Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-25 / 110. szám

SZEOBD Szeged. 1920 december 170. ( Beteges vagyok .. . . de nincs bajom, panaszom. Az uram U jó ember; a fiammal mi ik minden boldogsága, örömei felkaptam a fejemet, felnéztem az " it nyakkal, kidíHlesztétt kkel kerestem az Istent: hátha Ityjttészakad az égbolt és én ott látom, megtalálom! De mintha örök jóságának egy sugara mégis belopódzott volna a szivembe .. . Kesergés, szemrehányás, töprengés, átkozódás vagy fenyegetés mind hiábavaló! Még csak ennyit mondtam az asszonynak: — Ném háborgatlak soha többé, élj békességben. ftitámolyodtam az udvarból. Vissza sé nézve, ekkor már alig volt bennem erö. Hétszer sebesültem meg, efcy-egy égő fájdalom ma is minden hlgedés; az albániai matária pedig állandóan bennem lappang. Leültem plheftni s ott ért az alkonyat. De még nem tudtam tovább menni, a fálut elhagyni. Olyan érzés, amelynél: nevet nem adhatok, vad erővel vitt1, húzott vissza a sánta kovács házához. Homlokomat odaszorítottam az utcai léckerítés egyik nyílásához s a szemem minden mozgó sugara az udvarba mélyedt... Vacsoránál ültek, az eresz alatt. A rokkant kovács egy kis brgrácsból jóízűen falatozott. Rozál ölében tartotta a gyerekét, ugy etette. A llovács néha, csupa kedveskedésből, párolgó húsdarabot szúrt a villájára s a felesége szája elé tartotta. Az asszony ugy tett, mintha elfogadná, de aztán lehorgasztotta a fejét s maga elé nézett. Másnap megint csak ott settenkedtem a ház körül. Lestem, figyelte* őket. Az udvar kis kertjében üldögéltek. Meleg este volt s a beteges asszony njégis fázott. A sánta kovács meleg kendövei takartp be a nyakét, a vállait De Rozál engem észrevett. Lopva áJcerités felé tekingetett s ugy fénylett a szeme, mint este a Szentjános-bogár. Abból a nézésből láttam, éreztem, hogy az asszony egy szavamra elhagyná a kovácsot; eljönne utánam, visszatérne hozzám, az ő régi urához, az első hűséges hitestárshoz. . De hát emberséges dolog volna ez? Beteg, munkaképtelen vagyok, 6 "is roncs; gyerekével együtt nem tudnám eltartani. Nélkülözés, nyomor, szomorúság, amit én neki nyújthatnék... * * * A háború utolsó esztendejét nyögtük s a pótlások minisztere „az orosz had fogságból megszökött öreg" katonákat újra a harctérre, a frontra küldötte. Ezeknek is a kétharmada beteg, rokkant volt már, de ki llett az ember a rettenetes „fogyatékok" kiegészítésére ... > . Két hónap múlva egy szakaszvezető jött a lembergi kórházból a lábadozó osztaghoz. Vászonruhába kötött kis csomagot hozott magával s adott át nekem egy haldokló honvéd azon kérésével, hogy a címzettnek kézbesittessem. Kis cédulán iromba betűkkel ez volt írva: „Adassék kevesmesi Szél Jánosné s;ját kezéhez!" Hát kézhez kapta. A szakaszvezető megmondta, hogy mi van a csomagban. Némi fehérnemű, egy zsebóra, kopott mátkagyürü s néhány száz korona, amit a szegény kevermesi Szél János harctéri illetékeiből ö szekupo gatott. A polgármestertől & utcaseprőig. — Miből és hogyan élnek ax emberek? — nélkül igyekszik megélni olymódon,' hogy a szerzett fautalványt adja el. és hasonlókat cselekszik. Az ilyen ingyenélöktől azonban sohasem szabadul meg a társadalom. Egy tanár: — A havi jövedelmem 1300 korona. Mellékkereset két óratöbbletért havonta 64 korona. Nőtlen vagyok. A részemre rekvirált lakásért 100 koronát fizetek, ebéd és vacsora magánháznál 1000 korona, (persze: jólakni nem lehet!) reggeli 300 korona. Mosás : havi 120 korona. Arra, hogy ruhát, cipőt mikor csináltattam utoljára, nem emlékszem. A mutatkozó deficitet retablirozással fedezem, vagyis minden szünidőt a szüleimnél töltök s amit megtakarítok s amit tőlük kapok, abból állítom helyre háztartásom megbillent egyensúlyát. — A célom ? Várom az idők jórafordulását. Egy katonatiszt: A fizetésem mindenestől 2800 korona. Melékjövede'mem nincs. Családos vagyok, egy gyermekkel. Az étkezésem több mint 3000 koronába kerül. Lakás, fűtés, világítás — mindez közös a sógorommal — több, mint ezer korona. Odahaza mosatunk. Mosónő, szappan havonta minimum 200 korona. Az ötezer koronás kiadást ugy bírom elintézni a 2800 koronámból, mert egy évvel ezelőtt volt tizezer koronám, három aranygyűrűm és két aranyórám. Ma egy fillérem sincs s már csak egy gyűrűm és egy órám van. — Oszintér megvallom: a célom hazamenni megszállott területre, ahol ipari foglalkozást űzök. Valószínűleg címfestő leszek, mert ehhez kedvem van s elég jól rajzolok. Egy színész: Fizetésem hetenként 470 korona. Mellékjövedelmem: ha eladok egy pár cipőt, vagy a feleségem ruhauémüjéből valamiL Gyermekem is van. Fizetésemet fölemészti az ebéd, egyéb kiadásomat adóssággal, hitellel fedezem. A célom semmi. Remélek, mert a pályámat nem akarom elhagyni. 0rinc8ák Miklósnó él6- «• müviráf kereakedéae Szeged, Széchenyi-tér 17. Telefon 15-07. <*2 TeUfon 18-07. SZEGED, december 24 (Saját tudósítónktól.) Köxtudomásu, hogy ma úgyszólván senkinek a jövedelme nem elégséges ahhoz, hogy abból tisztességesen, emberhez méltóan megéljen s nem titok az sem, hogy az általános drágaság egyformán sújtja a tisztviselőt, az ipari és kereskedelmi alkalmazottat s mindazokat, akik fikszfizetésért szolgálják az államot, várost vagy akár egyeseket. És az elviselhetetlennek látszó terhek dacára az emberek még mindig élnek, még nem szoktak le egészen az evésről sem s ruházkodnak is. A csudáknak ez a sorozata érlelte meg bennünk az elhatározást, hogy megkérdezzük a legkülönfélébb foglalkozású egyéneket: mennyi a jövedelmük s hogyan tudnak abból megélni. Kíváncsiságtól sarkalva, a kérdést önálló üzletembereknek is feladtuk, de a válasz mindenkor rejtelmes, sokatmondó mosoly volt. És mi megértettük. Végre is csak tízezrekben kifejezhető havi jövedelmet nagyon nehéz ma őszintén bevallani. Mit szólna ahhoz a sok tisztviselő (a legmagasabb rangúak is!) és mit szólna hozzá — a finánc ? A válaszokban föl-föl csendül egy szomorú akkord, mindig ugyanaz s mindig arra a kérdésre: miből fedezik a háztartás deficitjét ? És nem kevésbé lehangolók, fekete gondolatokat ébresztgetők a szavak, melyek arról mesélnek: mit csinálunk — holnap? Az emberekhez intézett kérdéseink ezek: 1. Mennyi a fizetése? 2. Van-e mellékjövedelme és mennyi? 3. Mennyi az összjövedelme? 4. Családos-e? 5. Mennyibe kerül havonta a) az étkezés, b) a lakás, c) a mosás, d) a fűtés? 6. Mikor csináltatott utoljára ruhát vagy cipót ? 7. Miből fedezi a háztartása deficitjét? 8. Mi a terve á jövőre? A válaszekat fölösleges kommentálni. Beszélnek azok önmagukért s természetesen kinek-kinek a saját nyelvén. De bizonyos, hogy a nyilatkozatokból kikívánkozó általános igazságokat mindenki megérzi. íme a különböző foglalkozások egy-egy képviselőjének vallomása: A polgármester: Ó az egyetlen, .akit nem szólaltathatunk meg inkognitóban, mert ebből a mesterségből csak egy van Szegeden. De fölösleges is volna a kilétét titkolni, mert amiket mondott, jellemző igazságok s az ő alapos megfigyelésének és bőséges tapasztalatainak e edményei. A kérdésekre ezekben válaszolt: — A fizetésem minden cimü járulékkal havi 2500 korona. Természetes, hogy ma kétszer annyinál is többe kerül az étkezés és egyebek — ruházat nélkül. A deficitet a lassan elúszó családi vagyon fedezi. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester ezután kijelentette, hogy a mai általános tisztviselői nyomoruságnak megvan az a jó hatása, hogy igen sokan a különben is túlzsúfolt tisztvi elői pályáról a produktív kereskedői és ipari pályára lépnek. Sajnos, — mondotta — hogy az embereknek harmad- vagy negyedrésze nem tud az uj rendbe belehelyezkedni s valósággal munka 3—40b- kótona havoritir. Vaikmit félre is keil tennem, hogy a nyári szünidőben legyen miből élnem, de ez alig sikerűi. Ha a helyzet nem változik, kénytelen [eszek hazamenni Ausztriába. Egy utcaseprő: A fizetésem 8Ö0 korona. Ketten vagvunk. Amit keresek kinyérre is kevés, a hust csak hirbül ösmerjük. Szöröncse, hogy lakást adnak a telepön, különben nem tudom, hó* laknánk. Mosáshoz az anyjuk nem használ szappant, csak ugy langyos vizben öblögeti a piszkosat. Sohasem fűtünk. Vöttem szektemberbe négyszáz pöngőn ekkis fát, de a' főzéshő' kő. Mán csupa rongyba járok s nem is igen emlékszek rá, mikor vót más ruhám. Lassacskán eladogatunk mindönt, hogy az éhhaláltól rnentegössük magunkat. Amikor a célja felöl érdeklődtünk, az öreg igy beszélgetett: — Ha élünk — élünk, ha döglünk— döglünk, 68 éves vagyok, ezt a mesterséget csipálom 20 é/ óta, máshon nem is értök, hát mondja mög: mit csinálhatok?! iá********************** I SCHORR OTTÓ cognac, ram és l.;kőr >yári cég ajánlja finom likőreit, u. m.: Cointreau, Tripple Sec. Benediktiner, Curacao, Narancs stb.. úgyszintén finom gyümölcspálinkáit és kiváló borait Gyártmányai arany rmekkel és díszoklevelekkel kitüntetve. Főraktár: Kossuth L.-sugárut 4. Telefon 631. m Telefon 631. Egy gyári tisztviselő: A fizetésem 2000 korona s mellékjövedelmem, hogy valaliol könyvelek — a vasárnapi ebédért. Egyedül állok. Kiadásaim: ebéd és vacsora 1500 korona, lakás 300 korona, mosás 150 korona. Nem reggelizem. Ruhát 1914 elején csináltattam utoljára, cipőt a mult évben. A hiányzó pénzt kölcsönökből teremtem elő, de minden elsején az a gondolat bánt, hogy kimerül a hrtelem s a jövő mint nagy kérdőjel mered elém. A célom? Kivándorlok. Más utat nem látok a menekvésre. Egy fizetőpincér: A fizetésem 800 korona, semmi egyéb. Mellékjövedelmem 1200 korona. Családos vagyok. Két gyermekkel. Kiadásaim: étkezés 1800 korona, lakás és világítás 100 korona, mosás 100 korona. Nem igen fütünk s a főzéshez 5 csomag rőzsét vettem 175 koronáért. Megtörténik, hogy alig van mit ennünk. A deficitet lepedők és abroszok eladásával fedeztem eddig. Célom: megszállott területre menni. Egy nyelvtanárnő: — Naponta tiz órát kell adnom, hogy egy hónap alatt 3500 koronát megkeressek. Az étkezésem 2000 korona, lakás 250, mosás 120, fűtés Karácsonyi ünnepek délelőttjén 10-től l-ig Vajda Jancsi zenekara hangversenyez. • Kitűnő zónák. m Világos salon-sör csapon • HORVÁTH (Hági) éttermében. Müller ésTársa bank és váltóüzlet 600 ö Szeged, D Dugonics-tér II. szám. Férfi fehérnemtiek, nyakkendők, női-, férfi- és gyermekharisnyák, kötött kabátok, csipkék, szalagok, menyasszonyi koszorúk és fátyolok legolcsóbb szabott árakon Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér Csekonics-utca Telefon &\5. Telefon KA.