Szeged, 1921. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)

1921-08-23 / 192. szám

?rcged,1921 augusztus 23. Ara 2 korona. Kedd, ||. évf<f 192. s/ím. ELÖriZET Ebi ARAK: En «rr< 600 kor. I NegyedévraISOkor Pál é*r» 300 „ | hóra ^ Vasárnap hajnalban bevonultunk Újszegedre és a Tisza—Maros szögébe. A nemzeti hadsereg diadalmenete. — Virágeső és örömmámor az egész vonaloíi. SZEGED, auguaz.ua 22. (Saját tudósítónktól.) Szegednek szive nyugtalanul do­bogott tegnap éjsiaka. Az emberek alig aludtak, sokan ébren töltötték az éjszakát, ugy várták a hajnalt, Újszeged felszabadulásának hajnalát. A háromórai harangszóra már tal­pon volt csaknem egész Szeged. Egyszerű munkásemberek és finom uri nép, fejkendős asszonyok és cifra kalapos uri dámák sokasága sereglett a hid felé. Mindenki látni akarta, ha rsak a távolból is, Új­szeged feltámadását. A Rudolf-téren katonaság táboroz, a daliás fiuk ott töltötték az éj­szakát, hogy átlépjék a Tiszát, ha megsiólal a trombita. Négy órakor ébresztőt fuj a kürtös, de ekkor már ébren van mindenki és lüktet az élet az egész Tis;aparton. A Rudolf-teret rendőri kordon veszi körül, a kor­donon kívül a kíváncsiak ezreinek süiü sora, a kultúrpalota lépcsőzetén is feketélik az embertömeg, a kor­donon belül pedig serényen gyüle­keznek a bevonulás funkcionáriusai. Félőt felé már feszesen állanak a rohamsisakos legények, magasrangu katonatisztek lóháton járnak ide-oda, kivonult a rendőrség is Bottka Sán­dor főkapitány vezetése alatt, a Vár­utcai részen pedip, a kultúrpalota , mellett indulásra készen áll a hu­szárság. Kevéssel háromnegyed öt előtt kocsirobogás hallatszik a Szé­chenyi-tér felöl. Jönnek a város urai és az állásaikba visszahelye­zendő tisztviselők. Elöl a város fo­gata, nemzetiszínű zászlót tartó hajdú a bakon, a kocsiban Dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szil­veszter polgármester, majd dr. Kószó István nemzetgyűlési képviselő, az ujszegedi háromszög kormánybiz­tosa es a többi urak. A polgári funkcionáriusok és a sajtó képviselői a bevonuló csapatok balszárnya mellett helyezkednek el. A Tisza mögött felbukkan a kelő nap vérvörös koronája. Világosodik. Át leltet látni Újszegedre. A vakok intézetén és a közeli epületeken piros­iehér-zöld lobogót lenget a szél. Tul a kordonon lázas terefere, boldog fzgalom. A beavatottak az éjszaka eseményeit beszelik el a kordonon belül. Már hajnali 2 órakor átment a nemzeti hadsereg egy járőre Új­szegedre. A szerbek kitakarodtak. Mindenütt csend és nyugalorr. Indulás előtt. Pontban háromnegyed ötkor meg­jelenik lóháton bulcsi Janky Kocsárd tábornok, kör'etparancsnok, mellete vezérkari főnöke, Shvoy Kálmán ezredes. Felhangzik a Himnusz, a k tunaság tiszteleg, a polgári közön­ség levett kalappal, mereven áll és Janky tábornok Shvoy ezredes kísé­retben ellovagol a csapatok előtt Rövid szemle után visszalovagol a csapatok élére a tábornok és a katonák felé fordulva, érces hangon beszélni kezd: — Katonák 1 Mielőtt útnak indulnát * a (elszabaduló részeken kitűzni a nemzeti lobogót, néhány szavam vulna hozzátok. Nem harcolni és nem megszállni mentek. Szeretetet és boldogságot vigyetek azok­nak, akik a hároméves nyomorúság alatt mindvégig kitartottak mellettünk. Testvéri szeretettel, meleg, megértfi szívvel legyetek azok iránt is, zkiket a lelketlen felbujtók megtántoritottak. Csak a felbujtókat fogjuk a törvény teljes szigorával sújtani. Senki másnak bántódása nem lesz. Isten vezé­reljen benneteket I - Éljen Horthy Miklós kor­mányzó! Éljen a nemzeti hadsereg! — hangzik fel a polgári közönség lelkes kórusa és a lelkesedés végig­mor-íjlik az egybegyűlt kíváncsiak ezrein. Elővéd előre! — vezényli ez­után Janky tábornok. Az elővéd meg­indul a hid felé. A csapatok kettős rendekbe fejlődnek, a menet meg­indul a katonabanda vig muzsikája mellett. Kendőlobogtatás, lelkes él­jenzés az egész útvonalon. A menet a hidra ér. A Tiszán temérdek csó­nak, a regatták fellobogózva és zsúfolásig telve, mindenhonnan él­jenzés hangzik és hangos hurrái A hid ujszegedi végén hatalmas tábla hirdeii az ujszegediek üdvöz­letét : — Isten hozott! Ott áll a hid végén az átadással megbízott francia kapitány, mellette a magyar összekötő tiszt, egy köz­ismert huszárfőhadnagy. A francia tiszt feszesen szalutál a magyar lo­bogónak, azután nagy érdeklődéssel és látható megilletődéssel nézi végig a bevonulás lélekemelő aktusát. Újszeged földjén. Egetverő éljenzés harsan fel, ami­kor Újszeged földjére lép az első magyar katona. Virágeső zudul a derék fiukra, olt tolong a felszaba­dult testvérváros apraja-nagyja, ugy, hogy az első pillanatokban csaknem felborul a rend. Siró anyák ölelik át a fiaikat, boldog hitvesek a rég nem látott férjeiket, akiket csaknem három hosszú esztendőn át, 1918 november 17-ike óta szakított el otthonuktól a bitorlók szivtelensége és komiszsága. Sírásba csuklik az éljen, arrikor felha. gzanak a Him­nusz ünnepies akkordjai, Újszeged népe hároméves szenvedés után most hallja először a nemzeti imát. A kormánybiztos átadja Újszegedet. Azután elő'ép dr. Kószó István nemzetgyűlési képviselő, a felszaba­dult ujszegedi háromszög kormány­biztosa és a következőket mondja: — T'ilgirmester ur ! A magyar királyi kor­mány nevében és annak megbízásából Szeged városának azt a részét, mely köz­igazgatásilag és jogilag is Szeged váro­sához tartozik, önnek vissza adom. Az ön meleg szive, lelkének finomsága feledtesse el ennek a népnek a fájdalmát, melyet három évi szenvedés váltott ki. Pótolja a mulasztott örömöket, törölje le- a fájó könnyeket. Fogadja Újszeged népét sze­retettel és kapcsolja bc a régi Szegedbe. Csonkamagyarország nevében üdvözli a testvérváros népét, vigasztalja őket a ki­állott szenvedésekért. Buzdítja őket a hazáért való összetartásra és munkára. Újszeged köszönete. Kószó szavai után Horváth János gimnáziumi tanár beszélt az uj­szegediek nevében. — A világtörténelem legkeményebb és legigazságtalanabb békéjének egy részlete fsjeződik ma itt be. Újszegedet 1918 no­vember 17 óta az ellenséges szerb csa­patok tartották megszállva. Újszeged népe e hosszú megszállás sok kellet íetlenségét, még több gyötrelmét, egy szebb jövőbe vetett hittel és reménnyel eltelve, igen tü­relmesen viselte el és szenvedte át. A mai nappal, hő óhajok, hosszú sóhajok után fölszabadulunk az ellenséges nyomás alól. Hazafiúi örömünknek hótiszta lángja a legmagasabbra lobog szivünkben. Ép ezért ezen ünnepélyes történelmi pillanatban, szivünkben a leggyöngébb hálával elteire gondoljunk és éltnssük Csonkamagyaror­szág kormányzó urát, kinek bölcs vezér­lete alatt a rarabokra tépett, megalázott magyar nemzet elfoglalja méltó helyét ax európai nemzetek között. Éljen Magyaror­szág kormányzója! — Ezen történelmi pillanatban éltessük dicső nemzeti hadseregünket, mely a rend és fegyelem fentartásaval biztosítja ha­zánk jövöjét. Éljen a nemzeti had­sereg minden tagja! (A hatóság fejeihez fordulva) Önöket pedig uraim, kik szá­munkra a szabadulást, a megváltást, ma­gyar zászlók alatt a magyar impériumot és a magyar hazát hozták vissza, hódolattal köszöntjük és üdvözöljük, önzetlen fára­dozásaikért köszönet és hála részünkről. Itt, e helyen köszöntjük uraim önöket, szántszándékkal e helyen, mert a nagy ántánt dédelgetett balkáni népe itt tiporta sárba a valódi műveltséget. Itt érte a ma­gyart oly sok gyalázatos megaláztatás. A bal­káni műveltségből itt jutott ki szegénynek,gaz­dagnak, gyermeknek és aggnak, nónek és férfinak egyaránt. Itt múljék el a keserű­ség szivünkből, mely a megpróbáltatások hosszú ideje alatt bennünk felgyülemlett. Itt fogadjuk meg, hog\ -v—t-tt hazánkért vérünket ontani és hc '1 áletünktt feláldozni készek vagyu. '{unlr hálát a magyarok Istenének, hogy e napot meg­érnünk engedte. — Végül nekünk ujszegedieknek egy hő óhajunk és őszinte kérésünk van Szeged város nagynevű férfiához, dr. Somogyi Szilveszter polgármester úrhoz: fogadja és csatolja Újszegedet népével együtt az anyavároshoz. Tegye Újszegedet oly ked­vesse és kellemessé, oly széppé és bájossá, amilyen volt egykoron. Magyarok Istene! Tekints le e maroknyi, de becsületes rm.- ! gyár nemzetre, könyörülj meg rajta! Szánd meg e népet, hisz megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt! (Lelkes éljenzés). A polgármester beszél. Dr. Somogyi Szilveszter polgár­mester beszélt ezután. Jobbra is, balra is a város egy-egy hajdúja állt mellette, kezében a magyar lobogóval. A polgármester a követ­kezőket mondta: — Kedves Szegedi testvéreim 1 Öröm­mel szőrit m- keblére benneteket az anya­város, melynek két és fél évig elszakított, legkedvesebb gyermekei voltatok. Amikor a hid lezárult és elbucsuztunk egymástót, — bár semmi alapos okunk nem volt rá, — mégis ugy éreztük, hogy rövid viszont­látásra bucsuzunk. Nem hittük, nem hihet­tük, hogy ennek az ősi, nagy alföldi metropolisnak egy városrészét bármily kérlelhetetlen kezek is kiszakítsák az anya testéből. — Én életem munkája legnagyobb ered­ményének tartom, hogy visszacsatoIAstok­ban. Isten akarata folytán, nekem kezde­ményező és igen fontos szerep jutott. Titeket visszaadtak nekünk, de hol van a dus kalászoktól ringó Bánát; hová lett a kincses Erdély, hová az erdős Kárpátok, Adria gyöngye ; az ország számtalan gyö­nyörűségei mind-mind leszakadtak a haza testéről. A polgármester e szavakkal végezte beszédét: Kedves ujszegedi magyarok, ebben a szent ünnepélyes pillanatban örömtől dobogó szívvel veszem át Új­szeged közigazgatását. Indulnak a csapatok. Dr. Somogyi beszéde után, melyet a közönség lelkesen megéljenzett, Czinky Ella Lépett Janki tábornok elé és a nemzeti hadsereget üdvö­zölve virágcsokrot nyújtott át, majd KÖncs Baba köszöntötte a tábor­nokot és egy babérkoszorút adott át neki. Agócsy Béla szavalata után Janky tábornok messze csengő han­gon ezzel búcsúzott: — Viszontlátásra ujszegediek, mi tovább folytatjuk utunkat! Vezényszavak hangzanak el, har­sány éljenzés tör ki, kendőlobog­tatás, a katonazene indulót játszik és a csapat tovább folytatja útját Szőreg felé. Miközben az ünnepség tartott, a rendőrség elfoglalta a számára ki­jelölt épületet, melyen már ott ékes­kedett a felírás: Magyar királyi ál­lamrendőrség. Az épület, mely vala­mikor iskola volt, de a többi köz­épülettk is, a szerb internátus, a tanilóképezde, hü tükrei a balkáni kulturának. Tűzfalak bedöntve, vil­lanyvezeték leszakítva, vízcsapok le­törve, takaréktüzhelyek összerom­bolva és az ép falak bemocskolva. Az ünnepség után Ugi Géza Új­szeged lelkésze hálaadó misét celeb­rált az ujszegedi templomban, melyen a hatóságok fejei is részt vettek. Azután megindultunk Újszeged megtekintésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom