Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-07 / 95. szám

Szeged, 1920 december 7 SZ EO ED fchvovezredesközben­járt Szeged szénellá­tása érdekében. SZEGED, december 6. (Magyar Távirati Iroda) Shvoy Kálmán körlet vezérkari lönök, a körleiparancsnok meg­hagyásából felkereste Riedl táborno­kot. a szénügyek katonai felügyülő­|ét s kérte, hogy a felügyelő hasson oda, hogy Szeged szénnel kellő­képen el legyen látva. Riedl tábor­nok Shvoy ezredesi közvetlen inter­veniálás végett Rau Gottlob szén­kormánybiztoshoz vezette. A szénkormánybiztos az előadot­tak igazát tökéletesen belátta s azonnal intézkedett, hogy Szeged részére minden munka­napra 2 vagon tatai és 2 va­gon salgótarjáni szén utal­tassák kl; ' egyben megigét le, hogy gondoskodni fog, hogy ez a szén útközben sen^i által el ne vétessék, ó eddig is kü­IBnös figyelemmel volt a kiutalások­ndl Szegedre, de a katonai okok ezután még nagyobb figyelemre fog­ják ót kényszeríteni. Hogy az elmúlt négy hét alatt rendellenességek vol­tak, az annak tudandó be, hogy ó külföldön volt és a helyettese nem volt teljesen tájékozva, jövőben, ha elutazik, helyettesének a figyelmét külön fel fogja hivni Szegedre. A körletparancsnokság felajánlotta, hogy a szénszállítmányokat katonai fede­zettel kisérteti, mire a kormánybiz tos kijelentette, hogy nem szükséges, dé hu a szénküldemények netalán is: metéltén kimaradnának, a körlet* parancsnokság forduljon táviratilag Közvetlenül hozzá. Kötél általi halál kémkedésért. A budapesti hadbíróság ítélete 8zegeden. cLj SL el bármily használhatatlan ébreest6, fali vagy ssebóra szerkezetét, melyeket alkatrész hiányában magas £"„7 Győri Béla müórás, Klauzál-tér 2. szám. 505 11 Tört aranyat, ezüstöt ma- 11 *• gas árban vásárolok. •• SZEGED, december 6. (Saját tudósítónktól) A franciák Szeged megszállása alatt titkos rendőrséget szerveztek Szegeden, melynek a kommunista mozgalmak megfigyelésén kivül az alakulóban lévő nemzeti hadsereg erő- és fegyver viszonyainak ellen­őrzése is feladata volt. Bár az or­szág a vörös rémuralom terhe alatt nyögött és bár mindenki a Szegeden alakulóban lévő hadseregtől várta a szabadulást, mégis akadt a kevés magyar között olyan, ki jó pénzért idegen szolgálatba állva, gyengíteni igyekezett régi álmunk és vágyunk megvalósulását, az elnyomottak re­ményét: a nemzeti hadseget. A történelem példái igazolják, hogy e nagy bün: a hazaárulás sohasem maradt megtorlatlanul. A hazaárulást előbb-utóbb utoléri a Sors vagy a földi igazság sújtó keze. Ezt a ta­pasztalatot bizonyította be a most Szegeden tárgyalt kémkedési pörben is hozott itélet, amelyről az alábbiak­ban számolunk be: A budapesti hadosztálybiróság a kihallgatandó szegedi tanuk nagy számára való tekintettel, Szegeden tartotta meg Székely József, volt francia detektiv kémkedési és az állam hadereje ellen elkövetett bűn­ügyének tárgyalását. Székely ugyanis mint a franciák kémje, Szeged meg­szállása alatt az alakulóban lévő nemzeti hadsereg létszámáról és fegyverzetéről tett jelentéseketa meg­szálló csapatok parancsnokságának. Az oláhok kivonulása után pedig rémhíreket terjesztett és helyezett el a külföldi lapokban a nemzeti had­sereggel kapcsolatban a Kecskemét környéki atrocitásokról. Két napig tartó zárt tárgyalás után szombat délután hirdette ki a biróság Ítéletét dr. Apdthy Jenő hadbiró-őrnagy, tárgyalásvezetö, mely szerint a biró­ság bűnösnek mondja ki Székely József számvivő altisztet a Kbtk. 321. §-ába ütköző kémkedés, 323. §-ába ütköző kémkedés elősegítés és 327. §-ába ütköző az állam had­ereje ellen elkövetett bűntettében és ezért a vádlottat kötél általi halálbüntetéssel sújtja, továbbá megfosztja számvivőaltiszti rangjától. Mikor az ítélet indokolásának el­hangzása után a tárgyalásvezető megkérdezi a vádlottól: „Megértette a büntetését ?" minden arcizommoz­dulás, meghatottság nélkül hangos szóval felel: „Igen, megértettem!" Megnyugszik ? „Nem! bemmiségi panasszal élek, különben az ügyvé­dem jobban tudja". Az ügyész meg­nyugszik az Ítéletben. Dr. Palócz védő a zárttárgyalás során hangoz­tatott okok miatt semmiségi panasz­szal él és az ítélet súlyossága ellen felebbez. Ezután a hadbíróság az ügyész bevonásával kegyelmi tanáccsá alakult át. MIKULÁS. SZEGED, december 6. Tegnap este a cipómét At ablakba kitettem. Szegeny cipó — kettő egy pár — Didergett a hidegben. Egyik kesely, másik fakó, Hiind a kettő oly kopott, Mind a kettő olyan keshedt Oly régen talpaltatott egyiknek nincsen sarka, A másiknak orra nincs. Ütött-kopott szegény párák, ki ind a kettő drága kincs Együtt voltak háborúban, A békében úgyszintén, No meg a forradalomban Ellenben is, ugy mint én. Együtt jartak hóban, fagyban, Esőben és lucsokban, Eredménnyel versenyeznek, Melyik rongyos még jobban ? Reggel aztán csoda történt, A két cipót elvitték. Bizonyosan megtalpalják, Varom őket most is még. Lesz majd bennük dió, alma, Füge, cukor, tárca is, Usztjegy, szénjegy, egy színházjegy 5 fényűzési bárca is! Százezreket keresnek — az adón. A szegsdi cukrászok legújabb jóredelge SZEGED, december 6. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt héten kiderült, hogy mi naphosszat egyebet sem csinálunk, mint fényűzést gyakorlunk. Ezt azon­ban oly eredményesen miveljük, hogy sikerült minden fényt elüznünk s azóta teljes sötétségben elmélked­hetünk és álmélkodhatunk a fény­űzési adóról, amely minden pilla­natban a tárcánkba nyul. Ha nyak­kendőt vásárolok, fényűző^ vagyok s ha kávézom, akkor is megállapítják rólam ezt a könnyelműséget. Mind­ezt azonban könnyű volna szó nél­kül tűrni, ha az egy rókáról való két bőr nyuzás nem komplikálná kellemetlenül az esetet. De kompli­kálja. A város ugyanis szintán szed valamilyenféle luxus-adót s ezen a cimen kivetett Arvay-rn napi száz, a nem kevésbé ismert Suhajdá-ra napi hetvenöt koronát. Mit tett erre Isten, ,.zaz, hogy az ő képére terem­tett Arvay és Suhajda? Két, mond: kettő koronával emelték a sütemény árát, persze darabonkint, hogy — amihez nem is vitatott joguk van — áthárítsák az élvezőkre a napi száz, illetőleg hetvenöt koronás adóterhet. És most ne meditáljunk tovább, hanem számoljunk. Nem vagyunk beavatottak sem Arvay, sem Suhajda urak üzletmenetébe" s a sejtelmünk is mélyen hallgat arról, hogy na­ponta hány darab süteményt(vagy „Suhajda-csemegét") árusítanak. De. bizonyosabb a bizonyosnál, hogy legalább négy—ötszáz krémes, puncs és egyéb vándorol a fogyasztók emésztő kamrájába. Ez tehát test­vérek között kilencszáz korona plusz — naponta. Ebből a városnak lead­nak többször nevezettek száz, azaz hetvenöt koronát, tehát a kivetett élvezeti adón — mondjuk — évente csekély háromszázezer koronát ke­resnek. Ez természetesen a testvérek között való számítás, de mivelhogy ím Spiel kein Brúder, vagyis az üzlet nem ismeri a testvériség fogalmát, valószínű, hogy valamivel többet keresnek polgártársaink — az adón. • Kérdjük végül, vájjon ki hiszi el nekünk, hogy a város nem tud igy utána számolni, mint mi. És ki hiszi el, hogy az úgynevezett árvizsgáló­bizottság ezt nem éppen ugy látja, mint mi. És ki hiszi ... de elég1 A kérdés fáj, mert bizonyosan senki sem hiszi. Még Wimmer Fülöp sem, aki olyan ravaszul harcol a közgyű­lésen az adó ellen, hogy megmentse — a közönséget. Minden kfllön értesítés helyett Kovács Samu és neje, szül. Buchwald Ernesztln, valamint fiuk, Szilárd fájdalomtól megtört szivvel jelentik a maguk és az összes rokonság nevében, hogy egyetlen felejthetetlen leányuk, illetve nővére és rokonuk KOVÁCS IBOLYKA rövid, de kínos betegség után 1920. évi december hó 6-án elhunyt. A megboldogultnak földi maradvanyait folyó hó 7-én délután fél 3 órakor fogjuk a gyászházból (Takaréktár-utca 8. szám) örök pihsnóre kiserni. Aidát éa béke lengjen drága hamvai feletti A tornászok ós a krumpli. SZEOED, december ti. (Saját tudósítónktól) Meglepetést hozott a szombati nap a szegedi aktív sportolókra. A jelen­leg egyedül használható tornaterem, ahová hét szegsdi sportegyesület ifjúsága szorult bele, krumplival van megtöltve. Általános elszörnyedést keltett, hogy illetékes tényezők meg­engedhetőnek tartották, csupán ké­nyelem szempontból, minden előze­tes informálódás nélkül egy torna­termet krumpli veremnek átadni, mely arra különben sem alkalmas. A gimnázium udvarán két hatalmas pince áll rendelkezésre, de azonkí­vül is, ha szükséges, lehetne találni még erre a célra helyet. Szeged sportolói valóban megérdemelnék, hogy tapintatosabb elbánásban r^ szesüljenek. Sportkörökben általános az elkedvetlenedés, mert ha vala­mely egyesület Aehéz munkával, úgy­szólván teljes támogatás nélkül va­lamit el tudott érni, mindég kerültek oly illetékes faktorok, akik meggon­dolatlan intézkedéssel keresztülhúz­ták szép terveiket. Az erre hivatott hatóság sürgős közbelépése lenne szükséges, hogy a tornaterem hiva­tásának rögtön viss*aadassék. Prágai sonka érkezett. » Kitett özv. Hecks Oszkárné kvMkMiMbca ValérU-Mr II. (Bokor-ptlottJ KALAPOK, nyakkendők, uri divatcikkek Szende Mihály Kaleicen-utca 12. asám. 336 SZÍNHÁZ. HETI MŰSOR: Hétfő: Csitri, vígjáték. Palágyi Laio« felléptével. Bérletszünet. Kedd: Leányvásár, operett Bérlet­szünet Szerda délután: Gyimesi vadvirág, nép­színmű. Szerda aste: Gül Baba, daljáték. Bér­letszünet. Csütörtök: Othello, a velencei mór, dráma. Palágyi Lajos felléptével. Premierbérlet A) 21. sz. Péntek: Vetélytárs, szinmü. Palágyi La­jos felléptével. Bérletszünet. Szombat: Pillangó főhadnagy, operett. Premierbérlet A 22. sz. Vasárnap délután: Koldusdiák, operett. Vasárnap este: Falu rossza, népszínmű. Bérletszüset. A kintornás család. SZEGED, december 6. A népszínmű-kultuszt ápolja vasár­naponkint a színház, amivel nem csupán irodalmi, de elsősorban társadalmi szempontból teljesít hasz­nos szolgálatokat. A demokratikus érzést és szellemet erősíti a művé­szet eszközeivel. Külön közönséget nevel a magasabb kultura megérté­sére, széles és mély .étegeket. Teg­nap Tóth Ede mázsájának egyik szülötte volt soron, A kintornás család, e parlagi magyar tehetség legkevésbé sikerült müve. A szokott népszínmű-szereplők kedvvel és sze­retettel játszottak, kivált Asztalos, aki a molnárinas figuráját jellemző erővel ábrázolta. Örömmel jegyezzük föl rohamos fejlődését. Tóvölgyi Margit diszkrét művészete valahogy túlságosan nemes volt ebben a nép­szinmü-sokadalomban. A tele ház kedvence határozottan Asztalos volt, csak azután el ne bizza magát és maradjon meg a művészet határai között. (—a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom