Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-10 / 97. szám

C.920 december 10 Ára 2 korona Péntek. I. évf., 97. szám. ELÓFIZCTESI íKAK. C(y évre 280 kor. j Negyedévre 70 kor fél évre 140 ! 25 " Mi lesz az egyetemmel? SZEüED, december 9. (cvs.) Húzódik, kínlódik a szegedi egyetem ügye. A város régi óhajtását, mely most oly közel volt a megvalósuláshoz és csak a kétségbeejtő helyiségkérdésen múlott, hogy az máris meg nem valósult, ezt a régi, jogos óhajtást ezer és ezer egyéb tekintet, ok és érdek fenyegeti ismét. Nem nyithatott kaput ezen az őszön az Alma mater és azzal vigasztaltak meg bennünket, hogy majd jövőre, a jövő őszi szemeszteren már iit lesz az egyetem Szegeden, a Kolozsvárról menekült tudomány itt tárhatja kincseit a tanuló ifjúság elé. Az a bizottság, n.cly akkor bejárta a várost és az ö-.szes számbajövő helyiséget, közintézményt stb. végignézve arra az eredményre jutott, hogy az egyetem megnyitását egy esztendős alakitó, adoptáló, rendezkedő munka kell, hogy megelőzze, az a bizottság Budapestre tért vissza és delegálta néhány tagját, hogy a Szegedre való költözés előmunkálatait folytassa és befejezze. Az eredmény, a siker és az igazság ezen a bizottságon nem múlik, mert ha csak ezen a bizottságon múlnék, akkor már rég itt élné a kolozsvári egyetem, nevelő, áldásos életét. A szegedi kultura. ilyen nagy, lendületes előlépésének két nagy akadálya van: idegen érdek és saját nemtörődömség. Az idegen érdek abban nyilvánul meg, hogy a tanárok egy része Budapesten már megteremtette azt a kört, azt az életviszonyt, amelyben jól érezi magát s amelyet most már rosszul esnék elhagynia. Ezért a tanárok részéről olyas passzív rezisztencia észlelhető. Másrészt Debrecen városában akadt erős korikurrense Szegednek, melynek meglévő egyetemén az orvosi fakultás hiányzik és ezt a kínálkozó alkalmat, hogy a kolozsvári egyetemmel együtt annak orvosi fakultását megkaparitva az egyetemét kiegészítse, neir. akarja elszalasztani és ebben az irányban minden lehetőt és lehetetlent elkövet. A tanárok passzív rezisztenciájának és Debrecen agilitásának szinte fegyvertásra Szeged város nemtörődömsége, amely, hogy egyebet ne emiitsíink, hosszú hónapokig nem kérelmezte az iiletékes minisztériumoktól az egyetem céljaira felhasználandó középületeknek átengedését. (Valószínű, hogy ez az intézkedés máig sincsen még végrehajtva.) Most, amikor már csak egy szemeszter aránytalanul rövid ideje áll a rendelkezésre, fel kell emelni a hangunkat, hogy a szegedi egyetem ügyét idegen agilitás, sajat nemtörődömség el ne ejtse, meg ne döntse. 'Nemzeti érdek ez az egyetem itt a végeken, ku tur-defenzivank, kulturoffenzivánk hathatós fegyvere és ha már az állam belátta ennek az igazát, hát legalább mi ne legyünk az akadálya a megvalósulásának. Megjelenik naponkint délután. Tárgyalnak a válság dolgában Nem kormányválság ez, hanem keresztény irányzat az alap, de a BUDAPEST, december 9. (Saját tudósítónktól.) Hogy válság van, az kétségtelen, de ez a mai válság nemcsak kormányválság, — ez a mai válság a politika válsága. A politika került ma csődbe, a mai politika fizetésképtelensége derült ma ki, azé a politikáé, melynek alapja nem < összetartozóság, az egyvéleinényüsé volt, hanem csak a pillanatnyi ér dekközösség, a pillanatnyi máshoz nem tartozás. A poli ikai válság mindenek fölé kerekedett: egyetlen aktuális kérdése ma a magyarságnak. F.zer égő sebünk gyógyitóirja, ezer kínos kérdésünk egyetlen válasza ma a válság megoldása. Ettől várunk mindent: nyugodalmat, jövőt, rendet, konszolidációt. Itt valaminek történnie kell. Mert hiába, de az érzésünk olyan, hogy ez a mi politikai szekerünk, ha helyes irányban halad is, de az utja, amelyen bennünket arra vissz, nem a helyes ut, nem a biztos, a nyugodt, a rázkódás nélkül való ut. Imbolyog, zötyög a kocsink, valóságos akadályverseny, ahogy halad — kerékvágáson kivül szalad a kerekünk és akik a kocsiban vagyunk, kevés gyönyörűséget találunk a futtában. Megtaláltuk az utat: a nemzeti irányzat, a keresztény valláserkölcs egyetlen útját, de nem jutottunk még a kerékvágásba. Ott ragyog előttünk a magyar jövő hivó csillaga, látjuk a fényét és a lelkünkben ott ég a vágyódás, hogy elérjük, futunk is utána, de vakon, érzéketlenül, tapasztalat és tudás nélkül és nem ösmerve azokat a nehézségeket, melyek egy ilyen uton elénkbe akadhatnak. Hiába, hasztalan : mesterség a politika is és a politikának ép ugy, mintbármi egyébnek, inegvan az iskolája, megvan a tanuló idője és az a mondás, hogy a költő születik, a szónok nevelődik, erre az életkörre csak annyiban vonatkozik, hogy a politikai poéta születhetik, de jaj, ha az gyakorlatban kap valamit kézhez, mert az igazi, a praktikus politikusnak évek munkája kell, amig a különböző fogásokat, ravaszságokat, alkalmazkodásokat megismeri és a lelke óhajtását, agyának következtetését nyugodtan, elfogadhatón, okosan valóra váltja. Amint mondottuk, ez a ma> válság nem a kormány válsága, hanem a politika válsága. Talán az aranyhíd a dilettáns és a praktikus politika között, az átmenet a forradalmi alakulás és a kiforrott, rendi alakulat közölt. Nem értesülés ez, amit most mondunk, hanem impresszió, tapasztalatokból eredő következtetés, szükségszerűségből, nyitott okokból folyó természetszerüségek leszögezése. A tapogatózó, kísérletező dilettantizmust másfélesztendős nemes akaa politika válsága. — A nemzeti és szaktekintélyek bevonása szüksége*. rása, kevés haszna után fel kel1 immár váltsa a szakszerűség, amely gyakorlatra, tapasztalatra, eredményekre támaszkodva megkezdje a teremtést, az alkotást, — a valóságot. Az eddigi cselekedeteket, eredményeket, tetteket lebecsülni hálátlanság volna és igazságtalan is. Nem is becsülünk le semmit, sőt szívesen ís örömmel konstatáljuk, hogy nemzeti és keresztény irányban ez a másfél esztendő sokat produkált: produkált annyit, hogy erről az egyedül helyes, célhoz vezető, igaz és becsületes irányról letérés, divergálás immár nincsen: a magyar politika erről az általánosságban fixirozott pályáról többé le nem térhet. Az ellenforradalmi akarások feladata és hivatása azonban ezzel az általános iránymegszabással betelt: az ut meg van jelölve, amelyen a magyar politika haladjon, igy akarja ezt a magyar nemzet, mely közel egy esztendő zavaros, lázas betegségei után ebben az irányban jegecesitette ki a törekvésit. Az irány meg van szabva, a cél ki van tűzve. Kéiség, vita, félremagyarázás itt többé már nem találhat helyet. De mint valami nagy háborúban a nemzetérdek megszabja : ez az ellenség, ez ellen kell küzdenünk, ez a célunk és erre kell törekednünk — és a küzdelem s a törekvés módját, részleteit, detailos irányítását rábízza az ahhoz értő vezérkarra, ugy ma a magyar politikának főbb és egyetlen irányát megszabva végre avatott kezekbe kerül majd a kivitel: azoknak a kezébe, akik gyakorlati politikusok, akik nem kísérleteznek, nem tapogatóznak, hanem praktikus, gyakorlott kézzel ott fogják meg a munka lendítő kerekét, ahol azon lendíthetnek is. Igy van-e ez, avagy nincsen, — nem tudjuk. Reméljük azonban, hogy igy van. Csonka Magyarországnak a kísérletezésre ideje nincsen, de meg azután ereje sincs, hogy hiábavalósága pazaroljon' abból. Értékeket mellőzni Magyarországon ma nem lehet és aki a megszabott általános irány határain belül a nemzet jóvoltát előbbre tudja vinni, annak szolgálatát a nemzet ma nem nélkülözheti. Általános, mondhatnók megdönthetlen vélemény, hogy a korinányelnökségre egyetlen posszibilis férfiú Teleki Pál. Mi tudjuk, hogy ugy van. Tudása, lángoló hazaszeretete, törhetlen becsületessége, minden kétségen felül álló jószándéka mellett rokonszenves volta is predesztinálja őt erre az állásra. Éppen emiatt a monopóliumszerű hivatottsiga miatt kész is Teleki Pál az elnökséget vállalni és napok óta fáradozik már, hogy megszerezze magának azt a Oázist, amelyen megalakítandó kormányával elhelyezkedhessék és amelyen elhelyezkedve idvös, hasznos 61-RKE8Z1ÓSÍG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölc»ey-utca 6. • Telefon 13-33. munkát végezhessen is. De arra, hogy ezt megtehesse, hogy a munkát az egész ország hasznára intézhesse, hogy .non putarem^ek a munkáját meg ne zavarhassák, arra elsősorban egy kompakt és homogén többségének kell lennie s azonkívül azokat a feladatokat, melyek gyakorlati és jövőre ható fontosságúak és pedig a belügyet, a pénzügyet és a kereskedelem s a földmivelés ügyét olyan szakemberekre kell biznia, akik a magyar Jövő egyetlen garanciáját: a céltudatos, alapos munkát biztosítani tudják. Hogy ebberi az irányban ma tárgyalások folynak, azt tudjuk. Egyrészt meg akarják teremteni a homogén és megbízható kormánypártot, mely a megerősbödő ellenzékkel szemben a kellő súlyt megadja a kormánynak és a kormány akaratának, másrészt meg akarják nyerni azokat a szakembereket, akik a keresztény és nemzeti irányzat szemmeltartásával és annak feltétlen szolgálatában az egyes resszortokat tudásuk és tapasztalataik alapján a lehető leghasznosabban betölthetik. Neveket kolportálni talán nem is tudnánk. Impresszió az, amit most irtunk, egyes elejtett szavak továbbépítése, szerető megbővitése, szép elképzelése. Mi hisszük, hogy igy van, mert erős hitünk, hogy ez csak igy lehet. És hogy igy legyen, — ez a legforróbb óhajtásunk. Óriási többség szavazott Konstantin mellett. PÁRIS, dec. 9. (M. T. I.) Athéni félhivatalos forrásból eredő hir szerint a népszavazáson sokkal többen vettek részt, mint a képviselőválasztásokon. Trácia néhány szavazat kivételével Konstantin visszatérése mellett foglalt állást. A szmirnai helyőrségből a szavazáson résztvett tizenkétezer tiszt és katona közül kilencszáz szavazott csak Konstantin ellen. A tartományokban a lakosság nyolcvan százaléka Konstantinra szavazott. A nagy városokban sokan tartózkodtak a szavazástól. ÉRTEKEZLET A GABONABESZOLGÁLTATÁS ÜGYÉBEN. A közélelmezési minisztériumban tegnap délelőtt a gabonabeszolgáltatás kérdésében értekezlet volt, amely délelőtt 10 órától délután 2 óráig tartott. Az értekezleten résztvettek a kormány tagjai közül Teleki Pál, Vass József, a két Szabó István miniszterek, továbbá Meskó Zoltán és többen. Tanácskozás közben felmerült annak a szüksége, hogy a gabonabc szolgáltatásra nézve bizonyos állapotokat megvilágító adatokat szerezzenek be. Az adatok megállapításáig és beszerzéséig a tanácskozást elhalasztották Illetékes helyről értesülünk, hogy a folytatólagos tarácskozás csütörtök délután 3 órakor kezdődik. (M. 1. I.)