Szeged, 1921. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)

1921-08-02 / 175. szám

SZEQED S/eged, 1921 augusztus 2. Terhelő tanúvallomások Tabódy és Dettre ellen. — A főtárgyaié* kilencedik napja. — SZEGED, augusztus 1. (Saját tudósttónktól.) A mai fötárgyalást 9 órakor w.totta meg Förster tábornok. Az első tanú Karlik István tüzér-őrnagy. Elmondja, hogy az első kiürítési parancs alkalmával Eckensberger, most ezredes, akkori őrnagy, adta az anyag bevagonirozására és elszállítására vonatkozó parancsot. Tárgyalásvezető: Mondta-e Eckensberger, hogy a parancs kitől jön és mi a célja ? Tanú: Nem mond'a, de célját tudtam. Tárgyalásvezető: Hová lett voln* irányítandó a kincstári anyag f Tanú: Azt hiszem Tiszántúlra. Tárgyalásvezető: És mi történt volna az anyaggal ? Tanú: Mikor már bevagoniroztunk, megvártam mig a Derma elöl elindul a vonat. Azután bementeni az egyik barakba. Alig voltam bent pár percig, két-három ember rohant be és izgatottan újságolták, hogy a franciák a Kálváriánál megrohanták a vonatot és az egész szállítmányt lefoglalták, a legénységet pedig letartóztatták, csak Ők birtak elmenekülni. Én rögtön telefonáltam Dömötör századosnak, aki a Mars-téri anyagraktár kiürítését végezte és figyelmeztettem őt. Majd egy embert küldtem Eckensberger ezredes ur 'akására, aki megjelentette az ezredes urnák a történteket. Nekem ekkor az ezredes ur azt a parancsot adta egy tmber által, hogy reggel jelentkezzem a kerületi parancsnokságnál. Én reggel be is mentem a parancsnoksághoz és Eckensberger ezredes urat Tabódy szobájában idegrohamban, siró göic&ök között találtam. Itt kerültem először össze Tabódy ezredes úrral, aki azt a parancsot adta, hogy vegyem át az ezred parancsnokságát. Ugyanekkor az ezredes ur azt a parancsot adta, hogy azokat az embereket, akik el akarnák menni Szegedről, el lehet engedni, de fegyver nélkül. Tárgyalásvezető: Nem mondta az ezredes ur, hogy mily irányban mehetnek ki. Tanú: Vásárhely felé. Tárgyalásvezető: Arról nem szólt az ezredes ur, hogy a franciák megtiltották a kimenetelt? Tanú: Nem. Csak azt mondta, hogy kisebb csoportokban menjenek ki. Tárgyalásvezető: írásba adta az ezredes ur a parancsot ? Tanú: Nem. Tárgyaldsvezető: Ki tudtak jutni a városból az emberek: Tanú: Ki. Sót nem is mentek mind Vásárhely felé. Ezt onnan tudom, mert dacára, hogy megtiltottam az embereknek, hogy lovakat vigyenek magukkal, mégis mire a parancs végrehajtása iránt intézkedni akarva a Derma felé mentem, vágtató lovakkal találkoztam. Azonnal elmentem a csendőrökhöz, hogy zárják el a vásárhelyi utat, hogy a lovakat elszedhessük az emberektől, de cz hasztalan volt, mert arra alig mentek emberek. A legtöbb haza ment. Tárgyalásvezető: Mi volt az impressziója önnek, hogy Tabódy ezredes ur a vörösőrséget, vagy a népőrséget akarta, vagy mindegy vo!t neki. Tanú: Igen. Mindegy voit neki, mondta is, hogy bánom is én, akárhogy hívják, csak rend legyen. Tárgyaldsvezető: Mondta-e az ezredes ur, hogy az itteni népőrség a vöröíőrség egy része. Tanú: Nem. Tárgyalás, ezető: Tett-e oly kijelentést az ezredes ur melyből kommunista-érzelemre lehetet volna Következtetni. Tanú • Nem. Akkor nem álltunk volna melléje. Tárgyalásvezető: Dettrére vonatkozólag tud valamit előadni? Tanú: Dettrét hallottam beszélni a Mars-téri laktanya tisztiétkezdéjében, de hogy mit mondott, arra már határozottan nem emlékszem. Tabódy: Emlékszik-e őrnagy ur arra, hogy mikor én a hadosztály szervezésével voltam megbízva, egy napon ön is a szobámban tartózkodott, mikor egy tisztiküldöttség jelent meg nálam és azt kérték tőlem, hogy Táborszky alezredes ur helyett Eckensberger őrnagy urat nevezzem ki a tüzérezred parancsnokává. Tanú: Igen. Tabódy: Emlékszik-e arra is, hogy én akkor kifakadtam és azt mondtam, hogyha az urak ezt igy csinálják, akkor holnap a legénység küld hasonló kérelemmel egy küldöttséget. Tanú: Igen. Tárgyaldsvezető: Emlékszik az őrnagy ur tényleg, hogy az ezredes ur ezeket mondotta. Tanú : Igen. Erre határozottan emlékszem. Dettre : Tud-e arról őrnagy ur, hogy miért tartottam beszédet én a Mars-téri tiszti étkezdében? Tanú: Nem. Dettre: Ezt azért kérdeztem, mert az összes csapatparancsnokck kérték Tabódy ezredes urat, hogy tartasson egy megbízható tájékoztató beszédet Emlékszik-e őrnagy ur arra, hogy a beszéd végén éljeneztek és tapsollak? Tanú: Igen. Tanút vallomására megeskették. Uttána Krauthacker Lipót századost hallgatták ki. Tanú: Tabódy ezredes úrra vonatkozólag annyit tudok, amennyit egy gyűlésen hallottam. Ott az ezredes ur felszólított bennünket, hogy szökjünk át a vörösökhöz, ezt kötelességünké teszi, ha nem akarunk szolgálni, mondjunk le, ez rangvesztéssel jár és megfenyegetett bennünket. Tárgyalásvezető: Dettre Bélára vonatkozólag mit tud? Tanú: Dettre állandóan kerülte a tiszteket. Társaságunkba, kávéházba velünk sohasem járt A forradalom után C.t'.dt embernek ismertem meg. A tisztek érdekeit sohasem tartotta szem előtt, annál inkább a legénységét, akiket állandóan ellenünk hangolt. Tárgyalásvezető: Jelenvolt-e ön a Mars-téri laktanya tiszti étkezdéjében tartott beszédénél? Tanú: Igen. Ott azt mondta Dettre, hogy álta ános a forradalom, ne is merjünk ellenkezni. Tárgyalásvezető: A proletárdiktatúrának akarta megnyerni a tiszteket ? Tanú: Igen. Még a kávéházba is eljárt most közénk és beszédeket tartott, de akik ismerték viselt dolgait, azok nem hallgatták meg. Mint zászlós, bár nem tekinthettem be, tudom, hogy több becsületügyi eljárás volt ellene. Tárgyalásvezető: Ez nem taitozik ide. Dr. Eisner: Az nem igaz, hogy... Tárgyalásvezető: Mit tetszett mondani ? Dr. Eisner : Bocsánatot kérek az nem áll, hogy Dettre ellen több becsületügy: eljárás volt. Tárgyaldsvezető: Azt én határozom meg ügyvéd ur, hogy mit kérdezek ? Elnök : Rendre utasítom. Dr. Eisner : Bocsánatot kérek tábornok uram, de én azt most is fen<artom, hogy nem igaz az, hogy Dettre ellen több becsületüevi eljárás volt. Svoboda ezredes: Azt mondta a százados ur, hogy Dettre ellen becsü'etügyi eljárás volt. Nem tartja azt össze nem ígyeztethetőnek, hogy Dettre mint főhadnagy tagjd voit a becsületügyi választmánynak ? D. Kőhegyi: Bocsánat ezredes ur, ez nem tartozik ide. Ezután a védők intéznek kérdéseket a tanúhoz. Eisner: Megkérdem a százados urat, miután annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Dettre Béla az ön eltávozását követelő legénységet és bizalmiakat ör. ellen bujtogatta és igy a századtól való eltávolítását Dettrének tulajdonítja, nem neheztel ezért Dettrére? Tárgyalásvezető: Kijelenti, hogy miután a tanti már nyilatkozott ebben a kérdésben, iletőeg az általános kérdések során már kijelentette, hogy a vádlottak egyikével sincs ellenséges viszonyban, a kérdés feltevését nem engedi meg. Dr. Eisner semmiségi panaszt jelent be és kéri ennek jegyzőkönyvbevételét. (Tanúhoz): A Mars-téri laktanya tiszti étkezdéjében Dettre beszédénél jelenvolt? Tanú : Igen. Eisner'. A hallgatóság a beszédközben milyen közbeszólásokat és kérdéseket tett? Tanú: Volt aki helyeslőleg szólt közbe, volt aki rosszalólag. A lekicsinylő közbeszólásokra Dettre zavarba is jött, de azért csak tovább beszélt A tanú vallomására ezután a vádlottak teszik meg az észrevételeiket Tabódy kijelenti, hogy soha semmiféle izgató beszédet nem mondott. Dettre: Elmondja, hogy tényleg járt nála egy küldöttség, amely a tanú eltávolítását követelte, azt mondották, hogy ha ez nem történik meg a tanút erőszakkal távolítják el a század éléről. A követelődző embereket igyekezett megnyugtatni és minden igyekezetével azon volt, hogy az erőszakoskodásokat megakadályozza és ez sikerült is. Tanukra hivatkozik, akik igazolják majd, hogy minden másképpen történt, mint ahogy azt most ez a tanú állítja. Ami a vallomás azt a részét illeti, hogy azért jött haza Amerikából, mert ott internálni akarták volna, az nem áll. Tárgyalásvezető ezután a tanú megesketése tárgyában intéz kérdést a vád és védelem képviselőihez. Faur ügyész kéri a tanú megesletését. Dr. Baránszky védő: A katonai büntető törvénykönyv 200. §-ának 4-ik és 5-ik pontja alapján a tanú megesketésének mellőzését kéri. Dr. Eisner: Mivel a tanú vallomása elejétől végig a legelfogultabb és legellenségesebb hangú és a tanú tiszti neveltsége dacára regisztrál oly ténybeli körülményekei, amelyeknek háromnegyedrészét impressziókra és hírekre alapozza is amiknek nem tudja ténybeli alapjait megadni, a katonai bünte ő törvénykönyv 200. | §-ánűk 5. és 6. pontja alapján a It nefjeskelés mellőzését kíri. j Förster tábornok, elnök: Ezért rendreutasítom, tessék talán visszavonni az előbb elmondottakat. Dr. Eisner: Nekem semmi visszavonni valóm nincsen, fentartom amit mondottam és szólásszabadságom megsértésének veszem, ha ezt meg kellene tennem. Tanú: Kérem ne méltóztassék kritikával illetni a tárgyalásvezető ténykedését. Dr. Eisner: Ne tessék állandóan az én személyemmel foglalkozni. Faur ügyész: A vedelem képviselőivel szemben újólag kérem a tanú megesketését, annál is inkább, mert eddig nem merült fel olyan adat, amely alapján a lanu —, aki kü'önben is tiszt'ársunk —, szavahihetőségében kételkedni lehetne. A védelem abban a szerencsés helyzetben van, hogy a következő tanú szintén megerösiti azt, amit ez a tanú elmondott Különben is lehetetlen, hogy a biróság az egyik védőnek arra az előterjesztésére, ho y a biróság a tanú megesketését azért mellőzze, mert az elmebeli fogyatékosságánál fogva nem képes az eskü fogalmát átérezni, teljesítse ezt a kérelmét. Dr. Baránszky és dr. Eisner felszólalása után a biróság a tanú megesketését elrendelte. Ezután Kosztolányi százados kihallgatása következett, aki mint szem- és fültanu, elmondja a Marstéri laktanyában tartott tiszti és altiszti gyűlésen történteket. Szintén azt vallja, hogy a gyűlésen Dettre izgató beszédet tartott Tárgyaldsvezető: A proletárdiktatúra alatt milyen szallagot hordott Dettre ? Tanú: Akkoriban a legtöbb tiszt vörösszallagot hordott. A védők kérdései után a tanút megesketik. Dr. Simon Ákos táblabíró a következő tanú. Elmondja, hogy Tabódyval egyházban lakiK már régóta, de személyesen csak azóta ismeri, mióta az orosz fogságból visszajött. A forradalom kiíöréséig sürün érintkezett vele, de a forradalom proklamálása után nem sokszor beszélt Tabódyval, akit hazafias, jó magyar embernek ismert. Dr. Baránszky kérdései után dr. Eisner akar kérdést intézni a tanúhoz, amit azonban a tárgyalásvezető azzal a megokolással utasít el, hogy Eisner Dettre védelmét látja el, a katonai bűntetőtörvénykönyv értelmé-ben azonban ntm lehet egy vádlottnak két védője, már pedig Eisner kérdése Tabódy védelmét célozza. Dr. Eisner : A kaonai bünte.őtörvénykönyv 358. §-ának 3. é» 4. pontja értelmében- tiz perc szünetet kérek. hogy ezalatt védettemmel a védelméről való lemondásomról tárgyalhassak. Ugyanis én Dettre Bélát, aki Tabódy segéd lisztje volt, másképen védelmezni nem tudom, mint ugy, hogy mindenütt, ahol csak alkalom kínálkozik rá, kutatom azokat a körülményeket, amelyek öt a vádlottak padjára sodorták. Már az eddigi tárgyalások során is belefáradtam a perrendtartásban biztosított jogaimért folytatott harcokba. Erkölcsi felelősséggel életemet nem terhelhetem meg, éppen azért tehát, hogy egy embert csonka védelem ben ne részesítsek, inkább visszalépek. Az elnök szünetet rendel el, amely után Eisner bejelenti, hogy Dettre Béla nyomós kérésére egyelőre nem mond le védői tisztéről. Az elnök ezt tudomásul veszi. Hahn József főhadnagy a következő tanu. Elmondja, hogy szerinte Dettre a katonákat teljesen befolyásolta. Krauthakker századost is ő mozdította el a század éléről. A tárgyaiáit holnap reggel 9-kor folytatják. •4