Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-14 / 100. szám

Swd. im december 14 Urbán Lajos tragédiája — K«ll.e ­SZEGED, december II Vannak emberi tragédiák, mikor fér nem folyik ugyan, pisztoly sem dörren, női sikoly vagy zokogás »cm hallszik, mégis mélyen és fáj­dalmasan markol sok-sok ember szivébe A hálátlan utókor, vagy nevezzük csak igy: ez a mai világ, csúf tréfát üz egy réei szegedi em­berrel. akit e városnak apraja, nagyja tgyaránt ismer. Úrban Lajos, a Kakac, ahogy Rdday Ocdronról az átviz idejéből rajta maradt a becéző név, rossz időket él mostanában. Egy ember éa épen az ő sorsa, tudom, talán oem is fontos ezekben a mai na­gyon nehéz időkben, de mert, hogy mindenki ismeri és szerette az öreg cigányt s mert az 6 sorsát nem is lehet csak őreá specializálni, elmon­dom. hogy járt a mult idők dicső harcosa, a vén cigány. Még a vizelőtti időkben tünt fel a szőke hajú Urbán Lajos a tisza­parti halászcsárdában. Tizéves volt akkor és ott kezdte a pályáját, mint másod prímás. Hamarosan meg­ismerték és ölükbe ültették a régi mulatós emberek, halászok, Rózsa Sándor cimborái és másfajta embe­rek is az akkori betyárvilágból, akikről nagyon szívesen beszélget az öreg Kukac manap is. Ott nőtt föl a tiszaparti csárdákban és hama­rosan élére került a bandának. Azóta primás volt a javából és ne­vét a régi Magyarországnak úgy­szólván minden nagy és kis váro­sában ismerték. Muzsikált néhai Ferenc Jóskának, a Ludorf trónörö­kösnek, Ferenc Ferdinándnak és el­sorolja ö a régi császári és királyi udvar minden valamirevaló tagjá­nak a nevét. De ez nem csak amo­lyan cigány-beszéd, mert van erre tanú is elég. Később valami nemzet­közi népzenészversenyre kapott meghívót az Urbán Lajos bandája és Pdrisböl, a Szajna partjáról is Urbánék hozták el Szegedre a nem­zetközi konkurrencia aranyból való babérkoszorúját. Köztudomásu dolog ez a régi szegediek között, de aki nem hinné, ma is megnézheti a Kultúr­palota muzeális értéktárgyai között. A török szultánnak is ő volt a ked­vence. A konstantinápolyi, sőt a londoni szép időkről regényre való históriát tud a Kukae. Európaszerte sirta a hegedűjén a magyar bánatot s a dalt, melynek az idegen álla­mok minden fia érezte az egyedül­valóságát. A .Repülj fecském" járta akkor, nem a kalifornia nyavalya, a foxtrott, Zerkovitz, Szőke gyerek és más ilyesféle. És Urbán Lajosnak, aki 67 éves lett, ez lett a tragédiája. Az elmúlt esztendő telén tartotta meg 50 eves jubileumát, kétszáz régi magyar nótát húzott el egyfoly­tában. De azóta is uj emberek jöt­tek és uj idők; nem kell már a magyar nóta: Bar-nóták mellett is kisírják már magukat az emberek és — az öreg Kukacot dregradálták. Mas állt a banda élére s az öreg csak a tányért hordozgatta körül szé­gyenkezve. Mert — hogy el ne feled­jük — gáláns ember volt mindig. Ha va akinél nem volt pénz, ő fi­zette ki a pezsgőt, vagy a bort s régi mulató-vendégeitől a világért sem vett volna el pénzt a nótáért. Szóval az öreg Lajost kikoptatták a kávéházakból s most újra a korcs­ir.ikat járja, (de nem a régieket) és egyedül, vénségére. Oda-oda som­fordál az asztalokhoz s megkérdi : kei-e egy nóta ? Hetekig kószált igy, mi-; ismét födél alá került valahogy. Elfeledték már őt is, a magyar nótával együtt. V. /. SZBOBD Ahol a szegények ebédelnek. Látogatás egy népkonyhán. SZEGED, december 13. (Sa/at tudóHlónktH) Vasárnap délelőtt van .. A lucskos­sáros utcákat járom. Utamban sok mindenféle emberrel találkozom. Uj­ruhás dámák, prémes bundás urak haladnak el mellettem. Majd egy toprongyos, barázdás arcú öreg em­berrel találkozom, valahol a Horváth Mihály-utcán, hóna alatt egy máz­talan ülött-kopott sajkát szorongat. Néha-néha lehajol a földre, látszik rajta, hogy nehezére esik a hajol­gatás, de hiába, mikor egy kis bagó az egyetlen stórakozása, meg kell hajolnia, akármilyen nehezére esik is, a szenvedélye folytán. Riporteri kíváncsiság ébredt fel bennem az öreg bagószedő láttára: ki kell pu­hatolnom, hová megy. Utcákhosszat követem már anél­kül, hogy észrevenné. A Szent­György-térre érOnk. At öreg körül­néz a széles téren, aztán határozott léptekkel az ott lévő elemi iskola felé tart. Az iskola kapuján egy kis tábla áll, rajta ez irás: VÁROSI KONYHA. A tábláról tehát megállapíthattam az öreg célját: ebédért megy a nép­konyhára. Most már még kíváncsibb voltam. Nagy kiváncsiságommal én is megindultam a népkonyha felé. Az emeletes épület pincehelyisé­gében van elhelyezve a konyha, az előtte lévő folyosón négyes sorokba állva várakoztak nem éppen csen­desen a szegények. Megdöbbentő volt végignézni a nyomorúság glédába állított vitézein. Piszkos rongyokba burkolt emberek, asszo­nyok és gyermekek éhes lármázó hada, amely ebédre vár. A kony­hából kijövő ételgőz földöntúli bol­dogságot varázsol eléjük. Szinte látszik rajtuk, hogy törni-zúzni tud­nának az életet jelentő ételért. Bent a tágas, tiszta konyhában serényen folyik a munka. Hárman is osztják az ebédet, amely ma hú­sos savanyu káposztából áll. Akik az ebédet osziják, régen csinálhat­ják már ezt a munkát, mert anélkül, hogy valaki mondaná nekik, az edé­nyekről tudják, hogy kié és kinek mennyi jár. Azok a boldogok, kik azután már megkapták ebédjüket, mosolygós arccal viszik magukkal a gőzölgő meleg ételt, amilyen bi­zony szegényeknek napjában csak egyszer jut. Mi lenne velük, ha nem volnának erek a konyhák, hisz még emellett is oly sovány, oly sápadt valamennyi. Visszamegyek a folyosóra. Érdekes kép tárul a szemeim elé. Az iménti négyes sorok, az ebédre várók he­lyén az ebédelóket találom. Mert bizony drága nekik a meleg étel minden csöppje, messzire laknak és kihűlne haeáig, vagy soknak lakása sincs közülök, menhelylakók, hát elfogyasztják meleg ebédjüket a hideg folyosón. Nem sokat teketóriáznak az evéssel, a szegénység itt nem ismer pompát: kanál, villa minek az nekik ? Csak ugy puszta kézzel (mely nem baj, ha egy kicsit mocs­kos is) esznek. Ünnepi áhitat ül valamennyi arcán, mikor féltve, resz­kető kezével a szájához emeli a falatot, melyet előbb megnéz, mintha sajnálná, hogy egy-egy falás aern tart örökké. A családosok a család apraját-nagyját is idehozzák, hadd részesüljön egyszerre mind a sze­gény ember egyetlen ünnepélyes pillanatában : az evésben. A gyere­kek átérzik az evés magasztosságát. Csendbe tartják anyjuk elé az ócska pléh fedőt, a szemétdombról fel­szedett törött cseréptányért a húsos káposztáért, aztán mikor megkapják a nekik járó részt, szálanként szedik ki a káposztát, foszlányokra tépik a hust, ami benne van, igy eszegetik meg a vasárnapi ebédet. Mikor már eleget láttam az emberi méltóságot megcsúfoló nyomorból, megindultam a népkonyha folyosó­ján. Bucsuzóul még egyszer végig­néztem az ebédelőkön, a konyha ajtaján ép akkor jött ki egy fekete kendős asszony. Négy mezitlábos gyerek várta künn a folyosón. Az asszony leült a földre, ölébe tette a párolgó ételt. A mezitlábos gyerekek letérdeltek köréje, imára kulcsolták kezüket és hangos szóval imádkoz­ták az Úr imádságát... és add meg nekünk a mi mindennapi ke­nyerünket . . . Istenem! Milyen keserves lehet az ilyen élet, milyen keserű lehet ezeknek a szegényeknek adott ke­nyered. Megint az utcán voltam. Szent György öreg templomából éppen akkor jöttek ki a cifraruháju dámák, a bundás urak a déli „szagos" miséről. B. J. KORZO-MOZI Telefon • 'Rtogatóság 455. leieion. F^nztár ^^ Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, december 13, 14.. 15. és 16-án A legnagyobb irodalmi sláger! Sardou világhírű drámája filmen! FEDORA Dráma 5 felvonásban. Irta: VICTOR1EN SARDOU. Főszerepben: Franceska Bertini. Előadások fél 5, negyed 7 és 8 órakor. A svéd sajtó a Nobel-dijas Wilson ellen. STOCKHOLM, dec. 13. (M. T. I.) A svéd sajtó elitéli a n®rvég ország­gyűlésnek azt a határozatát, amelyet a békedijak elosztása ügyében ho­zott. Bourgeois- nak — iiják — nagy­része van a versailiesi békében, amely béke valóságos szerencsétlen­} sége Európának. Wilson sziniugy csak akadálya volt a becsületes bé­kének, mert makacsul ragaszkodott dogmákhoz és az európai viszonyok tekintetében teljesen tájékozatlan volt. A dijak ilyen elosztása sérti Nobel rende'kezését és nem egyéb keserű iróniánál. Btlvárosl Mozi Cet törlőkön, december hó 16-án délután 5 órakor TELMÁNYI EMIL Hangversenye. Jegyek még válthatók === a pénztárnál. =5 J Francia lap az oaztrák nyomoruaágróL PÁRIS, dec. 13. (M. T. I,) A Temps vezércikkben irja, hogy ugy mint 1919. év utolsó hetében, az osztrák kormány képviselői az idén is Párisba jöttek, h gy segély kiáltást intézzenek az ántánthoz. Ha Ausztria élelmezését január 15-ig nem biz­tosítják és karácsonyig nem kap hi­telt, az esztrák kormány nem fogja tudni a rendet fentartani. A tarto­mányok azután rövidesen Németor­szághoz fognak csatlakozni. A lap kifejti, hogy Ausztria pénzügyi hely­zete sajnálatraméltó és az élelmezés tekintetében is nagyon rossz a hely­zet, mert az ország nem termel ele­gendő élelmiszert és igy nem mond­hat le beviteléről. Olasz matrózzendülések. RÓMA, dec. 13. (M. T. I.) A kor­mány a legutóbbi matrózzendülésekre való tekintettel elrendelte, hogy az utóbbi napokban Fiumébe érkezett olasz hadihajók tisztjei felfegyver­kezetten maradjanak, hogy paran­csaiknak nyomatékot tudjanak adni. cLj SL el hármilv használhatatlan ébreaztS, fali vagy zsebóra szerkezetét, melyeket alkatrész hiányában magas Sem8 Győri Béla müórás, Klauzál-tér 2. szám. |f Tört aranyat, ezüstöt ma- |V •• gas árban vásárolok. •• 194 Férfiruha újdonságok készen és méret után Balázs Jenő SSl^ SZEGED, SZÉCHENYI-TÉR 2. Tört aranyat ezüstpénzt napiáron veszek. Javításokat pontosan eszközöl HARASZTI AN­TAL Kossuth Lajos-sugárut 21. 5gs Prágai sonka érkezett. 76 Kapható özv. Hecks Oszkárné kereskedésiben Valéria-tér Ii. (Bokor-palota.) Aranyat, ezüstöt, briliánsokat régi arany és ezüst pénzekel leg­magasabb árban vásárol Bokor Izsó 490 miiórás és ékszerész Szened. Kelemen u. 7. Telefon 16-67. Pérfi nyakkendők, női-, férfi- és gyermek­harisnyák, kötött csipkék, szalagok, menyasszonyi koszorúk és fátyolok legolcsóbb szabott árakon Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér Csekonics-utca Telefon 855. 250a Telefon 854.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom