Szeged, 1921. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1921-02-06 / 29. szám

SZBOBD Szeged. 1921 február 6 Mivel biztat a szegedi népfőiskola „elsé féléve4'? SZEOED, február V Népfőiskolánk ünnepélyes megnyitásának előestéjén közrefogtak a budapesti kiküldöttek: — Mondd, lesz-e hallgatója a népfőiskolának ? fis valósággal megostromoltak a legkülönfélébb kérdésekkel. Buzgó aggodalmaskodásuk nem tett kishitüvé. Csak ennyit feleltem : — Leszi Ha a fogammal kellene őket idehúzni, akkor is meg kell telnie a népfőiskola mostani szűk otthonának. Biztam gazdatestvéreink tudnivágvásában és józan gondolkodásában. Hittem kinek-kinek bölcs belátásában, mely rá kell, hogy vezessen mindenkit arra, hogy kellő műveltség nélkül nem tadja vagyonát nemesen élvezni, megtartani, gyarapítani és a társadalmi életben nem képes őt megillető helyet biztosítani magának és sorsosainak. Most, hogy a tanulmányi idő első felén tul vagyunk, jóleső megnyugvással hirdetem mindenkinek: Bizalmam, hitem igaznak bizonyult. Voltaképpen tévedésből nyomták hallgatóink fényképes igazoló-könyvecskéjének névlapjára e mondatot : — „az előadásokat szorgalmasan látogatja ;" — de valósággal igy van. Az elmúlt hét hél alatt nem esett meg. bogy feltűnő lett valna a hiányzók száma. Pedig nem huztunk senkit a fogunkkal, hanem vonzották őket a fogas kérdések, amiket az élet elénk állit — és vonzzák most is napról-napra. Az iskolapadokban épp oly kitartóknak bizonyulnak, mint az eke szarva mellett. Odaadással gyakorolják magukat az „elemi ismeretekében, az érettségizett ifjú gazdák csak ugy, mint IV—VI. e|emi népiskolai osztályt végzett társaik. Az iparos-, katona- és :endőr-hallgatók érdeklődéssel kisérik a gazdasági életről és munkáról szóló előadásokat is és az egész népfőiskola örömmel vesz részt az egyéni és nemzeti önismeretre vezető, a nemzetté nevelést közvetlenül szolgáló erkölcstani, nemzeti és jogi tárgyú tanításokban, melyek leggyakrabban beszélgetés formájában folynak le. Hogy ez a figyelem nemcsak az előadóknak szól és hogy sokoldalú érdeklődésük állandónak ígérkezik, ami minden tanítás legbiztatóbb eredménye, azt két tény bizonyítja: Az előadói kar annak idején négynapos karácsonyi szünetben állapodott meg ; hallgatóink azonban csak három szabadnapot kívántak. Most pedig, hogy a központ óratervmódosítása következtében a tanulmányi idő második felében (február 1-től) négy tárgy (egészségtan, földrajz, természetrajz és ipartan) elmaradt volna, kijelentették, hogy inkább mindennap egy órával előbb jönnek, de ök ezeiiben a tárgyakban is tovább akarnak művelődni. Igy tehát hoti harminc órában folyik ezentúl a tanítás. A szegedi népfőiskola kicsiben a nagy társadalom képe. Ha itt földmives, gazda, iparos, katona, rendőr, pap, orvos, mérnök, gazdász, jogász es tanár nemcsak békében megférnek egymással, de nemesen versengve iparkodnak öntökéletesedés utján a hazának javára válni; akkor meg lehet és meg kell teremteni a nagy magyar társadalomban is az egység összhangját. Amint az iskolában a tökéletesedésre serkentő nevelői gondolat a vezéreszme, amelynek irányában a szeietet a legkülönbözőbb egyének sokféle hajlamát és erőit kifejtésre segítve magasra növeli; ugy a társadalmi életben is törekedjék mindenki a mindig jobb és egyre szebb életre segitö igazságosságra önmagával és polgártársaival szemben. Ennek — jól tudom — leglényegesebb előfeltétele a „magyar népegyetem", amint azt január 15-én e hasábokon kifejtettem. Ezért el is juttattam e cikket, mint. javaslatot, a legilletékesebb helyre. Törekvéseimben népfőiskolánk hallgatóinak eddigi magatartása bátorít. Az ő példájuk mindenkit megnyugtathat, aki nemzetünk sorsa miatt aggódik. Álnok szomszédainkat pedig, akik megásottnak vélt sírunk körül tobzódnak, a szegedi példa megrettentheti. A fegyvert eldobathatták velünk; lesújthattak; kiszipolyozhattak ; szétmarcangolhatták hazánk megszentelt földjét; meggátolhatnak talán abban is, hogy elkeseredés szülte fölháborodásunkban ismét fegyvert ragadjunk: de nem ölhetik meg, nem hantolhatják el a magyar nemzetet. Nem tehetik, meri az íratlan erkölcsi törvények, amelyeket gálád jogsértéseikkel megtagadtak, kezdenek kézzelfoghatóvá válni. .Amely ország elrabolta a másét, az az ország élesebbre feni a betörő feazitő vasát, jobban megkeményíti az elöljárók amúgy is kemény szivét és kiveti jogából a lelki Ismeretet a családbari épp ugy, mint a társadalomban". (Björnson.) Az ő „hódításaik" megbénítják és lassan kiölik a termelő munkához szükséges erőket, mert mindenütt a felelösségnélküli pimasz, ravasz és brutális rablógazdálkodást honosítják meg, szenvedéllyé fokozzák a lelkiismeretlen nyereségvágyat és a rothadt élvezetvágyat ültetik a trónra. F. parazita-államokkal szemben meg fogjuk á'lani helyünket. Városunk népfőiskolai hallgatói az egész magyarság nevében tesznek bizonyságot arról, hogy a magyar föleszmélt : dolgozik, gyarapodik tudásban, tisztul érzéseiben, nemesedik szokásaiban és a sorscsapásoktól acélossá vert nemzeti jellem öntudatos elszántságával élni akar s ezért élni is fog. Váradi József. Gróf Bethlen István propaganda-beszéde a menekültügyről. — propaganda délelőtt a városházán. — SZEGED, február 5. (Saját tudósítónktól.) Gróf Bethlen István és illusztris kísérete a Nővédő-Egyesület tegnap délutáni hangversenye után Pálfy Dániel nemzetgyűlési képviselőnél voltak vacsorára hivatalosak. Idejövetelük második fontos fázisául az az előadás képezte, mely ma folyt le a déli órákban a városháza közgyűlési termében és amelynek gróf Bethlen István és báró Horváth István voltak a szónokai. Délelőtt 11 órakor már zsúfolásig tömöttek voltak a közgyűlési terem padsorai, sőt a karzatok is előkelő közönséggel, kik között a város számottevő polgárságán kivül nemzetgyűlési képviselőinket is ott láthattuk. Valamivel 11 óra után jöttek a főispáni hivatalból a terembe Bethlennel az élükön a vendégek: államtitkárok és egyetemi tanárok, továbbá Aigner főispán és Somogyi polgármester. Miután az üresen hagyott széksorokban és az emelvényen elhelyezkedtek, meglepetésszerüleg hangzott fel a középső karzaton elhelyezkedett női kórusból a régi templomi zsoltári ének, amit Mayer Antal kisért harmoniumon. Ezután a vendégek és a nagy hallgatóság elfoglalták helyeiket és az ünnepi jellegű előadás kezdetét vette. Az első szónok városunk polgármestere, dr. Somogyi Szilveszter volt, aki a következőket mondotta: Sokszor hallottuk már bús hazánk nagy tragédiáját ékesszavu nagy szónokoktól fülünkbe és lelkünkbe harsogni és mégis tespedtek vagyunk. Pedig minden elveszett, csak a remény nem, mely a távolban csillog s amelyért érdemes a magyarnak élnie. Hogy az aktuális dolgokról szóljak: ezerszámra jött a különböző vidékekről ir -pekülö lakosság ide, Sze^-dre és ^y vált hajléktalanná a kalozsváfi tudományegyetem is. Erdély világító fáklyája. Mint pusztító viharok és árvizek kárvallott etrHera, erőtlen éi tehetetlenek vag/ nk és orw.:l kell most hívnunk, aki ezt a halálos vérzésünket elállítsa, hogy uj erőt gyűjthessünk a küzdelemre: Üdvözölte a megjelent vendégeket, majd felkérte gróf Bethlen Istvánt beszédének megtartására. Gróf Bethlen István emelkedett ezután szótárra és megtartotta hatalmas propaganda-beszédét A menekültügy része annak a nagy nemzeti problémának, amely elé a trianoni békeszerződés állitotla a nemzetet. Ezen problémák két részre oszlanak: Az egyik a kérdésnek politikai része, a másik annak kulturális része. A politikai része arra kell, hogy feleletet adjon, mily kötelességeket kell teljesítenünk a jöjőben. A kulturális feladat az, hogy ma, amikor a nemzetünk területe megcsonkult, amikor a nemzet kultúrájának területe harmadára szorult össze és megfosztatott nemzeti kulturánk azon erőforrásoktól, amelyekből eddig erejét merítette, mikép leszünk képesek a jövőben ezen kulturát megtartani megcsonkulásunk dacára európai színvonalon, mikép leszünk képesek nemzeti nevelésünket az uj feltételekhez hozzá.idomítani, mikép leszünk képesek megtartani a magyar kulturának azokat a munkásait, akik a megszállt területekről idejőve a magyar hazának szolgálatot akarnak tenni Csonka-Magyarország fiaival együtt. Valóban szomorú világot vet közéletünk. könnyelműségére és felületességére, hogy akkor, amikor a kulturális feladatok épp oly fontosak és épp oly kardinális problémákat állítanak előtérbe, addig ezzel a kérdéssel a magyar közélet még nem is foglalkozott. ' A helyzet minket két feladat elé állit. Az egyik az, hogy mindent kövessünk el, hogy a megszállt területen megtartsuk a magyar kulturát. Ez a feladat a magyar társadalomra hárul elsősorban. A másik az, hogy a csonka Magyarországba szorult kulturmunkásait a magyar nemzetnek megmentsük a végső enyészettől, a végső pusztulástól. (Ugy van, ugy van!) Ezután behatóan ismerteti a menekültügyet és azokat a nagy feladatokat, amelyek e teren a magyar államra és a magyar társadalomra háramlanak, Majd igy fejezte be beszédét. — Ha jártunk alpesi tájakon, láthattunk olyan folyókat, amelyek gyönyörű zöld habokkal siettek le az Alpesek hóboritotta oldala mellett. Rzek a folyók, amint beértek egy mésztufa hegy alá, kimosták a hegyet s eltűnvén a föld alatt, folytatták utjukat. Ha bementönk egy ilven nagy boltozatos üregbe egy-egy kis csolnakon, ugy néztünk ott bent ki, mint valami kisértetek. Az atmoszféra, a kísérteties világítás elvette emberi formánkat, csaknem féltünk egymástól. De ha kisuhant a csolnak ebből a boltozatos üregből és megint kiértünk a szabad napsütésre s a folyam mintegy uj éleire kapva, hatalmas hömpölygéssel sietett a szabad természetbe, — ugy éreztük, hogy mi is ismét emberek lettünk a szabad levegőn. A napsütésben megint emberi formánk lett. Ne vegyék azt tőlünk rossz néven és menekültjeinktől sem, hogy ebben a gyilkos atmoszférában, ebben a megvilágításban, nemzeti elnyomatásunknak föld alatti világában néha ugy néznek ki, mint a kisértetek. Én biztos vagyok benne, hogy megint velünk együtt a nagy nemzeti feltámadás folyóján együtt fogunk haladni a nagy szabad Óceán felé, ők is vissza fogják kapni azt az életkedvet, amely nagy munkának az a neve, hogy reneszánsz. Dr. Kószó István nemzetgyűlési képviselő Szeged város meleg vendégszeretetéről és odaadó támogatásáról biztosította a magyar kulturának megszillott területekről Szegedre menekülő munkásait. Re húr táblabíró beszélt még a menekültek nevében, majd dr. Somogyi Szilveszter polgármester a gyi»4ést a következő szavakkai rekesztette he : „Kegyelmes uram I A város közönsége nevében tiszteletteljesen megköszönöm, hogy körünkben megjelenni méltóztatott s ' magas szárnyalású, hazafias beszéde kíséretében az államtitkár ur Oméltóságával együtt a menekültügyről tájékoztatni szives volt. ígérem, megszívleljük bölcs szavait, tanácsait a lehetőséghez képest megtartjuk. A közönség a Himnusz eléneklése után gróf Bethlen István és a polgármester lelkes éltetése közben ünnepi hangulatban oszlott szét. Gróf Bethlen István ezután a főispán szobájába ment, ahol menekültek, postások és székelyek küldöttségeit fogadta és minden panaszoshoz volt egy-két biztató szava. Déli 1 óra után Aigner főispánhoz mentek a vendégek, ahová ebédre» voltak hivatalosak, este a szinház díszelőadásán, majd a regatta bálján vesznek részt. Gróf Bethlen holnap reggel — mint megírtuk — szűkebb kíséretével Hódmezővásárhelyre utazik, az egyetemi tanárok pedig a hétfői vonattal utaznak vissza a fövárosba> Budapestre 12,000 kor. Megrendelhető Kárász-utca 15. sz., II. udvar, ajtó I. Telefonok: 808 és 765. Bérautó Tört aranyat, "í,'^; veszek. Javítások pontosan eszközöltetnek. HAH ASZTI ANTAL aranvinüves, Kossuth I.ajos-sugárut 21. ej Horrihilis áratf,relek«•*»*». nurriuill!) aranqért.brtlltUnso-' kért, ezüst pénzéiért » ROICDP ékszercsz es orá» U V/ IV V t\ Kelemen-utca 7. I