Szeged, 1921. január (2. évfolyam, 3-24. szám)

1921-01-05 / 3. szám

Szeged, 1921 január 5, Ára 2 korona. Szerda, 11. évf., 3. szám. ELŐFIZETÉSI Arak: > évre 600 kor. ¡Negyedévre150hor > évre 300 „ | Egy hóra 50 „ | Megjelenik naponkint délután. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-ntca 6. * Telefon 13-33. A gyáva pénz. SZEGED, január 4. (cvs.J Sqkan, akik idegesek, akik türelmetlenek, sokan, akikben nin­csen meg az átgondolás és a belá­tás lelki,adománya, most, hogy a mull hetekben kifejtett pénzügyi program nyomán financiális helyze­tünk jobbra-fordulását várják és a tőzsde-kurzusokból a korona hanyat­lását és az értékek és valuták emel­kedő tendenciáját látják, már nyug­talankodni kezdenek és a kuvikok huhogása, a felületes birálat elitélő és kicsinylő megnyilvánulása mind­inkább erősbödnek, annyira, hogy a pénz. természetszerű gyávaságában hajlamos társat találva ujabb pánik­kal is fenyegetnek. Nem akarunk mindenkiben tuda­tos rosszindulatot feltételezni. A Szűkkeblűség, a vagyonhoz való ra­gaszkodás, a jövőtől való félelem, a szerzett vagyonok természetes ked­ves és szivhez nőtt volta mind olyan mozgató erő, amelyre a rossz­indulat megjelölése túlzott s amelyet legszigorúbb mértékkel mérve sem lehet egyébnek minősíteni, mint túl­zott óvatosságnak,. szűkebb látókör­nek, belátás" hiányának, vágy a leg­rosszabb esetben: ostobaságnak. ,. Hegedűs Lójránt programot adott. Olyan' programot, melynek keresz­tülvitelére ö maga, egy esztendős időszakot kötött ki s megjegyezte, hpgy ez a munkaprogram csak ak­kor hozhatja meg á tőié vált ered­ményt, ha azt minden pontjában és a megfelelő időben végre is hajtják. Hegedűs nemigért csodákat; a reá­lis pénzember ezt nem is tehette, annál kevésbé, mert senkisem lát­hatta nála mélyebben, igazabban és végzet6zerüségé.nek egész nagy sú­lyával a magyar pénznek tragédiá­ját. Tudta és látta azt, hogy a ma­gyar pénz beteg, hogy a betegsége nem is akut, hanem krónikus, hosz­szu ideje hordott, az egész szerve­zetet megmételyezett betegség — s ha azt a kívánságot fejezték volna ki előtte, hogy ezt a betegséget má­ról holnapra gyógyítsa ki, bizonnyal azt felelte volna: Kérem, éh orvos vagyok és nem kuruzsló, Ha Önök­nek csodaszer kell, menjenek javas­asszonyhoz, de ne jöjjenek hozzám, aki tudom, hogy elharapózott baj gyökeres orvoslása időt, sok ' időt veszen igénybe. Nagyon tossz szolgálatot tesz a hazájának, de a maga vagyoni érde­kének az, aki Hegedűs programját ma, amikor még minden rendelkezés és terv csak embriókorát éli és hatá­sát még nem is éreztethette, birálat alá veszi és már eleve megvonja tőle a bizalmat és megrendíti mások hitét és bizalmát is. Hegedűs sikerének nagy része attól függ, helyre birja-e állítani a bizal­mat a magyar pénz jövőjéhez. És ez a bizalom nem azoknak a tőzsde­játékától függ, akik vagyonukat idegen valutában akarják valami­képen megmenteni és akik minden financiális programot helyesnek és jónak találnak, amely módot ad nekik a saját önző, szűkkeblű, hazafiatlan és az áldozattól irtózó vagyon mentésére, viszont mindent perhorreszkálnak s mindenre kigyót­békát kiáltanak, ami vagyoni érde­kükben éri őket. Ez a bizalom azok­nak a lelkében kell éljen, akik a haza, a nemzet, a magyarság jövő­jeért áldozni is tudnak és szívesen áldoznak is. A sötétben bujkáló, egyéni célokat propagáló, önző és szűkkeblű kriti­kusoknak kuss! Nem .szép kitétel, de egyedül helyén való! Ma foglalkozik a kormány a nyugatmagyarországi kérdéssel Az ántánt jegyzéke ínég nem érkezett Budapestre. — Bécsben februárrá vágy márciusra várják Nyugatmagyarország átadását. Apponyi Albert nyilatkozata. BÉCS, jan. 4. (M. T. I.) A mai nap folyamán megcáfolták azt a hírt, mintha Nyugatmagyarország átadása néhány napon belül megtörténnék. Illetékes körökben ugy tudják, hogy ez a legjobb esetben februárban, vagy márciusban következik be. Egyes sajtóorgánumok azért kifogá­solják a Nyugatmagyarországnál tör­tént döntést, mert nem felel meg a népek önrendelkezési jogának. Mi­után ily- irányban ^ ne,n az önren­delkezési jog alapján — történt a döntés — irja a radikális Abend, a nyugatmagyarországi kérdés még sú­lyos kellemetlenségei szerezhet A uSz­íriának. BUDAPEST, jan. 4. Egy újságíró megkérdezte gróf Apponyi Albertet, hogy mi a véleménye a nyugatma­gyarországi döntésre nézve: — Mindenesetre — mondotta Apponyi — ujabb jele ez annak az ellenséges indulatnak, mely néhány hónap óta fokozott mértékben vesz minket körül és melynek stációi a ratifikálásra vonatkozó felesleges ul­timátum, a rapallói szerződés és most a nyugatmagyarországi kérdés egyoldalú megoldásának erőltetése. Kérdés az, hogy az osztrák kormány­nak tudtával és beleegyezésével tör­tént-e az ántánthatalmaknak ez a lépése. Ha igen, akkor az osztrák kormány nem menthető fel a kétszi­nüség vádja alól. Módjában áll ezek­nek az ellenkezőjét bizonyítani. Az ántánthatalmaknak látszólagos ked­vezése ellenére is lagaszkodhatík a direkt tárgyalások folytatásához. Saj­nos, — ugylátszik — az osztrák kormány ilyen lojális eljárására nincs kilátás. Mindezeknek tanúsága ránk­nézve az, hogy minél szilárdabbul állítsak helyre a magyar egységfron­tot éjf az összes nemzeti erők osz­tatlan sorbaállitásával teremtsük meg magunknak azt a pozíciót, amellyel a világnak számolnia kell. Aki ezt még ma sem érzi és még ma is ráér a személyi csopórt és pártpolitika apró játékainak folytatására, ennek BUDAPEST, jan. 4. (Sajt. tud.) Illetékes helyen . a Nyugatmagyar­országra vonatkozó döntéssel szem­ben a következőket mondták: — A. kormánynak még nem volt módjában állást foglalni ebben a kérdésben és pedig azért nem, mi­vel semmiféle jegyzék még nem érke­zett hozzá. A szövetséges főhatal­maknak arról a szándékáról, hogy Nyugatm'ágyarországot átveszik és átadják Német-Ausztriának, csak a lapokból és az itteni ántántmíssziók­hoz .érkezett jelentésekből szerzett tudomást. Annyi , azonban megálla­pítható a közvélemény kijegecesedett felfogásából is, hogy a magyar kor­mány egy olyan döntést, amely a jegyzéknek előre jelzett tartalmával azonos, semmiképen sem vehet tudo­másul. Mindenekelőtt azért, mert egy ilyen intézkedés teljesen ellentétben volna a békeszerződéshez mellékelt körlevéllel, amelyben az ántánthatal­mak kijelentették, hogy a trianoni béke végrehajtásánál arra fognak törekedni, hogy a békeszerződés súlyos feltételei enyhittessenek. A kormány különben ma, kedden dél­előtt minisztertanácsot tart, amelyen megállapítja a szükséges tennivalókat. BÉCS, jan. Í4. (M. T. 1.) A bécsi lapok a nyugatmagyarországi kér­désben bizonyos tartózkodással fog­lalnak állást. Az alaptónus a men­tegetődzés és a felelősség áthárítása az, ántántra. Több lap erélyesebb hangot üt meg, hangoztatva, hogy Magyarországnak nagyobb szüksége van az osztrák iparcikkekre, mint Ausztriának a magyar élelmiszerre. Érthetetlennek tartják továbbá, hogy a magyar kormány többi szoms^­jával tt- holott azok nagyobb terö^ letet szakítottak el — jó viszonyt keres, Ausztriával szemben pedig elutasítóan viselkedik. A kommunista „Abend" írja, hogy Magyarország ez alkalommal nem enged a felszólítás­nak és már készül is Nyugatmagyar­országon a fegyveres ellenállás a terü­let elszakítása ellen. egyáltalán nincs lelkiismerete, amely­hez szólni lehetne. BUDAPEST, jan. 4. Bleyer Jakab volt nemzetiségi miniszter a legkö­zelebbi napok valamelyikén megbe­szélésre hivja össze az elszakadásra ítélt területek képviselőit, hogy mi­lyen formában tiltakozzanak a nagy­követek tanácsának a nép akaratába ütköző határozata ellen. Anglia gabonát szállít Ausztriának. BÉCS, jan. 4. (M. T. I.) A Neues Wiener Journal jelenti Triesztből: Triesztbe gőzös futott be, mely 7300 tonna Ausztriának szánt man­dzsúriai gabonát hozott, egy másik pedig 6000 tonna indiai gabonát, mindkettő az angol kormány meg­bízásából. Génuábói tengeri uton 5000 tonna északamerikai buza ér­kezett Ausztria számára és a leg­közelebbi napokban további 33,000 tonnát várnak. Egyéb áruból román hajón 800 tonna rozs érkezett Ausztria számára. Románia mozgósít a bolse­visták ellen. PÁRIS, január 4. (M T. I. Havas.) A Liberte fentartással közöl égy bu­keresti táviratot, amely szerint a kor­mány, tekintettel arra a komoly helyzetre, amely amiatt támadt, inert a határmentén nagy bolsevista csa­patokat vontak össze, behívta az 1913—14-ik és 1915-iki korosztá­lyokat. Militarizálják továbbá a vasúti alkalmazottakat is. D'Annunzio bukása. t - • BÉCS, jan. 4. (M. T. I. magán­jelentése.) A Neue Freie Presse je­lenti Milánóból: D'Annunzio elhagyja Fiumét. A fiumei harcok egész vesz­tesége az olasz csapatok részéről 16 halott és 142 sebesült. A legiOr nariusoknál 'J6 haloüt és 5'i se­besült; a polgári lakosságból három ember meghalt és több megsebesült. Decemtíer 31-én írták alá az olasz csapatok és Fiume szabad állam képviselői közütt íétrejött jegyző­könyvet. RÓMA, jan. 4. (Stefani. M. T? ).') A „Brtíncettj" és „Espero" .nevü torpedórombolók néhány kisebb járó­müvei együtt tegnap délután el­hagyták a fiumei kikötőt; ma dél­előtt más hajók is kifutottak a ki­kötőből. RÓMA, jan. 4. (M. T. 1. Stefani.) Alapok jelentik Fiuméből:. A vá­rosi tanács dr. Grossichot válasz­totta Fiume kormányzójává/ azután jóváhagyta az abbaziai egyezményt. . . a SZÉGKEIV YI-NIOZE mutatja be. PETROVICK és MAKAY MARGIT játszák. EIOadAtok kenteié Ml », ««gye*7 ée t? órakor "• .. ' "" ' A A

Next

/
Oldalképek
Tartalom