Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-10 / 97. szám

C.920 december 10 Ára 2 korona Péntek. I. évf., 97. szám. ELÓFIZCTESI íKAK. C(y évre 280 kor. j Negyedévre 70 kor fél évre 140 ! 25 " Mi lesz az egyetemmel? SZEüED, december 9. (cvs.) Húzódik, kínlódik a szegedi egyetem ügye. A város régi óhaj­tását, mely most oly közel volt a megvalósuláshoz és csak a kétségbe­ejtő helyiségkérdésen múlott, hogy az máris meg nem valósult, ezt a régi, jo­gos óhajtást ezer és ezer egyéb tekin­tet, ok és érdek fenyegeti ismét. Nem nyithatott kaput ezen az őszön az Alma mater és azzal vi­gasztaltak meg bennünket, hogy majd jövőre, a jövő őszi szemesz­teren már iit lesz az egyetem Sze­geden, a Kolozsvárról menekült tu­domány itt tárhatja kincseit a tanuló ifjúság elé. Az a bizottság, n.cly akkor be­járta a várost és az ö-.szes számba­jövő helyiséget, közintézményt stb. végignézve arra az eredményre ju­tott, hogy az egyetem megnyitását egy esztendős alakitó, adoptáló, rendezkedő munka kell, hogy meg­előzze, az a bizottság Budapestre tért vissza és delegálta néhány tag­ját, hogy a Szegedre való költözés előmunkálatait folytassa és befejezze. Az eredmény, a siker és az igazság ezen a bizottságon nem múlik, mert ha csak ezen a bizottságon múlnék, akkor már rég itt élné a kolozsvári egyetem, nevelő, áldásos életét. A szegedi kultura. ilyen nagy, lendületes előlépésének két nagy akadálya van: idegen érdek és saját nemtörődömség. Az idegen érdek abban nyilvánul meg, hogy a tanárok egy része Budapesten már megteremtette azt a kört, azt az életviszonyt, amelyben jól érezi magát s amelyet most már rosszul esnék elhagynia. Ezért a tanárok részéről olyas passzív re­zisztencia észlelhető. Másrészt Deb­recen városában akadt erős kori­kurrense Szegednek, melynek meg­lévő egyetemén az orvosi fakultás hiányzik és ezt a kínálkozó alkal­mat, hogy a kolozsvári egyetemmel együtt annak orvosi fakultását meg­kaparitva az egyetemét kiegészítse, neir. akarja elszalasztani és ebben az irányban minden lehetőt és lehe­tetlent elkövet. A tanárok passzív rezisztenciájá­nak és Debrecen agilitásának szinte fegyvertásra Szeged város nemtörő­dömsége, amely, hogy egyebet ne emiitsíink, hosszú hónapokig nem kérelmezte az iiletékes miniszté­riumoktól az egyetem céljaira fel­használandó középületeknek átenge­dését. (Valószínű, hogy ez az intéz­kedés máig sincsen még végrehajtva.) Most, amikor már csak egy sze­meszter aránytalanul rövid ideje áll a rendelkezésre, fel kell emelni a han­gunkat, hogy a szegedi egyetem ügyét idegen agilitás, sajat nemtörődömség el ne ejtse, meg ne döntse. 'Nemzeti érdek ez az egyetem itt a végeken, ku tur-defenzivank, kultur­offenzivánk hathatós fegyvere és ha már az állam belátta ennek az igazát, hát legalább mi ne legyünk az aka­dálya a megvalósulásának. Megjelenik naponkint délután. Tárgyalnak a válság dolgában Nem kormányválság ez, hanem keresztény irányzat az alap, de a BUDAPEST, december 9. (Saját tudósítónktól.) Hogy válság van, az kétségtelen, de ez a mai válság nemcsak kor­mányválság, — ez a mai válság a politika válsága. A politika került ma csődbe, a mai politika fizetés­képtelensége derült ma ki, azé a politikáé, melynek alapja nem < összetartozóság, az egyvéleinényüsé volt, hanem csak a pillanatnyi ér dekközösség, a pillanatnyi máshoz nem tartozás. A poli ikai válság mindenek fölé kerekedett: egyetlen aktuális kérdése ma a magyarságnak. F.zer égő se­bünk gyógyitóirja, ezer kínos kér­désünk egyetlen válasza ma a vál­ság megoldása. Ettől várunk min­dent: nyugodalmat, jövőt, rendet, konszolidációt. Itt valaminek történ­nie kell. Mert hiába, de az érzésünk olyan, hogy ez a mi politikai sze­kerünk, ha helyes irányban halad is, de az utja, amelyen bennünket arra vissz, nem a helyes ut, nem a biztos, a nyugodt, a rázkódás nél­kül való ut. Imbolyog, zötyög a kocsink, valóságos akadályverseny, ahogy halad — kerékvágáson kivül szalad a kerekünk és akik a kocsi­ban vagyunk, kevés gyönyörűséget találunk a futtában. Megtaláltuk az utat: a nemzeti irányzat, a keresz­tény valláserkölcs egyetlen útját, de nem jutottunk még a kerékvágásba. Ott ragyog előttünk a magyar jövő hivó csillaga, látjuk a fényét és a lelkünkben ott ég a vágyódás, hogy elérjük, futunk is utána, de vakon, érzéketlenül, tapasztalat és tudás nélkül és nem ösmerve azokat a ne­hézségeket, melyek egy ilyen uton elénkbe akadhatnak. Hiába, haszta­lan : mesterség a politika is és a politikának ép ugy, mintbármi egyéb­nek, inegvan az iskolája, megvan a tanuló idője és az a mondás, hogy a költő születik, a szónok nevelődik, erre az életkörre csak annyiban vonatkozik, hogy a politikai poéta születhetik, de jaj, ha az gyakorlat­ban kap valamit kézhez, mert az igazi, a praktikus politikusnak évek munkája kell, amig a különböző fogásokat, ravaszságokat, alkalmaz­kodásokat megismeri és a lelke óhaj­tását, agyának következtetését nyu­godtan, elfogadhatón, okosan valóra váltja. Amint mondottuk, ez a ma> vál­ság nem a kormány válsága, hanem a politika válsága. Talán az arany­híd a dilettáns és a praktikus poli­tika között, az átmenet a forradalmi alakulás és a kiforrott, rendi alaku­lat közölt. Nem értesülés ez, amit most mon­dunk, hanem impresszió, tapasztala­tokból eredő következtetés, szükség­szerűségből, nyitott okokból folyó természetszerüségek leszögezése. A tapogatózó, kísérletező dilettantiz­must másfélesztendős nemes aka­a politika válsága. — A nemzeti és szaktekintélyek bevonása szüksége*. rása, kevés haszna után fel kel1 immár váltsa a szakszerűség, amely gyakorlatra, tapasztalatra, eredmé­nyekre támaszkodva megkezdje a teremtést, az alkotást, — a valóságot. Az eddigi cselekedeteket, eredmé­nyeket, tetteket lebecsülni hálátlan­ság volna és igazságtalan is. Nem is becsülünk le semmit, sőt szívesen ís örömmel konstatáljuk, hogy nem­zeti és keresztény irányban ez a másfél esztendő sokat produkált: produkált annyit, hogy erről az egye­dül helyes, célhoz vezető, igaz és becsületes irányról letérés, divergálás immár nincsen: a magyar politika erről az általánosságban fixirozott pályáról többé le nem térhet. Az ellenforradalmi akarások feladata és hivatása azonban ezzel az általános iránymegszabással betelt: az ut meg van jelölve, amelyen a magyar poli­tika haladjon, igy akarja ezt a ma­gyar nemzet, mely közel egy esz­tendő zavaros, lázas betegségei után ebben az irányban jegecesitette ki a törekvésit. Az irány meg van szabva, a cél ki van tűzve. Kéiség, vita, félrema­gyarázás itt többé már nem találhat helyet. De mint valami nagy hábo­rúban a nemzetérdek megszabja : ez az ellenség, ez ellen kell küzdenünk, ez a célunk és erre kell töreked­nünk — és a küzdelem s a törek­vés módját, részleteit, detailos irá­nyítását rábízza az ahhoz értő ve­zérkarra, ugy ma a magyar politi­kának főbb és egyetlen irányát meg­szabva végre avatott kezekbe kerül majd a kivitel: azoknak a kezébe, akik gyakorlati politikusok, akik nem kísérleteznek, nem tapogatóznak, ha­nem praktikus, gyakorlott kézzel ott fogják meg a munka lendítő kerekét, ahol azon lendíthetnek is. Igy van-e ez, avagy nincsen, — nem tudjuk. Reméljük azonban, hogy igy van. Csonka Magyarországnak a kísérletezésre ideje nincsen, de meg azután ereje sincs, hogy hiábavaló­sága pazaroljon' abból. Értékeket mellőzni Magyarországon ma nem lehet és aki a megszabott általános irány határain belül a nemzet jóvol­tát előbbre tudja vinni, annak szol­gálatát a nemzet ma nem nélkülöz­heti. Általános, mondhatnók megdönt­hetlen vélemény, hogy a korinány­elnökségre egyetlen posszibilis férfiú Teleki Pál. Mi tudjuk, hogy ugy van. Tudása, lángoló hazaszeretete, törhetlen becsületessége, minden két­ségen felül álló jószándéka mellett rokonszenves volta is predesztinálja őt erre az állásra. Éppen emiatt a monopóliumszerű hivatottsiga miatt kész is Teleki Pál az elnökséget vállalni és napok óta fáradozik már, hogy megszerezze magának azt a Oázist, amelyen megalakítandó kor­mányával elhelyezkedhessék és ame­lyen elhelyezkedve idvös, hasznos 61-RKE8Z1ÓSÍG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölc»ey-utca 6. • Telefon 13-33. munkát végezhessen is. De arra, hogy ezt megtehesse, hogy a mun­kát az egész ország hasznára intéz­hesse, hogy .non putarem^ek a munkáját meg ne zavarhassák, arra elsősorban egy kompakt és homo­gén többségének kell lennie s azon­kívül azokat a feladatokat, melyek gyakorlati és jövőre ható fontossá­gúak és pedig a belügyet, a pénz­ügyet és a kereskedelem s a föld­mivelés ügyét olyan szakemberekre kell biznia, akik a magyar Jövő egyetlen garanciáját: a céltudatos, alapos munkát biztosítani tudják. Hogy ebberi az irányban ma tár­gyalások folynak, azt tudjuk. Egy­részt meg akarják teremteni a ho­mogén és megbízható kormánypár­tot, mely a megerősbödő ellenzék­kel szemben a kellő súlyt megadja a kormánynak és a kormány akara­tának, másrészt meg akarják nyerni azokat a szakembereket, akik a ke­resztény és nemzeti irányzat szem­meltartásával és annak feltétlen szol­gálatában az egyes resszortokat tu­dásuk és tapasztalataik alapján a lehető leghasznosabban betölthetik. Neveket kolportálni talán nem is tudnánk. Impresszió az, amit most irtunk, egyes elejtett szavak tovább­építése, szerető megbővitése, szép elképzelése. Mi hisszük, hogy igy van, mert erős hitünk, hogy ez csak igy lehet. És hogy igy legyen, — ez a legforróbb óhajtásunk. Óriási többség szavazott Konstantin mellett. PÁRIS, dec. 9. (M. T. I.) Athéni félhivatalos forrásból eredő hir sze­rint a népszavazáson sokkal többen vettek részt, mint a képviselővá­lasztásokon. Trácia néhány szava­zat kivételével Konstantin visszaté­rése mellett foglalt állást. A szmir­nai helyőrségből a szavazáson részt­vett tizenkétezer tiszt és katona kö­zül kilencszáz szavazott csak Kon­stantin ellen. A tartományokban a lakosság nyolcvan százaléka Kon­stantinra szavazott. A nagy váro­sokban sokan tartózkodtak a sza­vazástól. ÉRTEKEZLET A GABONA­BESZOLGÁLTATÁS ÜGYÉBEN. A közélelmezési minisztériumban teg­nap délelőtt a gabonabeszolgáltatás kérdésében értekezlet volt, amely délelőtt 10 órától délután 2 óráig tartott. Az értekezleten résztvettek a kormány tagjai közül Teleki Pál, Vass József, a két Szabó István mi­niszterek, továbbá Meskó Zoltán és többen. Tanácskozás közben fel­merült annak a szüksége, hogy a gabonabc szolgáltatásra nézve bi­zonyos állapotokat megvilágító ada­tokat szerezzenek be. Az adatok megállapításáig és beszerzéséig a tanácskozást elhalasztották Illetékes helyről értesülünk, hogy a folytató­lagos tarácskozás csütörtök délután 3 órakor kezdődik. (M. 1. I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom