Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-07 / 95. szám

SZEOED Szeged, 1920 december 10. M A RGÖ. Meleghangú üdvözletel hozott a posta Genfből, a Népszövetség vá­msából, Kálvin és Rousseau hazá­dból. Az üdvözletet dr. Baranyai Zoltán küldölte, akinek a magyar területi integritás érdekében kifejtett lelkes és tudós propagandajárói ezen a helyen szeretettel megemlékeztünk. A szegedi születésű fiatal magyar tudományos író egyúttal elküldötte nekünk a Le droit des Peuples két számát, amelyekben ugyancsak két cikke jelent meg Baranyai Zoltánnak a mi nagy és szent ügyünk érdeké­ben. Az egyik Szlovákia kérdésével foglalkozik és a statisztika beszédes adataival mutatja ki a cseh uralom törvénytelen és természetellenes vol­tát Felsőmagyarországon. A másik cikke a trianoni békéről szól a né­pek jogainak szempontjából. Itt is a statisztika megdönthetetlen adatait vonultatja fel, mint diadalmas üte­geket a mi jogaink és igazaink vé­delmében. Mindnyájan többé-kevésbé ismerjük ezeket az adatokat, de igy, franciául olvasva, egy idegen győzel­mes nemzet nyelvén, talán még erősebben és mindenesetre még messzebbre hatnak. Az önrendelke­zési jog szempontjából érvel és har­col B. Z. a magyarságért, nehéz, komoly, néha szinte fájdalmasan reménytelennek látszó küzdelem, de dicsőséges és végül győzelmes is lesz. Hiszen az igazság ott van az oldalán a harcolónak. • Moziváros épül Bécs mellett, az egész westminsteri apátságot feiépi­tik a .modern technika" szent nevé­ben. Berlinben és Amerika több nagyvárosában ugyancsak vannak egész nagy mozivárosok, amelyek terjedelem dolgában messze felül­múlják Szegedet, sőt Budapestet. A mozi egyre jobban hat, hódit, ter­jeszkedik, sót túlteng ezen a világon. Nemsokára eljön az idő, hogy ki­szorítja a való élete*, a moziváros egyszerűen elfoglalja az igazi helyét és egy óriási, több milliárdméteres film lesz a föld, amelyet perget, per­get a láthatatlan, isteni kéz. Eddig egy nagy szinház volt a világ, most egy nagy mozi lesz belőle. • Japán előkelőségek szállottak ki Budapesten és megdicsérték a pesti nőket A magyar nők a világ leg­szebb asszonyai: mondották elragad­tatással és szakértelemmel a szálloda halljában, miközben két telekézzel szórták a borravalót. Itt tartunk most, megdicsérik az asszonyaink szépségét és borravalóval szúrják ki a szemünket. Pedig a japán roko­nunk lenne, ősi testvérünk, ázsiai vérünk, ha igaz. Most ugy bánik velünk, mint egy szegény, lerongyolt és letört rokonnal. Még szép, hogy van egy jó és szép szava a magyar hölgyek csillagszeméről. Szőrm é k LEGOLCSÓBBAN KISS ÖDÖN szűcs- és szörineüzletében, Kárán, utca 7. az. (Földes-féle) ház félemeletén, feljárattal Wigner Testvérekhez. 492 Levél a Mikuláshoz. SZF.GED december 6. Kedves Mikulás bátyám! A gyer­mekkori régmúlt örötnök, hideg szo­bám egyetlen disze: egy vigyorgó képű krampuszfigura azt juttatják eszembe, hogy valamikor, nem is olyan régen, jó viszonyban lehettünk egymással. Ez a gondolat adja most kezembe a tollat, ez ösztökél arra, hogy megírjam bátyám neked mind­azt, amit ma n névnapodon láttam és tapasztaltam. Ne vedd ezt ugy, mintha bele akarnék kontárkodni a munkádba és bocsásd meg nekem, hogy megfigyelésemmel egy hosszú levélen keresztül untatlak Amikor ma reggel az utcára lép­tem, hogy szokott munkámra indul­jak, a kapunkkal átellenben lévő ház ablakában egy kis cipőt pillantottam meg. A cipó fényes volt, nemrégen vehették. A topánka cukorral teli. Mindjárt eszembe jutott, hogy erre te jártál Mikulás bátyám. Utamban aztán mindig az ablakokat figyel­tem. Megállapíthatom, hogy soknál jártál, de azt is, hogy nagyon soknál nem. Nem hiszed? Ime egypár példa: Ruppert Lajos az Iskola-utca 12. számú házban lakik két gyermeké­vel. Egy ablak- és ajtónélküli mosó­konyha a lakásuk. Szegény gyere­keknek nem volt mit kitenniük, amibe ajándékot rakhattak volna: egyiknek sincs cipője. Malom-utca 9. számú házának duhos pincéjében Csányi Ferenc négy gyereke szedi magába a tüdővész bacillusait. Ha ki akarnak menni az utcára, csak egynek jut cipő, a másik három vagy bennmarad, vagy kimegy me­zítláb. Szűcs Györgynek (Csaba-utca 71. szám) hat gyermeke napjában csak egyszer eszik meleg ételt, azt, amit a népkonyháról kapnak. A nap­palt átéhezik, az éjszakát átdidergik. Cipőjük nekik sincs, anyjuk ron­gyokba burkolta a lábukat. Babarczi Béla ujságárus sápadt arcáról leri a nyomor, ráncos homlokáról le lehet olvasni az atyai gondot, hogy miből vagy mibe öltözteti három rongyokba öltözött gyermekét, özvegy Vincze Istvánné (Páva-utca 2. szám) négy, Barna István (Bihari-utca 48. szám) hat, Temesvári György (Kereszt-utca 6. szám) hat gyermekét sem láto­gattad meg. Pedig ők is megérde­melték volna az örömet, hiszen annyit sirnak, szenvednek szegények. Elmondjam neked, kedves bátyám azt, hogy mi, szegény bűnös magya­rok, elvesztettük a háborút és a vesztett háború átkát ezer és ezer árva: idegenben raboskodó magyar testvérünk éhező gyermeke siratja. Azt mondod biztosan, hogy a köz gondoskodik róluk. Ezt te csak gon­dolod, ezt nem tőlük tudod, nem kérdezted meg őket, mert náluk sem voltál. Erdély, Bánát és a Felvidék há­zainak ablakába lehet, hogy elhe­lyezted ajándékaid. Nem tudtad azt, hogy nem azoknak adod, akiknek szántad, mert hiszen ők szintén itt laknak e kietlen város állomásain, marhakiKsikban, ahogy eddig hivtuk az ilyen lakásalkalmatosságot, a vagonokban, ahogy ma nevezzük. Ezeknél setn jártál. Hosszú a levelein Bátyám ? Pedig még nem is sokat irtam. Hidd el nekem, hogy a mostani névnapod alkalmával nagyon felületes, vagy feledékeny voltál. Én szétnéztem az iskolába menő kicsinyek között i«, kevés volt a deriis arc, mely láto­gatásodnak örült. K kevesek mosolya bánatot varázsolt a sokak sápadt orcájára, mert a gyermek irigy és az irigység bűn. Ezt tudhattad vón', kedves Mikulás bátyám ! Én vigasztalni fogom a haragvó és irigykedő gyermeki sziveket. Fe­ledékenységedet a szegénységeddel fogom nekik megmagyarázni. Teszem ezt abban a reményben, hogy jövőre meglátogatod az elhagyottakat, aján­dékoddal halmozod el a szegénye­ket, egyszóval felkeresed mindazokat, kiket az idén nem látogattál meg. Addig is szívélyesen üdvözöl sze­rető öcséd. B. /. Aranyat, Briliáns ékszereket, arany karcsatt órákat és ezüstöt a legmaga­sabb árakon vásárolok. Ékszerekben nagij raktér! Hagq javitó műheli|! FISCflER ékszerész Kárász-utca 14, ^ Korzó-kávé­531 ház mellett. BHBÓS ÁRPÁD speciálista müórás Óra- ti ékszerraktára, nagy Javítóműhely. — Olcsó árak. SZEGED, Oroszlán-utca 21. Törött aramat, régi ékszert legmagasabb áron veszek. <38 szám. DECH KÁROLY uri szabó S37 Kossuth Lajos-sugárut 10. szám = (Nógrádi-ház). PIP ARETTA hüveiliek | árusitása újra uluMIjl 111 pap'ro* 1 megkezdődött Rákóczi-téren, Tábor-u. 2. ^bSSSA^ Fekete Club WAicvfoElon mám napir nagybani árusítás. —- •• W1ICIICI IVIUl* Szegedi_kis tükör. A daloló város. SZEGED, december 6. Szombaton, a késő esti órák egyik leg­szebbikén, a polgár kimenők, vagy inkább a bemenők napján, a korai záróra követ­keztében előállott bánatomra való tekin­tettel, az utcák sártól borított aszfaltját koptatón, kerestem a feledést. Tudom, ez magánügy s nem Is túlságosan érdekes Különben is már sokakkal megesett, de ez a város mégis olyan érdekes, hogy el­mondom, mit láttam, azonkívül, amiról az olvasók is tudnak, hogy t. i. tiz órakor hazafelé tart a kávéházak, a szinház és a mozik közönsége. Valamivel később már olyan üresek az utcák és a korzó is, hogy szinte megijed az ember, ha egy árva rendór kimért lépteivel feléje baktat. Hát kérem, ne gondolja senki, hogy az embe­rek tízkor este le is fekszenek. A belvá­ros utcáinak kövére diszkrét fénysugarak szűrödnek innen is, onnan is, inajd min­den házban van valami házi muri. A Kárász-utca egyik bérpalotája előtt II óra körül óriási csoportosulást láttam. Köze­lebb mentem és agyamba kapcsoltam szívesen szunnyadó riporteri vénámat és feltettem magamban, hogy itt vagy rabló­gyilkosságról van szó, avagy gázömlésről, avagylag a szegény Weisz Anny gylkosa ott van elrejtve, avagylag, — evegyleg. Tévedtem. Sót: csalódtam. Háromra kel­lett a káprázatom által tömegnek vélt látásomat redukálnom. Igen, hároman va­lának: Egy rendőr, egy éjjeli őr és a hölgy, aki mindig ott szokott hóditan!, azon a placcon. Mindegy, — mondok — ezek itt összesúgnak, itt kell lenni vala­minek. Megkérdeztem. Azt mondta az őr: tessen csak várni. Hát én tesstem. Hideg volt, semmi sem melegített e társaságban, de mit tesz az én közismert szerencsém, amit itt e helyütt irtomban ezennel bátor­kodtam lekopogni — és bocsánat, ohh nyáljas olvasóm, hogy e sorok olvasása közben nyújtott műélvezetben megzavar­talak. (Akivel nem vagyok brúder, attul bocsánat, majd megisszuk.) Közben majdnem kijöttem a svungból, pedig a szerencsémnél tartottam. Hát igen: végre megszólalt föntrül egy hang, egy női hang. Elég szép hang, kissé magasabb a ren­desnél, de azért egész kedves. Kedves, igen és olyan elgondolásom támadt, hogy akit hallok, az egy szőke és szép és olyan hosszú nő. (Ez a zsánerem: jelent­kezni lehet, délután 2—5-ig, ahol jól esik.) Énekelt, valami . . ., na, hogy is... ja. Vilja ó, Vilja ó . . . a Vigözvegyből. Ez szép volt. A rendőr, a másik őr, a nő, meg én megtapsoltuk. Nem tudom, fel­hallatszott-e, de azt mondta az éjjeli őr, hogy tessen csak velem gyünni, ha mán ilyen nagyon szereti a zenét. Hogy majd ő .mutat* egy másik helyet, ott még szeb­ben tudnak. Én — szombat volt — me­gint tesstem és öt kázzal odébb egy eme­leti világos ablak tövében állt meg velem az éjszakai impresszárió. Alig vártunk röpke néhány percet, tényleg hallhatóvá vált egy opera-ária, ami szintén meg­nyerte tetszésünket. Az éjjeli 6rrel nagyon összebarátkoztunk és még néhány cima volt neki, ahová elvitt. Aztán nagyon el­untam ezt a sok szépet és azt mondtam neki, hogy most majd én viseem egy helyre. Hazakisértettem magam, beugrot­tam a kapun és ablakomból igy danoltam hozzá: .Isten veled bu — csuz — ni fáj* satöbbi. Az öreg egy egész ujat károm­kodott. Ez volt a legjobb ez egészbe'. Szomorka. Figyelem! 13-33 a SZEGED telefonszáma. >Oi Kórházak, mosóintézetek, kereskedők, háziasszonyok! Figyelem I .MYTHOS 709" t,Blt,tő- é< ®oa6«er n budapesti áruminfavásóron óriási sikert ért el. .MYTHOS 709* olc«óbb és lobb a szappan és zsir­"" "B " " • W W M szódönól. Aki egyszer K próbólio. annak örökös hivciil szegődik! Próbarendeléat la felveai a délvidéki vezérképvlselö« „EXPORT" Kereskedelmi Részvénytársaság Szeged, Dugonics-tér 8—9. szára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom