Szeged, 1921. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1921-10-30 / 251. szám

SZBOBD Szeged, 1921 október 30. . MARGÓ Budapestre utaztam a mult hétfőn. Lelkemben ott remegett az izgalom. Mi lehet most odafönn ? Küszöbön áll a polgárháború. Szörnyű, félelmes rém, mely már ott dörömböl a főváros kapuján. A végzet, amely fenyegetőn felhőzik felénk, árnyékot vet a lelkünkre s az aggodalom zsibbadásával veri meg a tagjainkat. Az a maroknyi magyar, aki még megmaradt a kevésből, most gyilkos fegyverrel áll egymással szemben. Még elképzelni is rettenetes. Ugy fájt a lelkem. Valami megpattant bennem. Egy nagy, szent, nemes érzésnek a húrja feszült tul, szakadt el és búgott végig szomorú, lemondó muzsikával a sziwilágomon. Nagy, szent és nemes érzés: első királyunk szent koronájának nagy imádata, babonás tisztelete szenvedett megdöbbentő, kétségbeejtő, jövőt megrengető katasztrófát. Mintha templomot szentségtelenitettek volna meg, mintha oltári szentséget szennyeztek volna be. Fenkölt, nemcsak morális, de tettleges, hatékony erővel élő, nagy és nemes szimbolumot: a koronát lökték itt a porba; a legfőbb magyar hatalom jelvényeit: a jogart, az ország almáját és a királyi pallost tették most hitelvesztetté, szent István palástját hurcolták meg magyar vértől lágyult sárban. Andrássy, hazájának — talán önkéntelenül, de — legveszedelmesebb fia, megegyezett Bethlen- nel a többségi párt programját illetőleg és precizirozta vele azokat az elveket, amelyek a királykérdésben az uj párt magatartását irányítanák. Megegyezett abban is, hogy a többségi párt megalakulásával szükségessé vált kormányváltozásnál, a külügyi tárcát vállalni fogja. Andrássy ígéretével és a többségi párt biztos reményében utazott el Bethlen Pécsre. Andrássy előzetes Ígérete ellenére nem kisérte őt el. Neki dolga akadt; családi dolga — ahogy mondotta, cselszövő dolga — ahogy bebizonyult. Elutazott Andrássy, hogy a csúf és méltatlan va banque játékhoz hazacsalt királyt fogadhassa. Bethlen Pécsett szónokolt, megadva a többségi párt programját s örömet keltve mindenkiben, akinek a magyar szent korona nemzetfentartó eszméje benn él a lelkében s ugyanebben az időben ott lépdelt Andrássy a király oldalán, akit, mint élet-halál játékában egyetlen atout, haza tudott „hazudni." Megcsalták a királyt. Megcsalták Bethlent is, épp ugy, mint húsvétkor Teleki Pált. És a másik: a svadronőr, a parlamenti, párlköri s kaszinói fenegyerek, aki Szilágyi Dezsőt akarta utánozni a házelnöki trónuson, de olcsó szellemeskedésen felülemelkedni soha nem tudott; és a harmadik: az üvöltő keresztény és üvöltő purifikátor, aki valami vak dühvel vágyakozott vissza a nehezen elhagyott bársonyszékbe . i . Ilyen gondolatok hullámzottak át' az agyamon, mikor a nagy alföldön robogott át vélem a vonat. Hallottam már, itthon hallottam, hogy Kelenföldnél magyar vért ontott magyar fegyver. Mi van most Pesten? Kétségbeesett város, szomorú emberek; aggódó arcok, könytelt szemekkel. Az ügető pálya mellett robogott el a vonat. A pályán ember-ember hátán. Egy ló átfut a cél előtt. Favorit. A publikum üvölt . . . Budapest boldog. ' Valami szörnyű, éles, vigasztalan fájdalom hasított végig a lelkemen. Tisza István és a magyar irodalomb SZEGED, október 29. A magyar politika és a magyar irodalom mindig erősen tartották egymással az atyafiságot. Magyar politikai történelmünk legkiválóbb alakjai egyben az irodalom évkönyveibe is maradandó módon beírták •neveiket, amire elég legyen csak Zrinyit, a költőt és hadvezért, Széchenyit, a Hitel, Világ, Stádium, Kelet népe, Politikai programtöredékek és Blick "szerzőjét, Kossuth Lajost, a cicerói és mirabeaui nagyságú szónokot és az Irataim szerzőjét, báró Eötvöst, a legelsők sorában álló regényköltőt és publicistát emiiteni. De más kapocs is volt minálunk mindig politika és irodalom között. A magyar költészet századok óta a nemzeti élet és lélek egyik fegyvere és tegyük mindjárt hozzá, a leginkább győzedelmes. Ennek igazságát rendkívül meggyőző erővel és bőséggel mutatta ki többek között Beöthy Zsolt klasszikusan pompás tanulmányában Széchenyiről és a magyar költészetről. A mi irodalmunk legjelentő-ebb alkotásai nem csupán esztétikai szempontokból való remekek, de egyúttal komoly és hatásos politikai tett számba is mennek, ahogyan azt Toldy Ferenc mondotta Zalán futásáról. Ugyanezt el lehet mondani a Szigeti Veszedelemről, Bánk bánról, a Falu jegyzőjéről, Petőfi forradalmi verseiről, Tompa allegóiáiról és — hogy korunkra térjünk — Ady Endre költészetéről. A magyar politika nagy embereinek mindig megvolt a maguk nagy poétája. Igy pótolták mintegy a poéta laureatus, az udvari költő intézményét, amely talán még ma is virul a boldog Albionban. Széchenyinek kezdetben Kisfaludy Károly volt a kedvence, később Vörösmarty, aki Deák Ferenc szivének szeretetében Kemény Zsigmonddal, a nagy Íródeákkal osztozott. Tisza Kálmánnak Jókai, később.pedig Mikszáth volt az udvari költője, akiket a nagy szabadelvű vezér, mint kártya partnereket is fölötte kedvelt. Tisza Istvin gróf a vagyona mellett egy meglehetősen bensőséges családi irodalmi hagyománynak is szerencsés örököse lett. A Tiszacsalád enyhe fészkében, Geszten volt nevelő a szabadságharc viharának lezajlása után Arany János, akinek tanítványa, a korán elhalt Tisza Domokos a legszebb reményeket nyújtotta, hogy a költészet terén nagy mesterének nyomdokába lép majd. Arany Geszten irta néhány legfinomabb versét és a geszti tradíció mélyen és erősen élt Tisza István lelkében, aki Arany Jánosnak őszinte és hűséges hódolója lett. A A politikus Tisza üres óráiban állandóan olvasta Aranyt, mit több, betéve tudta, hitelt érdemlő tanuk bizonysága szerint, a Toldi és Buda halála költőjének minden egyes sorát. Ez a szokatlan vonzalom és szeretet nem pusztán az egykori geszti nevelőnek szóló kegyelet volt, ennek sokkal bensőbb és mélyebb okai vannak. A puritán és józan Tisza István az embert és költőt egyaránt rokonnak érezte Aranyban, a legpuritánabb és legjózanabb magyar lángészt, aki — Babits Mihály találó szavai szerint zseni volt a nyárspolgár álarcában. A bihari paraszt reális bölcsesége és erős természetérzése a lángész, fokán: ez volt Arany költészete, egészen életének utolsó korszakáig, amikor az öregedő költő Margit szigetén, a fiatal világváros kellős közelében, olyan elfinomodott lirát adott, amely bármely nyugati modernnek is csak becsületére válnék. Ezt az Aranyt már kevésbé érezte és méltányolta Tisza István, a nagy konzervatív, mint ahogy az őrület határán meredő Vörösmarty-Iira örvényeit sem Gyulai Pál mutatta meg, hanem az idegesen fogékony Babits. A halhatatlan Arany mellett (akiről különben fölolvasást is tartott az egyik irodalmi társaságban) egy élő kedveltje is volt Tisza István grófnak, politikai meghittje is egyúttal, gondolatainak és érzéscinek, aggodalmainak és reményeinek irodalmi megszólaltatója: Herczeg Ferenc. A lélekrokonság itt is szembetűnő. Herceg nem nagy fantáziájú, nem nyugtalan lobogásu, de egyenletes, kissé hűvös, kissé józan, inkább az értelem, mint az érzelem eszközeivel ható művészete, erős politikus és morális hajlandósága természetesen közel állott ahhoz az irodalmi ideálhoz, amit az egész lelkével politikus és minden izében moralista Tisza István a valódi, modern íróról, a hasznos és kellemes iróról alkotott magának. Innen van intim és folytonos fegyverbarátságuk, ezért bizta meg a nemzeti élet és lélek rohamos gyöngülése miatt aggódó Tisza István a legjobb értelemben vett konzervatív irodalmi szemlének, a Magyar Figyelőnek szerkesztésével éppen Herczeg Ferencet, a Bizánc és az Árva László király iróját. Maga Tisza István is buzgó munkatársa lett e revünek, tanulmányai történelmi és aktuális politikai kérdésekről e szemlének legértékesebb dolgozatai közé tartoznak. Már előbb is irt és pedig komoly becsvággyal és jelentős sikerrel a toll fegyverét mindig sokratartó harcos Tis?a István és például a Baross Gábor vasúti politikáját védelmező polemikus irása a Budapesti Szemlében, az e nemben eléggé gazdag magyar irodalomban is kiválik páratlanul szilárd logikájával és me'szően éles dialektikájával. Élete végén e kemény és kérlelhetetlen harcos méltó ellenfélre akadt, különös módon nem a politikusok közölt, akik mellette jórészt pigmeusok voltak, hanem a harcias, a forradalmi, az uj magyar költészet vezérében, az egész gazdag korszak legnagyobb magyar költőjében: Ady Endrében. A szilágysági költő, a pacsirtaálcás sirály, az októberi forFischer Testvérek ékszerészek Szeged Briliáns ékszereket, aranyat és ezüstöt ^ rendkívül magas árban vásárolnak 1147 radalom jósa, a világnézeti ellentétek egész hevével és erejével gyűlölte a régi magyarország utolsó hatalmas és rendületlen várbástyáját, a konzervatív hite mellett mindhalálig kitartó Tisza Istvánt, a geszti grófot. Mondják, hogy nincs erősebb gyűlölet testvérgyülöletnél. A lelkük mélyén, az öntudatuk küszöbe alatt, örök, ősi gyökerükkel, minden ellenkezés-és ellentét dacára rokonok voltak, egyfajta vére, egy eredet hajtása, a bihari és a szilágysági nemes, a harcos politikus és a harcos poéta. A régi Magyarország két utolsó nagy alakja az egyik, aki meg akarta menteni a multat és a másik, aki ki akarta verekedni a jövendőt, ma már a vértanúhalál glóriájában az egyik, a tragikus vég dicsőségében a másik, megbékélve és megnőve, az idők végtelenségeig emlékei maradnak egy világnak és büszkeségei egy nemzetnek, amelynek erényeikkel és hibáikkal oly igazán és egészen a fiai voltak! 0'• gy) ! U] férfiszabó-uzlet! Szeged, Tisza Lajos-körut 52. Mérlék szerinti megrendelésre a legutolsó g£jS?2 férfiruhákat szövetekből a legméllányosabb árban, lettel ' Kelscb József Tanonc felvételik. x Aranyért, brllllánsért magas árat fizet Fischer ékszerész Korzó-kávéház mellett. —-flp délután Budapestre hozták gróf Andrássy Gyulát, Rakovszky Istvánt és Gratz Gusztávot, akiket ideiglenesen a Havas-villában helyeztek el. A két kocsiból álló különvonat délután 2 órakor indult el Tihanyból és este 7 órakor érkezett meg Budapestre. Andrássy Gyula, Rakovszky István és Qratz Gusztáv a második kocsiban voltak a utazásuk alatt a kocsit nem hagyhatták el. Az első kocsiban jött vissza Tihanyból Csernoch János hercegprímás. Leopold Antal püspöki helynök kíséreté A. hercegprímás a kormány megbízásából tette látogatását a királyi párnál, ugyanabban a kocsiban volt Soós Károly altábornagy is. A három őrizetbe vett politikust a pestvidéki törvényszék épületébe szállították. * A kormányzó tegnapi szózata, amelyben felszólította a nemzetet, hogy egységet mutasson, nem maradt hatástalan. A kisgazdapártban meg van minden jóakarat arra nézve, hogy az erők koncetrálását a kormány minél sikeresebben hajthassa végre. A párivezérséget nagyatádi Szabó István készséggel átengedi Bethlen Istvánnak, ha a kormányzópárt tengelye a kisgazdapárt lehet. A kereszténypartban egyesek a kisgazdapárt irányában orientálódnak. A pártban azok vannak többségben, akik alkotó kormányzati munkát követelnek. Illetékes helyről nyert információk alapján arról értesülünk, hogy a látogatás alkalmával tényleg volt szo az összehívásról, de ebben a tekintetben a kormány állásfoglalása ma is ar, hogy amig a királykérdésben a problémák megoldva nincsenek, a nemzetgyűlést össze nem hívhatja. . A Reuter iroda értesütése szerint az angol külügyi hivatalban a kisántántnak Magyarországhoz intézett ultimátumáról semmit sem tudnak. Angliának az a nézete, hogy az ultimátum szükségessége nem forog fenn, mivel a kérdést barátságos utón is el lehet intézni. Ugy vélik, hogv a békét fenn kell tartani és nogy pénzügyi, vagy területi kompenzáció Magyarország rovására a békeszerződéssel össze nem egyezhető. • A Svájci Távirati Iroda közti: Károly király, a kiutasitási határozatban megállapított október 31-ild határidőn tul, Svájcban való maradása az illető személyek kérvénye ellenére teljesen ki van zárva A hartenstelni bonyolult pénzügyi llkvidició végrehajtsa, mint a Svájci Távirati Iroda értesül, a hivatalos körök nézete szerint, a magyar kormány feladata. A Journal de Geneve azt írla, hogy a hartenstdni udvartartii költségeit főleg abból a pénzből fedezték, amelyet a bankok a náluk letétbe helyezett ékszerek árából folyósítottak. A pénzügyi helyzet igen bonyolult.