Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-25 / 110. szám

Szeged, 1920 december 25. SZEOED Igy irtok ti most! Az Angyal (azelőtt Der Teltfel.) Vígszínházt játék 3 felvonásban Irta: Zs. Molnár Ferenc. SZEMÉLYEK: \i Angyal. Kiikürüc, báró és bankár Jolán, a neje Ker. János, festő Egyebek és mások. ELSŐ FELVONÁS. \A festő műterme. Az állványon az Eskü a Vérmezőn pályadíjat nem nyert szín­vázlata. A sarokban Haller félig kész por­tréja. A falon Tormay Cecil képe Angelo­tól. Marillo nyomán szabadon. Festő, ban­kár és neje.) KÜKÜRÜC: A nejemet óhajtanám le­festetni. Természetesen életnagyságban és honi viseletben. A FESTŐ: Honi sóit, elválalom! A ke­gyed neje zsé? KÜKÜRÜC: Nono, majd görög nem egyesült! A FESTŐ: Akkor aiehet. KÜKÜRÜC: Már el is mentem ! (Bal­fenéken.) A FESTŐ : Vetkőzzék neki, nagysádos asszonyom. JOLÁN: De mi lesz akkor a honi vise­lettel! A FESTŐ : A forró szádat akarom ! A mámorító csókodat, ahogy azt Zs. Molnár után az epigónjai mondják! AZ ANGYAL (hirtelen fölbukkan az Angello-kép mögül): Én is! Most jövök a Petöfi-Társasa?hól és én mondom nektek: Szeressetek! Sót azt mondom : ébredjetek ! Igyatok jó forró magyarádit leánykával és olvassátok Kiss Menyhért verseit 1 Az élet oly rövid és a konjunktura oly változó. A FESTŐ: Ki vagy te gyanús fehér­mellényes ember? AZ ANGYAL: Na ná, majd vörösmel­lényes leszek! Kovács vagyok, Kovács Ev. János, azelőtt Kohn Efraim Jónás a Flers és Caillavet cégtől, jelenleg kitiltva az összes, hazai színpadokról. Szeressetek! AJFESTÖ: Jolán, szeretlek! JOLÁN: Ha szeretsz, akkor megveszed nekem a Sas Ede összes müveit! A FESTŐ: Megveszem, megveszem! Még Ereky Károly összes müveit is meg­veszem, ha akarod! JOLÁN : János, te nem szeretsz engem ! (FÜGGÖNY.) MÁSODIK FELFONÁS. (Nagy estély (azelőtt grandé soiréc) a báró és bankárék halljában. Jelen vannak az összes jelenvoltak. Telmányi (azelőtt Bloch) hegedül. Jelen vannak az összes lipótvárosi • kisgazdák, Friedrich —Fried­ISnder, Kurzus Simon és Bus Fekete László,' azelőtt Schwarz auf Weisz.) KÜKÜRÜC (a nejéhez): Jolánom, a Bródyt és a Szomoryt egyelőre nem fo­gadhatjuk. Itt csak törül metszett^ magyar írók legyenek jelen. A Ssabó Dezsőt azonban nem látom sehol! JOLÁN: A Szabó Dezsőt nem lehet többe jólnevelt társaságban elövezetni. Képzeld, <i múltkor hangosan elkiáltotta magát a terem közepén, mialatt Babits Móric Bartókot szonettázott, hogy: Szajna! KÜKÜRÜC: Schrecklich, azaz hallatlan, magyarán mondván! Akkor talán a Gár­donyit kellett volna meghívni: JOLÁN: A Gárdonyi pedig kiköpi a bagót a pallóra és nyereg alatt puliitja a szendvicset Meg azután egy kicsit nagyon is népiesen beszél! KÜKÜRÜC: Az nem baj. az nem baj, mi demokraták vagyunk! AZ ANGYAL (hirtelen megjelenik a IS Leopold-rend középkeresztjével): Asszo­nyom, fogadjunk Hegedűs Lóránt valutá­jába, hogy én három perc alatt kifüstölöm az egész társaságot. (Friedrichhez lépve) Uraságod tudja, hogy milyen az élet? FRIEDRICH: Ujjé, ez a Lánchidra céloz. Már itt sem vagyok. (Szélsőbalfenéken el.) AZ ANGYAL (Szterényihez): Hallottam, hogy ön legyen a jeruzsálemi füspök? Gratulálhatok ? SZTERÉNYI: Ojjé, apage satanas! AZ ANGYAL: Pardon, Angyal vagyok, dr. Angyal Pál, azelőtt dr. Teufel Poldi. És Ön? SZTERÉNYI: És én? Hogy én azelőtt? Ejnye, az ördögbe isi (FI.) (És igy tovább, egészen az utolsó ven­dégig, Zs. Molnár bevált és minden európai színpadon kipróbált receptje szerint.) KÜKÜRÜC: Mit tett ön angyalom ? Szocializmus és forradalom. AZ ANGYAL: Voila: kifüstöltem őket' KÜKÜRÜC: Ördöge van. a pokolba is! (FÜGGÖNY.) L'TOLSŐ FELVONÁS. (A második és harmadik felvonás között egy negyed kurzus telt el. Szin az első felvonás műterme, Haller portréja a fal­nak fordítva Szabó Dezső megkezdett arcképe piros mellényben, fehér szeg­füvei.) Az ANGYAL: (Egyedül.) Ezt a Szabó Dezsőt nem lehet soha kifüstölni. Hallom, hogy Molnár rerencet már megint adják a Vigben. Még csak az kell, hogy Szo­mory Dezső legújabb királydrámája is szinrekerüljön. Akkor teljesen bekoro­náztunk! (VÉGE.) GYALU. SZEGED, december 2i. (S.C.) Azaszéltiben-hosszában elter­jedt, fennen hangoztatott és elke-ere­detten támadott felfogás, mely az el­méeti, az ideális szocializmus fegyer­tárában legfontosabb és legjogosabb fegyvernek a forradalmat látja, ez a felfogás olyan módon keveredett bele a köztudatba, mint, mondhat­nók: Pilátus a krédóba, olyan mó­don, hogy a szocialista tudomány alapvetői arra egyrészt nem is gon­doltak, másik r.'szük azt perhorresz­kálta is és voltak egyesek, akik a forradalmat, mint esetleg igénybe­veendő, „célirányos és épp adódó eszközt", kombinációba, segedelemül' vették. Az ideologus, az utópisztikus szo­cializmus — természetesen nem gon­dol forradalomra, mert alapelve az, hogy a társadalmi rendnek átalaku­lását az igazság, a humanitás tör­vényszerűsége automatikusan idézi elő. Ezt a folyamatot például Proud­hon ugy képzeli el, hogy az embe­riség önkéntesen tömörül össze szo­ciális szövetkezetekbe, mig Lassalle és Louis Blanc az állam segélyével szeretnék ezt a célt valóra váltani. Lassalle elkeseredetten mondotta egyik beszédében: „Azt hiszik, azért dolgozta az ember magát komoly hangyaszorgalommal a görög böl­cselettől és a római jogtól a törté­nelmi tudományokon keresztül a modern nemzetgazdaságig és a sta­tisztikáig, hogy ezt a kulturát most azzal fejezze be, hogy markába nyomja a proletárnak e gyújtogatás fáklydlydt ?" Lassallenak ez a nyilatkozata ele­gendő világot vet arra, hogy az ideá­lis, az utópisztikus szocializmus a forradalmat nemcsak, hogy nem kí­vánta fegyverképen használni, de egyenesen perhorreszkálta is. Azonban a politikai pártwn ke­resztül megnyilatkozó szocializmus, amely a szociáldemokrácia nevét vi­seli, nem az ideologus társadalom­tudományon épült fel és amennyi­ben arra támaszkodik, már Marx tanításait veszi alapid. És kétségte­len, hogy ez a szociáldemokrata párt nincsen forradalmi allűrök, for­radalmi intenciók nélkül, bár van­nak a pártnak olyan rétegei is, me­lyek a felforgatástól tartózkodnak s melyek igy a revolueionárius párt­frakcióval szemben a rcformutonkus pártfrakciót képezik. Ez a tény, hogy a szocialista ta­nok gyakorlati megnyilatkozásában magában lényeges, alapvető tételek­ben divergáns, ellentétes felfogás észlelhető, szinte rámutat arra, hogy az elmélet nem jegeciti ki sztrikten, határozottan és félremagyarázhatat­lanul a teória megalapozóinak a fel­fogását és hogy lehetővé teszi az egymeggyőzödésüek gyakorlati igyek­vésének egymástól való eltérését. S hogy ez így van, azt Kautsky igazolja. A szociális forradalom cimü munkájában, ahol a következőket mondja: „A kommunista kiáltvány alapgondolata az, hogy nemcsak az igazságosság és egyen'őség eszmé­jéből származó ideális igyekvésekkel teremtsük meg az uj társadalmi ren­det, hanem az, hogy az magától bekövetkezik, mihílyt a régi társa­dalmi rend túlélte magát. Vagy ak­kor: ha a változott nemzetgazdasági szükségesség uj jogrendet követel." A gazdasági állapotok ilyen átfor­dulását nevezi Marx „forradalomnak", mert amint a Politikai nemzetgazda­ság kritikája cimii müvében meg­jegyzi : „a gazdasági alapok megvál­tozásával az egész óriási feiülépit­mény is felborul, lassabban, vagy akár gyorsabban". A teóriának nyomán meg lehet állapítani azt, hogy a szociáldemo­krácia forradalmi azokkal a szociá­lis irányzatokkal szemben, melyek társadalmi reform utján, vagy az ál­lamhatalom segítségével kívánják az uj társadalmi rendet megteremteni. De nem forradalmi a szociáldemo­krácia abban az irányban, hogy ezt a célt okvetlenül törvénytelen és erő­szakos uton kell megvalósítani. Van valami igaza annak a megállapítás­nak, mely a marxistákat evolucioná­riusnak^ mondja revolueionárius he­lyett. És ezt mutatja az is, hogy Marx követői határozott ellentétben állnak August Blanqui-\al, kiről Mehring azt a megjegyzést tette, hogy „alapjában mindig inkább Car­bonari vagy Jakobinus volt, mint szocialista." De megállapítható, hogy az, váj­jon a társadalmi rend megváltozta­tása törvényes, vagy törvénytelen, azaz békés, vagy erőszakos uton valósittassék meg, Marx és követői szemeben sohasem volt elvi kérdés, csak az opportunitás kérdése, amivel ellentétben a blanquizmusa minden­áron való forradalmat hirdeti. A marxisták álland íar. arra hivat­koznak, amit Marx „kommunista kiáltvány"-ában olyan nagy eróvel állapit meg eredraényképen : „A kom­munisták nyíltan kimondják, hogy céljukat csak az eddigi társadalmi rend erőszakos feldöntésével érhetik el. És reszkessenek az uralkodó osz­tályok a kommunista-forradalomtól. — a proletár nem veszíthet egyebet, mint a láncát. És elnyerheti az egész világot". Ezt a kiáltványt Marx a negyven­nyolcas időkben irta, amikor egész Európa forrott, a revolució kitörése szinte óráról-órára esedékes volt s ezért mondotta Marx néhány sorral előbb, hogy „Németország polgári forradalom előestélyét éli s ezért irányítja minden kommunista a sze­mét Németországra" s ezért mon­dotta Marx még előbb, hogy a kom­munisták támogassanak minden for­radalmat, mely a fennálló társadalmi, vagy politikai viszonyok ellen irá­nyul". Ezért és csak ezért annyira har­cias hangú Marx kiáltványa. Szer­zője röpiratnak szánta: az akkori forradalmi idők szolgálatára s talán maga Marx volna ma legjobban meglepve, ha azt tapasztalná, hogy az ő röpiratából bibliát, szentírást csináltak a követői. — És valószí­nűleg ki is kérné magának ezt a megtiszteltetés. Medek flnna a m. kir. Operaház :: énekmüvésznője:: január 5-én f«!Up a Qelvárosi moziban Jegyek már válthatók az elővételi pénztárban Megérkeztek CI,í;T»ÍÜ"£.ket csíkos nadrágaidvetek, különleges­•ég kék aaAvetekbcN urid vot szabónál, Iskola-ulco 10. sz. Husz Lajos Alföldi Vendéglő és Étterem Szeged. Kossuth Lajos-suflárut 5. szám. MEGHÍVÓ. 7ui Tisztelettel van szerencsém a n. é. közönséget és kereskedő urakat b. csa­ládjukkal f. hó 26-án (karácsony más­napján) jótékonycélu disznótoros társas­vacsorára meghívni. A zenét az első sze­gedi tamburás>zenekar szolgálja. Szíves pártfogást kér Koncz András, rendező. Aki házat vesz, vagy bárminemű ingatlant vásárol, mielőtt vásáriásat eszközölné, forduljon bizalommal Dávid Gyula ^„SS örvendő ingatlan adás-vételi irodájához. Pozsonyi Ignác-utca 7 a aa. Telefon­szám 10—42, hol vételét a legelőnyöseb­ben bonyolíthatja le. — A város minden pontján tömegesen lévő eladó há/aim közul, vétel esetén lakással, minden igényt kielé­gítő ajánlatot tehetek - - Amidőn még meu­jegyzein, hogy b. vevőimnél sem ügvnoki dijat, sem •/•-<>• nem s/ámitok, s/ives ?ef T'tleítei Dávid Gyula. OVÁSS ÓVÁS! Ne üljön fel hangzatos reklámoknak! Hungária Cipőgyár R.-T. üzletébe. SZOLID ICISZOTAATRTSi Kérjük a kirakatok megtekintését! <«« SZABOTT ARAK ! Szegedi üzlet: Kárász-utca* 14. Telefon: 6-84. X Gyár: Nagyvárad, Biharmegye, Magyarország.

Next

/
Oldalképek
Tartalom