Szeged, 1921. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1921-03-12 / 59. szám

Szeged, 1921 március 12. Ára 2 korona. Szombat, II. évt., 59. agám. ELŐFIZETÉSI ARAK: évre 600 kor. I Negyedévre 150 kor évre 300 „ | E*v bóra 50 „ Megjelenik naponkint délután. SZERKESZTŐSÉG Í8 KIADÓHIVATAL: Kölcsey-utca 6. Telefon 13-33. Németország megrendszabályozása öi«ielokl»lé Jelenté. A francia sajtó az amerikai és angol sajtó ellensúlyozására uszitóan hangoztatja, houy Németországot, még h-» teljesítené is a követelése­kel, megszállva kell tartani. Düsseldorfban a megszálló csapa­tok rendeletet adtak ki. Megtiltották az éjjeli közlekedés, leszállították a rendőrség létszámát, elrendelték, hogy az egyenruhás tisztviselők az ántánt­tiszteknek köszönjenek. Előzetes cen­zúrát még nem rendeltek el. Az Egyesült-Államok egyelőre Németországban hagyják csapataikat, de nem vesznek részt ujabb terü­letek megszállásában. A Németország ellen irányuló ka­tonai kényszerintézkedéseket gazda­ságiak fogják követni. Az Angliába importált német árukra 50 száza­lékos adót vetnek. Németországban felmerült annak a terve, hogy az ántánt amerikai adósságát vállalják. Essenben a német szakszervezeti szövetség 18000 tagja népgyűlésen tiltakozott a szövetségesek bevonu* lása ellen. - Az altonai kereskedelmi kamara pedig bojkottot akar szer­vezni az angol, írancia és belga áruk ellen. A semleges államok vezető körei kormányaikat arra akar­ják rábirni, hogy a népszövetségnél tiltakozzanak a Németországgal szem­ben alkalmazott rt presszáliák miatt. A német minisztertanács is hatá­rozatot hozott, hogy tiltakozni fog a szankciók ellen, de elvetette a jobb­oldalnak azt a követelését, hogy megszűntnek mondják ki a versail­lesi szerződést. Ezen a miniszter­tanácson terjesztene elő a külügy­miniszter londoni tárgyalásairól szóló jelenlését. A minisztertanács helye­selte ;iz eljáiását és .háláját fejezte ki tevékenységeért. Az összes berlini lapok tiltakoz­nak az ellen a kísérlet ellen, hogy dr. Simons külügyminisztert meg­buktassák. Bécsben rokonszenvező tüntetést rendeztek Ncmeiország melleit. Weiss­kirchner a nemzetgyűlésen bestédet mondott, melyben kifejezést ad annak, hogy Londonban nem ismerték el a német nemzet jószándékait. Mayr szövetségi kancellár pedig annak a reményének adott kifejezést, hogy Néiiieiország és az antánt mégis meg fogják találni a mtfgértés és megegyezés útját A német birodalmi gyűlés vizs­gálóbizottsága megállapította, hogy sem Németországban, sem Ausztria­Magyarországban nem ment ki tit­kos utasítás a mozgósításra. Viszont nem tisztázható, hogy Oroszország tett-e háború > készülődéseket a hivata­los mozgósítást megelőző időszakban. Régi szomorú idők é9o tanúi — Látogatás Pillich Kálmánnál. — .SZECJEL), március lt. (Saját tudósítónktól.) Gyászünnepet ül holn.,p Szeged városa, negyvenkettedik évfordulóját ünnepli meg annak a szomorú, vi­haros éjszakának, mikor a föllazadt hullámok gáttörő haraggal zudultak a gyanútlan város békésen alvó padáraira. Gyászünnepe ez a nsp Szeged kö.önstgének, de öröm­ünnepe is etyutlal, különösen a mai szomorú időkben, mikor kétségbe­esel! szívvel ál'unk a pusztulásra itélt orsiág romjai fölött. Meri a magyar erőnek és akaratnak diadal­mas kifejezője az uj Szeged, amely elfogódott lélekkel és ünnepi kegye­lettel emlékszik meg holnap a regi Szeged szerencsétlen napjairól. S Szeged föltámadása hallottaiból biz­tató példa, éltető reménységünk, hogy az az akarat, amely Szegeden csodát tett 42 év előtt, ma is talpra­állitja a porbadöntött nemzetet. A nagy víz 'tanúi közül kevesen vannak már életben. Az élők közt talán a legidősebb i s legilletékesebb, hogv azokról a ^napokról beszéljen : Pillich Kálmán hites ügyvéd, aki Szeged közbiztonságán őrködött a gyász napjaiban. Dugonics-utca 8. sz. alatti házá­ban kerestük föl az étdemes, köz­tiszteletben álló öreg urat. A Mirabtau-arcu, hófehér hajú aggas­tyán szívesen fogad az irodájában, ahol kora reggeltől estig dolgozik ma is, mint akármelyik fiatal pol­gártársa. Ellágyuló hangon, fájdalmas sze­retettel emiékezeit meg a régi Sze­ged pálriárkális életéről, családias •életmódjáról. Szálloda alig volt akkor a városban, kávéházra sem volt szükség, egy-két barátságos vendéglő fehér asztalánál jöttek össze a régi Szeged urai. Szinházta sem igen jártak, mulatók nem voltak. Családi otthonokban gyűllek össze az egymást szerető emberek, akik sohasem unták meg a vendéglátást. Egymást érték a kölcsönös vendé­gelések, estélyek, disznó'orok, név­napi és egyéb ünnepélyek. Nem volt szűkölködés, nem ismerték a mai élet sivár gondját, baját; élelem­ben, ruházatban s mas ilyen fontos szükségletekben senkisem látott hiányt. — Ezt a boldog, nyugodt és vi­dám várost — folytatta az öreg ur — minden jólétevei, vagyonának nagyrészével elsöpörte, semmivé tette az a töltésszakadás, amelynek ma éjjeli 12 órakor lesz a negyvenket­tedik évfordulóji. A viz a regi felső­városi Makkos-erdő végénei lévő vasúti töltésen épült nyúlgátat sza­kitolta át, mintegy 100 méter szé­lességben. (Ma sándorfalvai müut.) A nyúlgátat egyszerre elragadta a fölkorbácso't vizáradat, amelynek tömege oly gyorsan juto't el a városi székepület kapuja előtt vészlövésre fölállított mozsarágyuhoz, hogy abból csak két lövést tehettek az odaren­delt városi őrök. A viz pillanatok alatt szélszágul­doli a város fölött s elsősorban a Felsővárosi öntötte el. Az oda beözönlő vizet ugyanis a régi fel­töltött és kikövezett budapesti ország­út (a mai Kossuth Laios-sugárui) fölfogta. Ameddig ennek a szintjét a betóduló ár meg nem hágta, csakis a levezető kőcsatornák szük torkolata bocsátotta le a vizet a vá­ros délnyugati oldalára. A hirtelen előtörő ár különösen azért volt veszélyes, mert a szege­diek aznap megnyugodva és mitsem sejtve tértek nyugovóra. A védelem munkáját vezető Herrich miniszteri tanácsos ugyanis megnyugtatta a népet és kijelentette, hogy nem kell semmitől tartani. Ö maga nyugod­tan vacsorához ült a Hétválasztóban. A katasztrófát, mint az ország valamennyi szerencsétlenségét, véle­ményem szerint, itt is az egyenet­lenség okozta. Nem volt egyetértés. Herrich és Boross János min. oszt. tanácsos közt, pedig az utóbbi mint régi ármentesitö-társulati főmérnök, sok évtizedes gyakorlata és azt tá­mogató elméleti képzetlsége révén oly biztos védelmet tudott volna nyújtani, hogy talán elkerülhettük volna a katasztrófát. Sokari vannak, akik ugy vélik, hogy a gátszakadás nem is következett volna be a nagy vihar nélkül. Egy kis előrelátás tehát megmenthette volna a várost. A cikloni erejű északi szél a men­tés munkáját lehetetlenné tette. Hogy a katasztrófa mégsem követelte ezrek életét áldozatul, azt élelmességének, ügyességinek, e'őrelátásának köszön­heti a szegedi nép. Senkisem me­nekült a csupán látszólag erős há­zak padlására vagy tetejére, hanem a terebélyesebb fák ágazatában ke­resztül fektelett deszkaépitménveken húzódtak meg. Sokan a nagyobb és biztosabb kőépületek, például a régi Kálvária tetején, azonkívül a tégla­gyár magas téglarakásain találtak menedéke*. A katasztrófa bekövetkezése ulán rögtön a mentéshez láttunk. Régi csónakázó- egyletünk, sportkedvelő fiatalságunk előljárt a jó példával. Ttíschler József rendőrkapilány, akinek a vezetést kellett volra át­vennie, súlyos betegen feküdi a városházán, mozdulni sem tudott. Ezért két fiatalembert, Szluha Ágos­tont és engem bíztak meg a rendőr­kapitányi teendők ellátásával. Már a katiszttófa utáni napon 60 ladikot bocsátottunk vizre, egyenként három emberrel, egv kormányossal és két lapáiforgatóval. Szerdán a mai Ru­dolf- téren, az u. n. Schüffer Borbála­ház előtti flas7teron mar hetivásárt tarlót rak a szegediek. FenvCdeszkák­ból korcsmákat róttak össze a flasz­ter szélén, hogy étkezni is lehetett. A kaiasztrófának száz s néiiány halottja volt, akiket Kremminger prépost, akkori szeeed-beivárosi plé­bános temetett el Uiszegtdfn. A szó­kimondó, nyersmodoru,de áldott«zivü öre>; papra sokan emlékeznek Sze­geden. Alosélték róla, hog/ amikor a király Szegedre érkezett és jelen­tést tettek neki, eltitkolták előtte az áldozatok számát, mert nem akartak atyai szivének tulnagy fájdalmat okozni. Az öreg Kremminger szintén jelenvolt a* fogadtatásnál (rá is került a közismert árvíz-festményre) és nem tűrte, hogv a felséges urat tévedésben hagyják. Nagybatran elő­lépett a sorból es erős hangsn kiál­totta a király felé: — Nem igaz Felséges uram, én magam temettem a szerencsétlene­ket tehát tudom, hogy többen voltak. A NEMZETGYŰLÉS MAI ÜLÉSE BUDAPEST, márc. II. A nemzet­gyűlés mai ülését 11 órakor nyi­totta meg Rakovszky István elnök. Az állami és társadalmi rend hatá­lyosabb védelméről szóló törvény­javaslat sürgősségét illetőleg elhatá­rozta a Ház, hogy holnaptól fogva 8 órás ülést tart. Ezután Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter szólalt fel, válaszolva Usetty Ferenc interpellációjára a sörkartell és bojkott ügyében. Ez ügyben értekezletre hívta össze a sörgyárosokat és vendéglősöket. Ha a tárgyalások befejeződnek, részle­tesen fog jelentést tenni az ered­ményről. Napirend szerint következett az állami és társadalmi rend hatályo­sabb védelméről szóló törvény­javaslat tárgyalása. Első szónok Rassay Károly volt. Ez a javaslat — mondotta — közel háromnegyed éve fekszik a Ház iro­mányai közölt. Konstatálja, hogy ezen idő alatt az állami élet rende­sen folyt. A kormány teljesen va.at­lanul hozta elő a javaslatot. A ja­vaslatra a nyomdász-sztrájk adott alkalmat, nincs összeköttetésben a szociáldemokrata-párttal, de lehet, hogy összeköttetésben van a munkás­sággal. A nyomdai munkásság küz­delme nem politikai tendenciájú volt, hanem bérharc. A nemzet rendjét leginkább egy megértő szociális politikával lehet biztosítani. Azt hiszem, ez a javaslat nem szolgálja azt a politikát, amit valamennyien óhajtunk megvalósítani. Budapestet megelőzőleg kerül bemutatásra a Széchenyi-Moziban Tolsztoj balhatatlan regénye, a FELTÁMADÁS. Főszerepben Maria Jacobinivel, ezenkívül a MINDENTUDÓ PORTÁS, kitűnő humoru vígjáték. CLŐADÁSOK A. Rendes helyárak. 7, » ÉS 9 ÓRAKOR. Csak 16 evsn felülieknek t

Next

/
Oldalképek
Tartalom