Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-07 / 44. szám

Strged. 1920 október 7. SZEOED tollbrnrekedt levelek. (Förgeteg kisgazda — Keldjn élelmiszerkereskedőhöz.) SZEGED, október 6. Tisztát Keléjn uraság! Kívánom, hogy ezen sorjaim jó egéssegben találják, továbbá ne tessen haragudni, hogy az bégyüvetelem máma elmaratt, mert abban ojan ártatlan vagyok, mint a „yirott birka és az ugy esött, hugy mikoron beérkeztem a tanyárul, látom ait a sok gyönyörűséges nemzeti katonát, akik M aradi vértanuk okábul álltak az uton jobbrul is, mög balrul is, hát én annyira elnézdelőttem, hogy már csak az jutott eszömbe, hogy mondok jó lösz sietni, mert hogy a Kelejn uraság a vajat mög a tojást bizonyosan ügen varhattya és erre el is indultam volna, de a* helös utat csak nem tanáltam, akármerre térültem, fordultam is, hát mondok penig nem hiszök benne, hogy át ne lőhetne menni az napos oldalra, mert ott is csak gyüttek. möntek az embőrök, aminek okábul mög is tróbálkoztam, de csak nem sikerült a hetös átjárás iránt röndbe gyünni. Éppen hogy instáltam a tekintetös főhadnagy urat, hogy mondok möre is igazodjak cl az átjárás okábul. de akkor mán gyütt a mélen tisztelt gyászoló közönség az ágyukkal mög a koszorúkkal, én mög csak bámultam, hogy a szömem is belefájdult, oztán ojan sokan gyüttek, hogy bizonyosan még most is gyünnek és sajnáltam is, hogy a végit nem győztem ki türelemmel, de a jószágötetés miján csak visszafordultam a tanyára, a vajat penig hónap béviszem, de a tojást aligha viszem bé, mert azt ősszenyomkotta a mélen tisztelt ünneplő közönség, amirül igazán nem tehetők, merhogy én át akartam mönni a má»ik ódalra, dejia nem löltem a helös átjárást Marattam mint közönségesen Förgeteg István kisgazda. KORZO-MOZI TBUFOfl: Igazgatóság 455. Pénztár 11-85. Szerdán, október hó 6-án FRANCESKA BERTINI-fllm! A 7 főbűn. A HARAG. Dráma 5 felvonásban. Főszerepben: fr«RCtSka Bertini. Az amerikai Pathé-filitigyár legújabb vígjátéka : rtZ UNOKA. Vígjáték 3 felvonásban. Csak 16 éven felülieknek ! I F irt-iiiísnk köznapokon 5, 7 és 9 órakor, tioaua.soK vasárnap ^ 5< 7 és 9 órakor grilláns ékszert, aranyat, ezüstöt 86a magas arban vásárlunk Fischer Testvérek Szejed . ékszerészek KARÁSZ-U. 10 Állandó zenemü-ujdonságok, Cuplék, operák, operettek, Magyar dalok, Zongora- és hegedű-iskolák, Szépirodalmi, műszaki könyvek, Divatlapok, papíráruk nagy raktára 245 KOVrtöSHEWRIK^TX' Szeged, Kölcsey-ufca 4. Telefon 10-48. fl Csütörtökön és pénteken arc az őserdőben a Be'városi Moziban Egy sintérlegény ölte meg Tisza Istvánt? — Agliceriu Remus volt fiumei elemi iskolai igazgató .leleplezi* Tisza igazi gyilkosait. — esetre azonban nem volna felesleges a vizsgálatnak eziíányban való kiBUDAPEST, október 6. (Nemzeti Sajtóiroda) A Tisza István ellen elkövetett gyilkosság ügyében már halálos Ítéletet hozott a budapesti biróság. Igy a főtárgyalás szempontjából talán már tárgytalannak is tekinthető az a szenzációs tartalmú nyílt levél, amelyet a Tisza-pörrel kapcsolatban Agliceriu Remus temesvári segédtanfelügyelő intézett közlés végett a Temesvári Hirlap szerkesztőségéhez. Ebben olyan adatokat emlit fel, amelyek a hónapokon át tartó főtárgyalás és azt megelőzőleg a nyomozás és vizsgálat során ismeretlenek maradtak. Az alább közölt levélben felhozott adatok uj fordulatot adhatnak az ítélet után a nagy pörnek. A nagyérdekességü levélben a Temesvárt jól ismert tanfelügyelő, miután megindokolja, hogy miért késett eddig a leleplezéssel, ezeket irja: A fiumei Magyar Kaszinó szenzációja. Mult év október hónak utolsó napjaiban a fiumei Nemzeti Kaszinóban sakkoztam dr. Halász Zoltán úrral, az ottani olasz királyi tábla elnökével. Mellettünk ült Kritza-Kren István, a kiviteli akadémia igazgatója, Chica József anyakönyvvezető, dr. Hajnal Viktor kiviteli akadémiai tanár és Grünwald Ottó építészmérnök, mikor öt óra tájban bejött hozzánk az olvasóterembe Hajdú József ottani fővámtiszt, tartalékos főhadnagy és anélkül, hogy valaki kérdezte volna, igy szólt: —• Bocsánatot urak I Olvasták a legújabb verziókat Tisza meggyilkolásáról ? És anélkül, hogy feleletet várt volna, igy folytatta: — Az ember rosszul lesz attól a a sok zagyvaságtól, amit a lapok írnak! Félbehagytuk a játszmát, ránéztünk és udvariassan azt mondtuk: — Halljuk ! Kérem már elmondhatom, — folytatta tovább Hajdú — nem titkolom tovább: A pucérom, egy pesti sintérlegény ment elől, utána még heten. Mindannyian tökrészegek voltunk. Tulajdonképpen nem is tudtuk mit akarunk és azt, hogy mit fogunk tenni. Bementünk, alig találkoztunk valakivel. Tisza elénk jött. Kezében revolver volt. Pucéréin rászólt: — Tegye le azt a disznólábat! — Tegyék le önök is a fegyvert, mondotta Tisza, majd megkérdezte: Mit akarnak ? A pucér ide-oda dülöngött, a szobában levő két hölgy sikoltozott, én egy pár szót váltottam Tiszával: — Gróf ur, felelősségre vonjuk, Ön az oka mindennek I — Ki bízta meg önöket? — kérdezte Tisza. És eközben, mielőtt megakadályozhattuk volna, a sintérlegény lőtt. Miután Tisza összeesett, többen is lőttek rá, hogy kik, nem tudom, nem is volt erőm megkérdezni, de én nem lőttem rá. Mikor kijöttünk a villából, a csendőröket nem is láttam, már nem voltak ott. További kérdezéskedesünkre Hajdú részletesen elmondotta újból és újból, hogyan törtek be a villába, hogyan álltak fel és hogyan történt a gyilkosság. Az egész előadásnak nem sok hitelt adtunk, mindenterjesztése. Hajdú a fiumei vámnál teljesített szolgálatot, ha repatriálódott, akkor jelenleg Magvarországon van és kihallgatható. 0 isineri a sintérlcgényt és tudja a nevét is. ő az egyedüli, akinek révén felkutatható a nagy államférfi valódi gyilkosa, az értelmi szerző és a felbujtó. Ki az az Agliceriu? Eddig van Agliceriu szenzációs leleplezése. Szavahihetőségéhez természetesen sok szó fér, nem lesz érdektelen azonban megtudnunk, hogy tulajdonképen kicsoda is a váratlanul felbukkant leleplező. Lapunk szerkesztője, Vermes Ernő, ki a forradalom előtt öt évet töltött Fiúméban, szolgálhat erre nézve felvilágosítással : Agliceriu Remus a háború alatt tényleg Fiúméban élt és a torettai állami elemi iskolának volt az igazgatója. Törhetetlen híve, lelkes bámulója volt mindig Tisza Istvánnak és több dicsőítő cikket is irt róla a fiumei magyar lapokban. Bár leleplezése első szavától az utolsóig magán viseli a valószínűtlenség bélyegét, mégis érdekes, hogy a benne emiitett személyek a mondott időben tényleg Fiúméban éltek, sőt csaknem kivétel nélkül vezető emberei voltak a fiumei magyar társadalomnak. Agliceriu szenvedélyes sakkozó volt, dr. Halász Zoltán pedig, akit nyílt levelében emlit, akkor törvényszéki biró, ma pedig a fiumei olasz törvényszék elnöke, Fiume félelmetes sakk-matadorja és mindennapos partnere volt Agliceriunak. A román származású Agliceriu — ugy látszik — Temesvárra repatriáltatta magát, a többiek azonban, akikre leleplezésében hivatkozik. — élükön a jó magyar dr. Halász Zoltánnal — ma is Fiúméban élnek és semmi akadálya sincs annak, hogy az illetékes hatóságok őket diplomáciai uton Agliceriu rémmeséjére vonatkozólag kihallgattassák. Belvárosi Mozi Pénztári telefonszám 5—82. Két amerikai attrakció! Csütörtökön, pénteken, október 7-én és 8-án: Harc az őserdőben Dráma az alaskai őserdőben 5 felvonásban. A csodaszanatórium Kitfinő amerikai vígjáték 3 felvonásban. Előadások kömapokon 5. 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Minden előadáson katonazene! lost írtok! lanrilaszttM férfiruha és átmeneti kabát újdonságok 194 Balázs Jenő SSK SZEGED, SZÉCHENYI-TÉR 2. KÖZGAZDASÁG. A korona tragédiája. BUDAPEST, október 6. (Saját tudósítónktól.) II. Érc-valutánál az emelkedő tendencia csak annyiban hathat ki, amennyiben az ércfedezettel biró pénzkészlet a magasabb bérek és árak fizetésére elegendő. A pénzalkotmánynak ezt a védőhatást azonban a fedezetlen, vagy vizenyős fedezetű pénzrendszer igen messzire kitolhatja. Ugy, hogy elösmerhetjük, hogy az ércfedezetü pénzalkotmány az ilyen korszakos emelkedési tendenciának terjeszkedése köré abroncsot ver, de ez az abroncs semmiesetre sem merev, hanem rugalmas. A kötetlen papirvalutánál ellenben ez a tendencia határok nélkül tombolhatja ki magát. Ezzel már jeleztem, mi az én felfogásom a mennyiségteóriának a mi mai viszonyainkra való alkalmazhatóságát illetőleg. Ez a teória az első pillanatra mindenesetre igen hihetőnek tűnik fel. Hogy nem az irtózatos pénzszaporulat, ez az .őrületes infláció" az oka-e mégis a rettenetes drágulásnak? Nem okvetlen következik-e az áremelkedés abból, hogy országunk ennyire tul van árasztva papírpénzzel? Ez a felfogás nem fedi teljesen az események való fejlődését. Mert elmondhatjuk, hogy a mennyiségteóra eredeti formuíázásában (amenynyiben azt állítja, hogy a pénzszaporulat okozza a drágaságot) az eredeti állapotot tulajdonképen fejtetőre állítja. Képzeljük csak el a tényleges fejlődést! Valamennyiünknek élénk emlékezetében él az még. Mindjárt a háború kitörése után az élelmiszerárak reagálni kezdtek. A hadikincstar, mint hatalmas bevásárló, piacra lépett. Az árakon aggóskodón nem alkudott: minden a közel győzelem reményén nyugodott. A hadiszállítók óriási nyereségeket értek el, melyek szükségszerűen visszahatottak az árak és bérek nívójára is. Ez mind olyan szükségszerűség, mely eddig, még minden háborúban lejátszódott. Lassan azután érezhető kevesbedés mutatkozott az árukban s ez az évek folyamán mind nyomasztóbb hiánnyá vált. Milliónyi férfikar kivonása a termelésből, minden nemzeti erőnek a háború szolgálatába állítása s a külfölditől való elzáratásunk éreztette a hatását. A napos szükségleti cikkekért folytatott harc mindig vadabb és kíméletlenebb lett. A háború fokozottan óriási kiadásokba készteti az államot, amely kiadások az állandóan emelkedő ártendencia mellett egyre szédületesebb arányokat öltenek. Hadikölcsönök és egyéb követelések folytán a népnek az államtól várandó vagyona szörnyen megnőtt. Széles néprétegek és pedig nem kizárólag a hadinyerészkedők, ugy érzik, hogy úsznak a pénzben s ezzel az ellenállás kivész az egyénből az árak emelkedesével szemben. Az árak s a bérek pedig egyre magasabbra szállnak. Az összeomlás után ez a mozgalom tovább folyik, sót a forradalmak s a diktatúra tehetetlen és lelkiismeretlen pénzgazdálkodása következtében még rettenetesebb arányokat ölt. A blokád még sokáig tart. Különben is az állam annyira szegény s annyira gyenge lett, hogy a belföldi szükségletet behozatallal nem birta kielégíteni. A munkaidőt megkurtították, a munkabéreket felemelték, a mezőgazdasági és az ipari termelési költségek rendkívül megnőttek; a