalan más mód van arra, hogy a kormánnyal szemben bizalmatlan­ságot fejezzen ki. Most sem utasí­taná el, azonban a hat hónapra való megszavazásra nem érzi magát jo­gosultnak. Három hónapot szívesen megszavaz. A krízis beálltakor azt mondotta a miniszterelnök, hogy a kormány szükségét látta annak, hogy a bizalom kérdésével lépjen az államfő elé. Az ő helyzetére jellemző, hogy közte és a kormány között át­hidalhatatlan széles árkot von az 1921. évi XLV/l. L-e. Hogy ebben a tekintetben mi az álláspontja is­meretes sz, nem akarja ismételni. Ugyanazok a tényezők, amelyek a detronizáló törvényt szorgalmazták, azt is kívánták, hogy a Habsburg­ház tagjai választás utján se térhes­senek vissza a magyar királyi trónra és ezt szintén törvénybe iktatták. A kormány ezzel nemzetközi kötelezett­séget vállalt idegfen hatalmakkal szemben olyképpen, hogy a magyar trónt az ö megkérdezésük nélkül ve­lük töltik be, ezzel a magyar állam szuverénitásán ejtett csorbát. Azok a körülmények, amehek az idegen ha­talmakat arra bírják hogy ezt is törvénybe iktassuk, máról-holnapra eltűnhetnek, azonban .a lekötöttség továbbra is megmaradt. Nem ts lett volna semmi uj ok arra, hogv a de­tronizálást kimondó törvénybe ily szavakat belevegyünk. A miniszterelnök beszédében erről a témáról szólva csodálkozó kijlcn­tést tett és pedig a következőket: „Mi állót innék, t. i. a belsi kon­szolidációnak útjában. Meggyőző­désem szerint a királykérdés. Ezt. a kérdést a lehajlott események kikap­csolták, fait rccompli elé vitték". Én azt tartó hogy a lefolyt ese­mények és a detronizáló javaslat ezt a kéfdést sokkal akuttabbá tették, mintsem hogy kikapcsolták volna. Az ülés fol^k. Német kiküldöttek a jóvátételi bizottság előtt. PARIS, dec. 28. (A M T. I. szikra­táviraia.) A HÍ vas-ügynökség a kö­vetkező hivatalos közleményt adta ki: A német kormány arra kérte a jóvátételi bizottságot, hogy fogadja képviselőit, mert bizonyos felvilágo­sításokra van szüksége, mielőtt a bizottságnak december 16-án kelt levelére válaszo hat. A bizottság el­határozta, ho«y a német kormány képviselőit december 29 én délután 4 órakor fogadja. Keleti ügyek a francia kamara előtt. PÁRIS, dec 28. (Havas,) A ka­mara 300 szavalattal 213 ellenében elvetette azt az indítványt, amelyet a kormány is el enzett és ameiy bizottság kiküldését kívánta annak megállapítására, ho*y a Kinai Bank ügyében kit terhel a felelősség. A kamara ezután 355 szavazattal 117 ellenében bizalmi napirendet foga­dolt el, amely hangsúlyozza a ka­mara eltökélt szándékát, hogy Fran­ciaország ítélete a távol Keleten « bűnösöket felelősségre vonja, más­részt azonban a politikának a pénz­ügyekbe és a pénzügyeknek a poli­tikába való beavatkozásit megaka­dályozza azáltal, hogy a parlt»me;.t tagjainak, a tisztviselőknek és a minisz'erelnöknek megtiitja, hogy személyesen vagy peuig jogi kép­viselőik utján a hiteim 'égetek igaz­gatóságának tagjai legyenek. PÁPIS, dec. 28. (Wolfí.) A ka­martbm Briand miniszterelnök vá­laszolt a Kin?i Bank szanálásáról szóló interpellációra. Foglalkozott a Berthelot volt vezériitkár tllen emelt vádakkal és kijelentette, hogy az a távirat, amelyet Berthelot Gizevave francia pénzügynöknek közvetített, nem volt hivatalos távirat, de Ber­thelot azt hitte, hogy nincs igata és ezért eUávozöt'. A Banque Industrielle de China helyzetét a mi be erjesz­tett törvényjavaslat megmenti, ez azonban nem akadálya annak, hogy amennyiben hibák történtek, a bű­nösök lakoljanak. A vizsgálat folyik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom