Szeged, 1921. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1921-03-27 / 71. szám

SZEOED Konferansz A MOZIRÓL. Hölgyeim és uraim, szerelmes voltam egészen mostanáig a színházba, különösen akkor, amikor ez a szerelem egészen reménytelen volt: mikor az Isten háta mögött éltem, ahol nem volt szinház, csak ha diákjaimmal próbáltam eljátszatni a Peleskei nótáriust, a jó öreg Gvadányi városában. Ez a nagy és mély szerelem olykor eltolódott a színházról a színésznőre, de benne is a művészetet szerettem, amit nem mindig találtam, de hát színészetről lévén szó, fődolog mégis csak az illúzió, magyarul szép hazugság. Dc most már meglehetősen kiábrándultam a színházból, mert naayon lezüllött s?egény, megöregedett és még azt a bizonyos illúziót se adja többé. A kulturáról ne is beszéljünk, a kultura komoly és szent dolog, a kultura elsősorban lelket jelent, szellemet, bensősége: és hitet, már pedig ma a színjátékot vigécek szerzik (hogy honnan, néha maguk se tudják, meri nem tanultak irodalomtörténetet). A szinház hűtlen lett az öreg Sophokleshez és Shaksperehez, a szigorú Ibsenhez és Strindberghez és a fiatalokat se szereti többé, mert é maga is megvénült, egy kicsit nagyon is. A színháznak a Buta ember a kedvence, Földes és Farkas Imrék a szeladonjai és csak azért nem kabaré a szinház, mert a kabaré legalább változatos és ötletes és csak azért nem cirkusz, mert a cirkuszban komolyan veszi a dolgát a magas iskola lovarnője és a lisztes ember egyaránt. Én, bevallom őszintén, uj szerelem után néztem és mo?t a mozinak hódolok, ha nem is olyan szenvedélyesen, mint gyermekkoromban a kaszinói könyvtár ötkötetes regényeinek és ifjúkoromban a világfájdalomnak. A mozi a huszadik század legnagyobb uj művészi szenzációja, élménye és reménysége. (Ez lehe', hogy nem túlságosan hízelgő századunkra nézve, de annál jobb a mozinak.) Mert korunk nagyon el volt foglalva háborúkkal és forradalmakkal és igy nem igen ért rá például nagy regények és uj vallások teremtésére, bár ez utóbbi tekintetben némi lendület érezhető,. éppen a háborús világrengés nyomán. A mozi még fiatal, de már kinőtt a gyerekcipőiből, amelyekben a század kezdetén topogott, már autón és aéroplánon repül, már bejárta kétszer a világot és a világirodalmat (csak ez utóbbit ne tette volna). A mozinak még nincsen esztetikája, de van irodain a és közönsége. (Ezt a szinház tudja és érzi legjobban.) Én, n >ha nem akarok Kant babérjaira pályázni, aki prolegomenát irt minden leendő metafizikahoz, amely tudományként fog szerepelhetni, mégis megpróbálok egy pro-egommát minden leendő moziesztétikához,amelyet ez uj művészet Arisztotelészéi és Benedeito Crocei fognak fölépíteni elméletül a gyakorlathoz, mint ahogy a gombhoz kabát jár. Ime a főbb jx>ntok: 1. Ha Amerika az amerikaiaké, akkor a mozi a mozgásé. Le az irodalmi fi mekkel! Az irodalmi film a fából vaskarika, amely Balzac, Zola és Barbusse nevével szédeleg. Az irodalmat olvasni kell, a csókot gyakorolni és a fi'met nem kell magyarázni, mert akkor baj van a megértés körül. A mozi mozgással operáljon és ne „eszmékkel" és „gondolatokkal", amelyeket ki kellene találni a filmen, mint ahogy a képrejtvényen azt, hogy wo ist die Katze? Az ördö* vigye az irodalmi macskát, amelyet se zsákban, se filmen ne áruljanak, hanem igenis az élettenger mozgását akarom látni a filmen, a mozgás kel emes szédületét. azt a pezsditő és lendítő mámort, amit az ezer lehetőség ad, térben, időben, gesztusban, mimikában. Fiaim, csak mozogjatok a filmen I 2. A mozinak is megvan a maga művészeti anyagszerüsége és ehhez alkalmazkodni, jelenti a sikert és az értéket egyaránt. A gondolat, az érzér, az eszme, amelyről az irodalomban beszélnek, a filmen éppen annyira más, mint a festményen vagy a szobron. Hogy ugy mondjam, más a papíron a gondolat, más a vásznon és más a lepedőn. 3. A magyar filmek legnagyobb hibája eddig az volt, hogy vagy túlságosan művésziek akartak lenni, vagy túlságosan magyarosak. És igy vagy igen unalmasak lettek, vagy nagyon idegenszerűek. A magyar film legyen anierikaias, akkor művészi is lesz magyar is. Mert akkor film lesz elsősorban és mindenképpen, nem pedig vasárnapi kirándulás a színházból a szabadba, vagy pedig etnográfiai prospektus. 4. Nem szeretem a szép fiukat és szép lányokat a filmen, akik csak azért mozognak ezen a terrénumon, mert nem tudnak beszélni vagy énekelni. Mer. itt kiderül, hogy viszont mozogni se tudnak. 5. Jó ponyvaregényekből lesznek a jó filmek. Hiába, ponyva és lepedő rokonok. 6. A fölirások és levelek jelzik, hogy a mozi még fiatal. Az ember később már nem igen levelez (legföljebb az üzletember) és különösen az iró nem. A film is le fog szokni ezekről, mint a dráma a monológról, az ifjú a térdnadrágról, a férfiú a versírásról és az öreg a szerelemről. De lehet, hogy akkorára a mozi is ugy megvénül, mint a szinház és a film helyett csak a revü marad. Juhász Gyula Mélyen leszállított árak minden cikkben a 224 GAMBRINUS csemejeházban TULAJDONOSI Kenderes! György »» Bosnyák Zoltán államtitkár szegedi emlékeiről, a .gyermekvédelem uj koncepciójáról és a Szeged környékén fölállítandó mintafalvakról. — Tavaszi interjú a kultúrpalota oszlopai alatt. — ÓVÁS! SZEGED, március 26. (Saját tudósítónktól.) E héten már megszólaltattuk Bosnyák Zoltán ny. államtitkárt, aki két napig itt tartózkodott. Az államtitkár ur rendkívül érdekes dolgokat mondott el a magyar gyermekvédelem küszöbön álló nagy mozgalmának szegedi vonatkozásairól. A húsvéti számra való tekintettel, másodszor is fölkerestük, hogy nyilatkozatot kérjünk tőle a „Szeged" olvasói számára. Munkatársunk ezúttal a tiszaparti kultúrpalota oszlopsora előtt találta meg az államtitkár urat, ahol éppen a meleg, tavaszi napfényben gyönyörködött. Munkatársunk több kérdést intézett hozzá, amelyekre az államtitkár ur a legszeretetreméltóbb készséggel válaszolt. — Mikor volt utoljára államtitkár ur Szegeden ? — 1918 tavaszán. A gyermekvédelmi szaktanácskozásokat vezettem, az állami gyermekvédelem akkor tervezett nagyszabású reformjáról. Azóta sok minden megváltozott, de semmi sem érintett olyan mélyen, mint az, amit tegnap este éreztem egy kedves kis tiszaparti csárdában. Az Ónozónénál vacsoráztunk. Csupa nagyszerű fegás, jó emberek és meleg hangulat. Aztán kijöttünk a Ti«.za partjára. Áttekintettem a másik oldalra. A tele hold ezüstös fénnyel öntötte el a tájat és én ugy éreztem, mintha fehér, e/üstös halotti szemfedő borulna a tájra. Ördögi álmokban sem álmodhattunk volna irtózatosabbat, mint azt, hogy színmagyar földön, színmagyar nép között idegen az ur < még mindig. Szótalan bandukoltunk a néptelen Tiszaparton. Szegény Dankó Pista szomorúan leszegett feje még bánatosabb most és még keservesebben szorítja szenvedő kőszivéhez a magyar hegedűt. Azután megálltunk a mártír királyné szobra előtt. A hold fényében, mintha martirlelke járt volna köztünk és könnyeimen át ugy láttam, mintha a kőszemekben is könnyek csillognának. De eszembe jut az ő megváltó két keze, amint megfogja Deákét, meg Andrássyét é> „Lett még egyszer ünnep a világon !" — A gyermekvédelem egyik ismert szaktekintélye Szegeden járt a napokban és emiitette, hogy államtitkár ur egy uj gyermekvédelmi tervvel foglalkozik. Szabadna erről tudnom valamit? — Szívesen. De én ma már csak elméletileg foglalkozom a dolgokkal. Ha aztán hozzám fordulnak és egyegy gyakorlati eszmét is megpendítek, hát az elkerülhetetlen. Ennek az uj gyermekvédelmi akciónak a részle'eiről nem nyilatkozhatott hiszen én magam nem is fogok icsztvenni benne. Csak az alapgondolatát közölhetem. Társadalmi, anyagi erőkkel, Szeged, 1921 tv.ácur 27. jelentős külföldi tőke bevonásával, gyermekvédő falukat, tanyákat alapítanak, be nem népesített, be nem épített magyar rónaságokon. Itt kiválasztott családok telepednének meg, akik — mondjuk — örök bérletbe házat, földet kapnának és ennek fejében nevelnének közvédelemre jogosult, közvédelmet igénylő gyermekeket. Nemzedékről-nemzedékre. Ezekből a gyermekvédelmi falvakból alakulnának ki azután a magyar mintafalvak, kulturális és gazdasági szempontból egyaránt. — Amint már emiitettem legutóbbi beszélgetésünkben, ezeket a mintafalvakat a nagy magyar Alföldön akarják elhelyezni és természetes, hogy elsősorban Szeged környékére gondoltak. Az anyagi eszközöket külföldi propaganda utján akarják megszerezni s különösen az Amerikában megindítandó akció biztat a legszebb eredménnyel. ' — Örömmel hallottuk, hogy államtitkár ur visszatért az irodalom müveléséhez. — Igen. Most egy könyvön dolgozom, melyet már a háború alatt kezdtem irni. A háború filozófiája. Tisztán történelmi alapon szeretném kideríteni azokat az évezredes okokat, amelyek időről-időre szinte végzetszerűen rombolták le annyi évszázad nehéz munkájával kiküzdött kultúráját ... Végzetes törvényszerüsége-e ez az ősátokkal sújtott emberiségnek, vagy az emberiség fejlődése sodródott végzetes uton, hogy sok évezredes fejlődébe sem tette jobbá? — Nem neheztel, államtitkár ur, hogy kellemes sziesztáját megzavartam ? — Ó, egyáltalán nem. Lássa, most megint visszafekszem a napsütötte kövekre és tovább nézem a karcsú, görög oszlopokat. Milyen gyönyörű itt ez a csudálatosan tiszta, olaszos ég, egészen olyan, mint amelyik a San Marco felett ragyog. Néz«e csak, mennyi, mennyi dalos kis madár fürdik a napsugárban az épület párkányain. Az örök tavaszról dalolnak és higyje el, lesz még tavasz, virággal ékes, szent magyar tavasz, ezen a megcsonkított, szétszaggatott, szomorú földön. KORZÓ-MOZI Hétfőn és kedden, március 28. és 29-én Nagy slágermüsor ÍT Egy titokzatos történet 4 felvonásban = Előadások kezdete: hétfőn 3, fél 5, 6. fél 8 és 9 órakor, kedden fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Q+orn Cári kalapszalonjában, OlCI II OrtI I Korona-utca 29. szám mindennemű elegáns és egyszerű átmeneti nyári kalapok átalakítását modellek után jutányosán vállalja. 2® L SZALLIIOTT ARAKM Scialfer Teitférei Kossuth Lajos-sugámt 8. UJ angol BŐRGARNITÚRA eladó. Ne üljön fel hangzatos reklámoknak! ÓVÁSI rzaere;arl^r^nputeij:fL^2eai Hungária Cipőgyár R.-T. üzletébe. S7.OC.ID Kiszoc.artc.Ast Kérjük a kirakatok megtekintéséti 32 SZflB'OYT A f\ K I Szegedi üzlet: Kárász-utca 14. Telefon: 6-84. x Gyár: Nagyvárad, Biharmegye, Magyarország.