Szeged, 1921. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1921-10-23 / 244. szám

Szeged, 1921 október 23. SZBGBD Apró tőrténetek. — Rtfli idők cmlíkri. s?jgQEP, október 2?. (Saját tudósítónktól.) Amikor még a „Kecske" nagyIrafik az Iskola-utcában volt, Lipcsey Ádám hetenként, a szambát esti gyorssal lerándult Szedre, Mindig jött vele valaki, jobbára bohémvilágból, akivel megismertettük a halászlét, a kapros lepényi, a fonatost és hasonló jókat. Vagy a. Kasszán, vagy Bitó sógornál zajlott • ie az estebéd, amelyen megbeszéjődött a másnapi program. — Vasárnap délelőtt H órakor az elnökhöz megyünk egy kis pálinkára, meg miegyraásrii — adta }ci az utasítást Ljpgsgy. —, Tudni kell, hogy az elnök: Tömörkény István vóltv akinek az Oroszlán» utcáfcap levő lakásán mindig megfordultak a pesti urak és egyéb parasztok. Lipcsey óhajtására a „Kecske" előtt gyülekeztek a bohémok már féltizenegy előtt, ahol a .Luxor" meg az „Enala" megvásárlása után megbeszélték az újsághíreket és a politikai eseményeket. A társaság széles jókedvvel beszélgetett, amikor a Tiszapart felől biciklin érkezett Újlaki Antal, a „tesvir*, vagy amint némelyek nevezték: „a férfiú". — Nincs valami újság? — érdeklődött Újlaki. — Lenni van, — válaszolt egy kissé baljós hangon Lipcsey, aki a társaság egyik tagjához fordulva, kérdezte * — •Hát tényleg megtörtént? A kérdezett nem tudta, hogy miről van szó, de azt sejtette, hogy a játékoskedvü Ádám valakit ugratni akar és szomorún válaszolta: — Mejg bizony. , — Es tényleg a kukorica ring idézte elő a bajt? —érdeklődött tqyább Lipcsey. . — Haussera spekuláltak kukoricában, — válaszolt a kérdezett. — De hát mi üthetett az öreg takarékhoz, hogy az ilyen kockázatos üzletbe belekeverte magát, — sopánkodott Lipcsey. — A legkonzervatívabb intézettel is megesik az ilyesmi. — Sose hittem volna, hogy az öreg takarék valaha bajba jusson, — fűzte a szót tovább Lipcsey. . Ujjaki erősen figyelje a párbeszédet, majd hirtelen felkapott a bipíkr lire és hajtott • egyenesen az öreg takarékhoz, amely — vasárnapiévén — természetesen zárva volt. Hangos szóval kereste az igazgatóságot és követelte, hogy adják ki a betétjét; mert ő ott jigm hagyja a keserve? verejtékkel megkeresett pár koronáját, ahol résztvesznek a kukorica ringben. Előkerült az öreg takarék szolgája, a Sándor bácsi, aki megnyugtatta Újlakit, hogy nincs semmi baj, az öreg takarék sose állt olyan erősen, mint, mostanában és se a múltban, se a jelenben kukoricával nem spekulál. Erre a „tesvir" ugy ahogy megnyugodott, de azért kijelentette, hogy hétfő reggel mégis kiveszi a kis pénzt, mert egy-két részvényt akar vásárolni, Természetesen a pénzkivételből nem lett semmi; de amikor délután találkozott Újlaki Lipcseyvel, azt mondta neki: —.Nagy riportot irtatÜi az öreg takarék alaptőkefelemeléséróí. Ha van pén&ed, Ádám, ajánlom^ hagy csak lU^már nem, Tónikámtakaréknak, ahol te betétes vagy, nem célirányos a részvényeit vásárolni. — Mért ha te megijedsz ér k* veszed a pénzed, összeomlik a legerősebb takarék is ... • * Somogyi Károly szinigazgatása idején Znojemszky Nándor volt a szinház karmestere. Jó kedélyű, dolgos ember volt az öreg ur, aki büszke volt lengyei származására, de folyton hangoztatta, hogy ő jó magyar, noha egy kissé furcsán ejtette a magyar szót. A szezon közepén került szinre „A szép Meluzina", látványos színJáték, a Népszínház díszleteivel. Egy pár este akadt közönsége, de a sajtó nem igen lelkesedett a darab színre hozatalán.. — Nekteknek, a kritikántoknak, semmi se nem tetszi — nyájaskodott Zfiojefnszky. Pedig A szép Mulezina az van meg egy szép darab. Na ja, nekteknek nem paszolja a gusztusátok. — Mi szép van a darabban karmfistgr úr? — évődtekZnojemszkyvel az újságírók. Riport a nyomorúságról. Itt a tél « küszöbön. — Minden- van benne szép —* válaszolt indulatosan a karmester. Szép van meg a dekaráció, szépvan meg az előadás és szép van meg 9 beszédje. — Nincs abban egy szép mondás sem — heccelte az öreg urat egy fiatalabb ujságiró. — Te csak hallgatódzál, te vagy meg egy kis gyerekecske,. aki nem értesz semmi. Tudhatnálsz a magyar példáulbeszédböJ, hogy ne szoljálsz szájad, nem fájlsz a feje. — Hát mondjon csak egy szép mondást a darabból karmester ur — fceccelődött az ujságiró. — Akár száz is mondja. Teszek azt a mondás, amikor Raymond szerc!mcü leszi a szép Mulezinába és szavaíja az érzelméibül, azt<Sondja: — Oh Muzelina, oh Muzeiina, én szánkázok rajtatad. Ez csak szép van meg, aztat a kutyafájájátok. Na freilich, most megadtam a véleményembül . SZEGED, október 22. (Saját tudósítónktól) Kora reggel indultam el hazulról. A városháza tornya fél hatot vert. A köd még emelkedőben volt. A MarStérep egymást érik a tanyai kocsik, melyen subába burkolva, pipával a szájukban, magyar gazdák ülnek. Mellettük az anyjuk, ki sem látszik a sok nagykendőből. Majdnem valamennyi kocsi fát hoz. Mikor megérkeznek a Mars-térnek részükre kijelölt helyére, leszállnak éB első dolguk a lovak letakarásajés rnegabrakolása. Azután a kocsi mögött szalmából szabadtüzet raknak és a szalma lángja mellett melegedve, szalonnát pirítanak. Früstökölnek. Szalmaláng amilyen könnyen lobban, oly hamar el is hamvad s ezért időnként a kocsiderékban levő fának a háncsából táplálgatják a tüzüket és igy várják a [vevőt. Amint ott állok egy nagybajuszu fás embör tüze mellett és. azon gondolkodom, hogy egy riport eráhyában hogyan is szólítsam meg a földit, egy bátortalan hang szólal meg mellettem. — Bácsi kérem; tessék már megengedni, hogy én is idéálljak a tüz mellé. Ránézek a hang tulajdonosára. Egy alig .12 esztendős, pöttömnyi legényke. Nyakán egy taliGska álalvetővel, a nqgyan htivös reggelben mezítelen lábakkal, rövidke kis nadrágban, rongyos, vékonyka kabátkában, hajadon fővel. Lilás-kék az ajka. Bátortalanul néz reám. — Gyere ide kis szerencsétlen, — mondom és magam húzom a tűzhöz közelebb. — Köszönöm, — rebegi alig hallhatóan és a másik pillanatban már leguggolva melengeti vörös kezeit a tüz felett. Ezalatt a gazda is a tűzhöz jön és anélkül, hogy engem figyelemre méltatna, a kisfiúhoz fordul. — Hát té má mit keresői itt? Riadtan néz rám a gyerek, majd . a gazdára, azután szinte fájdalmas arccal feláll és sírásra görbült szájjal hátrább húzódik. — Ejnye bácsikám, ne legyen már ilyen kőszivfl, — mondom köszönés helyett, — .nem fogy. egy szegény, szerencsétlen teremtés, akit majd megvesz az Isten hidege? — Dfijszeq npm is b,ánom én, ha csaK itt melegszik, oszt nem töri rosszban a fejét, — feledi az ön,g. — No gyere ide te gyerök, — szól neki, — aztán hát melegödj. Azzal előkotorássza a lajbizsebből a pipáját» megtömi, lehajol, zsarátnokot kapar ki a tűzből, melyet először megpiszkált, ráteszi pipájára és nagyokat szippantva erpgeti á füstöt. . így maradtunk csöndben egy pár percig. Az öreg pipázik, a gyerek boldogan, pirosló arccal melegszik, én pedig hol egyikre, hol a másikra nézek és agyamban ezer bolond gondolat kergetőzik. Itt állok a két véglet: a jólét és nyomorúság között. Én, az ujságiró, a köz embere, aki gazdagot, szegényt egyaránt köteles vagyok szolgálni. Itt állok tehetetlenül a nyomorral szemben. Szivem minden melegével a kis sierencsétlan felé fordul és szinte gyűlölettel telik meg a nyugodtan pöfékelő subás gazda iránt. Ezalatt a köd teljesen elült. Csipős szellő kezd lengedezni, a kis rongyos még közelebb húzódik a tűzhöz. Nem is állja meg a gazda szó nélkül. — Ejnye mán te, mögégetöd magad. — Nem égetöm én, vigyázok, — feleli már vidorabb hangon. — De hisz éji már olyan jól fölmelegödtem, hogy mán égy csöppet sem fázok. — Hát osztán hallod-e, miért nem húztál cipőt a lábadra, kérdi tőle az atyafi. — Mer nincs, — volt a lakonikus válasz. Az öreg paraszt szömhunyorgatás nélkül vágta zsebre a választ és csak az én szivem dobbant meg hevesebben. — Hát mé nem vösz az apád? — folytatja tovább az öreg a faggatást, amely láthatólag kezdte érdekelni. — Nincs neköm apám, — mondja szomorúan a kisfiú, — otlveszött a Piavénái, igy mondja az édösanyám. Az meg mosni jár,.de nem bír eleget keresni ránk, mert nyolcan vagyunk testvérek. .Két néném beteg, mind a kettőnek a mellé fáj, meg vért köpnek. Azéti vagyok én itt,, hogy az anyámnak segítsek keresni, mög hogy fát vigyek haza, mert már #znak a nét^m1. Egymás mellett fekszenek, de nincs nekik mivel takaródzni. Igy mondja eí egyszuszra minden kérdés nélkül a gyerek, aztán odafordul a gazdihoz. — Bácsi kérőm, adjon neköm egy kis hasáb fát, hadd vigyem haza tüzelőnek. — Elmöny innen I Nem gondolod, maid szétosztogatom a tát. Nézd csak. Az embör a kis ujját pyujtja, mán az egész keze kéne neki. Ha fölmelegödtél vödd a talicskádat, oszt eriggy munka után, Isten hírével. El is ment szegény. Én pedig utána, mint akit leforráztak. Utolérem, megszólítom. — Hogy hivnak téged, kisfiú ? — V. Istvánnak, feleli és látszik, hogy már szeretne szabadulni. — Mc-ad kis ttpsém, — kérdem tőle —, szoktál te kéregetni az emberektől ? Láng fut végig a gyerek arcán, szemei könytengerben úsznak, meg-* nő a gyerek és sértődött hangon mondja: — Ne tessék azt hinni, mert most ettől kértem. Nem szoktam én kéregetni. Trogeroskodom én. Dolgozok. Nem enged az anyám kéregetni. Őrmester volt az apám. Nem is kéne neköm mezítláb lenni, ha élne az apám, meg volna is meleg konyhája akkor a két nénémnek. jgy mondja az anyám. Azzal felkapja talicskáját és egy pjllanat alatt eltűnik a piac népe között... Szinte megsemmisülve állok ott a pjac forgatagában. Megindul az adás-vevés. Urak és hölgyek, iparosok és mesterasszonyok alkudoznak a fákra: a' téli tüzelőkre. A nap magasan jár. Érezhető is már gyengülő melege, mely csak pár napig tart még, hogy ismét átaludjon egy telet.-És erre gondolva felkorbácsolódik agyamban a gondolat, mi lesz ismét e télen a szegényekkel, a szükségben levőkkel, az apátlan árvákkal, a mezítlábas kis Pistákkal és a beteg nővéreikkel, akik nem mennek el koldulni, hanem dolgozni akarnak, hs mi lesz azokkal, akik még nem bimak dolgozni vagy már nem bírnak dolgozni. Ki gondoskodik róluk ? Indítson meg a társadalom akciót a kis mezítlábasok felruházására. Vegye ismét valaki e szükségben levők istápolásának ügyét a kezébe és vezesse azt felejthetetlen emlékű jó Orkonyi Edénk szellemében, hogy megnyugodva tekintsen le az Ur " oldala mellől az ő sokat szenvedő szegényeire... i Dr, Flsach-féle Skabolorm'kenöcs ujből kaphtfő. Leghamarább megszünteti sömörl, ótvart, rühességet! Nem piszkit, szagtalon, nappal is használható. 15. 25 és 40 K-ás dobozokban. Bedöfzsöjés útónra való Skaboform-puder 7 K. Kén- és kátrányszappan 20 K. Kapható minden gyógyszertárban. bőrkemenyedést, szemölcsöt leghamarabb eltávolítja Dr. riuch-ftie <<** 1 Bytá 20 K. Kopható minden-gyógyszertárban. Ffírak"Ifii* ly-utM •n»kc»Ufc;Qr, 8UM8RY pAMfl M «WH OtM A uerketxtétért leli lön Oh UILMtV oXlM. UptulfMonon .SZEQBP' l«P B33 a SZEfíEÖ tsMmz&m*