Szeged, 1921. július (2. évfolyam, 149-174. szám)

1921-07-26 / 169. szám

SZBOBD Dettre Béla vallomása a szegedi katonatanácsról. A Tabódy-ügy negyedik napja. SZEQED, julius 25. (Saját tudósítónktól.) A mai főtárgyalást 9 órakor nyitotta meg Förster tábornok, elnök. Dettre Béla folytatja vallomását. A vádiratnak azzal a részével kiván foglalkozni, smely azt veti fel bünéfll, hogy a két kommunista katonát megvédelmezte. Hogy az ügy helyes megvilágításban álljon vádlói előtt, szükségesnek tartja enrek az ese­ménynek az előzményeit elmondani. 1919 februárjában a budapesti kom­munista-párt Szegedre küldte Rákos Mátyást, azzal az utasítással, hogy a szegedi katonaságot igyekezzék a kommunista-párt részére megnyerni. A körletparancsnokság öt bízta meg, hogy a kommunisták propa­gandáját akadályozza meg. Ebből a célból összehívta a századok bizalmi­férfiait és ekkor megtudta, hogy a bizalmiférfiak között két kommunista van. Ezek is csak frázisokat tudtak, ezeket azonban nem értették meg és talán ezért tetszett nekik a dolog. — Mikor azután annak beisme­résére kényszeritettem őket, hogy nem ismerik a dolgokat, bevallották, hogy még fiatal kommunisták, még tanulniok kell. Tanácskozásközben megtudtam, hogy a műszaki szá­zad katonái azzal jönnek a katona­tanács ülésére, hogy agyonverik a két kommunista bizalmit. Már az ajtó előtt volt a felfegy­verkezett tömeg, amikor elhatároz­tam, hogy beszélni fogok velük, mert nem akartam, hogy vérengzés legyen és főképen nem akartam azt, hogy a kommunisták mártírokat kapjanak a Mars-téren. Kimentem hát közéjük; mikor megláttak éljenzéssel fogadtak. Ezi jé jelnek vettem. Beszédet intéz­tem a zajongókhoz, a beszédemben nevetségessé tettem a kommunistá­kat, igy azután elértem, hogy a két veszélyes helyzetben lévő katonát megmentettem az életnek. Ha ez a teltem büntetendő cselekmény, ugy férfiassággal fogom elviselni az érte járó büntetést. Annak idején a kom­munisták azért, mert lekicsinylöleg beszéltem róluk, halálra Ítéltek, csak azt nem tudom, hogy miért nem hajtották végre az ítéletet. Tárgyalásvezető: Igaz-e, hogy ak­tive résztveit a tiszti szakszervezet megalakításában ? Dettre: Hangsúlyozni kívánom, hogy a szakszervezet megalakulása Soós kegyelmes urnák tudtával és beleegy:zésével történt. Mielőtt a szakszervezet megalakult volna, a szegedi tisztikar tagjai közül 82 tiszt már tagja volt a szociálde­mokrata-pártnak, hogy meggyőzö­désből-e, azt nem tudom. Tanukkal fogom igazolni viszont, hogy én a megalakulást állandóan késleltet­tem. Ugy tudom, hogy azok ellen, kik az aláírásokat gyűjtötték a szak­szervezet Stámára, eljárás még nem folyt, legalább is letartóztatva nem voltak. Amikor 150 aláírás össze­gyűlt, megtartották az alakuló gyű­lést, amelyen 300 tiszt jelent meg a Tiszában, a tijzlikar elitje és a ve­zérkar teljes számban. Itt az egész működésem az volt, hogy a meg­nyitóbeszédet én tartottam. Hogy pedig eddigi működésemmel meg voltak elégedve, mutatja, hogy bevá­lasztottak a szakszervezet vezetősé­gébe. A megválasztott tisztikar névsorát másnap Soós tábornok parancsban közölte. Ezután csak egy gyűlésen vettem részt, ahol be is adtam le­mondásomat. Nem akartam szere­pelni. Körülbelül ebben az időben történt, hogy Soós kegyelmes ur kivette az esküt a tisztikartól a for­radalom vívmányaira . . . Tdrgyalásvezető: Kérem, csak a tárgyhoz I Nem lehet itt ide nem tartozó dolgokkal foglalkozni I Tessék inkább azt megmondani, hogy szidta-e az alaku!5gyülésen a régi rendet ?. Dettre: Én csak az osztrák rend­szert szidtam, a királyságról nem beszéltem. Ha a vádban emiitett uj jövőről beszéltem Í3, azt nem a kommunizmusra, hanem a magyar nemzeti jövőre értettem. Akkor még nem is volt szó a kommunizmusról. Tárgyalásvezető: Mondta-e, hogy ember és ember között nincs kü­lömbség? Dettre: Lehet, de semmiesetre sem agitációs célzattal. Tárgyalásvezető: A trón romba­dölséröl beszéit? Dettre: Abb3n az időben történ­hetett ez, amikor ez a folt (a király­kép helyére mutat) keletkezett ott az elnök ur feje felett. Tárgyalásvezető: Igaz-e, hogy a tisztikart a szakszervezetbe való be­lépésre biztatta ? Dettre: Igy nem igaz. Szükséges­nek tartottam igenis, hogy akkor, amikor a birák, az ügyészek, mér­nökök, orvosok, papok, gazdasági érdekeik megóvása céljából szakszer­vezetbe tömörültek, akkor mi, tisztek is, a társadalom kitagadottjai... Kőhegyi őrnagy: Ne tessék ilyet mondani. A tisztikar sohase volt a társadalom kitagadott rétege. Dettre: A vádirat bűnömül rójja fel, hogy tisztséget vállaltam a katonatanácsban. Erre csak az a megjegyzésem, hogy annak idején nem tartottam diffamálónak Shvoy Kálmán vezérkati ezredes es hasonló urak nyomdokain haladni. Mikor azonban láttam, hogy milyen apró ügyekkel foglalkozik a katonatanács, elrendeltem, hogy csak fontos ügyek­ben hívják össze. Büszkén mond­hatom, hogy a szegedi katonatanács az én működésem alatt mult ki. Ezután a tárgyalásvezető kérdésére elmondja, hogy a diktatúra kitörése napján Tabódyt és öt felhivatták a városházára. Ott találták Somogyi polgármestert, Szekerke tanácsost és Tirts csendőrörnagyot, aki az első tiszt volt, akit rangjelzés nélkül lá­tott, továbbá ott voltak a direktórium tagjai. A direktórium felszólította Tabódyt, hogy tartsa kezébe továbbra is a katonai vezetést. Tabódy szabad­kozott, mire a kommunisták kijelen­tették, hogy Bartha volt huszár­őrmestert fogják körleiparancsnoknak kinevezni. Tárgyalásvezető: A nyomozás adatai szerint Önök a városházán levették a rangjelzésüket. Dettre: Ez nem áll. Bár a direk­tóriumi tagok kijelentették, hogy a proletárság nem ismer ember és ember között külömbségét, mi nem szedtük le a rangjelzésünket, hanem rangjelzéssel mentünk vissza a körletparancsnoksag''a. • Tdrgyalásvezető (közbeszól): Ahol ön izgató beszédet tartott. Nem emlékszik, mi volt beszédének a szövege ? Dettre: Nem emlékszem. Sohasem gondoltam különben, hogy vissza kell még emlékeznem beszédeimra és hogy ezért a vádlottak padjára fogok kerülni. Ezután részletesen ismerteti a pro­letárdiktatúra alatti viselkedését, ta­gadja, hogy vörös szekfüvel járt. Nem politizált, már azért sem, mert ezt a megszálló franciák nem enged­ték meg. — Petmc-nél, a francia megszálló csapatok tábornokánál, aki akkor városkormányzó volt, több ízben fe1 Jártam, aki egy izben a kCvetkezőket mondotta: nekem Szegeden csak egy embernek szabad politizálnia és ez az egy ember én (Betrix) vagyok I Ezután Zarecsnik esetére tér át. Azt mondja, hogy ő segítette elő Zarecsnik letartóztatását. Tárgyalásvezető: Igaz é, hogy azt mondotta volna a tiszteknek, hogy Olaszországban is győzött a bolse­vizmus, a szomszéd államokat is meghódította, sőt a francia hadse­regben is annyira tért nyert, hogy fel kellett közülük sokat váltani. Dettre: Lehet, hogy mondottam, pontosan már nem emlékszem rá. Annyi bizonyos, hogy a francia tisz­tek és legénység között annyira hó­dított a bolsevizmus, hogy a zubbo­nyaik alatt vörös jelvényeket hord­tak. Tdrgyalásvezető: Tud-e a három­száz katonának Szegedről való eltá­volításáról ? Delire erre elmondja a katonák elszállításának történetét. A hadse­regben körülbelül 240 olyan ember volt, akik állandóan agitáltak a ka­szárnyákban s veszélyeztették a vá­ros nyugalmát. Miután a rendért Tabódy volt a felelős, kérték a fran­ciákat, hogy engedjék meg a rend­zavaró elemek eltávolítását. A név­sort ök állították össze s később még helven embert vittek át a fran­ciák felügyelete alatt a vörös vona­lon. Tárgyalásvezető: Mit tud aNagel­féle ellenforradalmi mozgalomról ? Dettre: Nekem ebben nagyon ke­vés szerepem volt, nem is sokat tudok róla. Szirovicza főhadnagy je­lentette egyszer, hogy Nageléknál ellenforradalmi mozgalom kezdódött. Szakáll akkori rendőrfőkapitánynak hozták ezt tudomására, mert Tabódy azt mondta, hogy ö nem rendőr, járjon utána a rendőrség, hogy rend­zavarás ne történhessen. Nem tu­dom Szirovicza miként jutott be akkor Nagelék lakására, vagy kapott-e arra parancsot. Azt azonban tudom, hogy Szirovicza azelőtt is járt oda, mert az ifjabb Nagellal barátságban volt. Tárgyalásvezető: Ismeri-e Sziro­vicza erre vonatkozó jelentését? Dettre: Felületesen ismerem. Tt*­dom, hogy Alsó- és Felsőtanya be­vonásával tüntető népgyűlést akartak tartani és hogy az egész mozgalom Tabódy, Dettre kormánybiztos és Somogyi polgármester eltávolítására irányult, mert ők akartak a helyükbe kerülni. Sem én, sem Somogyi pol­gármester nem tartottuk komolynak ezt az ügyet. Helycsere akart ez csak lenni és ilyen propoziciót tettek is a franciáknak, hogy Nagelékat ültessék az előbbiek pozíciójába. Tárgyalásvezető: Ha nem tartot­ták fontosnak az ügyet, miért lették folyamatba a helven tiszt ellen a vizsgálatot és a két Nagelt miért tartóztatták le. Dettre: Az csak az én egyéni S eged, 1921 julius 26.. véleményem volt, hogy nem komoly az ügy. A letartóztatást Szakáll csi­nálta. erre tőlünk parancsot nem kapott. Elmondja azután, hogy ö nem intézkedett sem telefonon, sem Írás­ban a Csillagbörtönnél, hogy a hetven tiszt részére helyet kell csi­nálni. Erre a börtön akkori személy­zetének emlékezni kellene. Nem tartja lehetségesnek, hogy Betrix azt mondta volna Szakállnak, mi­szerint a tiszteket szabadon kell engedni, mert tudomása szerint éppen a franciák voltak azok, akik a tiszteket internálták. Tizenöt perc szünet utan Dettre folytatja védekezését. Előadja, hogy nájus 3-án, mikor Tabódyt állásától felmentették a franciák, ö is kapott bárom havi egészségügyi szatvdsá­got. Ettől kezdve semmiben tilfcább nem működött közre. Hallotta sza­badsága alatt, hogy a tisztikarban kü­lönféle mendemondák központja lett s valótlan híreket rebesgetnek róla. Indíttatva érezte magát, hogy levelet írjon Szombathelyi ezredesnek és kérje maga ellen a becsületügyi el­járás megindítását. Szombathelyi ezredes ezt meg is tette és felszólí­totta a tiszteket, hogy aki róla dif­famáló dolgokat tud, azt jelentse be. Május 3-án hallottam, hogy a hely­őrség letette az esküt a nemzeti hadseregre . . . Tárgyalásvezető: Nem tartozik ide, majd a zárt tárgyaláson. Mondja el az 1919 áprilisában tartott tiszti szakszervezeti ülés történetét. Dettre elmondja, hogy Papp al­ezredes és Bialek százados szólaltak itt fel s proponálták, hogy ellentétek elkerülése végett nem volna e cél­irányos, ha a tisztek szakszervezete beleolvadna az altisztek szervezetébe. Erre én is felszólaltam s miután tudta mindenki, hogy sem a legénység, sem az altisztekjnem nézik jó szem­mel a tisztek elszeparálódását, java­solta, hogyha tényleg nem is, de legalább határozatilag mondják ki, hogy en blok belépnek az altisztek szervezetébe. Tárgyalásvezető: Piessziótakart-e gyakorolni ezzel a tisztikarra? Dettre: Sokkal többre becsültem a kollegáimat, minthogy befolyásol­hatóknak tartottam volna őket Ezután elmondja, hogy szabadj sága alatt csak megbízható egyének­kel érintkezett, Bródi tanárral csak egyszer vagy kétszer találkozott s köszöntölték egymást. Junius 16-án internálták a franciák s julius 24-én laifser passer-val jött Szegedre. Az ügyész nem adott fel kérdé­seket, majd dr. Baránseky és dr. Eisner védők kérdezik a vádlottat. A védők kérdései után a tárgyalás­vezető bevezetteti Tabódyt, akinek vázlatosan elmondja Dettre vallo­mását. Majd 12 órakor zárt tárgyalást rendel el és megengedi, hogy a .árgyaláson három bizalmiférfi jelen lehet. A védők dr. Skultéthy István táblabírót, dr. Vass Ferenc ügyvédei és Sauerwald Géza tanárt nevezik meg. Az ügyész kifogásolta a bizalmiférfiak jelenlétét, de a hadi­törvényszék a perrendtartásra való hivatkozással az ügyész indítványát elutasította. Megkezdődött GrafGyöroi^B iuarmnyesznő batikoló kurzusa. Batlkmunkák, Iámpaernyő­készlles, gtjermekJ&tók­kác7tt6K J.U.tkM.1 I.H.t: KeSZliefi. BrrlI.i-kSr.i I „ia ,Utt

Next

/
Oldalképek
Tartalom