Szeged, 1921. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1921-10-11 / 233. szám

S Z B O E O Szeged. 1921 október ti Szegedi J<is tűkor Kis komédiák. SZEGED, október 10. Vasainap van, iszonyúan mozgalmas nap, kormánytólátogatás, egyetemavatás, meR­őrlik bennem az eröt s figyelmet és valami könnyebb, kefésbé gondolkodtató eseméry után kutatok Nagy, felfedező utam a Mars­térre vezet, hol sipoló, tülkölő, nyivákoló erbertömegre találok, amely a saját macskazenéjének ritmusától bódultan im­bolyog a felrugdotoll por fellegeiben. Ugy érzem otthon vagyok. Goi-dtaUnság. Lábaim használatlanul lógnak le törzsem­ről : visz a tömeg, robajos, rá/ós hullá­mokkal a skalulyasierü sátrak előtt. Ugy érzem, hogy V is élelem gügye vándorlása tsak azért volt, hogv ide ma eljussak és belepillantsak valónk mélyére, minden dolgok lényegtelen lényegére. Mert a vi­lág összképét mutogatják ezek a kopott putrik, a világ érteiméi, ülőerét. És pedig: Egy pillantás az őaardők rengetegébe Éles kürtszó hasit a fülembe. Lángoló vaskarikát forgat egy komornyiknak öltö­zött egyén. Mellette egy szőke komédiás szorgalmasan raccsolva tartja tudományos előadását az állatszelídítés törvényeiről. — Mélyen tisztelt uhaim ! Ma máh nem vagyunk az ókohban, amikoh a kehesz­tény hívőket Néhó császáh a kiéheztetett vadállatok mahtalékává dobta. Ma máh nem ezeknek a hettenetes cihkuszi mutat­ványoknak a kohát éljük, ma a mi kezeink­ben vannak a vadállatok. Tessék meg­nézni ezt az uhat itt, ezt az állatszeliditőt (a komornyikra mutat), ez előtt a legva­dabb vadállati is olyan sztlid, hogy ke­nyéhhe lehetne kenyni. Ez máh kultuhát jelent, a legmagasabb kultuhát. Ez az uh itt nemzetközi dijbihkózást végez az önök szemei elött a bahna medvével, továbbá a leghajmehesztöbb mutatványokat végzi az óhiábkigyó kahmai között. Ez nem vicc, ez nem csalás, ide csak az jöjjön be, aki kultuhát akah! Most átadom a művésznek a kancsukát és ezt a hevolveht, hogyha valamelyik állat megvadulna mégis, egy duhanással végezni lehessen vele. Tessék tehát . . . folyvást . . . Jákó a majomember. Másik sátor elé lök az áradat. .Jákó a majomember. Félig majom, iélig ember. Aki ehhez hasonlót már életében látott, annak e/er korona jutalmat fizetünk". Eme hosszú cégérzet alatt vérbenforgó szemek­kel hadonászik egy ingujira vetkőzött kis­bíró. Ebben a minősegében kidobolja a kővetkezőket: — Közhírré té'etik, hogy megérkezett a világ legírtózatosabb torzszülöttje, Jákó, a majomember. Aki öt meglátja, az három napig sem aludni, sem enni nem tud. Ilyen míg nem volt, anya még ilyet nem szült ... A majomé mbert a legsötétebb Afrika partjaitól szá'.I tolták Magyarországba alig egy esztendővel ezt lőtt és azóta izga­lomba tartja az egész tudományos világot. Arca a ragadozó gorilláéhoz hasonlít, a keze a legpuhább női kacsó. Mit mondjak még önöknek, tisztelt nagyérdemű közön­yig ? Mondanom nincs mit többet, be­szeljen helyettem a tett: tessék, a zene i egadja a jelt, Jákó előveszi a jákóját.és cz mindössze öt koronába kerü! A azudánt karaván, Bus d na hallszik felém. A szomszéd sátor dobogóján fekete emberek jajgatnak kesertln és mOla dallamosan: Jále aniájin simóoni I uvallé malanzsa zsizttini ... Ez az úgynevezett szudáni karaván, amely Madagaszkárról származott hozzánk. Mindössze három tagból áll: Ali Moha­med tűnök, a sérthetetlen fakír, neje, a bigámi ikernő, a vilig lepjobb hastánc­inutálora es fia, a 12 esztendős bikaölő Jázon. Mellettük sorakozik Jolánka, a „láncból ís bilincsből kibúvó királynő". Kibúvó nincs: bemegyek. Uraim! Az ctső mutatványos, Ali Mohamed, élesen vicso­rítja a íogit. A szerény sátor közepét be­tölti lettegett alakja, amint Magyarka ciga­icttákat varázsol elő a köldökéből. A fe­kete bűvész után b. neje lejt szíriai tán­cokat, miközben egy tarantella dobbal ki­sen magát. De megmozdult a bikaölő Jázon, mire megrémültem és átcsaptam a mult időbe. Szegény, szép szőke jolánka szirmok-és bilincsek kózül kibúvó halo­vány arcában nem sokáig gyönyörködnet­tem. Jájon bikaölő kését megcsóválta há­romszor a levegőben, de én már az egyik ringlispíl csikóján nyargaltam reszkető iá­kéval. J. Unka, óhl Vi-szanézek. A s/u­dar.i oázis ponyvái mögül egy piszkos zsebkendő int felém kettőt. Azóta úgyis tudom, hogv szerelmi bá­natomban halok meg. Csak az vigasztal, hogy a lövöldében egy cigarettatárcát nyertem, Vilmos császár és a töröl szul­lan arcképével. Ez az egyetlen háborús emlékem. Robiirop. As2egedi egyetem ünnepélyes megnyitása — Horthy kormányzó látogátásának második napja. — SZEGED, október 10. (Saját tudósítónktól.) A kormányzói látogatás második napja alatt is talpon volt az egész város. Ez a vasárnap egyébként Szeged város történelmének etyik legjelentősebb dátuma: ünnepélyes keretek között megnyitották az egye­temet és átadták rendeltetésének. A szivet-lelket gyönyörködtető aktushoz Budapestről Szegedre érkezett dr. Vass József kultuszminiszter, dr. Tóth Lajos államtitkár, gróf Teleki Pál, a város nemzetgyűlési képviselője és Zadravecz István tábori püspök is. Az ünnepély istentisztelettel kez­dődött a rókusi templomban, majd az egyetemi tanács, a tanári kar és a notabilitások csoportja az egyetem központi épülete elé vonult. A Dugonics-téren ekkor már többezer főnyi közönség és a középiskolai diákok sorfala várt zászlók alatt az érkezőkre, elsősorban Horthy Miklós kormányzóra. A rókusi templom felől jövő foga­tok egymásután gördültek a központi épület bejárója elé. Az elsőkből a festői díszruhákba öltözött dr. Meny­hárt Qáspár rektor és a négy dékán szállt ki az egyetem tanárai kíséreté­ben. Az utánuk jövő kocsikból dísz­magyaros urak léptek a kapu előtt csoportosulók közé és mind élén­kebbé vált a sürgés-forgás. A városi urak, főispán, magyarruhás hölgyek, egyetemi hallgatók, a papság, kato­naság és egyéb polgári meghívottak vártak elhelyezésre, ami nagynehezen sikerű t is. Nemsokára feliünt a kor­mányzónak és a kíséretének kocsisora. Elsőkül most is Szalay és Bottka főkapitányok ugrottak ki kocsijukból, kiket a szárnysegédek és testörök j követtek. Néhány pillanat múlva, hangos éljenzés közben, folytonosan tisztelegve, feszes, katonás léptekkel ért a Nagyúr a központi egyetemi épület aulájába, ahol a részére fen­tartott helyet foglalta el. A vele szemben álló Zadravecz püspök nyomban belekezdett ünnepi beszé­débe és megkezdődött a felszentelés. Uiána Raffay Sándor református püspök Ezentelte fel a tudományok legújabb hajiékát. A második emeleten lévő dísz­terembe mentek ezután és az elő­zetesen beosztott helyeket foglalták el a kormányzó, kísérete, a helybeli notabilitások, az egyetemi tanács, a tanári kar és a több mint 100 főnyi közönség. Menyhárt reklor mondolta el a magyar hiszekegyet, mely ulán a kormányzó a köve:kező szavak kí­séretében adta át rendeltetésének a szegedi egyetemet: — „A magyar királyi Ferenc József-Tudományegyetemei uj szék­helyén rendeltedének átadom és megengedem a közgyűlés meg­nyitását. Isten bőséges áldását kérem tudományos és nemzet­nevelő munkájukra*. Menyhárt rektor ezután szép be­széddel nyitotta meg az 1921/22. tanévet, mely az egyetem 49-ik I működési éve. Majd sorba vette mindazokat, akiknek az egyetem el­helyezését illetőleg köszönöttel tar­toznak. Utána dr. Schneller István volt prorektor megtartotta beszá­molóját, ,najd ismét Menyhárt rektor beszélt és a pvö évi programot ismertette, melyből az alábbi nagy­jelentőségű szavakat idézzük: — Mi, magyarok nem elégedhetünk ; meg pusztán a tudományok művelésével, ; nem lehet egyedüli célja az egyetemnek, ' hogy tudományt közöljön az ifjúsággal, a gyakorlati élettel is kapcsolatot kell te­remteni. Gazdasási szakiskoláink tanárai­nak tudományos kiképzése sincs biztosítva kellőképpen addig, amig a hazai egyete­meket a me: őgazdasági tudományok in­tenzív művelésére meg nem nyitjuk. A magyar egyetemnek sajátos nemzeti fel­adatait pedig abban látom, hogy a társa­dalmi életben magára veszi a nemzetne­velés szerepét. Művelődési intézményeket, társadalmi alakulatokat kell, hogy termé­kenyítsen, magyar nemzeti szellem terjesz­tésében tevékenyen résztvegyen. Nagyfon­tosságunak tartja azonkivül inlernátusok létesítését, amelyek az egyetemi ifjúságnak meleg otthont biztosítanak. Meg kell épí­tenünk az erkölcs országutját. Ezen az uton roboghatott be a nemzet diadalsze­kere a boldogulás és majdan a dicsőség, a régi nagyság vérmezejére, ahova adja Isten, hogy mihamarabb eljuthasson I — Újólag is megköszönöm Kormányzó Urunk öfóméltóságának a magos kitünte­tést, amelyben minket részesíteni kegyes­kedett. Köszönöm kedves vendégeinknek szives megjelenésüket, czzeKaz 1921/22. tanévet, amely egyetemünknek 49-ik éve, Szeged város egyetemi tanéveinek pedig bizonyára sok századot megnyitó elseje, — loten nevében ezennel megnyitom. Beszédét az üdvözlő beszédek hosszú sora követte. Szádeczky La­jos nemzetgyűlési képviselő, Somogyi polgármester, dr. Mdrky Sándor, Kiss János egyetemi tanár, dr. Ke­nyeres Balázs orvoskari dékán, Klein Pál, a pozsonyi egyetem rektora, Kanyó Béla szigorló orvos, Ko­vács Andor kecskeméti jogakadémiai tanár, Jankó Ágost, a szomszédos törvényhatóságok képviselője, dr. Szalay József, a Dugonics Társaság elnöke es Jancsó Benedek, a Népies Irodalmi Társaság nevében üdvö­zölték az egyetemet. Ezután Meny­hárt rektor mondott az üdvözlésekért köszönetet és megnyitotta a tanács­ülést. Horthy kormányzó és kísérete ekkor a közönség éljenzésétől kísér­ten a körlet sportversenyére hajtat­tűk, mig az egyetem tanácsa i2 jo­gászt, bölcsészt és medikust avatott doktorrá. Az egyetem megnyitási ünnepsége ezzel véget is ért. Díszközgyűlés a városházán. Délután öt órakor a város köz­törvényhatósága tartott díszközgyűlést a városházán. A zsúfolásig megtelt közgyűlési teremben ott láttuk többek között Zadravecz István tábori püs­pöxö!, az egyetem rektorát és taná­csának tagjait. Somogyi Szilveszter polgármester nyitotta meg a díszközgyűlést, üdvö­zölte a megjelenteket, különösen meleg szavakkal emlékezve meg az egyetem rector magnificusáról. A polgármester szavaira dr. Meny­hárt Gáspár rektor válaszolt. Nagy sikert aratott beszédét azzal • fejezte be, hogy Szeged nemcsak a rr.ultban, hanem a jövőben is a nemzet büsz­kesége lesz. Gaál Endrp kulturtanácsnok beszélt ezután azokról az áldozatokról, me­lyet 3:eged évtizedeken keresztül hozott azért, hogy egyetemei kapjon. Majd bejelentette, hogy a szegedi és ujszegedi kendergyárak, Back Bernát, Hoffmann Ignác, a Keresztény Gaz­dasági Bank, a Dél-Szövetség, Ken­dercsi György és a SzAK nagyobb anyagi segítséget ajánlottak fel a szükölködö egyetemi hallgatók támo­gatására. Jancsó Benedek tanár a székely fiuk támogatására hivta fel a város közönségét. Kovács Gábor mondott ezután a székely egyetemi hallgatók nevében gyönyörű beszédet, majd dr. Tóth Imre a Katolikus Kör nevében be­jelentette, hogy a vezetése alatt álló kör szintén kiveszi részét 2 diá! ok felsegitéséből. Dr. Kószó István lel­kes beszéde után, a mindvégig lelkes hangu'atu díszközgyűlést Somogyi polgármester szavai zárták be. Bankett. Este 250 teritékes bankettet ren­dezett a Kass-szá'lóban az egyetem. A jó hangulatot a meghívott hölgyek éí az egyetemi ifjúság jelenléte csak növelle.: Az egyetem felavató ünnepsége ezzel befejeződött és teljesedésbe ment esiy régi vágy: Szeged egye­temi város. Eltemették Újlaki Antalt SZEGED, október 10. (Saját tudósítónktól.) Az egész város osztatlan részvéte mellett temették el vasárnap délután hirtelen elhalt kollégánkat, Újlaki Antalt, a Szegedi Friss Újság egyik megalapítóját és évtizedeken keresz­tül volt szerkesztőjét. A temetésen óriás' számmal jelentek meg az el­hunyt tisztelői, akik között többek között ott láttuk dr. Somogyi Szil­veszter polgármestert, dr. Szalay József kerületi főkapitányt, dr. Kószó István nemzetgyűlési képviselőt. A Dugonics-Társaság, a Szegedi Újság­írók Egyesülete és még több társa­dalmi egyesület testületileg jelent meg a temetésen. A gyászszertartást id. Bereczk Sándor ref. lelkész végezte, ennek befejeztével Móra Ferenc a Dugonics­Társaság nevében mondott költői szárnyalású búcsúztatót. A Szegedi Újságírók Egyesületének nevében Balla Jenő hírlapíró, a Szeged munkatársa a következő könnyekig megható beszédet mondotta: — ószi hervadás idején, amikor bá­gyadtan mosolyog már a nap az égr&l, távoztál el a sorainkból édes testvérünk, fáradságos munkánk, nehéz küzdelmeink, jóravaló törekvéseink osztályos társa; Új­laki Antal. A nagyszerű előretörésnek, a közjavát szolgáló akarásnak immár vége van; befejezted a keserves életi utolsó ri­portját és pihenni lérs/, aki itt a földön nem pihentél soha. Gyermekkorod óta dolgoztál, loholva, verejtékezve, eg\ re csak munkálkodtál, de nem pusztán azért, hogy a tétfentartás eszközeit megszerezd, de hogy a kultúra, az ipar, a kereskedelem előrehaladását, kifejlesztését előmozdít-ad és hogy embertársaid sorsán segíthess. Há­lát, elismerést ie sohse vártái és nem is keiestél, mert tudván tudtad, hogy újság­író végzet, hogy magú mindig szomjúhoz­zék és mindig a mások szomját oltogassa. Újságíró sort e is, amibe te is beletö­rődtél és ha az .iztendők során a szive­det soksror meg <s vérezte a hálátlanság tüskíje, te csi mentél a jnagad utján, mindig tlőie és tovább is tartottad a be­esett vá'laüdt, hogy rajta sokan felemel­kedhessenek-. Több mint három évtizedes újságírói multad után kihullott munkáskezedből a toll, amellyel buzgón, hívőn, egy jobb re­ménybe vetett hittel irtad mindazt, ami a magyarságnak keserves bauata és kevés öröme volt. Már nem sietsz a legkisebb hir után sem ; lehorga6ztolt fővel, elgon­dolkozva nem járod a város ulait és nem tünődöl már azon, mit és hogyan is kel­lene csiDátni a szeretett város lokális és országos érdekében. A sok éjszakai lap­zárás után elkövetkezett a legutolsó zárás: küzdelmes életednek lezárása. Ezt a szo­morú riportot már nekünk hagytad, kar­társaidnak, akik gyászos érzéssel bocsái­tunk végső utadra, kedves kenyeres paj­tásunk, Újlaki Antal. A Szegedi Újságírók Egyesülete nevében megtöiten búcsúzom tőled Újlaki Antal és szeretetünknek sza­vakból font koszorúját leteszem a kopor­sódra. Áldja meg az Isten a haló porodat is. i A temetőben Wenner Sándor a Szegedi Friss Újság nevében bú­csúzott ei az elhunyttól. Egyetemi tankönyvek összes fakultásra megérkeztek Kovács Henrik u>»yvk*r*»k«<'é»4i>« Kölcsey-utca 4. IUÜO Telefon 10—48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom