Szeged, 1921. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1921-02-13 / 36. szám

SZEOED 5ÉTR R NEVSZKU-PR05ZPEKTEN. - BtftlEZfS. ­Szeged, 1921 február 13. Sok a válópör. - Beszélgetésünk egy ismert vilópSr-Qgyvéddel. — SZEOED, február 12 (Saját tudósítónktól.) A törvények első emeletén, azok előtt a szobák előtt, hol az Isten és emberek előtt kötött házasságok fel­bontását végzik, talán soha olyan nagy nem volt még a forgalom, mint mostanában. Jellemző kórtünet ez : a házispárok tömegesen válni akar­nak. Es aki megfigyelte a folyosón ődöngő embereket, az megállapít, hatta, hogy a váló felek legnagyobb része a falusiak és a tanyaiak vilá­gából kerül ki. Csupa fejkendős asszony, parasztruhás férfi áll és vír a folyosókon, hogy hívják már egy­szer, mindegyik szeretné egy-kettőre felbontani azt a házasságot, amelyet valamikor, legtöbb esetben nem is nagyon régen (fiatal házas a válólelek ötven százaléka), örök időkre kötött. Es mindez a folyosói várakozás nem megy olyan csend­ben, mint ahogy azt a laikus kép­zeli. Itt, ahol íijból összekerülnek a haragos házastársak, sokszor parázs veszekedésekben, sőt verekedések­ben nyilvánul nieg az az el­lenszenv, ami idehozta őket. De vannak azért kivételek is, nem min­den házaspár veszekszik, verekszik, vannak, — bár ritkák mint a fehér jiollú — akik meggondolják a dol­got, összebékülnek és a nagy nyil­vánosság szemeláttára összeölelkez­nek, csókolódznak a helyreállott házastársi béke örömére. Hogy mi a sok válópö.nek az oka, hogy tényleg olyan sok van-e, mint amennyit az ember az első látásra hirtelen-ham arjában megállapíthat, megkérdeztük az egyik ügyvédet, aki neves válópör-speciálista híré­ben áll. Az ügyvéd a következőket mondotta: — A válópörök száma mindig nagy volt, de bátran állithatom, hogy eb> en az évben különösen magas. Ugy látom, hogy ez az év rekordév lesz a válópörök tekinlelében. De nem olyan veszélyesek ezek a pörök, legtöbb esetben kibékülnek a felek a biró előtt, vagy el sem mennek odáig. Sokszor olyan okokkal jönnek elő <* válni akaró házastársak, hogy maga az ügyvéd sem biztathatja őket a válópör sikerével. Mostanaban nagyon sok házasság felbontását kérik azért, mert a házastársak egyike Amerikába készül (csak készül, mert a legtöbb esetben nem kap útlevelet), mig a másik nem hajlandó itthagyni Magyarországot. Frre azután meg­indul a családi háborúság, amely leg­többesetben itt végződik a törvényszé­ket.. Van egy másik eset is, ez azon­ban ritka: A férj elment a háborúba, sokáig nem adott életjelt magáról, sőt hivatalosan is megjött sz érte­síts, hogy meghalt. A biróság holttá nyilvánította, az özvegy nem sokáig bánkódott, jött az uj kérő: hozzáment. Oroszország hómezőiről közben megindultak a hadifoglyok és csodák-csodája hazajött a holttá­nyilvánitott férj. Most már attól függ minden, ahogy megegyeztek. Az asszony vagy az uj férjtől válik, vagy a r^itől. Ezek az esetek nagyon hosszadalmas eljárást igé­nyelnek, de — mint mendtam — ingyon ritkák is. A válófelek leg­nigyobbrésze a falusiak közül kerül ki, a városiak között kevesebb az olyan pár. amelyik megunta egy­mást. Pedig valamikor másképen volt, de azóta változtak a viszonyok, ma a pénz már nem a városban van. A válópör pedig pénzbe kerül, nagyon sok pénzbe. SZEGED, február !2 Nem tudom nézni tovább ezt a mosolyogva siró halvány arcokat, hanem a Szentpétervár Canale Grandé-ján, a Fontán kán átvezető Anicskov Harodni moszt (néphid) pompás bronzszobrát veszem szem­ügyre, amely kétszeres életnagyság­ban egy megvadult lónak megféke­zését ábrázolja. Önfeledten gyönyör­ködöm a hatalmas alkotásban, amely­hez csupán Fadrusz Mátyás király szobrának lovát hasonlíthatom. Meg­áll a lovas szobor körül több ma­gyar hadifogoly is és találgatni kezdik, hogy tulajdonképen milyen fajtához is tartozik a szoborbaöntött ló. Megindul egy alapos vita, amelybe egyszer csak belevegyül egy tömzsi, szélesvállu orosz haditengerész és „magyarul" azt kezdi bizonyítani, hogy bizony az magyar ló, mert ő éppen ilyent látott Szegeden is, meg a Hortobágyon. Az csak természe­tes, hogy lefogtam egy-kettőre a .tengerész katonát", amint ő magát nevezte. Tverszki kormányzósági, Leontin Szavin, mint közvitéz került 1914 őszén magyar fogságba; itt végigjárta az Alföldet, Szegedet, Temesvárt, Dunántult, hogy „a rossz seb egye meg a világot", miért is nem engednek már most vissza­menni szép Magyarországra, hajto­gatja egyie. Most a forradalmi ten­gerészet Milner nevű hajóján szol­gál és tiszti iskolás. Nem tud hova lenni örömében, hogy ilyen „jó földivel" találkozott össze, mint én. Majdnem a szivem szakad meg, amikor elbeszéli, hogy a 18-as for­radalomkor hogy segítette őket min­denki hazafelé es hogy vagyunk mi, akiket már csaknem két hete tarta­nak vissza, mert a legényeink nem akarják kiadni a tisztjeiket. Ottmaradunk a „Fontánka" rak­partján, amely csatorna van olyan széles, mint a Maros s a Néva del­táit köti össze. Köralakban fut a városon végig. Hajózható is, most is hatalmas, fával megrakott uszály­hajókkal van tele. A vize feketésen zöld, diszkréten tovarohanó, akár­csak a mult véres árnyai. A hajók­ban nagy a sürgés-forgás, a „burzsu­jok dolgoznak" szubotnyik munká­ban — szombati önkéntes köz­munka — és egymás kezébe ado­gatják a fahasábokat s ugy dara­bonkint kerülnek a partra és ölekbe. Egy fiu, egy leány felváltva egy sor­ban, kacagás, tréfa közben, ég a munka a kezük alatt. Hol itt, hol ott állunk Szavinnal munkába, csak ugy tréfából, hogy a szebbekkel szóbaercszkedhessünk. Mennyi ki­vérezett, leütött, hólyagboritotta kéz, mennyi sokféle öltözet, estélyi toilet­tek, akad gyászruha, még meny­asszonyi selyemruha is, ami még megmaradt, amit eladni nem volt szivük. A kommunista „tavaris" — ezelőtt kikötőmunkás, vagy fa­vágó — csak reprezentál, hajtja őket, mint a rabszolgákat Nagy ur ő most, mert egy hajókirakásnak az idejét ö állapítja meg, tehát híze­legni kell neki. Itt is, mint másutt, a hölgyek lelkiismeretesebben vég­zik a dolgukat s kétszer-háromszor több a teljesítményük, mint a fér­fiaknak. Ismét felmegyünk a hidra, újra megcsudálom a hatalmas lovakat, honnan villámcsapásként ér, amint elhalad mellettem az Alexandra­parkbeli hölgy, aki már az óráját is eladta. Egy zsidó tengerész udvar­lásait fogadja meglehetős szívesség­gel. Bosszant a dolog, ilyen züllött­nek nem néztem, meg is kérdezem Szavi.it, nem ismeri-e azt a tenge­részkatonát. akinek ilyen szép „ba­rátnője" van. Egy „csékás biztos", az ellenforradalmár tisztek főfoglárja, Trotzkij bizalmasa s most nem győzi a sok barátnéját kielégíteni, no meg ezek részére a férjeket, fivéreket megszöktetni. Minden asszony, lány az övé, most mi kell még más, pénze is annyi, mint más senkinek. Igen, gondolom s megnyugszom, hogy az én szépem is ilyen kál­várián adja el magát egy másik élet megmentéseért. Oh átkozott becs­telen vörös Retrográd, ahol nem maradt meg a múltból semmi, csak a piszok és a bün, a förtelem. Az Anicskov-palotán pihennek meg szemeim, ahol legutóbb lakott az anyacárné, Mária Fedorovna. Az ut sziporkázik a napsugárban, a házak tompa színeikben rikítók, méreteik a rendes orosz méretek fölé emel­kednek és olyan hosszúak, hogy a Kárász-utcánkon nem igen tudnánk 4—5 háznál többet elhelyezni. Ma­guk az oroszok is érzik az ilyen nagy épületmonstrumok forgalom­zavaró hatását és az ilyen házak alatt két-három nyilvános átjárót nyitot­tak. Az utca a Znamenszky-térbe torkollik, mely legalább is kétsze­rese a mi Széchenyi-terünknek. For­galma felülmúlja a Nevszkij-Proszpekt forgalmát, ugy tolong ott a kocsi, autó, tömeg, hogy egész rendőr­hadsereg tartja fönn a forgalmat. A teret 111. Sándor cár lovas-szobra disziti. A téren a villamosok vég­állomása ugy van létesítve, hogy körben fut a pálya s betér a másik utcába. Az orosz „tavaris" a nagy tolongástól ugy akar menekülni, hogy a végállomás előtti feltételes megállóhelyen kényelmesen beszáll és megváltja jegyét a rendeltetési S helyre A rendőrség azonban túljár az eszén és a kör indulási oldalán leszállít mindenkit s csak az órákkal előbb hosszú libasyrba állított .ta­varis"-okat engedi beszállani. Van verekedés, szitkozódás, olyan, ami még a keleti vásárokon is ismeret­len. Visszakövetelik a pénzt, szidják „szovjetet" s végül elverik egymást, de legjobban a rendőröket. A téren van a Nikolaevszki-pálya­udvar, a Moszkvával való direkt vonatok indulási helye. Pompás, csudás hatalmas épület, de piszkos, mint minden állomás. A várótermek itt is könyvtáraknak, moziszinterem­nek vannak berendezve s telve agitátorokkal, akik akárhányszor le­késtetik az utasokat, hogy „miting­gel" boldogítsák őket. A nagy zsi­vajban még egyszer végigtekintek a csudás Proszpekten s önelégülten állapítom meg: láttam a Nevszkij­Proszpektet, megismertem egész Oroszországot. Dr. Lévay Ferenc. "KÍHSSZIKUS ÉS JE1MEZES Táncmatiné február 13-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a K0rZÓ'H0ZÍban B. Mabffy Rózsa növendékei gyönyörű jelmezekben szóló- és pantomim-táncokat = mutatnak be. = Csányl Hátq&s zongorázik. Jegyeket a mozi pénztára árusítja. Legjobb óra, ékszerjavitó műhely Törött aranyat, ezüstöt, arany, ezüst pénzeket, régi órákat mindenkinél —:— magasabb árban vesz == CSŰRI PCRinC, ÓRrtS Kárász-utca 16. sz. om VHRGfl MIHfUY^, Szeged Telefon 4G9 tí Aradi-utca 4. Mindennemű kötéláru, zsineg, zsák, ponyva, szölőkötö­ző fonalak és háló gyári áron kapható. Szemző Gyula botrányt csinált a Royal éttermében. — Megpofozta bécsi kártyapart­nerének öccsét. — BUDAPEST, február 12. (Saját tudósítónktól.) Feltűnést keltő affér játszódott le tegnap este az Erzsébet-köruti Royal­szálló éttermében. Az egyik asztal­nál Lederer Ernő magánzó ült Becker Béby és Csérnél Bella színésznők társaságában. Lederer testvérbátyjá­nak — mint ismeretes — Bécsben kártya-afférja volt a Szegeden is ismert Szemző Gyulával és a kártya­botrányban annak idején a bécsi rendőrség is szerepet játszott. Este 10 óra tájban egyszerre meg­jelent az étieremben Szemző Gyula, aki azóta Budapestre érkezett. Mi­után minden asztal el volt foglalva, véletlenül éppen annál az asztalnál kért helyet, amelynél bécsi ellen­felének testvéröccse ült a két színész­nő társaságában. Időközben His­merhette Lederer Ernőt, szóváltás támadt köztük és a szóvita hevAben Szemző arculütötte Lederert. Az ét­teremben általános kavarodás támadt az inzultus nyomán és az átférnek — mint hírlik — lovagias uton lesz folytatása. Igazgatóság 258. Belvárosi Mozi. Pénztár 582. Holnap elfiször BuFfalo és Bili I. rész. Azonkívül közkívánatra csak ma KOMLÓSSY EMMA, KEMÉNY OLGA, V1RAGH FERENC és SZENTIVANYI KÁLMÁN uj műsorral. Z Buffalo és Bili 1. rész. Azonkívül minden előadáson BALOQH BÖSKE és GALLAY NÁNDOR előadják MARTON GÉZA: „SZILVESZTER" cimü operettjének összes tánc- és duettszámait. KOVÁCS ANDOR konferál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom