Szeged, 1921. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)
1921-08-14 / 186. szám
SZEGED Szeged, 1921 augusztus 10. — Stinháti bclytctkép. Azoknak adjuk e helyzetképet, akiket a szinház kérdése és sorsa még mindig érdekel üaál szenátorhoz kérdési intéztünk a szin, áz ügyében, aki a helyzethez illő türelmetlenséggel kijelentette, hogy a színágyi bizottság összehívására semmi szűkség nincs. A városnak ezzel kapcsolatosan egyáltalán nem fáj a feje, mert a város Halágy ival szerződési viszonyban van és Palágvi köteles a színházit legkésőbb október l-ig üzembehelyezni. Beleegyezik a varos abba is, hogy f'alágyi a szerződését esetleg másra ruházza át. .. Az se baj! — Egyelőre még engedélyeinek záróra meghosszabbítást. Mint ismeretes, a belügyminiszter egy rendeletével, tekintettel az ország súlyos gazdasági helyzetére, megtiltotta, hogy a rendőrségek akár magánosoknak, akár egyesületeknek záróra meghosszabbítást engedélyezzenek. A rendőrségen kapott információnk alapján közöljük, hogy a belügyminiszteri rendelet még nem érkezett meg Szegedre és igy a rendőrség egyelőre engedélyez záróra meghosszabbítást. — Flmarudt az ipari bizottság Ulésr. Az árvizsgáló-bizottság tegnap délutánra hívta össze az ipari bizottságot, melynek hivatása lett volna a pékeknek a sütésre és a péksütemények emelésére vonatkozó mozgalma ügyében állást foglalni. A bizottság tagjait azonban a kérdés láthatólag nem érdekli túlságosan s mivel az értekezleten csak igen kis számban jelentek meg, az árvizsgáió-bizottság kénytelen voli azt elhalasztani. A legközelebbi' ülés ezügyben, értesülésünk szerint, szerdán lesz. — Román kém a törvényeik előtt. Krizsán Miklós román származású, szentesi cipész állt ma a törvényszék előtt. Az ellene a vád, hogy 1919 decemberében átjött a Tiszán, hogy a románok megbízásából kikémlelje a magyar haderő állapotát. Mielőtt azonban jelentését megtette volna, letartóztatták. E kémkedési kísérlet előtt Krizsán, aki bizalmasa volt a románoknak, kit román katonával több szentesi gazda tanyájáról disznókat hajtott el. Molnár Mihály és Beládi Antal gazdákat, irint bolsevistákat feljelentette a románoknak, akik ezért Molnári és Beládit letartóztatták és Zilahy rendőrkapitány közbelépése mentette meg őket a haláltól, mert az egyik román tiszt agyon akarta őket lőni. Molnár 25, Beládi 00 botütéssel menekült meg. Krizsánt dr. Fekete Béla vedi. ítéletet lapzártakor még nem hozott a törvényszék. — A jövő héten veszi át az állam a vegyvizsgáló-állomást. A városi vegyvizsgáló-állomás államosításának tégen húzódó ügye, a jö^ő hiten végre határállomáshoz jut. A vegyvizsgáló állomást ugyan dr. Tóth Ede, ski az állami vegyvizsgáló-állomás főnökévé van kiszemelve, a jövő hét folyamán lelt'rilag átveszi a várostól. x Bárd Piroska zenemükereskedésében megjelent Kőnig Péter „Csak azért" cimü irredenta dala. Ára 5 kor. Beszéltem a Czája Jánossal. Asztalos- és épületooooanyagok o o o o Épületfa minden ooo méretben ooo Fiirészhulladék Zárléc és léc Száraz tűzifa minden mennyiségben, a legjutányosabban beszerezhető „SYLVANIA" Fakereskedelmi R.-T.-nál Szeged. Telefon 10-28. 818 (Volt Alföldi üőzfürész R -T. Hattyassor) SZEGED, augusztus 13. (Saját tudósítónktól.) Rekkenő délutáni hőségben baktatok árvultan a Szent István-tér felé, mert elhatároztam, hogy beszélni fogok Czája Jánossal. A víztorony mellett hogy elhaladok, a ponyvák tövében látom egy kicsinynek tűnő széken ülni a nagyhírű mestert és hirtelen gondolkodni kezdtem elfogultságomban, hogy mit kérdezzek Czájától. Hany kiló? Hány centi magos ? Hány éves? Ez lesz a legjobb . . . gondolom magamban s már állok is előtte. Mondom — újságíró vagyok és vele kívánok beszélni. — Tessék. A személyi adatai: 33 éves, nős, szép szőke asszony a felesége, cirkusz-tulajdonos, két testvére is van, a Gusztáv és József. A háborút végigszolgálta mint katona és többnyire különleges beosztásai voltak. Frontcirkusz felállítására is kapott megbízást, a mostani cirkuszát és a vagyonát pedig összebirkózta magának. Nagyon meleg vqlt a ponyvák alatt s mire annyit feljegyeztem; amit fentebb írok, elakadtam a kerdezősködésben. Pedig éreztem, hogy ez kevés és hogy ekkora emberből egy valamire való újságírónak többet kell „kihozni". A mester azonban lassan és halkan szűrte a szavakat, mintha gyanús lennék neki. Ismerve a művészek különös természetét, egy áthidaló gondolatom támadt. Elvégre — mondom magamban — a Czája, az ii művész a szakmájában, legjobb lesz a birkózó élményei után érdeklődnöm. (Megjegyzem, mindez nem fontos, a fontos az, hogy egyáltalán beszéltem vele; de ennek a súlyát az olvasó bizonnyal nem érzi át.) Mondom : Hát a birkózás ? — Ma kezdünk birkózni. — Kivel ? — írtam az artista egyesületnek, hogy kü.'djön birkózókat. Ez most nehezeit megy, mert külföldi nem igen jön Magyarországra. f-n okosan hallgattam, mert ezt is lehet és örültem, hogy végre témánál vagyunk. Mégis megkérdeztem, hogy ma ki fog győzni ? Mérhetetlen és leírhatatlan undorral nézett végig rajtam és szólt: Csak az erősebb győzhet! A győztes 500, a legyőzött 300 koronát kap. Napi gázsijuk 250 korona. Elmondta, hogy már 16 év óta birkózik és külföldön már hét izben j nyert világbajnokságot. Mesélt a hires pozsonyi esetről is, melyről a téli hónapok alatt igen sokat írtak a lapok. Pozsonyban ugyanis megakarták verni, mert nemzetiszínű szalaggal birkozott. Legbővebben mégis a konstantinápolyi élményét adta elő a mester, ahol 1912-ben a Murloch nevü török óriást négy és fél óráig tartó küzdelem után kétvállra fektette. Mondom : Milyen fogássai ? — Alsófogással 111 Ekként meggyőződhetett róla, hogy szakértővel van dolga, folytatta a török óriásról szóló elbeszélését. A török 180 kiló sulyu volt és hossza két méter és 20 centi. A birkózást a török szultán és két fia, a magyar követ és igen diszes közönség nézte végig. Az elbeszélést birkózó gesztusokkal is kisérte. Néha felállt székéről, felhúzta hasát a mellébe, félelmetes volt. A törökök fanatikusak és nagyon tartott tőle, hogy lelövik, mert odacsapta a hires törököt. Msjd szakszerű üzleti dolgokról kezdtünk beszélni. Azt mondja : Szeged a legdrágább város, mert itt kell legtöbb vigal ni adót fizetni. Helypénzért 380 koronái fizet naponta és a bevétel csak közepe*. Mit mondjak . . . Barátságosan és egészen enyhén sülye>ztette el kezem kezében a búcsúzásnál és meghívott az előadásra. Nagyot lélekzetteni és kegyelemben távoztam. (v. j.) Majoros János házi hangversenyéről. SZEGED, augusztus 13. Még vannak emberek Szegeden, akik nem fáradtak bele a város kultúráját előbbre vinni Nehéz a munka, mert Szeged az a hadiszintér, ahol minden alap és előképzettség hijján kritizálnak és főként intrikálnak az emberek, vagy pedig kicsinyes személyi érdekeket a közjónak is elébe állítják és eltapossák az igaz értéket. E rövid helyzetképre azért volt ismét szükség, mert néhány lelkes hatcosa a város zenei jövőjének egy mindenképpén kiváló hegedűművészt csalogatott le Szegedre, a gazdag, a boldog, a szabad, a nagyszerű Svájcból, hogy a város zeneiskolájának megüresedett hegedütanári állását vele töltess* k be. Alighogy a kiváló művész Szegedre érkezett, megindultak az intrikák, hogy sekélyes és kicsinyes személyi érdekek miatt, hogyan lehetne a kitűnő művészt elgáncsolni. Majoros János, a Svájcban igen nagy hirnek örvendő virtuóz, Fiedler Waiter barátjának látogatására érkezett Szegedre és mellesleg egy hangversenyzésre alkalmas hegedűt is vasárolt. Fiedler mint a szegedi zenebizottság tagja, érintkezést is keresett a zenebizottság tagjaival, módot keresendő, hogy Majoros Jánost Szegeden tarthassák. A zenebizottság tagjai közül dr. Gaál Endre szenátor, Prelogg József igazgató, König Péter, dr. Reiner Mór, Telbisz György, dr. Ujj József, Weiner Miksa, dr. Temesváry Lajos, továbbá munkatársunk, meghívás folytán megjelentek tegnap délután Fiedler lakásán, ahol Majoros bizonyságát adta kiváló képességeinek. Műsoron Beethoven, Mendelssohn, Tartini és Paganini müvei szerepeltek és disztingvált hallgatóságát spontán elismerésre készlette. Különösen tónusának széles, férfias, őszinte melegsége az, ami tetszésünkkel leginkább találkozott, technikai készsége is egészen tökéletes. Mindenképpen nagy nyereséget jelentene Szeged városának művészi életében és kulturális fejlődésében, ha Majoros János! ide tudnánk szerződtetni és bizonyosra is vesszük, hogy a zene-bizotlság minden ichetőt el fog követni, hogy Majoros Jánost Szegednek megnyerje. Szegedi kis tükör Hit pipázzunk! SZEGED, augusztus t3. Nap hevétől tikkadt tespedésben Városunkban áll egy büszke ház, Kapujában hetyke rendőr posztol, S tudja isten, hogy mire vigyáz. Folyosókon szobák hosszú rendje, Aktákból is rengeteg vagyon, Minden asztal mellett egy-egy úr ül, S ir, vagy éppen legyet út agyon. Pipák füstje terjeng a szobákban, — Füstgomolyban megannyi titok —, S mind eloszlik, hogyha én, a méla, Bús riporter oda benyitok. Í ó podesztám —, mondom — kérem szépen, firlapérett ujsag mi akad ? Szól az első polgár: Semmi, semmi, Vagy tán írd: al építés halad. Nemdebár, az egyetemre gondol Most is, drága polgármesterem? Ugy van — s büszkén mondja még tovább is,— Ez az, miben örömem lelem Én is, én is —, mondom lelkendezve, S kegyelemben eltávozhatom . . . Néhány ajtót magam mögött hagyva Főjegyzőnk csak meglátogatni. Derű játszik ajkán és szemében, Toalettje lenge, nyárias, Nem törődik a világ bajával, Es hogy jól tesz ekkép, az igaz. Gaál szenátor rámmordul, már unja A színházi kérdést s bajokat, S néz rám, mintha én tehetnék arról, Hogy kulturánk semmit sem halad. Balogh Károly, az adóknak atyja, Szimfóniák nagy szerzője itt. Meghallgatja szorgos tanítványképp Hegedűsnek bölcs intelmeit. Turóczynak gáz a főszakmája, Rack Lipóté szerény hallgatas, Bokor Pálé — „izé", hogy is mondjam, Es Fodorral teljes a tanács. Hátra van még néhány uj tanácsnok, Lenge, Szendre s régi Hegedűs, Meg néhányan, kiket elfeledtem, Mert az arcuk nem elóg derűs. Nap hevétől szikkadt bánatomban Néhány rímmel mulatom magam, És pipázom, mint a sok tanacsnok, Felfüstölve télre az agyam Szomorka. Arvay Kálmán Mim Szeged, Klauzál-tér. Telefon 251.