Szeged, 1921. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1921-03-06 / 54. szám

SlCKtu, 1921 mircius 6 Szegedi kis tükör. Szerelmi levelezts tavasszal. Tavasz van s ez szinte már túlhaladott álláspont. A szivem kérem ugy dobog, mintha négy emeletet másztam volna meg, de e-t must nem a lépcsők, hanem a sze­reién tette; már mint a szivemmel. A Stefánia ligetje körül ólálkodik ilyenkor a magamfajta nőtlen lény és ahogy a liget körül bukdácsoltam egy sok. szines könyvet rejtegető kirakat előtt álltam meg. A köny­vek ilyen címeket viseltek : A kacsatalpon forgó vár. A szép Ix'szorka, Az elrablott menyasszony, A tündérkirálynő unoka­hu^a, Valáili egyiptomi álmoskönyv, Köcsög Muki. Or. Faust, vagy szerződés az ör­döggel. A hercegnő titkai, Lohengrin, A kijátszott szerető bosszúja, A vörös vámpir, A hét bölcs mester, l.cgitjlhh szerelmi leve­lező .. . Hopp, mondom én magamban, de túláradó lelkesültséggel, tiz a/, én esetein, e/t keresem én, ez kell nekem. Szóval én kissé szégyenkezve, de be­léptem a boltba, ahol egy hölgy meg egy ur logadtak. Én persze az úrtól kértem a szerelmi levelezőt hat koronáért, de a hölgy adta. Annyi baj legyen ! (Igy én — ma­gamban.) Legföljebb nem irok neki. Muszáj pont neki írnom? — Megvolt hát a levelező­könyv, átnéztem szépen, gondosan, oko­san, ahogy szoktam és emlékeim és korzói benyomásaim tárházából kinéztem ma­gamnak egy jól svejfolt szókét. Azután ki­kerestem a hozzáillő szőke levelet. A levél nagyon jó, válasz is jött reája. Tanul­mányi szempontból leadom először az én levelemet, azután leadom a nőét. Az enyim: Mélyen tisztelt Nagysád! Bocsásson meg bátorságomért, hogy levéllel bátorkodom fölkeresni, de . . . Tegnapelőtt történt, hogy megláttam Ke­gyedet és oly nagy benyomással van rain azóta Kegyed, hogy azóta fülembe cseng mindene, egész alakjával egyetemben. Az én érzelmem nagyon mély és Kegyed volt ai, aki boldogságba, ringatta hányódott lelkemet. Kegyed most haboz é>- kitérő válaszra gondol, de esengem, ne térjen ki. Oh, kUldjon lelkem elborult egere fényt, mondja, hogy igen, hogy viszont imád, vagy adjon egy parányit önmagából, hisz az éppen elég. De különben is kijelentem, hogy egy szilárd és nemes jellem vagyok, akinek élete fölött Kegyéd uralkbdik, Nagy­sád Dóntsön hát szive szerint. (>rökké az öné: Arnold. Mondom, ezt a levelet néztem ki a könyvből, mely céljaimnak leginkább meg­felel. A levél nem is ross/.. mert a nő adott választ reá, de csak kitérőt. Azt hi­szem ő is könyvből nézte ki, mert az enyémben láttam hasonló levélmintát. Te­kintve, hogy nékem a diszkrécióról a sab­lontól eltérő véleményem van, keközlöm AT őnagysága válaszát. Tisztelt Arnold ur! Először is kiírhatta volna az egész ne­vét, mert az, hogy Arnold,, abból én még nem sokat tudok. Nékem a szerelemről megvan a saját kühin véleményem és még mielőtt az egész keblemet kitárnám <>n előtt, meggyőződést kell szereznem az ön meggyőződésének valódiságáról. Azt talán mondanom sem kell, hogy na­gyon zavarba hozott a levele. De mondom, nekem a szerelemről megvan a sajat külön, önálló véleményem, nem szeretek sokat irogatni és egyelőre csak ennyit: ^ hogy a szerelem az egy sötét verem, mig "a türelem, az viszont rózsákat terem. Higvjen és, bizzon a jövőben, ezt üzeni Önnek tisztelője: Manci. Átint előre is jeleztem, kitérő választ adott a nő és most egy másik mintát irok neki. SZEOED flbdul Hamid inkább meghal, de luxusbárcát mégsem iralá. SZEOED, március 5. (Saját tudósítónktól.) Ahdul Hamid, akiről cz az irás szól, piríts f^zes bosnyák cukorka­árus. "" t-három évvel ezelőtt került Szeged'1- vagy hogy az ő zamatos magyar- VH éljünk ; Szögedébe és azó;*» h< hol ott találkozni vele A város *gatagában. Legtöbbször azonban a Kárász-utca egyik házá­nak kapualjában volt látható. Tény­leg csak volt és ez a szomorú az egészben. Tudniillik, kedves olvasók, a pénzügyi Napoleon egy rendeletével elrendelte, hogy senki, aki él e föl­dön, ne élvezhessen semmit meg­torlás, vagy máskép mondva, luxus­adó nélkül. Kezdte a gombostűn és akkor senkisem tudta még, hogy hol áll meg, min fejezi be. A két­ség nem tartott sokáig, sorra jöttek mind : a fekete kávé, tea, az összes szagok és izek, főzelékek és felté­telek, születések és halálozások. És miután a végzet ilymódon hivatal­nokot faragott mindenkiből: a kávé­házi fŐurtŐI a legszegényebb Mars­téri ócskásig és ceruzát meg luxus­bárcát adott mindnek a kezébe, mi már azt hittük, vége mindennek, mákra már sor sem kerülhet. Csa­lódtunk! Ujabban luxus lett a krém, a parfé, a keksz, a fánk, a gesz­tenyepiré stb. stb. és végül az utca­sarkon, a kapualjakban árult halvé is. Itt kezdődik Abdul Hamid szo­morú históriája. Abdul Hamid, a piros fezes bosnyák, ahogy meg­hallotta, hogy saját gyártmányú édességeit ezután már luxuscikknek számítják és ezért vevőitől, a ma­szatos suszterinastól, a csintalan is­kolásgyerekektől, a niosolygósképü varróleányoktól luxusadót kell szednie é* ami fontos, az adóról mindjárt cédulát is kell adnia, fogta magát, összeszedte a sátorf.iját, bucsut mondott az öreg kapualjnak ott a Kárász-utcán és szomorú szivvel, nehéz gondolatokkal megindult négy­kerekű targoncájával és azóta nem is jár ki árulni, azóta hiába keresi a suszterinas, az iskolásgyerek és a varrólány. Abdul Hamid nfnes sehol, legalább is ott nincs, ahol ezelőtt, nem is olyan régen, fütyürészve árulta holmiját: a valódi törökmézet, a szines limonádét és egvéb ilyen földi jókat. Abdul Hamid azonban csak a kapu alól tu .t el, Szegedet nem hagyta itt, szeret ő itt lenni, hisz oly kedves volna itt minden, csak az a luxusadó ne volna. Most, hogy ő is az állásnélküliek közé szegő­dött, napjait a kávéházban tölti, fekete kávé mellett, busán, szomor­kodva. Ott fedeztem fel A^dult, a digót, ki mint régi ismerősét, mo­solyogva üdvözölt az egyik asztal mellől. Leültem mellé, piros sapkája uj volt a fején, szeme tüzes, ujjain a gyürük fényesre pucolva, valódi bosnyák cigarettjének füstje kari­kákban szállt a semmiségbe. Tüzes szemével szomorúan nézett és én nevetve kérdeztem meg tőle (azt hittem szerelmes): — Mi baj, török? Abdul Hamid, aki bosnyák létére, jónéven vette tőlem mindig, ha tö­röknek szólítottam, látszólag több kedvvel, mint szomorú arcából ki­vehettem, beszélni kezdett. — Mi baj? Talán nem tudja az ur, hogy mi baj?! Árulok cukrot vagy négy éve, szerettem minden­kit, szerettek engetn. Akárki jött, meg voít eléuedve. Éltem csendesen, senkisem bántott. És most§ négy év után ma, amikor mindenki keres, ha néhanapján elmaradok a kapu alól, ma azt akarják, hogy adót szedjek, mintha adó nélkül nem lennék elég drága. Az adó azért mégis csak jöhetett volna, de azt is követelik, hogy cédulát is irjak róla. Hát nem irok! Inkább nem árulok, éhen halok, de nem irok, hiszen . . . hiszen, nem is tudok írni. Bepakol­tam a kapu alól, de azért nem me­gyek haza Boszniába, nem szeretem a szerbeket, itimaradok Magyar­országon : Szögedébe . . . Tovább is mondta volna Abdul Hamid bús meséjét a luxusadóról, de záróra felé járt az idő, asztalunk­hoz lépett a főúr. Abdul Hamid fizetett: két feketét 'a luxusadóval és a luxusbárcát, melyet a főpincér odatett elébe, keserves magyar erő­mondattal odateremtette a földhöz. — Jóccakát! P/IPAI ÓKrtsMCSTCR 211 D€ÁK rCRCNC-UTCn 28., (Garai müvésnök üzletében) jól és jutányosán javít ZS* bórákat. TEiEFOft: Igazgatóság 455. KORzó-noza TfiiEFOH: Pénztár 11-85. Szombaton és vasárnap, március 5. és 6-án Nagy cirkuszdráma! A fenevadak prédája. Cifkuszattrakció 4 felvonásban. Előadások vasárnap 3, fél 5, negyed 7 és 8 órakor. ÓVÁS SZÍNHÁZ. HETI MŰSOR: Szombat: Erdélyi csillagok, szinmü. Premierbérlet U) 43 sz. Vasárnap délután: Szibill, operett. Vasárnap este: Sárga csikó, népszínmű. Bérletszünet Hétfő : Csardáskiralyn,, operett. Bérlet­szünet. Kedd: Ripp van Winkle, operett. Bérlet­szünet. Szerda: Az utolsó csók (Magdaléna), dráma. Először. Premierbérlet B) 44 sz. Csütörtök: Ai utolsó csók (Magdaléna), dráma. I'remierbérlet A) 45. sz Péntek: Legcnybucsu, operett. Premier­bérlet B) 45. sz. Szombat: Leginybucsu, operett. I're­mierbérlet B) 4ti. sz. Vasárnap délután: Hajdúk hadnagya. operett. Vasárnap este : Viola, az alföldi haramia, népszínmű. Bérletszünet. Előadások kezdete este félnyolc órakor. Erdélyi csillagok. — Bemutató. — SZEOED, március 5. A szegedi szinháiban az iroda­lom kapott hajlékot tegnap, mikor Eörsi Tóth Júlia történelmi drámáját bemutatta. Ai írónő drámáját rész­letekben volt már alkalmunk ismer­tetni és a mi körülményeink nem igen teszik lehetővé, hogy mélyre­ha tóbban ismertessük szerzőt és müvét azok előtt, akik a darabot nem látták. Az Erdélyi csillagok-ban, a magyar históriai drámák egyik legkülönbjét ismertük meg. Költője zengő szava, markáns gesztusai és filszinességet kerülő mélységes lírája sehol sem árulják el, hogy nő e munka szer­zője. Erdélybe, a mai magyarság veszendőbe menő egyetlenül szent és drága földjére, visz btnnünket századok múltján át a szerző, ahol Báthoryak, Gyulaiak, Carillók, jezsui­ták és asszonyok a szimbolizálói a végzetes magyar átoknak. Régi tör­ténelmi kódexek poros és sárgult fóliánsai öltöztek itt szóruhába. Régi, magyar, zamatos nyelvezete ugy hat gyakran, mintha verset hallgatnánk, mert Tóth Júlia szavainak belső zengő ritmusa van; éles és okos szatírája pedig különösért a pompásan sikerült Irónjelenetnél, Shakespearere emlékeztető. A szegedi szinház tagjai hivatásuk magaslatán igyekeztek állani és a kisebb hiányosságokért nem is gán­csolhatók. Paldgyit főként, mint a bonyolult cselekmények gondos ren­dezőjét illeti dicséret, amihez még a felfogásban talán kissé puha, de művészi értékű színészi alakítása is járul. Gáspár ismét átgondolt, komoly és ériékes színészi munkát végzett. Alakításán meglátszott, hogy tanul­mányozta a történelmet, még igen sok szépet várhatunk tőle. Az intel­ligens Tamás Annát, Klenovitsot, Lászlót, de az egész személyzetet dicséret illeti munkájáért, mellyel egy uj magyar klasszikus drámát a hir és dicsőség szárnyain hóditó útjára bocsájtcttak. Bérautó* ^ Megrendelhető: Kárása-ntca 15. az., II. udvar, ajtó 1. Telefonok: 808 és 765. Éjjel is hívható. VHRGfl HIHfUY unióinál Szeged Teletsn 400 6 Aradi-utca 4. MmdcnncmU kötéláru, zsineg, zsák, ponyva, szőlőkötö­ző fonalak és háló gyári áron kapható. ! Ne üljön fel hangzatos reklámoknak! ÓVÁS! Hungária Cipőgyár R.-T. üzletébe. Kérjük a kirakatok megtekintésétI 32 SZABOII ArHKI Szegedi üzlet: Kárász-utca 14. Telefon: 6-84. X Gyár: Nagyvárad, Biharmegye, Magyarország. Ha valódi bőrtalpú cipőt óhajt be­szerezni, forduljon teljes bizalommal SZOC.ID KISZOI.QAI.ASI

Next

/
Oldalképek
Tartalom