Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-31 / 65. szám

SZEGE® Szeged. 1920 október 11. MARGÓ. A Pester Uoyd csütörtöki száma az egész címoldalt betöltö vezércikkében egy könyvet ösmertet, olasz irónak most megjelent könyvét, mely „Rossi, Biancht e Tricolori' (vörösök, fehérek és háromszmück) cim alatt a szerzőnek, Arnaldi Ulriconak Bécsben, Budapesten és Pozsonyban szerzett tapasztalatairól srámol be. Az ösmertetésben a Pester Lloyd bevezetőnek megállapítja, hogy ezt a könyvet minden nyugoti államférfiúnak az asztalára kellene tenni s bevezetésképen azzal utrabocsátani: „ez a könyv egy olasz iró és gondolkodó tapasztalatait tartalmazza, egy olyan férfiú tapasztalatait, aki senkitől és semmitől nem függ s aki 1919 telén utrakelt, hogy Ausztriában és Magyarországon szemügyre vegye az állapotokat." Arnaldi ebben a könyvében sok érdekes megfigyelését, tapasztalatát, következtetéséi szögezi le. Hü fotográfiát mutat be a Budapestet megszálló románról és a Pozsonyt bitorló csehről. Hazájának szövetségeseit: a csehet, a románt, a hideg megfigyelés világosságábán látja meg, indulat nem vakitja, szimpátia nem teszi párto sá — és mégis, mintha a mi szemünkkel látta volna az ántánt-szövetségeseket, a mi ellenségeinket. Arnaldi könyvének óriási haszna van számunkra: nem nekünk irta azt, hanem a hazájának, nem nekünk akart vele használni, hanem a nemzetének és ezt azzal igyekszik elérni, hogy — az igazságot irta meg. Arnaldi könyve hatalmas szószólója a mi igazunknak és mint első ilyen irodalmi megnyilatkozás ezerszer Orvendetesebb sok<ok politikai diadalnál. • Az állami tanítók országos szövetségének közgyűlésén a magyar kultura legszánandóbb rabszolgái határozatot hoztak, hogy nem a Csanka-Magyarorszá®, hanem egész Magyarország földrajzát tanítják majd az iskolákban. A francia iskolák nemzeti politikáját követi ez a határozat és helyes, célirányos, céltudatos politikát vett maga elé példának. EIzász-Lotharingiát 1871-től, mint Franciaország testének integráns részét ösmertették meg az iskolákban a francia gyermekekkel s ezzel tanitásközben belevésték a lelkekbe azt, hogy aki most ott zsarnokoskodik Franciaország egy részén, az bitorló, rabló, gyilkos, egyszóval: — boche. Nekünk most általában sokat keli tanulnunk, sokat kell utánoznunk. Tanulnunk kell tanulni, dolgozni, nélkülözni, tűrni, tanulnunk hideg és szárr.i'ó fejjel gyűlölni, az erőnket megtakarítani, várni, tanulnunk kell figyelni és megfigyelni, hogy az a nagy, cihatározó és sorsdöntő revanche, amelyet okos irredentával ébren tartunk ott s amelyet nyugodt biztonsággal előkészítünk itt, a régi, az egész Magyarországot állítsa ismét vissza. Csak ugy lesz ismét nngyar, ami magyar volt, csak akkor bűnhődnek mc>! a mi boche-aink, — csík akkor kerülnek vissza hozzánk a mi Elzász-aink. A ratifikálás végleges határideje. ratifikálására megszabott határidőt november 15-ig meghosszabbítják. A jegyzék hangsúlyozza, hogy ezt a határidőt semmiesetre sem fogják kitolni. PÁRIS, okt. 30. (M. T. I. szikratávirata.) Párisi lapok jelentik, hogy Franciaország, Anglia és Olaszország képviselői jegyzéket adtak át a magyar kormánynak, amelynek értelmében a trianoni békeszerződés WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWVWAAW Apponyi Székesfehérváron. — Beszélt jövő reményeinkről, — jelen feladatainkról a a ratifikálásról. — BUDAPEST, okt. 30. A M. T. 1. jelenti: Szombaton délelőtt nagyszabású ünnepségek között iktatta be díszpolgárai közé Székesfehérvár közgyűlése gróf Apponyi Albertet. Apponyi fogadására az egész város közönsége kivonult az utcára. Mindenütt díszesen fellobogózott házak, virággal díszített ab'akok és erkélyek várták az illusztris vendéget. A közgyűlési teremben Apponyi Albert nagy beszédet tartott, melyben köszönetét fejezi ki Székesfehérvár közönségének, mely akkor is jutalmaz, amikor csak sikertelen jóakarattal és munkával áll szemben. A nemzet számot ad magának arról, hogy amikor a magyar békedelegáció Párisba indult, sorsunk már meg volt pecsételve, az összes hatalmak elhatározása végleg megállapítva, ugy hogy fogható eredmények elérése olyan irányban, hogy határaink nálunk nélkül történt megállapítása megváltozzék, abszolúte ki volt zárva. Amit elérni lehetett, t. i. hazánk erkölcsi helyzetének javítását, az el is éretett. — Ma még az a hangulat uralkodik a szomszéd államokban, amelyek a mi rovásunkra növekedtek meg, hogy nyereségüket mindenáron maguknak biztosítani akarják. Ilyen az úgynevezett kis ántánt, amelynek jelentkezése talán válasz túlnyomóan megnyilvánult reménykedésekre. Ma az ántánt nagyhatalmainál is még a háborús mentalitás uralkodik, t. i. a legyizött országok megerősödéséhez fűzött aggodalom hangulata és a lekötelezettség érzete azok iránt a szövetségesek iránt, akik lényegesen előmozdították az ántánt győzelmét. Nem lehetetlen, hogy ezek a hangulatok rövid idő alatt más meggondolásoknak, esetleg messzebbre látó megfontolásoknak engednek majd tért. Hiba volna tehát magunkat a közeljövé tekintetében táplált reményeknek átengedni. Még nagyobb hiba volna azonban, ha most az ellenkező végletbe esnénk és most mar csüggedésnek engednők át magunkat. A lélektani tényezők minden esztendővel veszítenek energiájukból és mindinkább be fog bizonyulni annak a folytonos erőfeszítésnek a lehetetlensége, amely természetellenes alkotások fentartásához szükséges. Pedig természetellenesek ezek az alkotások, amelyek Magyarország rovására létrehozattak. A bomlás magva bennük van és ugyanez, ami náluk bomlást okoz, természetes vonzerot alkot a régi Magyarország megmaradt centrumához. Minden attól függ tehát, hogy várni tudjunk. Nem tétlenül, de az elhamarkodást ugy a telkekből, mint a tettekből száműzve. — Külpolitikai helyzetünk ma kedvezőtlenebbnek látszik, mint amilyen pár hó: appal ezelőtt volt. Ez talán annak a rovására írandó, hogy a belpolitika szilárdsága terén nem feleltünk meg egészen azoknak a várakozásoknak, amelyeken tekintélyünk emelkedése felépül. De rajtunk áll, hogy ezen segítsünk. Csodálkoznia kellene, hogy annyira vagyunk, amennyire vagyunk, mintsem pálcát törni felettünk. Mi azonban ne legyünk megelégedve önmagunkkal. Helyzetünk nehézségeire ne keressünk mentségeket, hanem inditóokainkat erőnk teljesebb megfeszítésére és összes erőtényezőink egyesítésére használjuk fel. — A béke ratifikációjának, ennek a bizonyára fájdalmas cselekménynek nem tulajdonithalom azt a tényleges fontosságot, amellyel azt érzelmeinknek hullámzása felruházza. A ratifikáció nem e^yéb, mint a kínos Ugy elintézésének — hogy ugy mondjam — bürokratikus stádiuma, mely sem jóban, sem rosszban kilátásainkon, reményeinken, törekvéseinken nein változtat. A higgadt megfontolás nem lát a ratifikációban sem ujabb katasztrófát, sem ujabb megaláztatást, hanem csak végső mondatát egy fejezetnek, amelyet le kell zárni, hogy töriénelmünknek ujabb, de biztatóbb és dic-őbb fejezetét megírjuk. Emlékeztet igenis ez a ratifikáció arra, hogy hova sülyedtünk, tehát emlékeztetés arra, amit tennünk kell, hogy újból emelkedjünk. Türelem, elszántság, munka és belső egyetértés! Szűnni nem akaró lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták gréf Apponyi Albert beszédét. A közgyűlés még tart. A magyar békeszerződés a francia kamara előtt. PÁRIS, okt. 30. (Bud. Tud. távirata.) Az Agence General Telegrafique értesülése szerint a francia kamara külügyi bizottsága november 10-én kezdi meg a magyar békeszerződés tárgyalását. Az erről szóló törvényjavaslat valószínűleg még november hó folyamán a kamara plénuma elé kerül. Az angol bá yász-sztrájk. LONDON, okt. 30. (M. T. I.) Tegnap délután befejezték a bányamunkások képviselői és a kormány között filytatott tárgyalásokat, amelyek mindkét félre nézve kielégiiő megállapodást eredmén.eztek. A bányászok megbízottai a megállapodásokat elfogadásra ajánlják a bányászoknak. A munkát a legrövidebb időn belül megkezdik. I Tiahhan mPOTIVÍIt lskola""tca 10. szám alatt modernül berendezett UjdUL/tiii íuvgiijriii műtermünk, ahol a legmagasabb igényeket képes kielégíteni kedtiezminyea árak mellett, úgymint: platln, aquarell ca olaj févykipnagyltAsok művészi kivitelben. 23u jfn(r(r_ • . TT. Igazolvany-tényképeket félórán belül készítünk. llc£|[yc£l üS MfiVöf, fényképészek. Szegedi kis tükör. A vendégszeretet SZEOED, október 30. Többizben olvastam, komoly oknyomozó munkákban ép ugy, mi t felületesebb cikkekben és könnyed nyilatkozatokban, hogy a magyar vendégszerető nép. Megvizsgáltam az én mag< ar lelkemet, de nea tudtam megállapítani, hogy szeretem-e a vendéget, avagy nem? Talán az a bibéje, mondám magamnak, hogy én nem vagyok nép. — De, istenkém, hiszen felsö-tizezer sem vagyok; nincs nekem nagybirtokom, sem pedig kisbirtokom, nincs palotám, sőt még csak nádfödelea kis házikóm sincs, mely leégjen a héten; millióim sincsenek, se koronában, se foronában, sót tnillreisben, de sótebb fillreis-ben sem. — Mi az oka? Mi az oka, — kérdém magamtól lázasan, — hogy magyar és nép létemre nem tudom, szeretem-e a vendéget, avagy sem? Mig egyszer csak felvilágosodott előttem a dolog nyitja. Hogyan szeressem a vendéget, amikor soha az életben nem volt még vendégem. A vendég fogalmával ugyan tisztában vagyok, sőt gyermekkoromban határozottan hajlamosságot árultam el a vendégpálya hivatásszerű gyakorlására. Arravalóságomat azzal igazoltam be, hogy anyám kérdésére, aki az iskolai értesítő több magasabbrendü arabus szániának láttán kétségbeesve sóhajtott fel: — Mi lesz belőled, te szerencsétlen? — a meggyőződés lelkes hangján válaszoltam, hogy .Vendégi* Hogy azonban rövid legyek, hogy nagyon rövid legyek, meg kell még azt is mondanom, hogy én csak abban az irányban nem voltam tisztában szúm érzelmeivel, amely irány a vendégre, mint élveze i cikkre céloz, — az igenis nagyon világos és kétségtelen volt előttem, hogy „vendéglenni" nagyon is s eretek Most, hogy ez a probléma : a .szeretemnem szeretem* örök, margarétás problémája felvetődött a gondolkodásomban, hamleti töprengés fogta el a lelkem és ugy éreztem, hogy ennek a kérdésnek sötétjébe az egyéni tapasztalás fényével belé kell világitanom. — Legszebb a gyakorlati, a kísérleti mód, - kiáltám és elhatároztam. hogy a saját bőrömön fogom kitapasztalni, empirikusan, miképen is állunk ezzel a hires vendégszeretettel. De hogy rövid legyek, hogy nagyon rövid legyek, kénytelen vagyok még egyszer hangsúlyozni, hogy kételyeim nem a gyönyörködtető grammatikai szenvedő módra, nem a .vendégképen szerettetni" gyakorlati kivitelére vonatkozott, hanem arra, hogy miképen viselkednek lirai érzelegnitudásoni felajzott húrjai a nálam vendégképen felbukkant embertársaifkai szemben. Hát, mit mondjak Önöknek, kedves kétnembék olvasóim, — hívtam magamnak vendégeket és mit mondjak Önöknek még, az ellenségemnek legyen mondva ez az élvezet. A mai árak és a mai pénz-viszonyok között. Nagy Isten I De különösen a Rosenthal, — amikor kivette a tálból az egész libamájat és mosolyogva mondta: C—c—c—c! — Mintha a szivemet repesztette volna meg. Ha a vendégszeretet elengedhetlen kelléke a magyarságnak, — akkor kénytelen leszek nemzetiséget változtatni, vagy vaa még egy mód - szállítsák le a libamáj árátt Ki akar olcsó cipőt? Saját kísíitésil box ós sevró fólciprtk 600 é» 050 kurona, férfi maga* cipő 80" korona. HORVÁTH cipésznél Valéria-tér 10. 88 B..kor-palota. Tekintse meg a KUNGARiA CIPŐGYÁR R.-T. kirakatait! Tőlünk vásárolt cipők minő,égéért (lakk- és luxusáruk kivételével) szavatosságot vállalunk. 3</7 Szegedi üzlet: Kárász-utca 14. Telefon: 6-84. x Gyár: Nagyvárad, Biharmegye, Magyarország