Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-05 / 42. szám

Szeged, 1920 október 5. Ara 2 korona. Kedd, 1. évi., 42. szám. Alkotó szeretet. SZEGED, október 4 India nagy költője, az angol im­perializmus járma alatt nyögő hindu nép prófétája, Rahindranat Tagore Európa müveit nyugatán jár most, a győztes államok városaiban, amelyek egy világháború után a „béke" áldá­sait élvezik. Ez a béke ugyan mil­liók halálán és milliós nemzetek leigázásán épül, de hát a győztesek nein törődnek most ilyen csekély­séggel. Jaj a legyőzötteknek — hir­dette a gall Brennus annak idején, kardját dobva a diadal serpenyőjébe és ezt az elvet gyakorolják ma az európai diadalmasok. Hirdetni persze nem lehet és nem szabad, ez kegyet­lenség lenne, ez nem keresztényi dolog, de gyakorolni lehet. És most eljön a messze Keletről, az ősi, szent források mellől egy Nobal-dijat nyert költő, egy világhírű nagyság és le­sújtó Ítéletet mond a győztesek örö­méről, a fényűző és mulató európai életről és eszükbe hozza a pompá­zóknak és vigadozóknak, hogy öt éven át llzmílió férfi esett el értük a becsület mezején, tízmillió hós és vértanú és áldozat és martalék és ők, a megmaradtak és fölülkerültek, most feledve egy világ szenvedését, milliók vérét és könnyét, most győ­zelmi táncot járnak az aranyborjú kőiül, a Mammon tiszteletére. A nyertesek részegen a nyereség mámorától, elfeledkeznek arról, mi­vel tartoznak a dicső halottaknak és mivel tartoznak a verejtékező, a vergődő, az igazság és jog után esengő élőknek. A távoli költő, az indiai Tagore egészen jól látja a beteg, a bűnös, a bukás örvénye szélén táncoló Európát. Talán még nem késő, talán még lehetne segí­teni rajt*. Bizonyára nem keleti < fatalizmussal, meddő szemlélődés­sel, mint a hindu poéta, hanem — termelő és teremtő munkával, egy nagy^tcstvéri összefogással, keresz­tény áldozatos szellemmel, lélekkel és igazsággal. Alkotó szeretet mentheti meg csak a süllyedő világot, a beteg és re­ménytelen Európát, alkotó szeretet, mely a romok és nyomorok csata­terei fölött az igazságos és boldog béke szivárványát tűzi a reménység és vigasztalás egére! Dolgozzunk és higyjünk és akkor nem kell a messze Kelet szent forrásai mellől idezarándokló költőtől megtudnunk, hogy milyen nyomorultak és sze­rencsétlenek is vagyunk mi. Akkor a templomok harangja, a gyári ázi­rénákibúgása, a mozdonyok robo­gása, a költök és szántóvetők >éneke fogja hirdetni, hogy a világ legna­gyobb őrületéből, az ősi gyűlölség bajából kigyógyultunk! A kereszténység valódi, krisztusi értelmében az emberi közösség nagy építő és lendítő ereje, konstruktív erő, amely a földi embert a leg­tisztább magasságok távlatába akarja emelni. Ratifikálni kell a békét. — Gróf Csáky külügyminiszter nyilatkozata. — SZEGED, október 4. Szombati számunkban alkalmunk volt gróf Csáky Imre külügyminiszter urnák nagyfontosságú nyilatkozatait közölni, amelyeket lapunk felelős szerkesztője, dr. Sziltssy Cásar előtt tett a külügyminiszter ur, íőként az­zal a céllal, hogy Szegeden hozza legelőször a nyilvánosság elé a béke ratifikálása és a trianoni békeszerző­dés végrehajtása kérdésében elfoglalt álláspontját. Nyilatkozatának ez a része a szegedi cenzúra letiltása folytán nem jelenhetett meg, ma azonban, amikor a külügyminiszter urnák hasonló szellemű kijelentése már megjelent a bécsi „Neue Freic Presse" hasábjain is, mi sem aka­dályozza többé, hogy átadjuk a nyil­vánosságnak a Szegednek szánt nagyfontosságú nyilatkozatot, mely szószerint így hangzik: — Ezt a kérdést én nem válaszolhatom meg, mert ennek a megválaszolása annak a szervnek a metier-jébe tartozik, amely szervtől ebben a kérdésben a döntés függ és ez a szerv a tör­vényhozás. Ugy értem ezt, hogy a megszállott területek kiürítése a békeszerződés ratifikálásán fordul. — Olyan dolog ez, melyet előbb-utóbb bele kell vinnünk a köztudatba. A békeszerződés becikkelyezetlen volta a mi helyzetünket nem javítja, mert mi itt olyan adott helyzettel, olyan fait accomplival állunk szemben, amelynek korrekciója nem áll módunkban. Javítani a helyzetünket nem tudjuk s azzal, hogy strucc módjára homokba dugjuk a fejünket s nem veszünk hivatalosan tudomást a megnyirbálásunkról, nem használunk, sőt — miután ezen a mi huzódá6unkon jogtalanul megszállott területeink felszabadulása múlik — aak kárunk van abbál, hogy nem ratifikáljuk a békeszerződést. A Neue Freie Presse ludósilója előtt a következőképpen nyilatkozott a külügyminiszter ur: — A kormánynak eltökélt szán­déka, hogy a trianoni békeszerződést a lehető legrövidebb időn belül rati­fikáltatja. Az erre vonatkozó tör­vényjavaslatot akkor fogja benyúj­tani a nemzetgyűlésnek, mihelyst a nemzetgyűlés elintézte mindazokat a rendkívül fontos törvényjavaslatokat, amelyek jelenleg előtte fekszenek és halasztást nem tűrnek. A kormány­nak általában az a célja, hogy az összes határállamokkal jó és baráti szomszédviszonyt létesítsen, magától értetődik, hogy az Ausztriához való jóbaráti viszony létesítését is teljes szivből kívánjuk. A Németországhoz való viszonyunkról csak azt mond­hatom, hogy Németországgal szem­ben ugyanazon barátságos érzelme­ket tápláljuk, amelyekkel mindazon hatalmakkal szemben viseltetünk, amelyek készek arra, hogy bennün­ket a mai helyzetünkben segitőkéz­zel támogassanak. Örömmel észlel­tük, hogy Németoiszdg hajlandósá­got mutat Magyarország ujrafelépi­tésén aktive közreműködni. Ezt célozzák legutóbb a német birodalmi kormánnyal folytatott gazdasági tár­gyalások és a bajor íöldmtvelési miniszter budapesti látogatása is. Gazdasági közeledés Német­ország és Franciaország között. elnöknél tett első hivatalos látoga­tása tegnap volt. Mayer követ a beszélgetés során a legnagyobb ha­tározottsággal ismételten biztosította a francia miniszterelnököt, hogy kor­mánya a versaillesi békeszerződést egész terjedelmében, amennyire csak lehetséges, igyekszik majd teljesíteni. A francia miniszterelnök kijelentet e, hogyha Franciaország Németorsiág jóindulatának megnyilvánulását látja, mindent megtesz majd. hogy Német­ország helyzetén, különösen a béke­szerződésnek végrehajtásánál, köny­nyitsen, különösen a két állam nor­mális kapcsolatának ujrafelvéteie elő­mozdításában. Ilyen körülmények között a német—francia kereskedelmi kapcsolatok ujrafelvéteie a két ország kölcsönös előnyére történhetik meg. BÉCS, okt. 4. (M. T. I.) A Morgeri jelenti Berlinből: A német és francia kormány egy harmadik hatalom kez­deményezésére tárgyalásokat kezdett, amelyeknek gazdasági és politikai háttere is van és a két ország gaz­dasági köaeledését tartják szem előtt, amelyek azonban fejlődésük folya­mán nem maradhatnak befolyás nélkül a két ország politikai viszo­nyára. Németország politikai orien­tációjában figyelemreméltó változás­ról lehet beszélni, ami annál fel­tűnőbb, mert olyan időpontban töiténik, amidőn a német nép francia­ellenes hangulata talán maximumát érte cl. Közben Párisban az ottani követ részéről figyelemreméltó lépés történt, amiről francia részről hiva­talosan a következőket jelentik: Mayer német követnek a francia miniszter­Rubinek miniszter beszá­molóját megakadályozták. KECSKEMÉT, okt. 4. A N. S. I. je'enti: Rubinek Gyula földmivelés­ügyi miniszter szombaton este Kecs­kemétre érkezett, hogy mint a város nemzetgyűlési képviselője, beszá­moló beszédet tartson. Miután azon­ban arról értesült, hogy valami akcióra készülnek ellene, beszámoló beszédét nem Kecskeméten, hanem a közeli Komárom-Szent-Lőrincen tartotta meg 70—80 főnyi meg­hívott közönség jelenlétében. A mi­nisztert Kecskeméten időzésekor állandóan nagyszámú rendőrség őrizte.' Ausztria Délnémetországhoz sem csatlakozhat. BÉCS, okt. 4. (M. T. I) A Wiener Sonn- und Montagszcitung beavatoit helyről a következő autentikus érte­sülést szerzi: Franciaország el van tökélve, hogy az úgynevezett kis csatlakozásba ép ugy nem megy bele, mint Ausztriának a nagynémel biro­dalomhoz való csatlakozásába. A kis csatlakozás alatt a francia kormány Ausztriának a délnémet államokkal való csatlakozásátérti abban az eset­ben, ha ezek Északnémetországtól elválnának. Párisban irányadó helyen kijelentették, hogy Ausztriának Dél­nemetországhoz való csatlakozása nem volna egyéb, mint csatlakozás kerülő ulon, minthogy Délnémet­országnak a birodalomtól való elvá­lása csak átmeneti jelenség lenne és az uj német birodalom megieremtése után Ausztria ép ugy alka része lenne ennek az uj német birodalomnak. MiUerand, a francia köztársaság el­nöke azt az erélyes álláspontot kép­viseli, hogy Franciaországnak ép oly hevesen kell küzdeni a nagy, mint a kis csatlakozás ellen. Elhalasztották a román kOvetség fölállítását. BUDAPEST, okt. 4. A budapesti sajióban az a hír terjedt el, hogy a román kormány október első felé­ben követséget állit föl Pesten. Mint békéscsabai tudósítónk irja, ez a hír, ebben a formában még korainak tekintendő. A román kormány, közbe­jött akadályok miatt, a követség fölállításának tervét bizonytalan időre elhalasztotta. A német konzulátust követséggé szervezték át. BUDAPEST, okt. 4. A német birodalmi kormány gróf Württemberg­Stammheim eddigi fökonzult ügy­vivői címmel Magyarország követévé nevezte ki és az eddigi főkonzulá­tust követséggé szervezte át, de­monstrálva azt, hogy a független és önálló Magyarországot hivatalo­san elismerte. Gróf Württemberg ügyvivő ezidöszerint németországi M birtokán tartózkodik, ahol párhetes " szabadságot élvez, amelynek latelte p, után azonnal Pestre jön és átveszi hivatalit. • 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom