Szeged, 1921. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1921-03-27 / 71. szám

Szeded, 192 lmárcius 27. SZEGED BLUMENTHAL BARKÁJA, -ÁRVÍZ NEM VOLT, HANEM LESZI* ELSŐ FEJEZE T, melyben nagy dolgok vetik előre árnyékukat. _ Mr. Vass l — Mr. Blumenthal I — Nem megy ez a mozi. _ Az bizony tényleg 4"v _ _ AH? Mondhatom, jó kifejezései vannak mr Vasa Ezt maga állásnak nevezi? €&£ gentleman, csúszik. Ki kell találni ^Nekem már van is egy ötletem, mr. BH?ffíM. old man. Ki vele I ' _ Épilsünk a Tiszára egy mozit Egy uszó koloMzeumot. _ Kein rossz. Es kivel építtetné i — Bízza rám, iniszter. Elsőrangú emberem van e célra. Dr. Szeless József közCJ vállóáramra berendezett göztlzemü légvárépitész. MÁSODIK FEJEZET, melyben Szeged apraja-nagyja hivatalos egy nagyszerű ünnepségre. S a na«v mü elkészült, az amerikai szintén. De ki törődnék ilyen csekélységgel a nagy napon, amikor Szeged aprajanagyja hivatalos az úszó kolosszcum megnyitó-ünnepélyére. Csolnakok nyüzsgő ezrei szállították a kíváncsi szegedieket az óriás vizialkotmányhoz. amelv vörösen ragyogott a lenyugvó nap fényében. Eljött mindenki, aki mozdulni tudott s aki nem tudott, az hordágyon hozatta el migát. Eljöttek a tanyai embörök, átjöttek az ujszegediek is, akik már csak ugy emlékeztek a ticokra, mint valami rossz álomra. íElég bosszú álom volt, a ragyogóját!) Egyszóval egész Szeged ott hullámzott, tolongott, gyűrűzött és zsivajgott az óriási építmény fedélzetén. A feljárónál hatalmas zenekar fogadta az özönlő emberfolyamot. Az ötletes Vass direktor a néptanítókból, köztisztviselőkből és újságírókból impozáns orkesztert szervezett. Csányi Mátyás intésére fölhangzott a nagyszerű nyitány. Kétezer gyomor kordult meg egyszerre s a titáni zene egyre lendületesebben és viharzóbban zengett-zúgott a százezer fejti tömeg fölött. A taktust a zenészek szeme kopogta. Az öröm és az elragadtatás ujjongó tumultusában csak egy ars maradt sötét: Berzenczey tőmérnöki. Félrevonulva a korláthoz. dóit és aggodalmas arccal kémlelte a vizet. A Tisza szintje valóban mintha megdagadt volna, a százezernyi tömeggel terhes gigászi bárka megzavarta a folyó agyenaulyat. — Bolond dolog, bolond dolog — csóválta a fejét a főmérnök, aztán odakiáltott a polgármesternek, ald arra sietett. — Polgármester uram, Laj van ' a Tiszával. — Nem érek rá, fiam, — felelte a podeszta — sietnem kell a szónoklathoz. HARMADIK FEJEZET, amelyben a Szónok szólni kezd, de megzavarják. Mind a százezer ember ott tolongott a bárka elején és várta az ünnepi szónokot. A szószék a hajó korlátjához volt erősitve ugy, hogy egészen a viz fölé ugrott ki. — Halljuk Tonellit I — zúgta a sokaság. Blumenthal ugyanis, az Ünnepi alkalomra való tekintettel, iölkérte a kitűnő szabadúszót, akarom mondani szabadelőadót, íiogy tartson előadást a vizi mozi kulturielcntöségéról. Tonelli megjelent és gondterhes arccal haladt fölfelé a szószék lépcsőin. E pillanatban azonban zavaros lárma támadt. — Opponálok, — hallatszott egy dadogó hang. - Hallgassanak meg előbb engem. Javaslataim vannak. — Csend, csend! — méltatlankodott a tömeg, de egyesek túlkiabálták. — Halljuk Balogh Lajos javaslatait I Tonelli udvariasan utat engedett a nagy Javasolónak, aki egy-kettőre a szószéken termett Kezében egy óriási papírtekercset tartott a javaslatok szövegével. A tömeg elnémult s a százezer ember gyanutianuí, mit sem sejtve, várakozó csendben fordult ífiS"**4- A !í«y szárnyát is hallani tehetett, olyan csönd volt. Balogh előrelépett, kinyújtotta a karját . p,pir a l»vaslatokkal kiesett a Kezeool. NEGYEDIK FEJEZET, amelyben szörnyű dolog történik. uo^1''!"?™' {"SL * »IÓ«ék a viz fölé A *2SS2k4lchtt ~ ™"t ez már -annyiszor megtörtént a Balogh-javaslatoktoerTJ12^ "tt Csakhogy eVuttal egéa aminek oorzalmas következése lett. As öreg Tista sok mindent ttirt el panasz nélkül, de ezt már megíokallotta. Amikor a papír a víz színét érte, a hullámok a halálos rémület följajdulásával magasra csapódtak. A Tisza elhagyta a medrét és n partra menekült a javaslatok elől. Leírhatatlan volt a tömeg kétségbeesése. — Az árviz, az árviz! — harsant föl százezer ajkon egyszerre Semmi kétség, az árvíz újból elöntötte Szegedet. A megvadult hullámok szilaj harsogással rohantak át a városon. Ugy harsogtak, mint egy kiadó, akitót a munkatárs előleget kér, vagy egy ... más hasonlat nem jut eszembe. Egy perc alatt rombadóit a város, a hullámok elborították az utakat, tereket, házakat, középületeket egyaránt. Még a szegedi élelmiszerarakat is, pedig azok éppen elég magasak voltak. Csupán Tisza Lajos bánatos vasfeje látszott ki a háborgó vizból s a szomorú vasszáj mintha ezt mondta volna: — Hát érdemes volt? ÖTÖDIK ÉS EGÉSZEN RÖVID FEJEZET, melyben a krónikás bocsánatot kér az olvasótól. Homérosz tollára lenne szükségem, hogy méltóan örökíthessem * meg a gyász es rémület kétségbeesett kitörését, amely a bárkán összegyűlt tömeget- elfogta. Csakhogy az öreg Homérnak egy tolla volt csupán s az is egy aranytoll volt, amit a trójai leányegylettől kapott haditudósítói tevékenységének ötvenéves jubileumára. (Hérodotosz szerint az aranytollat mindjárt másnap elzálogosította a vén lantos, dehát az ujságirók öregapja sok mjndent összefecsegett, aminek a felét sem kell elhinni) Denikve a tollnak nyomaveszett s ezért a krónikás bocsánatot kér, de inkább az olvasó képzeletére bízza a feladatot. HATODIK FEJEZET, melyben egy örvendetes tényről értesül az olvasó. A szerencsétlenség megtörtént, ezen inár nem lehetett változtatni. Berzenczey főmérnök szemrehányó arca élő vádként meredt a sokaságra. — Nem megmondtam? — ismételgette. — De nem hallgattatok rám. A Tisza víztelen medrében mozgott valami. Balogh Lajos volt, aki négykézláb csúszkálva szedte ki a sárból a javaslatait és biztatóan kiáltott föl a bárkára : — Ne csüggedjetekI Ujubb javaslataim vannak. ' Pe a kétségbeesett embereket még ez sem nyugtatta meg. A nagy gyászban az volt az egyetlen vigasztaló momentum, hogy emberélet nem esett áldozatul, mert senki sem maradt otthon, az egész város a bárkán gyűlt össze. Ameddig a szem ellátott, csak a roppant víztükör csillogott mindenütt, halotti némaságban, mint egy fiók Csendesoceán A végtelen simaságot csak nyugat felé törte meg egy fölismerhetetlen, szürke felület. Valami könnyű dolog lehetett, ami ürességénél fogva úszott a viz színén és lassan közeledett a bárka felé. Az emberek érdeklődése a rejtelmes tárgy felé irányult. — Talán valamelyik hangár, — találgatták — azok olyan üresek. A polgármester látcsővel kémlelte a horizont. Hirtelen leeresztette a műszert, az arcán kesernyés fintor Jelent meg s rosszkedvűen legyintett a kezével. — Mi az? mi az? — kíváncsiskodtak a körülállók. — Semmi, — felelte a polgármester és tovább ment Néhány lépésnyire a főjegyző állította meg. A polgármester arcán újra az előbbi kesernyés kifejezés jelent meg, aztán halkan odasúgta : — A kulturprogram. HETEDIK FEJEZET, melyben a történelem megismétli magát. Huszonnégy óra alatt a különböző távírók és kábelek hálózata az egész világon szé vitte a szerencsétlenség hirét. Az emberiség megdermedt a hir hallatára és részvettáviratok ujabb árvizét zúdította a városra. A történelem megismételte magát. Világszerte megindult a gyűjtés a város fölépítésére Ebben az évben a Santa Fé de Bogota-i dalárdaegylet is a szegedi árvízkárosultak fölsegitésének érdekében rendezte a hangversenyeit, amiről kábelsürgöny utján értesítették a polgármestert. A sürgönyhöz csatolták a deficit kimutatását is azzal a kéréssel, hogy a tanács lehetőIli Jjj|belexpressz gondoskodjék a kiegyenAz ilyen és még ennél is meginditóbb részvétmegnyilvánulások vigaszir gyanánt hatottak a szenvedés napjaiban. Annál különösebb volt, hogy Szovjetoroszorazág érthetetlen ridegségbe és makacs részvétlenségbc burkolózott. Az emberek fölháborodva tárgyalták ezt a szivtelenséget. Sokan csodálkoztak, hogy az okos Lenin ilyen taktikai hibát követ el s a Times vezércikkben mutatott rá a proletárdiktatúra emberiségellenes veszedelmére. A rejtélyt egy szikratávirat oldotta meg. A távirat Moszkvából jött és ez állt benne : — Még magunk sem vagyunk kint a vizből. Lenin. NYOLCADIK FEJEZET, melyben a polgármester a fenével eteti Zürkhet. A világszerte buzgón folytatott gyűjtés felemelő eredménnyel járt. Jöttek a dollárok, fontok, frankok, hollandi forintok, svéd koronák, lirák, szokolok, dinárok, pezeták, maravédik, millreisek, yenek, taelek, polturák, baksisok, petákok, párák, drachmák, sékelek. dukátok, zekkinók, budirok, livresek, bolivarok, sovereignek, lázsiasok, pezók, lopezok és ellopezok. Közben azonban az a boszantó dolog történt, hogy a korona Zürichben 99.99-re emelkedett. Le't persze nagy fölferdulás a szegedi tőzsdén, (amely ideiglenesen egy Hazai fából összetákolt tutajon ütött tanyát), de nem kevésbé dühöngött a polgármester is. — A fene ette vóna ki ezt a Zürichet I — morfondírozott a tanácsülésben — Hát nem tudott ez az árviz négy hónap előtt jönni, amikor még 660 volt a dollár? No de igy is elég szép pénz gyűlt össze s most már csak meg kellett kezdeni az építkezést. Külön kell megemlékeznünk a szegedi sajtó áldozatkészségéről. A Szegedi Napló a Frankját, Juhász Gyula a líráját, Újlaki Antal a faji márkáját tette le a szent cél oltárára. KILENCEDIK FEJEZET, melyben az olvasó nagy meglepetésben részesül. — Minek köszönhetem a szerencsét, mr. Blumenthal? — Egy vallomással tartozom önnek polgármester ur. — Parancsoljon. — Előbb azonban közölni óhajtanék valamit. A bárkát, ugy, ahogy van, teljes fölszerelésével a városnak ajándékozom. Értékesítsék a fölépítés javára. — Fogadja legőszintébb köszönetünket. Nem is Tudom, mivel érdemeltük meg ezt a nagylelkűséget? — Most jön a vallomás, polgármester ur. Én nem vagyok ameriltai. Én Szeged fiaj^yok. — Tudom, hogy csodálkozik. .Emlékszik Mikszáth Apabácsika cimü elbeszélésére ? Nos, az az árva kisfiú, akit az árviz vetett partra és akit jólelkű emberek neveltek tői itt... az a kisfiú én vagyok. — A, ál — Ugy», meglepő? Sok nélkülözésen mentem át, de husz évvel ezelőtt rám. mosolygott a szerencse. A magyar királyi K

jata félmilliós tanulmányi ösztöndijával, ecskeméthy Győző néven Amerikába utaztam és ott vagyont szereztem. Voilá. TIZEDIK FEJEZET, melyben nagyon prózai dolgokról lesz szó. — Egy pillanatra megbocsát, mr. Blumenthal. A polgármester, kisietett és kevésvártatva egy öszbaju*szu, köpcös úriemberrel .tért vissza — Szabad kérnem, mikor született mr. Blumenthal ? — 1871-ben — Nos. Ba ogh Károly tanácsnok ur, —. szólt a polgármester a köpcös úriemberre mutatva — lesz szives negyven esztendőre visszamenőleg kiszámítani uraságod elmaradt városi pótadóját, kövezetvámilletékét és hadmentesaégi pótjárulékát. Természetesen dollárban. Az ajándékot pedig hálásan köszönjük mr. Blumenthal és hirlapilag fogjuk r.yvj;Iázni. TIZENEGYEDIK FEJEZET, melyben a dolgok jórafordulnak és a krónikás bucsut vesz az olvasótól. A nagy mü befejeződött. Szeged újjáépült. A habokból kikelő Vénusz módjára megszületett metropolist nem kell leírnom, hiszen mindennap látjuk, itt van, itt él, ttt zsibong a szemünk előtt. A bárka árából egy városrészt építettek föl éa Blumenthalnak szobrot állítottak a Széchenyi-téren. Némely városatya faji szempontból kifogást emelt ez ellen, de a polgármester leintette. t Egy rossz szoborral több vagy kevesebb, mit se tesz — mondta. Mert, hogy el ne felejtsem, a szobrok »z újjáépült Széchenyi-téren is kriminálisán rosszak voltak. A korzó leggyakoribb vendége egv őszülő ur, aki büszkén, dagadó mellel tekint végig a pompás palotasorokon s a fogai közt ezt dünnyögi: — Nekem köszönhetitek ezt mind. Az én javaslataimnak. Ezzel a krónikás végére ért a mondanivalójának és elbúcsúzik az olvasótól. Lectori salutem: kivánom mindenkinek azt, amit nekem kiván. Tiszta szivemből írtam az Ur 1931 esztendejében. Nagypénteken, sörbojkott havában. Dimitrtno. Kezd már becsülete lenni a pénznek. — Eltűntek a kuncsaftok. — SZEOED, március 2b. (Saját tudósítónktól, l A megszámlálhatatlan háborús nyomorúságnak, ami reánk zudult, egyik legfőbb oka volt, hogy a közönség nem becsülte meg a pénzt. Szórták, dobálták, mindenáron szabadulni akartak töle, — persze azok, akiknek volt. A nagy dobálózisnak természetesen a közép- és munkásosztály igavonói ad Iák meg az árát, akik még ezt a lebecsült, rongy pénzt is csak nehéz fáradsággal, verejtékes munkával tudták előteremteni, de azért nekik is meg kellett fizetni a horribilis árakat, amelyeket lulajdonképen az ezresekkel dobá'ózók termetére szabtak. örvendetesen egészsége* és reménykeltő jelenség, hogy ez a káros1 pazarló ösztön végre mégis csak megszűnt. Ugylátszik, a közönség kezdi már megbecsülni a pénzt és rájött, hogy a szemérmetlenül fölhajtott áraknak egyetlen eredményes orvosságuk van: a kiböjtölés. Mióta az olcsósági hullám átter)edése a mindennapi életben is érezhető valóság lett, azóta a vevők egyszerűen bojkott alá vették a kereskedőket. Senkisem vásáról, csak akit a múlhatatlan szükség kényszerit erre. Mindenki arra vár, hogy az árak még alább szálljanak. Az okos tartózkodásnak máris megvan az eredménye. A kereskedők rosszkedvűen panaszkodnak, hogy a vásárlás teljesen megszűnt. Napokon át véletlenül sem téved vevő a boltba, mintha nem is lennének már „kuncsifiu-ok Szegeden. Eddig as volt a helyzet, hogy a vevő könyörgött a kereskedőnek, most fordult a kocka. A kereskedő-ostromlottból ostromlóvá változott s most ö igyekszik a vevőt becsábitani a boltba. Ennek persze csak egy módja van s ezért — keserves arccal bár —de kezdi lejebb-srófolni a kirakatárait. Ha a közönség kitart, nemsokára megérjük, hogy újra megjelennek a kirakatokban a rég nem látott táblák! — Mélyen leszállított árák. Olcsó, ES í?ní!» Húsvéti illatok n«*y választékUiaiUIV b-p kaphatók a „HATTYU'-fortóálai Tisza Lajos-körűt 73. szW ua DUGONICS-TÉRI SAROK MELLETT. magas foktsrtalmut minden mennyiségben veszek GEiGNER, % Szeged, Báró Jósika-utca 2.