Szeged, 1921. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)

1921-08-14 / 186. szám

SZEGED Szeged, 1921 augusztus 10. — Stinháti bclytctkép. Azoknak ad­juk e helyzetképet, akiket a szinház kér­dése és sorsa még mindig érdekel üaál szenátorhoz kérdési intéztünk a szin, áz ügyében, aki a helyzethez illő türelmetlenséggel kijelentette, hogy a szín­ágyi bizottság összehívására semmi szűk­ség nincs. A városnak ezzel kapcsolatosan egyáltalán nem fáj a feje, mert a város Halágy ival szerződési viszonyban van és Palágvi köteles a színházit legkésőbb október l-ig üzembehelyezni. Beleegyezik a varos abba is, hogy f'alágyi a szerződését esetleg másra ruházza át. .. Az se baj! — Egyelőre még engedélyeinek záróra meghosszabbítást. Mint is­meretes, a belügyminiszter egy ren­deletével, tekintettel az ország sú­lyos gazdasági helyzetére, megtil­totta, hogy a rendőrségek akár ma­gánosoknak, akár egyesületeknek záróra meghosszabbítást engedélyez­zenek. A rendőrségen kapott informá­ciónk alapján közöljük, hogy a bel­ügyminiszteri rendelet még nem ér­kezett meg Szegedre és igy a ren­dőrség egyelőre engedélyez záróra meghosszabbítást. — Flmarudt az ipari bizottság Ulésr. Az árvizsgáló-bizottság tegnap délutánra hívta össze az ipari bizottságot, melynek hivatása lett volna a pékeknek a sütésre és a péksütemények emelésére vonatkozó mozgalma ügyében állást foglalni. A bi­zottság tagjait azonban a kérdés látható­lag nem érdekli túlságosan s mivel az ér­tekezleten csak igen kis számban jelentek meg, az árvizsgáió-bizottság kénytelen voli azt elhalasztani. A legközelebbi' ülés ezügyben, értesülésünk szerint, szerdán lesz. — Román kém a törvényeik előtt. Krizsán Miklós román származású, szen­tesi cipész állt ma a törvényszék előtt. Az ellene a vád, hogy 1919 decemberében átjött a Tiszán, hogy a románok megbízá­sából kikémlelje a magyar haderő állapo­tát. Mielőtt azonban jelentését megtette volna, letartóztatták. E kémkedési kísérlet előtt Krizsán, aki bizalmasa volt a romá­noknak, kit román katonával több szen­tesi gazda tanyájáról disznókat hajtott el. Molnár Mihály és Beládi Antal gazdákat, irint bolsevistákat feljelentette a romá­noknak, akik ezért Molnári és Beládit le­tartóztatták és Zilahy rendőrkapitány közbe­lépése mentette meg őket a haláltól, mert az egyik román tiszt agyon akarta őket lőni. Molnár 25, Beládi 00 botütéssel me­nekült meg. Krizsánt dr. Fekete Béla vedi. ítéletet lapzártakor még nem hozott a tör­vényszék. — A jövő héten veszi át az állam a vegyvizsgáló-állomást. A városi vegyvizsgáló-állomás államo­sításának tégen húzódó ügye, a jö^ő hiten végre határállomáshoz jut. A vegyvizsgáló állomást ugyan dr. Tóth Ede, ski az állami vegyvizs­gáló-állomás főnökévé van kisze­melve, a jövő hét folyamán lelt'ri­lag átveszi a várostól. x Bárd Piroska zenemükereske­désében megjelent Kőnig Péter „Csak azért" cimü irredenta dala. Ára 5 kor. Beszéltem a Czája Jánossal. Asztalos- és épület­ooooanyagok o o o o Épületfa minden ooo méretben ooo Fiirészhulladék Zárléc és léc Száraz tűzifa minden mennyiségben, a legjutányosabban beszerezhető „SYLVANIA" Fake­reskedelmi R.-T.-nál Szeged. Telefon 10-28. 818 (Volt Alföldi üőzfürész R -T. Hattyassor) SZEGED, augusztus 13. (Saját tudósítónktól.) Rekkenő délutáni hőségben bak­tatok árvultan a Szent István-tér felé, mert elhatároztam, hogy be­szélni fogok Czája Jánossal. A víztorony mellett hogy elhala­dok, a ponyvák tövében látom egy kicsinynek tűnő széken ülni a nagy­hírű mestert és hirtelen gondolkodni kezdtem elfogultságomban, hogy mit kérdezzek Czájától. Hany kiló? Hány centi magos ? Hány éves? Ez lesz a legjobb . . . gondolom magamban s már állok is előtte. Mondom — újságíró vagyok és vele kívánok beszélni. — Tessék. A személyi adatai: 33 éves, nős, szép szőke asszony a felesége, cir­kusz-tulajdonos, két testvére is van, a Gusztáv és József. A háborút végig­szolgálta mint katona és többnyire különleges beosztásai voltak. Front­cirkusz felállítására is kapott meg­bízást, a mostani cirkuszát és a vagyonát pedig összebirkózta ma­gának. Nagyon meleg vqlt a ponyvák alatt s mire annyit feljegyeztem; amit fentebb írok, elakadtam a kerdezős­ködésben. Pedig éreztem, hogy ez kevés és hogy ekkora emberből egy valamire való újságírónak többet kell „kihozni". A mester azonban lassan és halkan szűrte a szavakat, mintha gyanús lennék neki. Ismerve a mű­vészek különös természetét, egy át­hidaló gondolatom támadt. Elvégre — mondom magamban — a Czája, az ii művész a szakmájában, legjobb lesz a birkózó élményei után érdek­lődnöm. (Megjegyzem, mindez nem fontos, a fontos az, hogy egyáltalán beszéltem vele; de ennek a súlyát az olvasó bizonnyal nem érzi át.) Mondom : Hát a birkózás ? — Ma kezdünk birkózni. — Kivel ? — írtam az artista egyesületnek, hogy kü.'djön birkózókat. Ez most nehezeit megy, mert külföldi nem igen jön Magyarországra. f-n okosan hallgattam, mert ezt is lehet és örültem, hogy végre té­mánál vagyunk. Mégis megkérdez­tem, hogy ma ki fog győzni ? Mérhetetlen és leírhatatlan undor­ral nézett végig rajtam és szólt: Csak az erősebb győzhet! A győz­tes 500, a legyőzött 300 koronát kap. Napi gázsijuk 250 korona. Elmondta, hogy már 16 év óta birkózik és külföldön már hét izben j nyert világbajnokságot. Mesélt a hi­res pozsonyi esetről is, melyről a téli hónapok alatt igen sokat írtak a lapok. Pozsonyban ugyanis meg­akarták verni, mert nemzetiszínű szalaggal birkozott. Legbővebben mégis a konstantinápolyi élményét adta elő a mester, ahol 1912-ben a Murloch nevü török óriást négy és fél óráig tartó küzdelem után két­vállra fektette. Mondom : Milyen fogássai ? — Alsófogással 111 Ekként meggyőződhetett róla, hogy szakértővel van dolga, folytatta a török óriásról szóló elbeszélését. A török 180 kiló sulyu volt és hossza két méter és 20 centi. A birkózást a török szultán és két fia, a magyar követ és igen diszes kö­zönség nézte végig. Az elbeszélést birkózó gesztusok­kal is kisérte. Néha felállt székéről, felhúzta hasát a mellébe, félelmetes volt. A törökök fanatikusak és nagyon tartott tőle, hogy lelövik, mert oda­csapta a hires törököt. Msjd szakszerű üzleti dolgokról kezdtünk beszélni. Azt mondja : Sze­ged a legdrágább város, mert itt kell legtöbb vigal ni adót fizetni. Helypénzért 380 koronái fizet na­ponta és a bevétel csak közepe*. Mit mondjak . . . Barátságosan és egészen enyhén sülye>ztette el ke­zem kezében a búcsúzásnál és meg­hívott az előadásra. Nagyot lélekzetteni és kegyelem­ben távoztam. (v. j.) Majoros János házi hangversenyéről. SZEGED, augusztus 13. Még vannak emberek Szegeden, akik nem fáradtak bele a város kul­túráját előbbre vinni Nehéz a munka, mert Szeged az a hadiszintér, ahol minden alap és előképzettség hijján kritizálnak és főként intrikálnak az emberek, vagy pedig kicsinyes sze­mélyi érdekeket a közjónak is elébe állítják és eltapossák az igaz értéket. E rövid helyzetképre azért volt ismét szükség, mert néhány lelkes hatcosa a város zenei jövőjének egy mindenképpén kiváló hegedűművészt csalogatott le Szegedre, a gazdag, a boldog, a szabad, a nagyszerű Svájcból, hogy a város zeneiskolá­jának megüresedett hegedütanári ál­lását vele töltess* k be. Alighogy a kiváló művész Szegedre érkezett, megindultak az intrikák, hogy se­kélyes és kicsinyes személyi érdekek miatt, hogyan lehetne a kitűnő művészt elgáncsolni. Majoros János, a Svájcban igen nagy hirnek örvendő virtuóz, Fied­ler Waiter barátjának látogatására érkezett Szegedre és mellesleg egy hangversenyzésre alkalmas hegedűt is vasárolt. Fiedler mint a szegedi zenebizottság tagja, érintkezést is keresett a zenebizottság tagjaival, módot keresendő, hogy Majoros Já­nost Szegeden tarthassák. A zene­bizottság tagjai közül dr. Gaál Endre szenátor, Prelogg József igazgató, König Péter, dr. Reiner Mór, Telbisz György, dr. Ujj József, Weiner Miksa, dr. Temesváry Lajos, továbbá munkatársunk, meghívás folytán meg­jelentek tegnap délután Fiedler la­kásán, ahol Majoros bizonyságát adta kiváló képességeinek. Műsoron Beethoven, Mendelssohn, Tartini és Paganini müvei szere­peltek és disztingvált hallgatóságát spontán elismerésre készlette. Külö­nösen tónusának széles, férfias, őszinte melegsége az, ami tetszé­sünkkel leginkább találkozott, tech­nikai készsége is egészen tökéletes. Mindenképpen nagy nyereséget jelen­tene Szeged városának művészi éle­tében és kulturális fejlődésében, ha Majoros János! ide tudnánk szerződ­tetni és bizonyosra is vesszük, hogy a zene-bizotlság minden ichetőt el fog követni, hogy Majoros Jánost Szegednek megnyerje. Szegedi kis tükör Hit pipázzunk! SZEGED, augusztus t3. Nap hevétől tikkadt tespedésben Városunkban áll egy büszke ház, Kapujában hetyke rendőr posztol, S tudja isten, hogy mire vigyáz. Folyosókon szobák hosszú rendje, Aktákból is rengeteg vagyon, Minden asztal mellett egy-egy úr ül, S ir, vagy éppen legyet út agyon. Pipák füstje terjeng a szobákban, — Füstgomolyban megannyi titok —, S mind eloszlik, hogyha én, a méla, Bús riporter oda benyitok. Í ó podesztám —, mondom — kérem szépen, firlapérett ujsag mi akad ? Szól az első polgár: Semmi, semmi, Vagy tán írd: al építés halad. Nemdebár, az egyetemre gondol Most is, drága polgármesterem? Ugy van — s büszkén mondja még tovább is,— Ez az, miben örömem lelem Én is, én is —, mondom lelkendezve, S kegyelemben eltávozhatom . . . Néhány ajtót magam mögött hagyva Főjegyzőnk csak meglátogatni. Derű játszik ajkán és szemében, Toalettje lenge, nyárias, Nem törődik a világ bajával, Es hogy jól tesz ekkép, az igaz. Gaál szenátor rámmordul, már unja A színházi kérdést s bajokat, S néz rám, mintha én tehetnék arról, Hogy kulturánk semmit sem halad. Balogh Károly, az adóknak atyja, Szimfóniák nagy szerzője itt. Meghallgatja szorgos tanítványképp Hegedűsnek bölcs intelmeit. Turóczynak gáz a főszakmája, Rack Lipóté szerény hallgatas, Bokor Pálé — „izé", hogy is mondjam, Es Fodorral teljes a tanács. Hátra van még néhány uj tanácsnok, Lenge, Szendre s régi Hegedűs, Meg néhányan, kiket elfeledtem, Mert az arcuk nem elóg derűs. Nap hevétől szikkadt bánatomban Néhány rímmel mulatom magam, És pipázom, mint a sok tanacsnok, Felfüstölve télre az agyam Szomorka. Arvay Kálmán Mim Szeged, Klauzál-tér. Telefon 251.

Next

/
Oldalképek
Tartalom